Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 45. szám

zászlója fog diadalmasan kiemelkedni. A kormá ny párt a dorogi]i kerületet, elkésett megszállás miatt, minden va­lószínűség szerint el fogja veszteni. — A doroghi kerület képviselője­löltje, P Reviczky Károly, tegnap a Magyar Király vendéglőben fogadta és üdvözölte a kerület küldöttjeit, akik előtt el is mondotta nyilatkozatát prog­ramelveire s a jelöltség elfogadására nézve. — A köbölkuti választó kerület függetlenségi párt jelöltje Zboray Béla pii a kösd első és másodnapján a kerület Szölgyén, Öl ved, Farinad, Kúrál, Kéty, Bart, Bény, Kéméiül és Kicsind köz­ségeit utazta be. A jelöltet minden község határán lovasbandérinm fogadla s kisérte útjában, fehérbe öltözött leá­nyok koszorúk özönével árasztották el kocsiját s programmbeszédét a választó közönség mindenütt lelkesedéssel fo­gadta. Az antiszemitapárt Horiovánvi visszalépése következtében Meskó Abris nógrádmegyei birtokost jelölte, ki azon­ban még nem mutatkozott a kerület­ben. Hazay Ernő, a kerület volt kor­mánypárti képviselője, betegeskedése miatt nyomtatásban küldte meg be­számolóját. — LobogÓS világ. Esztergomban eddig körülbelül háromszáz lobogó él­teti a két országos nevű jelöltet. Ma holnap már majd minden választó pol­gár külön zászlóval mehet szavazni. — Jókai az antisemitismusról Kassán igy nyilatkozott: »Legjobban jellemzi ezt a pártot az, hogy még becsületes magyar nevet sem tudott magának választani, még a nevét is kölcsönkérte a zsidótól. Vájjon okos politika-e az, mely egy sok népfajból összetömörült országban, az uralkodó, de szám szerint kisebbségben levő ma­gyar nemzettől egy hatszázezer lélek­ből álló népfajt, mely hozzá ragaszko­dik, mely magyarrá akar lenni, mely magát önkényt magyar állampolgárnak vallja, erőnek erejével el akar taszí­tani, elidegeníteni ? Bizony mondom, hogy ha más országban az antiszemi­tizmus embertelenség, úgy Magyaror­szágon az még azon fölül liazafiatlanság is. Ha vannak a zsidó fajnak hibái, azokat meg kell orvosolni, de a gyű­lölet és az erőszak soha sem volt or­vosság.« — Horánszky pántjából a következő nyílt levelet kaptuk : Tek. Szerk. úr. Jól tudom ugyan, hogy a választási liarcz he­vében kiejtett minden szót aranymérlegen latolgatni nem szokás és a ki ezt tenné, annak adná bizonyítékát, hogy gyermek­ded kedélye az alkotmányos küzdelem megvívására kellőleg megérve nincs. Ám az oly gonosz ezélzatu ráfogást, hogy ne mondjam rágalmazást, minő a »Pesti Hír­lap« jun. 3-iki számában egy esztergomi levelezés alakjában látott napvilágot, még a választási küzdelem hevével sem lehet menteni, sem pedig ignorálni. Azt Írja a famózus levelező úr, aki — úgy látszik — lapja szolgálatára a sensatiohajhászat- ban dolgozva iparkodik qualifikálódni, hogy az esztergomi mérsékelt ellenzéki párt a függetlenségi pártot »parasztpártnak« ne­vezte el. Igazak-e a levelező által ezzel szemben felhozott azon elnevezések, me­lyeket állítólag a függetlenségi pártiak adtak a mérsékelt ellenzéknek, ezt nem kutatom: ő jobban tudhatja ezt nálam, bár én is eleget megfordulok a választók körében mindenfelé s azon elnevezésekről eddig mit sem halottam, valószínűbb azonban, hogy a kérdéses elnevezések is csak oly »saját külön« koholmányai a de­rék levelezőnek, mint aminő koholmány a mérsékelt ellenzéknek a függetlenségi párttal szemben tulajdonított »parasztpárt« elnevezés, mert ezen állítása szemensze- dett hazugság és pedig annál gonoszabb, mert ezélzata nyilvánvaló, t. i. a politikai küzdelmet társadalmi térre terelni, s pár­tok helyett a társadalmi osztályokat állí­tani szembe egymással. Az esztergomi mérsékelt ellenzéki párt, habár büszkén számítja is soraiba a város értelmi, va­gyoni és társadalmi előkelőségének túl­nyomó részét, annál kevésbé gondolhatta ki és használhatná a függetlenségi párt­tal szemben a kérdéses ezélzatu elneve­zést, mert maga a választók nem egy osztályára vagy körére támaszkodik, ha­nem az összes választó közönségre s az értelmi, kér skedelmi és ipar foglalkozást űző polgárok szine-java mellett tekintélyes számmal foglalnak helyet körében a föld­műves osztályhoz tartozó választó polgárok is és pedig joggal mondhatnám közülök épen olyanok, kik saját körükben, de más hivatásu polgártársaik előtt is kiérdemelt tiszteletben állanak s a földműves polgár­ságnak úgy a városi közgyűlés zöld aszta­lánál, mint egyebütt hivatott és elismert képviselői. Ennyit tartottam szükségesnek a levelező koholmánya ellenében kinyilat­koztatni, ezt is csak azért, mert a társa­dalmi békét s az osztályok közti barátságos viszonyt oly szentnek tartom, hogy azt minden merénylet ellen meg­védeni még a választási liarcz hevében is elmulasztliatlan szent kötelesség. A leve­lező egyéb ezélzása ra és füllentéseire, ki­vált arra, mely a Szentgyörgymezei kis- dedovó építését otromba megjegyzésekkel kommentálgatja, felesleges kiterjeszkedni. Arra a magas helyre, mely felé ügyetlen kortes ezélzásait intézi, az ő »hangja« — mint a közmondás tartja — úgy sem hal­latszik fel. Esztergomban 1887. jun. 4-én. Erev Eerencz pártelnök. — Esztergomi csillag. A kis Haraszti Hennin, Feigler János árvaszéki ülnök széptehetségű leánya, most végezte el a szinésziskola drámai tanfolyamat és csütör­tökön állotta ki a második nagy vizsgálatot. A Legouvé-féle Rang és Szerelem czimü vígjátékban ismét feltűnt értelmes és ügyes játékával. A Pesti Hírlap egyik látócsöves tárczairója igy nyilatkozik róla: Láttam még a helyeske, kedveske, ügyeske Csillag Terézt, vagyis a szinlap szerint Harszti Hermint, ki Csiky Gergely tanár urnák csak nem rég panaszkodott, hogy azért nem ta­nulhatta meg a leczkéjét mert Gaal úr má­solta az írott tankönyvet és ő férü Írást nem tud olvasni.« A szinésziskola szép tehet­ségű végzett növendéke néhány heti pihe­nőre hazajön szülővárosába, a hol Szabad­hegyi Aladár színigazgató fogja egy-két vendég szereplésre felkérni, hogy szülővá­rosa is megismerhesse tehetségét. Azután anyja kíséretében elmegy Szegedre, a hová Aradi Gerő színtársulatához igen előnyös feltételek mellett már elszerződött. — A mi kis művésznőnk. Fővá­rosi levelet akarok irui a hétről. Az ám de hát végre is mit irhát újat vagy érdekeset az ember? A lapok széthordják a legparányibb újdonságot is, bőven czikkeznek minden csipetnyi eseményről s a heti referáló törheti a fejét új thémák feltalálásán. Hanem ma azért mégis felveszem a tollat. Yan egy kedves és érdekes esemény, mely bizonyosan érdekelni fogja az eszter­gomiakat s melyről referálni kellemes feladat minden esztergominak. A csü- törlöki szép estről akarok szóllani, mely a nemzeti színházban lefolyt. Azon iskolának vizsgája volt ez, melynek ta­nárai aligha mondják el magukról : »quem dii ödere.« Akiket máskor a szín darabokban, mint fess statisztákat érdekkel látcsőveztünk, ma, mint a jövő művésznőit, élveztük. Családias, kedves ünnep volt, melyen a közönség legnagyobb része a szereplők család­tagjaiból ismerőseiből s a barátaiból a kritikusoktól állott kiknek azonban ma nem kellett az elnézés rózsaszín sze­müvegét használniok, hogy valami dicsé­retest mondjanak a Thalia fiatal liivei- ről. Két kis vígjáték s Legouve: Kaiig és szerelem czimü 3 felvonásos színműve ment Mindháromban oly ügyesen és fesztelenül mozogtak a szereplők, oly otthonosan routinirozvajátszottak, mint­ha máris rendes taposói volnának a jelentőségteljes deszkáknak. A darab női főszerepét kedves ismerősünk; Ha­raszti Ilermin k. a. személyesítette. Ez éppen azon ok mely különösen ér­dekessé teszi a csütörtök estét lapunk közönsége dlőtt. (3 részesült a legtöbb tapsban és kihívásban. Az ő diadala a mi diadalunk is volt. Azon percztől fogva, hogy elegáns piros czipkebur- kolatos tói lettjében kiszökött a szín­padra, folyton a közönség legmelegebb rokonszenve kísérte. Hisz már megje­lenése is elegendő a. hallgatásáig meg­vesztegetésére, ha megvesztegetésre egyáltalán szüksége volna. Az a kar­csú sugár termet; finom görögös arcz- él, s főleg azok a sokat, nagyon so­kat kifejező szemek feltétlen kódolásra kényszerítenem. De hát előnyeit önök is nagyon jól ismerik. Hanem ha ő szép nő, még szebb művésznő. A naiv fiatal leánykát helyesen, kedvesen, ügye­sen adta, habár inkább komoly drámai szerepekhez van temperamentuma, mint ez a drámaibb jelenetekben eléggé be­bizonyosodott. Piczi lábai kothurnusra termettek. Tud megindítani szívhez szóllani, tud az érzelem s a szenvedély hangján beszélni, egyszóval máris kis művésznő, a kit az egész sajtó elis­meréssel és lelkesedéssel fogadott s ki előtt a legszebb jövő nyílik. Legyen az ő diadala nyitánya egy folytonos sikerekkel koronázott pályának. M—-i. K—n. — A szinház-kérdése. A kir. vá­ros építészeti bizottsága ma d. u. há­rom órakor fogja Hut Miklós építő­mester társaságában az építendő arena ügyét tanulmányozni. A nyári színház színpada és páholysorai cseréppel lesz­nek födve, a körszékek és zártszékek ponyvával. Minthogy az arena a házak kellős közepébe épül, tűzbiztossági szempontból körültekintő és üdvös in­tézkedéseket vau hivatva az építészeti bizottság eszközölni. Ha az építés már holnap megkezdődhetik, akkor az elő­adások június közepével kezdődnek. — A gyerekek színpadja pompás összeget jövedelmezett a városi leány­iskola javára. Maga a sorsjáték közel másfélszáz forintot hozott a pénztárba. Az előadás kétszáz forintot jövedelme­zett. Leszámítva a kiadásokat, a tiszta jövedelem közel háromszáz frt. Rész­letes kimutatást jövőre közlünk. — Nagy szerencsétlenség történt a napokban Garam-szent-benedeken. A fő káptalan i tiszttartóság megsz ü 11 te téso alkalmából ugyanis az uradalmi kerék­gyártó három pityókos béressel össze­rakta a bognársághoz tartozó fakészle­tet, hogy azzal beszámolhasson. A mint laz emberek a gúlába állított szálfák között bujkáltak, a nagy fahalmaz egy­szerre csak összeomlóit s a szerencsét­leneket eltemette. A kerékgyártó rög­tön szörnyet halt, az egyik bérest esz­méletlen állapotban szedték ki a szál­fák alól, életveszélyes sérülésekkel, a másik szintén halálos sérüléseket szen­vedett. A harmadik béresnek azonban semmi baja sem történt, mert a fa­gúla ingadozásakor még idejekorán ki­ugrott a veszedelemből. Megyei lótenyésztésünk kétségkívül legelső telepe ez idő szerint Pilis- Marótlion van, hol a Brenner gróf ura­dalmi ménese található. A pilismaróthi ménest Kainerstorfer szakavatott és ki­tűnő ménesmester a bécsi lókiá 11 itáson egyszerre hírnevessé tette. A bécsi ló­ki áll itáson huszonnégy darab mustra lóval jelent meg s olyan feltűnést kel­tett, mint még kevés magyarországi kiállító. Az első szaklapok valóságos lelkesedéssel nyilatkoznak a kitűnő vérű és nevelésű pompás lovakról. Kainer­storfer ménesmestert egyébként az osztrák sajtó elismerésein kívül az a kitüntetés Is érte, hogy a kiállítás első nagy diját, az uralkodó diját, az általa kezelt gróf Brenner uradalom pilisma­róthi ménesének Ítélték oda. A kitün­tetett magyar lovak nagy részének mindjárt vevője is akadt. Kainerstorfer tizenegy darabot adott el, darabját ezer forinton felül. Brenner gróf nagy öröm­mel értesült pilismaróthi ménese diada­láról s a ménes vezetőit gavailéros el­ismerésben részesítette. Örvendünk, hogy Esztergom megye jó hírneve is gyarapodott a pilismaróihi ménes ki­tüntetett kiállítása által. — Posa Lajos jeles fiatal költő, lapunk munkatársa a következő iro­dalmi felhívást küldte be hozzánk : 1) a I a i ni czimmel mintegy száz dalt egy kötetbe foglalok s e hó második felében nyilvánosság elé bocsátom. Da­laim közül már több meg van zené- sitve s országszerte dalolják. A rokou- szenv, melyben eddig szerény irodalmi működésem részesült sajtó és közönség részéről, reményt nyújt, hogy kiadandó kötetem is szélesebb körökben elterjed. A könyv ára egy forint. Gyűjtőknek 10 előfizető után tiszteletpéldáuynyal szolgálok. E hó második felében meg­jelenendő kötet díszes kiállításáról Bába Sándor kitűnő hírnévnek örvendő nyom­dája gondoskodik. Az előfizetések a jövő jumus hó 15-ig nevemre czimezve a »> Szegedi Napló« kiadóhivatalába küldendők. Szeged 1887. május 30-án. Pósa Lajos. — Az ebedi katasztrófa áldozatai közül ismét partra vetett a víz egy szerencsétlen leányt, a ki már egész a felismerhetetlenségig el volt torzulva s erős feloszlásnak indult. A Duna ha­ha] ottját a viz Szt. Györgymezőn ve­tette föl. — A Magyar Sión májusi füzete a papnevelőbeli tanárok szerkesztésé­ben igen érdekes közleményekkel je­lent meg. Dr. Dankó József Iconog- raphia Mariana czimü becses vallás műtörténelmi czikkét Székely István tanulmánya követi Az emberi nem ko­ráról és a szent Írásról, ezt Karácson Imre elmefuttatása Az összehasonlító vallástudomány jelen állásáról és eddig elért eredményeiről, Dr. Ozorai Az egyházuemesi vagy praediális birtokról értekezik s Várnai a Szomszédban czim alatt közöl egy tárcza stylü közleményt. Az irodalom és művészet rovata is igen változatos. — Uj regény A kiröpült Galamb czimü társadalmi regény már megjelent s lapunk kiadóhivatalában megszerezhető. A csinos szines nyomású borítékba foglalt húsz íves könyv ára a megrendelőknek s az Eszter­gomi és Vidéke előfizetőinek 1 frt 50 kr. Rendes bolti ára 2 frt. Ajánljuk olvasóink szives jóindulatába és rokoszenvébe. * 50.000 forintra rúg a Kin­csem-sorsjáték főnyereménye, melynek még ezenkívül 4874 nyereménye van, s ez által rendkívül kedvező nyere­mény-kilátást nyújt, miért is nem mu­laszthatjuk el t. olvasóink becses figyel­mét e' sorsjátékra különösen felhívni. * Minden nőnek a legmelegebben ajánlva! Sidzina (Galiczia, u. p. Jordanór). Felesé- gem majd egész öt évig szenvedett gyomor­bajokban, étvágya is teljesen elveszett, pádig ugyancsak szedte a Morison és Pser- hofer-féle labdacsokat, — végre is Brand- R. gyógyszerész svajezi labdacsainak haszná­lata után nyerte vissza egészségét s elvesz­tett étvágyát. Fogadja ezért legszívesebb köszönetéin! Wiats Lajos, népiskolai főta- nitó. Aláírásom valódiságául szolgáljon e hivatatalos iskolai pecsét. (P, H.) Brant R. gyógyszerész svájezi labdacsai a gyógyszer- tárakban egy dobozzal 70 kr, kaphatók, figyelni kell a rajta lévő fehér keresztre vörös mezőben, s Brandt R. névaláírására. FELELŐS SZERKESZTŐ: 1) r. K Ő R 0 S Y LASZ L Ó. HIRDETÉS. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY. Alulírott részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint 50 mm. száraz és 40 mm. nyers borseprö f. évi juilius hó 8-ik napján, d. u. 3 órakor, a cs. kir. szab. duna-gőzhajózási társa­ság esztergomi rakodó helyén Pissuth István esztergomi kir. közjegyző köz­bejöttével nyilvános árverés utján a legtöbbet ígérőnek készpénzfizetés mel­leit el fog adatni. Esztergomban, 1887. június 4. Singer Ignácz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom