Esztergom és Vidéke, 1888

1888-01-01 / 1.szám

líRZTlíltfiOM, X. HV FOLYAM. 1. SZAM VASÁRNAP, 1888. JANÜAll 1 MR( I.IELENI K METENKINT KÉTSZRR: VASÁRNAP ÉSCSÜTÖRTÖKÖN. . KI-ÖI'T/KTÚSt Ál! : cgés:- évre 0 fit — kr. fél évre 3 fit — kr. negymlévre I fit r>0 kr. Eyy szám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZFJ IT-ANNA-UTCZA 3!7. SZÁM, liuvíV :i M/.OJÍMIIJÍ rén.'.üt illető köziemény«k kiilileiulflk. KIADÓmVATAL : SZÉCIIRNYI-TÉR 331- SZÁM, Inná a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilítérbe szállt közlemények, előli/.elesi pénzek és reklamálások iiitézendök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS .IliitbliTKSKK :| 1 szótól 100 szóig — fit 75 kr.i J00—200-ig . 1 fit 50 kr.i 200—800-ig . 2 fit 25 kr.i UélyMgdij 30 kr. UAUA{MIMJ>KT8HtfK megállapodás szerint legjnlányosabban közöltetnek. NYJI/1TKR sora 20 kr. TIZEDIK ÉVFOLYAMUNK. minden egyéni szavazat mellőzésével a közvélemény szavát fogjuk Tizedik évfolyamunk elolt hálás köszönetet mondunk jóakaróinknak, hogy állhatatos pártfogásuk által ilyen szép stácziót volt szerencsénk megérni; de köszönetet moudnnk ellenségeinknek is, hogy most alkalmat nyújtottak életrevalóságunk nyilvános bebizonyítására. A tizedik esztendőt nemcsak számos hirneves fővárosi iró társaságában, de az összes számbavehető esztergomi betüvetők között üdvözöljük. Megerősödve, megizmosodva, meggyarapodva és nem megkopva és elöregedve folytatjuk napszámunkat. A mit Esztergom városa, a testvérvárosok s a megyei községek érdekei legjobbnak és legszükségesebbnek találnak, az lesz programmunk a tizedik esztendőben is. Valláserkölcsös, komoly és kimerítő stílben fogjuk tovább folytatni munkásságunkat osztály harczok, faji gyűlölködések és társadalmi meghasonlások nélkül. Lapunk az esztergomi értelmiség, a művelt polgárság s a nép tanultabb vezérelemeinek képviselője lévén, az igazságos elvküzdelmeket mindig nemes tónus és irodalmi színvonalon álló tárgyalás fogja szolgálni. Egyetlen egy személyes érdekünk sincsen, melyet a nyilvánosság fegyvereivel kellene diadalra segítenünk. Minden küzdelmünk, minden gondolatunk és minden munkánk a közönségé. A közönség érzelmeinek, hangulatának és gondolkodásának adunk kifejezést, hangoztatni. A milyen szánalómmal nézzük az u. n. vidéki lapok legnagyobb részének szellemtelen, sőt gyakran grammatikai és orthographiai ismeretek híján szerkesztődött egyes számait, olyan tisztán látjuk és határozol tan tudjuk, hogy mivel tartozunk egy irodalmi színvonalon álló jóravaló vidéki lapnak, melyet a fővárosi sajtó is használható forrásnak fogadhat el. Tizedik évfolyamunk küszöbén nem jutnak eszünkbe hívságos jubiláris gondolatok, melyek a mai kor nem auynyira kitűnni, mint inkább kiemelkedni vágyó embereit jellemzik ; — hanem eszünkbe jutnak azon kötelességeink, melyeknek betöltése többet ér minden sallangos programmnál. Mindig a közönség, az igazság, a méltányosság és jó izlés szolgálatában akarunk maradni. Ez a mi programmunk és útlevelünk egy ujabb évtizedbe. A ki velünk tart,az velünk együtt fog küzdeni Esztergom szebb jövőjeért! A hetenkint kétszer megjelenő «ESZTERGOM és VIDÉKE> tizedik évfolyamának ára csak 6 frt — kr. Félévre 3 „ —• Negyedévre . . . . I „ 50 Az eíöfizetés összegei postautalványnyal az Esztergom és Vidéke» kiadó-hivatalába (Esztergom, Széchenyi-tér 33l-ik szám alá) czimzendök. Esztergom, jan. 1. (k. 1. dr.) A mai nap legörveudetesebb kívánsága, legszebb röpke szava s örökre ismétlődő refrainje ; boldog uj évet! Szép társadalmi szokás, mely nem fog elavulni még akkor sem, ha a legtöbb ember csak üzletnek s üres frázisnak is veszi. Kire nem férne rá napjainkban ennek a szép kívánságnak a beteljesedése ? Nehéz időket élünk, komoly iparkodással, emésztő munkával s lázas serénységgel keressük 'azt a kenyeret, a mely kezünk vagy fejünk után kijár. A művelődés kívánalmai nagyok és drágák s a családi élet gondjai évről-évre terhelőbbek lesznek. Minden iparkodó ember érzi, hogy évről-évre nő a teher a vállain, az anyagi élet nehéz gondjai folytonosan gyarapodnak, az igyekezet, a haladás s a fejlődés fokozatosan nagyobb tetterőt követel. Boldog újévet kívánni tehát nagyon szép és nemes óhajtás, mikor megint egy nehezebb esztendő erősebb küzdelmei előtt álluuk. / De ne csak egymásnak, hanem Esztergomnak is kívánjunk boldog újévet. Esztergomra az újesztendő óriási anyagi terheket fog rakni s erősen napszámba bérli a nagy gondok közt való eligazodás minden tehetségét. De ha már ráléptünk a haladás útjára, ha már a szebb jövő életerős vezóremberei mellé sorakoztunk, akkor nem szabad csüggednünk, hauem megaczélzott tetterővel kell szembeszállanunk a kitűzött czélok elé tornyosuló akadályoknak. Legyen boldog újéve a családi élet szentségének, mely nemcsak városunk, de hazánk fönállásának és virágzásának is alapköve. Legyen boldog újéve a becsületes munkának, a tisztességes iparkodásnak s a haladás szellemével lépést tartó jó igyekezetnek. Legyen boldog újéve az egyetértésnek, a szeretetnek, az összetartásnak s adjuk a multak lomtárába a visszavonás rozsdás sisakjait, az ármánykodás sötét vértéit s az ellenségeskedés megmérgezett nyilait. Legyen boldog újéve a társari almi életnek. Virágozzanak fel kulturális és humánus egyesületeink, hassanak és alkossanak hazafias szellemben munkálkodó vezérembereink. Legyen boldog újéve a szorgalmas földműves népségnek, mely homloka veritékóvel keresi meg a kenyeret magának is meg nekünk is. Legyen boldog újéve az iparnak és kereskedelemnek, melynek felvirágzása egyet jelentene Esztergom felvirágzásával. Az iparé s a kereskedelemé a jövő s az első világhatalom : a pénz. Kísérje iparkodásukat a polgárság szerencséje s városunk jóléto. Az^EsztergomQsVidflko^tárGzája. Á. 5a 35 la 35 Oh, szép az élet, szép a boldogoknak, Kiket szerencse más fölé emel. De a kik porba sújtva, nyomorognak, A jáimot lelkök mórt nem unja el'? Mért vannak milliók, kik élni vágynak, Bár verje őket a lét ostora? S minek sovárgják üdvét a világnak, Kik üdvöt érni nem fognak soha ? Csak élni, élni — ez a földi czél hát, Holott mulandóság a végzetünk 3 Oh, áldott, a ki tisztább, messze czélt lát, Melyen nagy álma, jobb reménye csüng ; A ki virágot nem hagy hervadásra, De nem kivan elveszni nyomtalan ; Ki ugy él, hogy halottul földbe ásva Becsét megtartja, mint a vert arany! Nem az a boldog, oh, nem az az áldott, Ki kényelemben, gond nélkül hever ; De az, ki értt magot bár soh'se látott, Fohászkodik, hogy jég ne verje el; Ki nem riad meg a vihar zajától, Ki másokért kész vérét ontani, Ki nem tud önzőn rejtőzködni hátul, Bár szél szárnyára jutnak csontjai! Oh, gyönge vándor, ha megszúr a tüske, Ne térj más útra gyáván, kishitün. Tied az élet — megalázva, küzdve, S gyorsabb a halál lejtője mint a bün. Egyetlen bűnödet le nem vezekled Egy hosszú, kinos élet-úton át, — Mig egyszer téve jót, e pereznyi tetted Reád árasztja mindig sugarát. Csak küzdj, halandó, s szenvedj! Ez az élet, És el ne csüggedj, hogy kevés javad : A te kis morzsád annál többet érhet, Mit más szív nélkül, bár halommal ad . . . Ott él a példa: Jézus egy kenyérből Ötezret vendégelt meg egymaga . . . S mi haszna vársz jót a fukar kevélytől ? Koldúsabb, mint a Lázárok hada ! RUDNYÁNSZKY GYULA. - REGÉNY. Az „Eszt. Vid." számára francziából forditoUa : MARISKA. (Harmadik közlés.) — A fattyú! — szóla a raarquise az elbeszélés végén — nem gondoltam volna, hogy igy tőrtént minden. Tizenöt luisdor! Nagy szavak ezek. De annállnkább is honnét jönnek, ki által jönnek azok a titokzatos aranyak ? Itt van a bökkenő ! Az asszonyság kissé elgondolkozott, azután Carralra tekintve, gyorsan folytatá: — Tudod-e, miért akarom eltávolítani ezt a fiatal embert ? — Nem bátorkodom úrnőim titkaiba hatolni, — válaszolá Cárral ravaszul. — Azt gondoltam, hogy világosabban látsz. Xavér szereti Rumbrye kisasszonyt. — Ezt elfeledtem megmondani kegyednek. — És még sem találod ki a többit ? Cárral, mintha csodálkoznék, kíváncsian tekinte úrnőjére. — Rumbrye kisasszony, — folytatá a marquise — egyetlen örököse férjemnek, kinek ötszázezerfrank jövedelme van. — Roppant nagy vagyon! — szóla a mulatt, miközben fölragyogtak szemei. — Fiamnak, Alfrédnak, még nagyobb birtoka volna, ha van Domingo ... de az_ már megtörtént dolog. Alfrédnak alig van polgári állása. — Ertem. Tehát jó házasság ? . . — Igen jó házasság által lehet segíteni a bajon. De uram, bocsásd meg bűneimet, ez a kis Heléna mindig Xavérra gondol. Továbbá Rumbrye úr, ki a száz napok alatt nagy veszélyből menekült meg Xavér által, azt az ifjú embert hálából különösen kegyeli. — Nagyon fatális körülmények ! — Tehát bolondul cselekednénk, ha titkos szándékokkal a közönséges utaktól eltérnénk. — Parancsára készen állok, urnöm ! — Midőn ide küldöttelek, más tervem volt. Hagyjuk el ezt a tervet, elejtem. — Annál jobb ! Egy fiatal embert megsemmisíteni, lépésről-lépésre követni, aztán megsemmisíteni , . . Csúnya munka. — Mondtam, hogy ezt .a tervet elejtem. Ne folytasd tovább. Nagyon is ügyetlen vagy, ha morált akarsz nekem kitálalni. Uj tervem sokkal jobb. Egy este keresztül lehet azt vinni. Es a te becsületes jellemed (a marquise jól kiemeló ezeket a szavakat) bizonyára nem fog megbotlani benne. Hallgass meg! Itt Rumbrye asszonyság felhagyott azzal az unalmas beszédmodorával és a kreolt lassúság helyett, rövidebben és gyorsabban értekezett, a mint az üzlet nyelve is megkívánja. Most egész tervét lebonyolitá, melyet ha az olvasó megismer, alattomosnak fogja tartani, de a mely terv kitűnő óvatosságról tanuskodék. Cárral «jó úrnőjét* tiszteletteljes figyelemmel hallgatta végig. Minél tovább beszélt, annál érdekteljesebben hallgatta őt a mulatt, a mi lehet, hogy gonosz természete volt. Időközökben csodálkozva kiáltott föl. De midőn bevégezte Rumbrye asszonyság a beszédet, Cárral meggondolta már terve kivitelének következményeit, s a borzasztó jövő miatt rettegett annak kivitelétől. Volt még ebben az emberben is egy kis nemes érzés. — Miért gondolkodói már annyit fölötte '? — kérdé a marquise, miután bevégezte mondani valóját. Cárral'nem. válaszolt. Később félelemmel monda : — Úrnőm, kegyed csak nem kívánhatja, hogy ilyen sötét tervekben bűntársa legyek? — Ki mondotta azt, hogy te segíteni fogsz nekem ? — kérdé Rumbrye asszonyság, miközben ajkai megrezzentek. — Ugy gondoltam . . . — Tévedtél. En nem is keverodöm bele. Egészen tereád hagyom az egész et. Mai számunkhoz fél ív melléklet van csat o I v a. ~^of