Esztergom és Vidéke, 1888
1888-04-26 / 34.szám
nak keverve, melyek a szénnek sávos, palás szövetet adnak; ilyenek főleg Tokodon fordulnak elő, s nagyban hozzájárultak az esztergoin vidéki szén megérdemelt jó hirnevének lerontásához, miután azok minden selejtezés nélkül, ,a jó szénnel keverve hozatnak forgalomba, ami a vevőknek sok kelemetlen csalódást okozott. Ezen utóbbi szén kiselejtezve, tégla és mészégetésre, olvasztó gáz előállitásra s némely gyári czélokra szintén használható; ahol azonban gyors és egyenlő, tömeges gőzfejlesztésre van szükség, ott a czélnak nem felel meg. Hogy ezen telepek mily kitűnő minűuőségü szenet szolgáltatnak, az megítélhető a következő összehasonlításból : a) Az aninai lias kőszén elpárologtat vizet 6*56 sulyrészt, hamuja 3—18% b) Az osztraui fekete kőszén elpárologtat vizet 6*38 sulyrészt, hamuja 7*6 —20 3% c) Pécsi lias kőszén olpárologtat vizet 6-00 sulyrészt, hamuja 4—20 6% d) Esztergomi eocén kőszén elpárologtat vizet 5*06 sulyrészt, hamuja 4*2—10'1% e) Salgó-tarjáni neogeii kőszén elpárologtat vizet 4*64 sulyrészt, hamuja 4*64 22*18°/ 0 . Az esztergom vidéki szénnek itt kimutatott hőereje azonban csak átlagos, a vidék legjobb és legrosszabb minőségű szén fajtái között, a jobb minőségű válogatott szén- közép hőereje pedig 5* 60, mely a fekete kőszenekét nagyon megközelíti ; miből kitűnik, hogy a szén fajok kellő osztályzása által, az eddigi átlagosnál még sokkal jobb minőségű szén hozható forgagalomba. A második telepsorozat az alsó harmadkori képződmény felső osztályzatiban létezik. Ez csupán esztergom kir. város és Lábatlan község határaiban van feltárva s nagyszámú vékony, de tiszta széntelepekből áll, melyek között vájást érdemlő nem találtatott. BURÁNY JÁNOS. Iparügyünk. (Befejezés ) Valamint azon derék és szorgalmas iparos, ki minden törekvését odairányitja, hogy a Hazának, a társadalomnak hasznos tagjává, családjának gondos és szerető oszlopává váljék ; ki, — mélyen szivébe és eszébe vésvén Mayer Islván püspöknek a mi kedves István bácsinknak amaz arany mondását «Istennel, észszel, szorgalom inal boldogulsz,» — korán reggel Istennel és nem káromkodással, veszekedéssel kezd munkájához, jól tudván azt, miszerint csakis akkor lesz áldás törekvésén, ha a mindenek Ura segélyét tőle meg nem vonja; ki tudva azt, hogy az emberi erő csakis akkor fog bő gyümölcsöt teremni, ha egyszersmind eszét sem hagyja parlagon heverni, hanem a korcsma, az éjjeli tivornya, a boros kancsó helyett, a hasznos szakmunkákat, az iparosérdekok előmozdítására törekvő szakközlönyöket olvasgatja, a melyekből javára és .előnyére fordítja mindazon találmányokat, a melyekkel készítményét míg egyrészt kevesebb munkaerővel képes előállítani, másrészt a haladott kor és kívánalomnak is megfelelvén, nagyobb vásárló közönséget fog magának biz'osiihatni; ki végül ismervén, az emberrel vele született ama szomorú sorsot, hogy e földi pálya csakis ideiglenes lévén, erkölcsi kötelessége azokról gondoskodni, kiket szerető gyermekének nevezhet és e végből folytonos szorgalom és iparkodással oda törekszik, hogy családját a nyomor és ínségtől megmentso ; mi természetesebb minthogy az ily iparos, lejárván az év utolsó napja is — elkészíti számadását a végből, hogy megtudhassa, vájjon az örök semmiségbe letűnt esztendő, gyarapította e az ő gazdagságát, ha igen, melyek voltak azok az eszközök, melyekkel azt elérni szerencsés volt, hogy jövőre is hasonlókép cselekedjék, ha pedig ollenkezoleg a számodás azt igazolná, hogy a lefolyt év veszteséggel záródott, megvizsgálja, kikutatja ezen veszteség okozóját, hogy jövőre ugyanabba a hibába bele ne essék : hasonlókép cselekszik ezen kir. városi ipartestület, midőn a lejárt 1887 évi működéséről beszámol, s tudomására hozza a tisztelt közgyűlés minden egyes tagjának, vájjon az ipartestületi Elöljáróság, mely az alapszabályzat által reá ruházott jogkörnél fogva lelke és vezetője az ipartestületnek, mi kép felelt meg azon bizalomnak, a melylyel őt ezen kir. város képesítéshez kötött iparosai megtisztelte. NIEDERMANN JÓZSEF. HÍREK. — 0 Eminencziája, a herczegprimás kedden a püspöki conferentia ügyében Budapestre utazott, a honnan ma fog visszaérkezn i székvárosába, — Báró Hornig Károly püspököt és kultuszminiszteri tanácsost ő Felsége veszprémi székes püspökké nevezte ki. Más alkalomra tartjuk fön magunknak a szerencsét, hogy a kitűnő hazafiúi s egyházi érdemeket szerzett főpap életrajzát bemutassuk olvasóinknak. Most csak őszinte örvendezésünknek adunk kifejezést, hogy a magyar püspöki kar ily kiváló tehetségű és érdemű taggal gyarapodó^. — - Buzaszentelö. A tavasz legköltőibb vallásos ünnepét tegnap ülte városunk népe, midőn lobogók elő vitele és egyházi énekek mellett a plébánia templomból kivonult a búzaföldekre s azokra buzgó imával kérte le az áldást. A permete miatt a körmonet nem volt oly népes, mint más időben szokott lenni. — A reáliskolai segítő egyesület alapszabálytervezete már ki van dolgozva. Az intézet a segitő-egyesület ez alapvető munkálata ügyében tizennégy, nagyrészt állami, főreáliskolaval lépett levelezésbe s a beérkezett adatokat pontosau fö 1 használta. — Az igazi gyilkos. A vízivárosi rablógyilkosság vizsgálata még mindig folyamatban van. A kettős rablógyilkosság részleteinek kiegészítéséhez közöljük még a következőket. A gyilkosságot Bende Antal minden valószínűség szerint egyesegyedül követte el és pedig akként, hogy előbb az eléje jövő asszo:iyt ütöttet le, azutín az ugató kutyával végzet. Erre bement az alsó szobába a tehetetlen aggastyánhoz. A rablást minden valószínűség szerint kedden hajnalban követték el ketten, Bende és felesége s a holmikat az erős jéguton Párkányba czipelték. Beudéné eddig majdnem megtörhetlen makacsságot tanusit. — A Duna hullámaiból megmentett szép asszony nem Budapestre, hanem Győrbe ment vissza egyelőre szüleihez. Gyapai győri főszolgabíró megkeresésére Antal Imre kőfaragó segédet, a szép asszony kísérőjét, a városi rendőrség letartóztatta s Békási Rezső csendbiztos Győrbe kísérte. — A rablógyilkosság kiderítésében Reviczky Győző főszolgabírónak is része volt erélyes előnyomozásai s folyton résen álló ébersége által. Enynyivel tartozunk az igazságnak s mult kori tudósításunk kiegészítésének. - - Halálozás. Özv. Vesztróczy Ferenczné szül. Mattyasóvszky Borbála, Cserhalmay Ferencz honvéd vezérhadbiztos nejének édes anyja, élete 85-ik évében elhunyt. A megboldogultat Budapestről Esztergomba hozták s a szentgyörgymezei családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. — Telephon. Az esztergomi telephonhálózat szervezése ügyében az első hivatalos lépéseket már megtette a magánvállalkozó. Eddig körülbelül tiz magyar városban közvetítik abeszélést sodronyon. Valamennyi közül természetesen Budapest rendelkezik legtöbb állomással. Az állami kezelésbe átment fővárosi telephonhálózatnak már több, mint ezerkétszáz állomása, illetőleg előfizetője van. Az előfizetés dija (így hónapra tizenkét forint; Pozsony tizet, Temesvár nyolczat, Arad hatot fizet havonkint. A közlekedésügyi miniszter, a mint valamely városban telephon-hálózat fölállításához készülnek, elrendeli az árlejtést s annak adja oda a vállalatot tiz esztendőre, a ki a szabályokat szigorúan megtartva a legjobb messzebeszélő gépekkel, legtöbb megbízhatósággal s a legjutányosabb előfizetői dijakkal rendelkezik. A vállalkozó már tiz állomással hozzáfoghat a hálózat fölállításához. Maga a vállalat a legszigorúbb állami felügyelet és ellenőrzés alatt áll s a rendes adón kivül a tiszta jövedelem ötszázaiékát köteles a kincstárba befizetni. Esztergomban a telephon-hálózat központi hivatalt s abba egy rendes hivatalnokot kapna, a ki mindig az összeköttetéseket teljesíti. Felügyelettel és ol lenőrzéssel a táviróigazgatóság lesz megbízva. A hálózatot képesített gépésznek kell folytonosan jó karban tartani a közönség minden megterhelése nélkül. Állami és törvényhatósági állomások megjegyzés szerint sokkal jutányosabban állitandók fel, mint egyebek. A kormány tiz év múlva díjtalanul veszi át a hálózatot tulajdonába s a vállalkozó köteles azt hibátlanul átszolgáltatui minden teher nélkül. Időközbeli átvitelnél az állam leszámol a vállalkozóval, a ki azonban tiz év múlva lépéseket tehet a kormánynál ujabb meghosszabbításra nézve. Előfizetőül, illetve beszélő állomások tulajdonosául csak az jelontkezhetik, a kit a rendőrség acceptál s a ki ezáltal az egyetemes összeköttetésbe beléphet. A kormány éber figyelemmel kisér minden vidéki telephon-mozgalmat, mert idővel valabotfcal épen Eszter arczát akarta összesebezni, de csak karjain ejtett vért. Nem hízott ezentúl sem gyermekkori barátnőiben, sem a szeretetben, sem a hálában. Hiszen ezekhez nincs is jussa egy falusi zsidólánynak. Ha az öreg Náthánnal olykor-olykor Nagyváradra kocsizott, a mindenkit egyformán vigasztaló és védelmező Isten házába, akkor nagyon megnézték a feltűnően bájos falusi zsidólányt. Előkelő, magas termete; nyugodt és szelíd megjelenése; hófehér arcza és koromfekete haja; nagy, beszédes, sötét szemei; páratlanul nemes ivü szemöldöke ; sötétpiros kis szája, vakitó fehérségű gyöngy fogakkal; karcsú dereka és erőteljes, gömbölyű karjai; jiezi lábai és apró rózsaszínű kezei; egyszerű öltözete ; vonzó igénytelensége s szeretetreméltó szerénysége véghetetlenül bájossá tették a szép tizenhét esztendős hajadon leányt, a kit már a városban is «szép Eszternek* kezdtek szólítgatni. Meleg szive azonban, melyben a legtisztább gyermeki érzelmek, a természet szépségének s az emberek kivételes jóságának forró szeretete lakozott, hideg maradt a közeledő szerelem szavaira s közönyös a csodálat és magasztalás hódolataira. A ki már élete hajnalán sokat szenvedett, a kit nem sokan szerettek gyermekkorában, a kinél a szív életét csak a legbensőbb család érzelmek táplálták : annál a szerelem első mosolyai, a szerelem őlsö sóhajai s a szerelem első igézetei nem találnak lobbantanivalót. A szép Eszter szive már zsenge korában hozzászokott a bántalmak és keserűségek érzelmeinek elfojtásához s igy elég edzett volt hozzá, hogy bájos hajadonkorában az első kísértéseknek is ellentálljon. Egyetlen egy ember volt csak a világon, a ki iránt rendkívül nemes érzelmeket táplált szivében, a kit csodált és bálványozott, a ki mint hős, mint ember elragadta őt, a kinek apja életét, a maga és öcscse megmentését köszönhette s ez az ember, a kivel még soha nem beszélt, a kit még soha közelről azóta nem látott, nem volt más, mint Kovács László, a baranyai földesúr, a ki íek otyan szép felesége s gyermeke van s aki olyan véghetetlenül boldog. A szép Eszter hálája nem volt az a hála, melyet szavakba lehetne foglalni. Az ő rajongása pedig nem volt az a rajongás, mely akkor árulkozik el, mikor szóhoz jut. Szenvedélyes hála, rejtelmes rajongás volt az a hatalmas érzelem a szép Eszter szivében. Őt látta maga előtt, mikor szegény lázas betege mellett virrasztott; őt látta maga előtt mosolygó könnyei között, mikor szegény kis összetaposott virágoskertjétől búcsúzott. Es most el kell neki mennie innen, anélkül, hogy lássa azt az eszményi embert, aki ltlve bálványa volt. Hogyau mondhatná meg neki azt, amit a szive mond? Hogyan nioadhatná meg neki kimondhatalan háláját? Soká, nagyon soká elgondolkodott rajta, de hiába, csak nem bírt semmit sem kitalálni. Végre megnyugodott benne, hogy nem fogja már többet látni s nem fogja neki megköszönhetni három élet megmentését. Ekkor az öreg Náthán, a kinek értékesebb holmijai voltak Nagyváradon, beküldötte a szép Esztert Samu kíséretében a városba. Eszter karjai ugyan sajogtak még a sebektől, a kis Samu feje is be volt kötve fekete, kendövei, hanem azért vén mindenesükkel áthajtottak Nagyváradra. Néhány óra múlva Baranyára érkeztek. A közbeeső kastély édes vágyakat támasztott a félénk lányka szivében, hogy most lenne legkedvesebb alkalma megcsókolni annak a nagy embernek a kezét. Dobogó szívvel hagyta meg a vén kocsisnak, hogy álljon a kastély fasora alá. A kocsis nagyot nézett, mielőtt engedelmeskedett volna. Egész világéletében nem mert volna a Náthán kocsijával a fényes uri palota előtt megállani. A szép Eszter kilépett a kocsiból s kézen fogva öcscsét, bement a Kovács László kastélyába. Egymást váltogatták lelkében a legismeretlenebb érzések, majd hogy alig jutott szóhoz, mikor a vén komornyik a kastély ura, szobái felé vezette. Es mégis leküzdte minden aggodalmát, mikor élete megmentője előtt állott. Eleinte meg akarta csókolni a kezét, de a fiatal földbirtokos gyorsan kitért előle s a rendkívül érdekes zsidó leányt mosolyogva ültette maga mellé. A kis Samu egész áhítattal nézett körül a szép szalonban. Nem látott még ő sohase ilyen mesebeli országot. — Eljöttünk hálálkodni, — kezdte a szép Eszter — ha ugyan meg lehet hálálni a megmentett életet s a megváltott szenvedéseket. Nem birtam volna elmenni enélkül szülő fal vámból. — Es hova készül ? C jak nem teszi föl már szép Eszter nemsokára a fejkötőt ? A leányka mosolygott. — Budapestre költözködünk. Még ma elmegyünk a bácsival, a ki értünk jött, mert nagyon félti az életünket. — Akkor ugyan nem tarthat felölem sok jót, mert hiszen én kezeskedtem a maguk nyugalmáért. Eszter nem válaszolt. — Hát meg fog-e ismerni engem Pesten, szép Eszter, ha valamikor találkozunk ? A leány elpirult s merengő szemével hihetetlenül mosolygott. — Ugy van, szép Eszter, az én sorsom is Pest, nekem is oda kell valamikor jutnom, mert most már nem hagyhatom cserben a nép bizodalmát. Hát rám fog-e ismerni ? — Mindenütt ... és mindenütt a hála szemeivel. Csodálatos szépen tündököltek azok az ő nagy fekete szemei. Kovács László küzdött a varázs ellen s mosolyogva gondolt arra, a mit féltékenységnek hinak a szerelmesek. Hátha az ő felesége is beleesnék ebbe a betegségbe ha megtudná, hogy mi történik nála. A szép Eszter egyszerre csak fölemelkedett s királynői termetével egyenesen az íróasztal elé lépett. Ott gyönyörködött sokáig a legszebb asszony arczképén. — Szabad megcsókolnom ? — kérdezte mosolyogva. — Szabad. Eszter megcsókolta a szép szőke aszszonyt, azután igy szólott: .— Es most te is Samu.
