Esztergom és Vidéke, 1888
1888-04-22 / 33.szám
elvkor mint kitanult asztalos és hentes Esztergomba vetődött s eleinte Rothnágel-, később a Gábris-féle hentesüzletben dolgozott. Tizenöt év előtt nősült először s ekfror Lőwy Sándor mészárosnál vállalt szolgálatot. Egy pár esztendei napszámoskodása után 1878-ban egy esztendeig esztergomvárosi rendőr volt. Innen csapott föl vízivárosi csősznek öt esztendőre. Négy év előtt a szigeti-vendéglőbe került háziszolgának. Ekkor nősült meg újra s egy rosszhírű házból vett magának feleséget. ElsŐ neje 1882-ben Tinnyén megmérgezte magát. Három év óta napszámból élt. Van egy Erzsébet nevű nyomorék kis leánya is, a kit Herteleudi Gyula fogadott örökbe. Mostani felesége honti illetőségű, Radván Katalin nevű, huszonnyolca esztendős asszony. A mint Bende Antal feleségestül együtt vizsgálati fogságba került, rendkívül összetornyosodtak fölötte a terhelő adatok, ugy hogy ő azok elől már ki nem térhetett. Maga a kutatás rendszere s a vizsgálat modora, a lázas munka és feláldozó ügybuzgóság végre megtörték a makacs foglyot s egy húzómban öt óráig tartó többszörös vállalás, keresztüz és értelmos megdolgozás után végre belement a kelepczébe és vallott. Vallomásaiban azonban mindenekelőtt bajba sodort három egyént, a kiket a gyilkolás szörnyű végrehajtásával egyenesen vádolt. És mig mások számára ásta a vermet, észrevétlenül maga esett bele. Bende Antal ugyanis emberfölötti vizsgálati munka után végre a következő tartalmú vallomást tette. Február tizenharmadikán este — a rablógyilkosság végzetes estéjén — kilencz óra után feltűnt neki, hogy Höflerék ócska házának rozzant kapuajtója ki van emelve az egyik sarkából és tárva nyitva áll. Kíváncsiságból bement a kapuajtón s néhány lépés után megdöbbenve botlott meg az öreg gazdasszony hullájában. Nem messze találta a kutyát is agyonütve. Erre beljebb került a házba és benézett a világos szoba ablakán keresztül a szobába, hogy mi történik ott. Öt perczig nézte a munkát és látta, a mint Paul Ferencz magas ácslegény a meggyilkolt öreg Höffler hullája előtt guggol s rejti a világitót. A kisebb termetű másik gyilkost nem birta fölismerni, de Zimmer Ferencz molnár legénynek vélte. Ugyanekkor a ház nagydunai végében, a meleg forrásos parton evező csapkodást hallott s gondjaidat egész uj élvekkel fogja jutalmazni ez az uj világ, a melybe beléptünk. Néhány nap múlva már aligha fogsz visszavágyódni a baranyai nélkülözésekbe. — Nem az uj világ érdeme lesz az, hanem a tied — válaszolta az asszony s a nagy úttól fáradtan, szép salonjába vonult vissza. (Folyt köv.) — A csavargözös menetele rendjét tegnaptól kezdve következőkép állapította meg az igazgatóság: Esztergomból a vasúthoz és a vonatok beérkezte után vissza: I. menet naponként reggeli 5 óra 30 porczkor. II. menet naponként reggeli 7 órakor 15 perczkor. III. menet naponként délelőtt 10 óra 15 perczkor. Délután: IV. menet naponként d. u. 3 órakor. V. menet napouként délután 6 órakor. Átkelési dij: A vasúthoz vagy vissza I. hely 30 kr. II. h. 24 kr. Csatlakozik: I. A reggel 6 óra 2 perczkor Budapestre induló omnibuszvonathoz. II. A reggel 8 óra 1 perczkor Budapestre induló omnibusz-vonathoz. III. A délelőtt 11 óra 1 perczkor Budapestről érkező személyvonathoz. IV. A délután 3 óra 41 perczkor Budapestről érkező omnibusz-vonathoz és a 3 óra 51 perczkor Budapestre induló személyvonathoz. — Vasár- és ünnepnapon a Budapestre 8 óra 16 perczkor induló kéjvonathoz. .nemsokára rá egy alakot, a ki a falban levő nyilason keresztül a meggyilkoltak udvarába tartott. Ekkor Bende — saját elbeszélése után — elhagyta az udvart, kifelé tartott, de visszatekintve, észrevette a ladikon megérkezett harmadik alakban Mihalusz Mihály szentgyörgymezei molnárt, a ki valószínűleg az elrabolt holmikat szállította a ladikba. — Ennyit vallott Bende. Megvallotta tehát, hogy a gyilkosság elkövetése alkalmából Höfflerék házában tartózkodott, de hozzáköltötte a többit, hogy elhárítsa magától a rablógyilkosság látszatát is. Igy sodorta vizsgálati fogságba Paul Ferencz szenttamási illetőségű ácslegényt, a ki három gyermek atyja, Zimmer Ferencz szentgyörgymezei nőtlen moluárlegényt és Mihaulusz Mihály szintén szentgyörgymezei moluárlegényt, a kinek két gyermeke van. A vallatások alkalmából Bende azt is elárulta, hogy felesége is jelen volt a gyilkosság elkövetése estéjén a közeli Höffler házban, s igy igen valószínű, hogy a rablógyilkosságot cgyesegyedül a Bende-pár hajtotta végre. Rendkívül érdekes mozzanata volt a vizsgálatnak, mikor Bendét az általa megnevezettekkel szembesítették A. mint a megpuhított gyilkos maga előtt látta az általa gyilkosoknak vádolt nyugodt embereket, egész valójában megrendült s megsemmisülve hallgatta, midőn Mihalusz Mihály szemébe mondta: «hát ha ott láttál, miért nem fogtál le?» «Mert tartottam attól, hogy engen is leütsz*—válaszolta Bende. Erre Mihalusz vállára ütött egykori barátjának és igy szólott: «Minek ütöttelek volna le, hiszen te úgyse fogsz másként meghalni, mint kötélen !» — Erre Bende egész testében remegett és nem juthatott alkalmas kifejezésekhez. A vizsgálat már most csak Bende töredelmes bevallását s a bűntény végrehajtásának részletes elbeszélését fogja eszközölni s erre azután a szörnyű bűntény teljesen ki van derítve. Egy-két évtized óta Esztergom sajátszerű rendőri viszonyai s a város szóttaglaltsága miatt ez a nyolezadik s egyúttal az elsó rablógyilkossági eset, melyet a vizsgálóbiróság képes volt kideríteni. A város közbiztossága már-már hírhedtté vált s igy örvendetes esemény gyanánt kell üdvözölnünk az eddig elért eredményt. A rejtelmes bűnügy vizsgálatábau tagadhatatlanul nagy érdemei vannak Szabó Gyula kir. aljárásbirónak, ki a járásbíróság fenyítő osztályát vezeti s ki ez alkalommal mutatta be először elemző és bonezoló tehetségét. Lázas igyekezettel iparkodott a szövevényes bűnügy rejtélyeibe belehatolni olyan kiterjedt vizsgálódással, mely a testi és szellemi erők minden megfeszítését követelte, sőt koczkáztatta. De hálával és elismeréssel adózik az esztergomi közönség Bártfay Géza hírlapírónak is, a ki rendkívül ügyes megfigyelő képességével bámulatos adatokat juttatott a vizsgálat kezébe s habár mindig a bíróság által kijelölt határok között mozgott, heteket áldozott föl, hogy az előre megfontoltnak és fortélyosan födözött bűnügynek eredményt biztosítson. Rédly Sándor joggyakornok buzgósága is dicséretreméltónak bizonyult az óriási anyagkészlet feldolgozásánál. Szóval a vizsgálati apparátus minden telhetőt megtett, hogy a primási palota közvetlen szomszédságában fölmerült szörnyű rablógyilkosság ügye ne kerüljön az esztergomi föl fedezet lenül maradt rablógyilkosságok titkos levéltárába. - A Duna hullámai közt. Egy győrszigeti kivésné szökött meg csütörtökön a férjétől, Tüske Sándortól, a kit végtelenül gyűlöl. A szökést Antal Imre fiatal kőfaragó fundálta ki, akivel a boldogtalan házaséletü asszonyinak már évek óta vigasztaló viszonya volt. A szép kávésáé már hét esztendő óta volna férjnél, de ez alatt az idő alatt sokszor evekre is különválva éltek s az asszony által megindított válópör sikertelensége még jobban kiállhatatlaná tette előtte az urát. Végre a szökésben keresett menedéket kedvesével. Nagy volt azonban a szökevények i meglepetése, midőn azt látták, hogy el vannak árulva, mert ugyanazon a hajón találták a kávésuó öcscsét, Tüske Gézát is, a ki persze egész véletlenül ép oda utazott a hová a szökevénypár jegyet váltott. A mint a szép asszony, imádójával Esztergomban partra szállt, a fiatal kisérő velük együtt ment a Fürdő-vendéglőbe, honnan azonban értesítette a rendőrséget, hogy egy nem egészen egyenes utón járó szökevénypár érkezett a városba. A rendőrség rögtön megidéztette Antal Imrét s a szép asszonyt, a kihoz hűségesen csatlakozott a figyelmes testvér is. A mint a kis Duna partján végig vonult a kiséret, a szép asszony hirtelen kibontakozott a társaságból, ledobta kendőjót és napernyőjét s a meredekek partról beleugrott a vizbe. Ugyanabban a pillanatban ugrott utána testvére is, aki a felbukó asszonyt gyorsan megragadta s vele a partra úszott. A meredek parton azonban már csak mások segítségével birta eszméletlen nővérét kiemelni. A fiatal asszony egyrészt a rendőri bekisérés szégyene elől, de másrészt abbeli aggodalma elől vetette magát a Duna hullámaiba, hogy ismét vissza kell mennie gyűlölt férjéhez. Más fél napig feküdt a szép asszony a városi kórházban, mig nyugodtságát és erejét újra vissza nyerte. A rendőrség által felvett jegyzőkönyvben azt vallotta* hogy Budapestre utazik öcscséhez, aki a vegyészeti állomásnál van alkalmazva* — A komáromi törvényszéket az izsai háromszoros rablógyilkosság tárgyalása foglalkoztatja ez időszerűit. A rablógyilkosság már meg van. Töredelmes vallomásra az ártatlanul szenvedő gyanúsítottak miatt birták. Magáról az esetről a következő tudósítás fekszik előttünk: A gyilkost Kis Lajosnak hívják s eddig Kis András karvai gazdánál volt szolgálatban. Karván tartoztatták le gyanús költekezései miatt. Farkas Lajos vizsgálóbíró előtt a háromszoros gyilkos a következő vallomást tette: A gyilkosság előtt már négy nappal elhatározta, hogy Kainerókat, hol a viszonyokkal ismerős volt, meggyilkolja s kirabolja, okul azt hozván fel, hogy rokonai s hozzátartozói folyton szorongatták őt pénzért, s hogy nagy nyomorán segítendő, lopni akart. A kis leánynak Baum Jozefának ott létéről nem tudott semmit s azt hitte, hogy Kainerék egyedül vannak. Mult hó 13-án sötét este gazdájának fejszéjét magához vévén, Kainerék korcsmájához ment, s az ablakon át benézett. A községi biró és egy elöljáró ült a korcsmában, megvárta, mig ezek elmentek és a konyha ajtón át a korcsmaszobába suhant, s a cselédágyba akart elbujui, — de hamarosan egy ott levő teknő alá rejtőzött. Éjféli tizenkét óra tájban ment be a korcsmaszoba melletti szobába, s ott először Kaiherre mért két ütést fejszével, mire az rögtön meghalt; aztán Kainerué ágyához lépett s az asszonyra is két ütést mért, de az még horkolt. Aztán magához véve az ott levő kis lámpást, a szomszéd szobába lépett, mert a pénzt ott sejté; de a kis leány ott létét nem tudta, csak midőn az álmában megmozdult, vette őt észre; mire alvó helyzetében egy ütéssel azt is agyonütötte. Ezután egy álló szekrényből egy fehér ládikát vett ki, felfeszitó, s 97 frtot vett ki belőle 10 ós 20 krban. Ott nyitva hagyva mindent, hazament, a fejszét a lóitató vederben megmosta — s lefeküdt. Másnap, hallván a gyilkosságról beszólni, sajnálkozott az áldozatok felett s azt monda, hogy: «ezt csak zsidó tehette!* Leginkább az bírta őt beismerő vallomásra, hogy az ártatlanul vádoltakou segítsen. A rabolt pénzből mulatott, vásárolt ruhát s a kis erszényben levő többi 65 frtot pedig a csizmájából elveszitó; a 7 darab Mária-tallért az Izsa melletti vizárba dobta. Kis Lajos 30 éves, igeu erős, izmos testalkatú, magas termetű nős és családos férfi. Tettének teljes beismerésében van s a legkisebb megbánást, vagy félelmet sem tauusirja. — A KováCSi-patak mellett Báder János korcsmáros két tekepályát s körülbelül száz vendég számára ülőhelyeket rendez be, a minek költségeihez a közönséget gyüjtő-iven adakozásra kéri fel. — Három millió. A kir. postatakarékpénztár pénztárában őrzött értékpapírok névértéke a napokban érte el a három milliót. Ez öszegből több mint fél millió esik a betevők tulajdonát képező és díjmentesen letétben őrzött értékpapírokra, a mi tekintve, hogy azon összeg tavaly még csak 300.000 frtra rúgott; a postatakarékpénztár szóbau forgó üzletkörének jelentékeny fellendülését bizonyítja. — De az értéküzlet örvendetes emelkedését mutatja általában az a körülmény is, hogy a betevők megbízása folytán az intézet közbenjárásával vásárolt értékpapírok összértéke eddig megközelíti a 800.0 00 frtot. h'KLKlAs SZURKUK/TŐ: Dr. KŐII.ÖSY LÁSZLÓ. HIRDETITEK. ' 23 7i888- szám. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY. Alulirt kiküldött végrehajtó az 1881. évi LX. t. cz. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy az Ipolysági kir. járásbíróság ai8 V 1888 . számú végzése által, Jakus József javára, özv. Kohn Jakabnó ellen, 121 frt tőke és eddig összesen 24 frt 75 kr perköltség követelés erejéig elrendelt kielégítési végrehajtás alkalmával bíróilag lefoglalt és 414 frt 50 krra becsült 10, 13, 18, 19, 27, 28, 33, 36, 37 — 43, 46 és 49. tételszámok alatti lovak, szarvasmarha, házi és gazdasági felszerelés, egy cséplőgép és bútorokból álló ingóságok nyilvános árverés utján eladatnak. Mely árverésnek az Ipolysági kir^ járásbirósági 1Ui / 199S . számú kiküldést rendelő végzése folytán a helyszinón, vagyis Nagy-Csalomián leendő eszközlésére 1888-ik év april hó 30 ik napjának délelőtti 10 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssol hivatnak meg: hogy az érintett ingóságok ezen árverésen, az 1881. évi LX. t. cz. 107. §-a értelmében a legtöbbet ígérőnek becsáron alul is eladatni fognak. Az elárverezendő ingóságok vételára az 1881. évi LX. t. cz. 108. §-ában megállapított feltótélek szerint lesz "kifizetendő. Végül felhivatnak mindazok, kik az elárverezendő ingóságok vételárából a végrehajtató követelését megelőző kielégittetéshez tartanak jogot, a menynyiben részükre foglalás korábban eszközöltetett volna, és ez a végrehajtási jegyzőkönyvből ki nem tüuik, elsőbbségi bejelentéseiket az árverés megkezdéséig alulirt kiküldöttnek vagy Írásban beadni, avagy pedig szóval bejelenteni tartoznak. A törvényes határidő a hirdetménynek a bíróság tábláján kifüggesztését kövotő naptól számíttatik. Kelt Ipolyságon, 1888. apr. 9. napján. MALOCSAY MIKLÓS, kir. bír. végrehajtó.
