Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 81. szám
tliodrák régibb embereinél napról-napra táplálja a kézimunkától való irtózást. Alig van sujtóbb fenyegetés a hanyag tanuló számára, mint az a régi epi- plionema, hogy : tanulj gyerek, mert elcsaplak inasnak ! És a tanulóifjúság nagy része a kézimunkásnak szegődött néhai iskolatársat bünhódőnek és meg- szégyenitettnek tekinti s róla példálózik, mikor szerencsétlen és meghason- lofct emberekről ball vagy olvas. A kézimunka tisztessége Trefort aerája alatt elvitázbatatlanul meggyarapodott. A kézimunkások maholnap már versenyképes intólligencziával fognak bírni s az eddig lenézett pályát a gymnáziális áramlattal szemben kecsegtetőbbé, vonzóbbá, becsültebbc s igy keresettebbé is teszik. A jövő évtizedek hivatása lesz azután, hogy az intelligenssé tett kézimunkásokat becsületes iparkodásuk vagyonosokká is tegye. Vajha még megérné a magyar kultúra, fáradatlan hadvezére legnemesebb törekvéseinek ezt a diadalát is ! Intelligenczia, egészség és jómód. Ezt a három végső czélt tűzte ki Trefort miniszteri működéséül a nemzet számára. Ebben log a magyar kézimunka is boldogulni. Az európai színvonalon álló intézkedések már megtörténtek. Trefort behozza a gymnáziu- mokba az egészségtant s a közgazdaság ismereteinek kathedráját és a hiányt pótló intézkedések kétségkívül üdvös eredményeket vannak hivatva fölmutatni. Az iskolák hatása a társadalmi életre rendkívüli. Nyíltan ki merjük mondani, hogy a mai társadalom iskolázottságunkat teljes hi ven tükrözi vissza ösz- szes fény- és árnyoldalaival. És minthogy a gymnáziális képzés még mindig domináló, igen természetes, hogy a társadalom is egyoldalú hangulattal fogja föl az eseményeket. De meg van már törve az nt a túlién gés megakadályozására s az egészséges fejlődés biztosítására. Korunk és nemzeti viszonyaink a kézimunkának szebb jövőt követelnek. A magyar kézimunka nimbusza nemsokára föl fog emelkedni az elavult előítéletek romjain. A magyar kultúra tevékeny előhar- ezosának nemes törekvéseihez máris csatlakozik az egész nemzet bizalma s az irodalom rokonszenve. Jutalmazza az ő hazafias munkáját nemzete boldogsága! A prímás könyvtára. Esztergom, okt. 8. Trefort Agos'ou a herezegprimás aranymiséje alkalmiból, a palo'a már vány termében rendezett diszebéd alkalmából a kormány és főrendiház küldöttsége részéről toastot mondott. A miniszer üdvözlete nem állott egyéb bői, mint abból az őszinte kívánságból, hogy a herezegprimás, mint a magyar tudományosság és művészet nagylelkű Maecenása még megérje legszebb alkotásának, a primási múzeumnak, tudományos feldolgozását és ismertetését is. A Simor-muzeumról még mindig nincsen katalógusunk. Ezt óhajtotta a miniszter, hogy az egész müveit világ megismerje a prímás műkincseinek értékét. A Simor-muzenm könyvtáráról már megjelent egy impozáns könyv. Su- jánszky Antal praelatus kanonok állította össze óriási szorgalommal. A nagy könyv a könyvtár tartalmát a szerzők alphabétjo szerint sorolja fel s igy mint nagybecsű leltár ki.űnő úttörő mű egy szakszerint felosztó s biblio- graphiai jegyzetekkel kisért -nagy katalógushoz. A prímás becses könyvtára ötvenezer kötélből áll. Mind az alapítás érdeme, mind az elhelyzés leleménye páratlan a maga nemében korunkban. Ez az ötvenezer kötet egy olyan főpap gyűjteménye, a ki magasztos állásánál fogva ezer és ezer felé áldozza előkelő jövedelmeit. Pázmány óta alig van rá példa, hogy az esztergomi érsekek közül nagyobb könyvkedvelő lett volna valaki, mint ünnepelt herczegprimá- sunk. A primási könyvtár hiteles adatokon nyugvó állománya a következő : Van benne tizenkilencz kódex ; háromszáz- nyolczvannégy incunabulum; háromezerszázhetvenöt illusztrált mű : harminczhat ezerháromszáz!izénkét kötetből álló egyéb munka ; kétszáztizenhárom kötet különféle füzet négyezerhatszáznyolcz- vanöt darabban. A primási könyvtár teljes állománya tehát négy vennégyezer- ötszázötvenöt kötet. A tekintélyes gyűjtemény napról- napra gyarapodik s a primási könyvtár elsőrangú országos könyvtáraink sorába emelkedett. Emlékezzünk régiekről. (Az esztergomi ötvösök" ovéhszab íly.ii 1529-Imi.) III. Hetedszer. Senki a Mesterek közziil egyik a másiknak fogadott művét el ne csalja, és magának ne foglalja, mert ha mivelendí: először két forint a büntetés, ha másodszor is mÍveli, négy forint, harmadszor nyolez forint, a ki penig fejéren meg csinálja, tehát ne légyen szabad máshoz vinni, hanem az aranyozza meg. Nycltzadszor. Hogy edgy Mester is a másik Mesternek szolgáját avagy Inassá! el ne hitesse, avagy akutomban magának no héja; mert, áltálán fogva mesterség nélkül lészen. Kilenczedikszer. Ha valami ember a Mestereket be akarná gvüjtetni, valami dologért, tehát a Czéli Mester tartozzék hé gyűjteni, és az a személy tartozzék dénár 33. a Czéli ládájába. Tizedszer. Hogy edgy Mester is no merjen menni valami marhának meg becsüllé- sére, avagy mérésére a Czéli Mesl érnék híre nélkül; mert ha edgyszer miveli, két fount viaszszal büntetik; ha másodszor; négy fonttal, ha ugyan vakmerőségből el mégyen berniek, vessék ki az Uramat a mesterségből. Hogy ha pedig szabadsága lészen a Czéli Mestertől efféle ezüst Marhának becsül- lésére és mérésére; minden Gira ezüstöt vegyenek öt pénzt; többet se vegyenek, és efféle pénztt adják a Czéli ládajábann. Tizenedgyedszer. Hogy edgy Mester se tarthasson három szolgánál, es három Inasnál fellyebb; hogy ha penig az mesterek közül vannak szegények; az ő lelkees- méreti szerént meg lássák a Czéli Mesterek hogy azok is legény és apród nélkül ne légyenek. Tizenkottődször. Ha valami Apród akarna más Mesterhez menni tanulásnak okáért, ki még az ő apród esztendejét az ő uránál ki nem töltölte; de csak valami boszszu- ságból hadja el az ő Mesterét, tehát az Mesterek közziil tudva nála senki ne tarcsa birságnak büntetése alatt. Is- méglen se merjenn inast miivre fogni, hanem csak az Mestereknek híréből, akarattjából s végezéséből. Tizenharmadszor. Hogyha valamely legényt avagy Inast lopásban fognak; tehát az olyan legényt avagy Inast a Czélinek törvénnyé -szerént megbüntessék, tudniillik ha Legény Iészen az ő Szolga társaji üssenek hármat hármat rajta; ha penig Inas lészen az ő Inastársai üssenek kettőt kettőt rajta, és úgy békével bocsássák. (Folyt, köv.) HÍREK. — Október hatodika az idén is megemlékezett a magyar szahadságharcz vértanúiról. A ferenczesok templomában a negyvennyolczas honvédek közül elég sokan jelentek meg Barta Endre vezetése mellett. A hazafias kegyelet közönsége részéről Ivolozsváry Sándorné urhölgy pedig koszorút tett a halhatatlanok ravatalára. — 0 Eminencziája a herezegprimás Bogisich Mihály budavári prépost-plébánost és Kanovics Béla józsefvárosi plébánost a budapesti kerülőt alespereseivé nevezte ki. — Magas vendégek érkeztek tegnap külön vonaton a herezegprimás látogatására. Ahremberg herczeg ugyanis fenséges nejével szül. gróf Hunyady Júliával (a meggyilkolt Obrenovics Milos Szerbia fejedelmének volt özvegye) a Sárón tartott gróf Hunyady ezüst menyegzőjéről ő Eminencziájához érkeztek, ki tegnap a magas vendégek tiszteletére diszebédet rendezett. — Gróf Majláth Gusztávot csütörtökön szentelte fel ő Eminencziája. Az ünnepélyen a grófi családot az uj misés pap édes anyja képviselte. Az uj pap tegnap mutatta be Zavaron olsó miséjét, melyen a család összes tagjai jelen voltak, meggyóntak, inogáldoztak s áldást fogadtak. — Báró Jeszenák Gábort tegnap szentelte fel ő Eminencziája áldozópapnak. — Ipolyi-Ünnep Ipolysághon. Hont- megve hazafias és fáradatlan ünneprendezője, Pongrácz Lajos alispán a következő meghívót küldte be hozzánk: Meghívó néhai Ipolyi Arnold nagyváradi püspök mint Hontmegye szülöttének emlékezetére Ipolyságon, 1887. október hó 20-án tartandó emlékünnepére. Program: I. Gyász-istentisztelet a dicsőült püspök lelki üdvéért, reggeli 8 órakor: tartva Stéger Imre ipolysági plébános ur által II. Emlékbetegségem, a mely ellen a világ összes doktorai sem tudnak orvosságot. Nagyon vénülök, kedves barátaim ! % A népszerűség átkát alig érezte még valaki annyira, mint Deák Ferencz, a ki pedig mmdig olyan nemes egyszerűséggel tért ki minden parádé elöl. Egy jóindulatú erdélyi ember folyamodást intézett hozzá, hogy könyörülne meg rajta, valamint hat neveletlen gyerekén s hatalmas befolyásánál fogva hatna egy kicsit arra, hogy nyerhessen a lutrin. A mexicoi császár hontalanná lett sza- káesnéja arra kérte az ország bölcsét, hogy vegye szivére azt a nagy igaztalanságot, a mi vele Amerikában történt s mondjon mellette beszédet az országházában, hogy hadd adja ki neki a magyar kormány a mexicoi hátralékot. Hugó Károly, a «költők fejedelme» megküldte neki legezifrább érdemrendjeiét, mert úgy tudta, hogy Deák nem fogad el más fejedelmektől kitüntetéseket. Deák a «költők fejedelmétől» kapott ékes érdemjelet a múzeumnak aj án d é k o z ta. Egy képviselőjelölt azzal tette teljesen tönkre ellenfelét, hogy fölmutatott egy almát, melyet Ferencz bácsi adott neki. No, a kit annyira szeret az ország bölcse, azt már csak illett egyhangúlag megválasztani ! Felirati nagy beszéde után egy lelkes fiatal vidéki hazafi, a ki épen az első családi örömökre készült, eltökélte, hogy Deák Ferencz tiszteletére gyermekét Foren ez nek fogja kcreszteltetni. Tisztában volt ezzel a hazafias elhatározással az egész ház, de a bábaasszony niégis zavarba került, mikor elárulta azt a nagy titkot, hogy iker-gyerekek születtek. — Mind a kettő Ferencz lesz ! — kiáltotta nagy hozsannával a lelkes apa és ha tiz is lesz, még akkor is mind a tiz Ferencz lesz ! Erdélyből «Mátyás király» aláírással több levelet kapott, hogy hatna oda az országban, hogy az általa Erdélyben kibocsátott, de el nem fogadott uj bankók legalább Magyarországon legyenek érvényesek ! Egy vidéki iró egy csomó kéziratot küldött be neki, hogy adatná ki valamelyik pesti lapban. Mily nagy volt azonban az öreg úr ámulata, mikor észrevette, hogy a czikkek cziine «Deák Ferencz kárhoztatása» s tartalma őszinte hazafias sajnálkozás a fölött, hogy nőtlensége miatt kihal vele a legdrágább fajtájú ember. Deák mosolyogva jegyezte meg, mikor ezt az esetet elbeszélte, hogy nem igen sajnálkozik garszon állapotán, mert ha elgondolja, hogy milyen rán- ezos képű anyóka lenne most a felesége, akkor bizony könnyen kibékül vala ifjúkori mulasztásával. Ismeretes az az adoma is, a melyik egy hazafias virslisröl szól, a kinek a gyerekét Deák Ferencz a városligetben egy eszeveszetten robogó kocsi elől ragadta el. Az apa fölment másnap hálálkodni az öreg úrhoz, hogy megmentette a gyereke életét. — Jól tudom, hogy nem tetszik tőlem elfogadni semmiféle ajándékot. Hát fogadja el kérem a tanácsomat. Virslid vagyok és igy hála fejében azt tanácsolom, hogy ne tessék kérem nyáron virslit enni ! Egy felső-magyarországi kisbirtokos felajánlja neki kétszáznegyven holdból álló birtokát az esetre, ha kieszközli, hogy Kossuth is hazajön. Deák persze a jeles birtokot sohasem fogadhatta volna el. Hiszen Antal [bátyjával olyan békességeden meg tudett férni a maga kehidai birtokán, hogy az örökséget soha föl nem osztották egymás között. Érdekes kis eset volt az is, mikor egy emanczipált zsidó asszonyka Deák Ferenczet komául hívta meg. Deák Ferencz elfogadta a sajátszerű megtiszteltetést, mert a zsidó família nagyon szegény volt. Száz és száz hasonló históriát sorolhatnánk fel Deák Ferencz életéből a népszerűség átkának lerajzolására. Teli vannak ez adatokkal az akkori napilapok. De elég lesz ennyi is annak igazolására, hogy az ország bölcse csak úgy bírhatta el a népszerűség átkának ezt a nyomasztó terhét, hogy tanácsot kért a nevető bölcstől. És a nevető bölcs mindig készen volt még a maga saját baján is segíteni. * A koronázás fólséges ünnepéről elmaradt valaki. Mindenki észrevette, hogy Deák Ferencz hiányzik. Miként is maradhat távol a maga diadalainak ünnepéről, mikor az egész nemzet örömkönnyeiben gyönyörködhetett volna ? De hogy is illett volna bele az egyszerű Deák Ferencz a káprázatos keleti pompába? Nem szúrt volna szemet az ő szerény bérkocsija az aranyos diszfogatok között, ruhája a fényes drágaságok és egyszerű nemesi neve a hangzatos aristokratikus nevek között ? Jól tudta ezt mindenki és Deák «nem tűnt fel» távolléte által. Jól tudta azt is mindenki, hegy az ország bölcse nem bírja elviselni az ünnepeltetés terhét s nem bírja kiállani, mikor az egész világ ujjal mutat reá. Még akkor sem, ha igy : — Ennek az embernek köszönhetjük a mai napot. Nézd csak jól meg fiam, hogy soha el ne felejtsd ! És ma, húsz esztendő múlva ? Ma is csak olyan hálával veszi őt körül a nemzet, mint akkor. Ma is előtte van az ő Magyarországa, az ő királya ‘és az ő nemzete. Csak ő maga hiányzik megint egészen. De a mai ünneplés terhét már csak jobban el fogják bírni azok az izmos bronczvállak ! Dr. KŐRÖST LÁSZLÓ. — Görgei Arthur arczképét festi most Paczka Foroncz festőművészünk a visegrádi remete magányában. A szahadságharcz egyik legkiválóbb alakjáról, a nemzet közvéleménye által még mindig elitéit diktátoráról van ugyan több jellemzetos képünk, do a visegrádi remetéről, a csendes visszavonulásban élő aggastyánról nincsen. Ezt akarja Paczka megfesteni s e végből Esztergomból egy hónapi tartózkodásra Visegrádira utazott.
