Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 25. szám

Ke ijedjen meg a tisztelt olvasó 1 Nem ilyen drága artézi kutat akarok én javaslá'ba hozni; vannak ezeknél olcsóbb fakasztottak arlezi kutak is, me­lyek úgy szólván házi erővel előállit- hatók. Hiszen a szontirás szerint Mózes vesszejével és a monda szerint szent László király kardjával fakasztó tak a sziklákból forrásokat, melyek semmibe sem kerültek ; kétségkívül azért, mert oly helyeken nyittatnak meg, ahol rej­tett vizerek léteztek, — a mi egyéb­iránt semmit sem von le ezen cselek­nek ez emberi felfogás rendes mértékét meghaladó esudaszerüségéből. A legutóbbi évtizedekben egy Ri­chard nevű franczia abbé járt ismételve Magyarország különböző vidékein, ki növénytani ismereteivel, a vizenyős al­talajt, kedvelő növények előfordulásából, nagy biztosságai jelölte meg a ponto­kat, hol földalatti vizerek nem nagy mélységben voltak találhatók és u;mu­tatásai, vizszegény helyeken is legtöbb esetben kielégítő források megnyi ására vezettek. Ezen kívül a talajvíz kinyo­mozásának még számos egvébb módja ismeretes a tudományban, valamint a gyakorlott kútmesterek és kútásók előtt melyek a föld alatt rejlő vizerek elő­fordulását kisebb nagyobb biz ottsággal már a föld felszínén kim utalják. Legbiztosabb vezérfonalat szolgáltatja azonban a talajvizek felismerésére a földtani viszonyok tanulmányozása, az ismert adatok egybehasonlitása s az eb­ből vont helyes következtetés. A ter­mészet nyitott könyv, megmuta: min­dent, amit az ember ismerni óhajt. Ezen tárgy kellő megvilágítása vé­gett azonban egy rövid áttekintést kell előrebocsátanom a vidék földtani alkata fölöt', a mennyiben az a víz­rajzi viszonyok alakultára befolyást gyakorol. BURÁNY JÁNOS. ESZTERGOM IRODALOMTÖRTÉNETE. (Esztergom város és vármegye egyházi és világi irói.) XXIII. Klimstein (Kőhalmy) J ó- z s e f segédlelkész Esztergomban, je­lenleg gymnasiumi tanár Nagyszombat­ban. Szül. 1843. febr. 14. Irodalmi művei : XIY. Benedek. Tanulmány. Id. Tan. 1865. »Politikai eszmék kér. szempontból.« P. Hirin. 1867. Irt még több czikket, értekezést. Önálló művei: »Udalrik pápai zuáv.« Esz­tergom 1866. »Az egyház a szabad­ság 1 égkörében. <?. Észtérgom 1869. » A divatos nevelés és következményei.« Esztergom 1870. Az »Is.ván bácsi« naptár szerkesz ője. 1871. K ii a u z N á íi d o r esztergomi kanonok, m. akad. tag ; előbb kápta- 'ani könyvtárnok Esztergomban. Szii;. 1831. okt. 15. fölsz. 1854. deez. 7. Irodalmi művei : »Chronicon Hunga­roruin Posonietise.« U. M. Muzeum. 1855. »Bo'dog Cháky MAdczró'.« R<- ligió 1856. »A M. Tudományos Ér­tekező« szerkesz ője. 1862. A »Ma­gyar Sion« szerkesz ője. 1863—70. »Momimenta Ecclesiae Srigoniensis.« »Az 1737. orsz ggyűlés vcgzeményei.« »Az arany bulla.« »Okmányka’ászok.« »Válaszul Rimely Károly adalékjára.« »Az esztergomi Corvin cod''Xek.« »Kortan.« Hazai törénelmünkhöz al­kalmazva.» Jelent meg tőle még szá­mos történelmi dolgoza .« N a g y 111 u in inát szén -Fe- rencz-rendü házfőnök Esztergomban. Született 1833. máj. 17. Szent fesz - dei a »Falusi Prédikációk« ez:mii szak­folyóiratban jelentek meg. Zádori János hittudór, eszúrgom' kanonok. Szül. 1831. nov. 6. iö sz. 1854. decz. 7. Min: az esz ergom> papnevelő intézetben theologiai tanár, irodalmi munkásságáról országszerte ismeretes. Irodalmi működése Dr. Ma­jor István Bibi. 41 —12. lapon van fölsorolva. M á r k u s z Gyula érseki tit­kár, majd esztergomi kanonok s mint ilyen közp. papn. intézel i igazgató Budapesten. Szül. 1825. szép;. 7. fölsz. 1849. márcz. 21. Iroda'mi mű­vei : Egyházi, szépirodalmi értekezések, útleírások, elbeszél ések, jellem rajzok. A külföldi szemle Írója. Religió. 1855. Viszolajszky Károly papnövendék Esztergomban. Föl szen­teltetett 1 868. aug. 2. — Iroda'mi műve: »Isten ujja.« Ford'tás. B r e z n a y Béla hi. tud or, se­gédlelkész Esztergomban, később a- nulmány felügyelő a bpest.i központi papnevelő intézetben; jelenleg egye­temi tanár Bpes.en. Iroda'mi műkö­dése : Magyar, latin költemények, hír­lapi czikkek, értekezések, életrajzok. (Folyt, köv.) PERGER LAJOS. külömbféle tudositások érkeztenek már hoz­zám, minekutánna azonban tisztában tu­dom leltemet, nem érzek kötelességet egyre sem felelni. Nagyságodnak legközelebbről kelt kérdezősködésére mindazonáltal megfe­lelek a dolognak világosan való megma­gyarázására. Egyébiránt bezárom episztolá­mat, néhai Gyöngyösi poétánk emez ösmé- retes soraival, hogy : Kiket Hymen kötött örök szövetségre Isteni áldással teljenek mind végre ! Nagyságodnak irántam való nemes hajlan- landóságát kikérve, irtani Istenhátamögött Karácsonyhava húszadikán. Az Isten szolgája Monostory Kér. János plébános.« Kovács László kezet csókolt az öreg pap­nak nemcsak a levélért, de azért a jó in­dulatért is, melyet csak most olvasott ki belőle, már mint hogy az öreg ur több zaklató levélre nem is felelt. — Hát már nyomon lennének az üldö­zök ? Vagy csak tapogatóznak ? ! — kér­dezte magában. A levelet pecsétviaszszal zárta le s egy gyalog postással elküldte az utolsó posta- állomásra, mely épen négy óra járásnyira esett. Azután jóságos mosolylyal mutatott egy csomó elfakult kéziratra. — Lássa édes öcsém, magam is foglal­kozom ám olykor-olykor a tudományokkal. Néz./.'! csak ezt az Írásomat most magára bízom, hogy m ijd egykoron ki nyom tat,­i tassa. Talán meg fogja érni a nyomtatóbeli festéket. A ezime meg a taitalma ez : — Házi Kertész. Az az hasznos és tapasztalásokkal erősittetett oktatás mint kellessék hasznos gyümölcsös fákat és el­kerülhetetlen konyhabeli zöldségeket szem­betűnő haszonvétellel nevelni. Több okos auktor útmutatása szerént öszvefoglalta és jámbor híveinek ajánlja az istenhátamögötti plébános. — Főtisztelendő ur óhajtása szerint fo­gok cselekedni. Adja Isten, hogy ezt a hasznos munkáját nemsokára nyomtatásban is olvashassa. A kis menyecske odahaza épen Kálmán- kát tanitgatta az első lépésekre, mikor Ko­vács Laczi az érdekes hírekkel az udvarba lépett. — Hallgasd csak meg apus a kis Ka- lamnst, már megtanulta, hogy mi a te neved. — Milyen jó nyelvmester vagy te kis galambom ! A gömbölyű gyerek, a ki araphaeli six- tini madonna képén alul balra egy tüttüs angyalka képében is meg van másolatban, gödrös kis karjaival s rózsaszínű kezecs­keivei átfogta a boldog ember térdét s mosolyogva mutatta be az első tudomá­nyát. Csak egyetlen egy szóból állott: — Pa-pa! Hanem meg is fizette azt az édes szót rögtön száz csókkal is, a miből a fele a nevető nyelvmesternek jutott ki. — Hát már levél is érkezett Nagyvá­radról — kezdte végre a nagy újságot/ A dömösi ámitások folytatása. Dömos, márcz. 26. Minthogy, az alább kivon a bau leirt, hazugságokkal teljes ponyváit odaírni termék Dömösről és pedig névaláírás nélkül van kel ezv y szükségesnek v. - tem eHene ' felszólalni, nehogy enne szerzőj ír valaki Dömösön keresse. Mu­zsikáé, a fanatikus csizmadia ró ennek a szerzője, mert egy hozzám int zet anonym ’ev lnek s Húsa az ő hőhor os eszme járatát világosan eláru’ja, eg - szén hason!ó ezen röpiralóhoz, mely szinte majd minden kifejezéseiben e;- ej i a is/ta gondolkozás onaIá-, sőt egyes ki'ej z sek lö’-Yi t sen meg; győz­nek mindkettőben. 0 szokta Dömösön létekor kitenni röpiratkáit is a sz. fánál az á tál ho ot simuhíriumok élőit, hol a zu án a besze.de t a’amizs- nát zsebre rakja, azon ezim a at , hogy ez az ő Máriája keres e és nem másé. így most is messze vid kről — az habom a’fő dről — kü dözge i vallásos kifejezésekbe burkolt liazud- ságai az e árusító aktiak Dömösn, azon ez 'zat.al, hogy fentarsa össze­köt e; se;t, - termószetesen — nem ingyen, hanem jó pénzért. A repira* czime követ' ező: »Döinös, 1885. Legújabb csoda és két zarán­dok tört note és a Szűz Mária ere­idéin Dömösön. Budapes . Nyom. Bar a- li.s Imrénél. Eszterházy-u cza 12.« »Sz. Lélek helységében, özvegy Ma­jomé házában bizonyos csa'ád egy nyolezvan évig a földben elrej ott ké­pet talált. Ez élőt két zarándok imádkozván, hogy Sodorna és Gomorha bűneiben sinlődő Szob, Szebe, Geny (ta’án Zebegény ?), Nagymaros, Bog- dány, Verőcze községeket és a szeg ny magyar nemzete, a Szűz Mária védje és mutassa meg magái, hazájukban Dömösön. Csakugyan egy bükkfának hol egyik, hol másik ágán, majd mint lourdesi, majd mint s'mári. majd mint máriaczelli kü önféle sziliekben megmutat a magát Dömösön is. Ki­ment a fához a dömösi zsidó aíiitó is az iskolás gyermekekkel eg'sz napon át imádkozni, mer azt hire, hogy e\jö t az ig r Messe s. A reVríná u- sok is mindene e goiido atokba estek, mert hát ujboidkor mindég meg szo­kott jelenni, néha hat ezer ember je­lenlétében; csak a visegrádi meggon- do'ct an németéi, iárták meg. kik mi­— Tőle kérdezte a kis mama és..gyön­géd pir futotta át szép arczát. — Tőle. A; t kérdezte a plébánostól, hogy összekel tünk-e s az öreg ur hivata­losan meg is felelt neki. — Már most megtudta, hogy hol va­gyunk és mint vagyunk. — Nincs mit szégyenkeznünk miatta — felelte a fiatal apa. Csak az öreg anyóka nem tudott még egészen lelkesülni az ismeretlen nagyapó megérkezése reményén. Nagyon jól esett ugyan neki, hogy a teljes kibékülés meg­történt s ezzel a boldog pár hollétének titka is feltárult, hanem azért bizalmatlan- kodó fejcsóválással tette hozzá: — Késő már akkor jó éleibe fogni, mi­kor már nagyon közel állunk a sirhoz. — De mégis jobb édes anyám későn, mint soha. — No jó, hát veletek örülök magam is a nagy apó megérkezésének. Azt mondja Laczi, hogy nagy ur az. Hát ha még oly nagy ur lenne is, csak lesz ura, a ki nem ereszti ide rögtön tél idején. Még a kis dundus is beleszólt a beszédbe. Maga magának tetszelgett vele, hogy egymás után háromszor milyen pompásan kitudja már mondani, hogy — Papa, papa, papa ! — Tanítsd meg most már édes galam­bom a mi kis gyémántunkat annak a ne­vére is, a ki nemsokára el jön ide a mi boldogságos kis galambfészkünkbe! (Folyt, köv.) dőn a fa tetején várták a jelenetet, a fa a-at , az asztalon, két gyertya közö t pillan ván meg a Sz. Máriát, u ána kapkodtak ; a többi németség pedig neki rohanván kiáltották : fog­juk meg, fo.juk meg, vigyük haza magunkkal ! erre e'tűnt, de más­nap a ca ropogo t ala ta, meghasadt es szemlélhető lett a Sz. Háromság, a sz. Saeramentom, és ő maga arany ónnson.« Előadja a. röpirat »hogy már negyvenöt év előtt Dörnös a gyerme­kek kedves bucsujáró helye volt; va- 1 amint az is, hogy hajdanában a „pré- pos -kút“ igen gyógyitós (?) volt, de he emeu.ék; aki betemette azonnal vi­lág alnntiá le t. E’őadja, hogy ha a nép nagy sivalkodással rohan neki a Sz. Mária nem szólal meg, hanem i ha csendesen lesznek, tenyérnyi nagy­ságú csillagok jönnek elő a földből és az emberek között röpdösnok. Oh áldott látás! Egy marót.hi asszony midőn azt kérdezte: mit jajgatnak? azonnal összerogyott, a szél megütötte es ö öd napra meghalt. Aki nem hi­szi, kérdezze meg I ekete Pétert Ma­ré thou, ez martyromságot fog érte szenved ni.« Következik ismét egy czim : »És most megint 1886. évben a drága Mária jelenete a fán.« Ez alatt elő- ada ik, hogy Dörnös az egész világon a legnagyobb csodahely ; egy paradi­csomkor ; kertésze sz. Domonkos atya, ki könyhullatásával ön.özgeti a fát; a repedés a drága Mária fájdalmait innta ja, örömeit az arany sugarak. Ezu án következnek a betegek gyógyu­lásai : egy szélütött kövesdi vak a fánál visszanyerte szemelátását. Egy dagana bau és más betegségekben szen­vedő meggyógyult. Egy sebes lábú asszony, kií. három orvos három évig gyógyított, visszanyerte egészségét. A kút csodaerővel hír, mert a kik ebből ttak, belőle haza,vittek és kilenczedet arto tak, kiLenczed napra meggyógyul­jak, mi után a megkékült vízben a b. Szűz is Iá ható lett. Akinek a víz égé:te (a ;orkát?) eltol megszűnt ége- t se. A kövesdi ki nem mondhatja örömét; hozzá, tesz5 végre : igen szép fakápoína, csodálatos kegyelem hely!« Eddig az álnok, ravasz ámító, kinek mindeddig szabad szóval és iratok ter­jesztésével a. jámbor népet fanatizálni. És mindezekhez csak azt Írom felvi­lágosításul, hogy már igen régen tet- tem jelen lést az egyházi hatóság előtt, minek következtében a szolgabirói hí­va al betil otta ugyan a pénzszedést, széthontat a a bálványozok hamis ol­tárait, hanem az erélytelen eljárás miatt vájjon mi lett mindennek si­kere ? Az, hogy egy nagy fabódét épít­sél tek a fa mellé és pénzt szednek ugyan ezen helyen, mivel megkínálták magát a ti'takozó plébánost; nevezete­sen folyó hó 13-án két asszony jelen­vén meg előtte, kijelentették, hogy ők egyenkint tíz- iz forintot kezelnek azon pénzből, mely a fánál szedetett és igen szeretnék reám hízni, de mint­hogy a tilosán szódé t pénz, csak ti­losán kezelte.hetett volna általam, el nem fogadtam. Ha a fana izálás nagyobb mérveket fog öl eni, nem fogok késni plébános! jogaim érvényesítésével ott, hol az ámitéka' és részvevőket nem kérni, hanem büntetni szokták. Egész az ország házáig! NEDECZKY GÁSPÁR, dömösi plébános. A NŐKRŐL S A NŐKNEK. A jó könyvök kibékítenek a rossz emberekkel. * Egy jó könyv többet ér eg\ ostoba embernél. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom