Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 22. szám

M ÉGJ ELEN IK I TETEN !< INT K E'T'SZ ER :

VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐ FIZETÉSI Ál: :

jj öv ni

i fel évre . íj negyedévre

6 írt —

3 fit i fit no

Eyy s'ám ára 7 kr.

Városi s megyei érdekeink közlönye.

SZERKESZTŐSÉG:

SZENT-ANNA-U'|'GZA 317. SZÁM,

hová o lop «/,o|le:ni rés/.ét illető kö/.lomények küldendők.

KIADÓHIVATAL :

SZ ÉC H F. N YI -TÉ R 331 • SZ Á M,

hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a n vili térbe szánt, közieméinek', előfizetési pénzek és reelamálások iutézendők.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS llllil,KTHSIiK :

I szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 100 — 200-ig . I fi t ő0 kr.

200 -300-ig . 2 fi t 2n kr.

Bélyegdij 30 kr.

MAGAN-llllfbKTK’KKK

megállapodás szerint legjn tányosahhan közüliéinek.

NYIIjTTKR sora 20 kr.

Bátori emlékezete.

Csejthe, marcz. 15.

Az esztergomiak önmagukat tisztelik meg, midőn megemlékeznek azon nagy emberről, a ki mint honvéd dandárparancsnok oly nagy dicsőséget szerzett sza ba dsá gli a rcz u ukban.

Nem mint katonát akarom őt bemutatni. Bátorságát éles kardjával vés e ő ellenségeinek homlokára. Nem is azj a czélja soraimnak, hogy érdemeit méltányoljam. Erre az elfogulatlan, a szenvedély bevétő! ment történe!Írói toll van hivatva: csak azon momentumokat akarom föltárni életéből, mely knek szemtanúja valék s melyek még e napig is ismeretlenek a nagy közönség élőt .

A dandárparancsnok nem tagad a meg magát Bátoriban még élete alkonyán sem. Miként a csatatéren úgy odahaza is nem leintett, el hadsegéd nélkül. S miként annak idején egy parancs átvitelével meghízott Pongrácz Lajos lovát tábornoki botjával sarkalta a gyors vág a ásra, (saját szavai) úgy akkor is, midőn 80-ik életévét befejezte, mindent lázas sietséggel szeretett végezni.

A kevesli káplán volt adlátusa. Nem volt, életének egy nevezetesebb mozzanata sem, melyről a káplán nem túllőtt, volna. S habár nem is lakott a plebániaházban, azért napjában mégis többször megfordult hol öcscsénél, az esperesnél, hol meg a káplánnál, az ad látásnál.

Azt kiki tudja, hogy Bátori anyanyelve a német volt s ka onai életének első éveit osztrák szolgálatban töltötte. Innen kapta, mint főhadnagy 300 ftnyi szerény nyugdiját, melyből szegényen, összeliuzódva élt. De a mily arányban növekedett szivében az édes haza iránti szeretet, ép oly szabad folyást engedett kifulladásainak az ab- szoluiisfcikus német kormány ellen, ha hébe-korba a poli izálásba belévegyüL.

Egy Ízben annyira ment haragjában, hogy kalapját egy földbeszúrt karóra illesztve, a néme nek épen nem hízelgő epitlie onok közt összekaszaboBa kardjával.

Magyarul szeretett beszélgetni s magyar lapoka olvasott, járatván a »Függetlenség«, az »Esztergom és Vidéké« valamint a szépirodalmi »Ország-világ« cziműeket.

Hirlapolvasáson kívül még levélírással is foglalkozott s a ki látta keze. vonását, elcsodálkozott a vonások szabatosságán. Az a kéz, a mely a férfikor teljében oly retlenthetlon bátorság- s biztossággal vezette a kardot, nyolczvan évnek terhe alatt sem remegett. Leggyakrabban Péczely rgiiácz dr. orvos tudornak szóltak levelei — idült fűi baja miatt. A derék doktor úr aztán tartolta is az öreg urat pi- lulával, meg — biztatással. Máskép tőle nem szabadulhatott volna. Pedig mily nagy biz;ilomm;il viseltetett, iránta! Tőle remélie javulását, és sokszor a csalódásnak már azon poníjáu állott, hogy ép'ulünek tartsa magár. Sajnos : környezete máskép vélekedőit baja felől.

Egv ízben hazatérvén Péczely! ől, Budapestről, egy eseugőr hozott magával s környezetének idegeit ugyancsak kemény próbára tette szüntelen csilingelőssel, foly on rebesgetve magában : »Megvan, jól van ! Éljen ! Mégis derék ember az a Náczi ! No, ki hite volna? Magam se! Már hallok. Jól van az !« — Húga, Louise azonban nem akart megbarátkozni ezen elismerő nyilatkoza okkal s egy sejtetlen pillánál ban teljes erővel rázta a csenget bátyja füle mellett. A kísérlet az ellenkezői, mutatta — az öreg úr füle hegyét se billentet e. De hogy is billenthette volna ily szunyogiasan dön- gicsélő szerszám hangjára, midőn még a hatalmas szavakkal imponáló hangok sem voltak képesek halló idegeit rezgésbe hozni, a mely körülmény sokszor bánatot, még többször mosolyt varázsolt környezete arczára. Ebédei- iiink. Hatalmas zivatar kerekedett. Villám-villámot ért s a csattanások megremegtették a házat alapostól. Ép a harmadik szomszédba ütött le a villám, midőn az öreg ur székéről nyugodtan fölemelkedve az ablakhoz lépett s kitekintve a borús látó halárra, közderükságre azon megjegyzést re te: »Ma aligha fog dörögni« !

Ha Csehország egyik királyának az volt a szavajárása, hogy »dobzse«, a melytől azután nevét is örökölte: úgy Bátorinkat bál ran »Jól vau az«-nak lehetne elnevezni, habár a kövesdi nép közül a csufondárosak hluchy farár (süket plébános) néven ismerték is. »Jól van az« mond a ha zúgott a zápor s mond a ha napsugárban fürdő t a táj. »Jól van az« szólt, ha tüsszen- e t s ismét, ha va'aki arra űgyelmeziette, hogy a mell.üje közel van a kieséshez. »Jól van az« — ha szerencsésen át lábolt a feneketlen sártengeren s ismét »jól van az«, midőn a korom-sötétben az ú melléki árokba zuhant, magával rán va engem is. »Jól van az« — mikor a kapatos legények a csapszék előtt egymást megkéselték s »jól van az« midőn egy szegény zse 11 érémbernek egy e tlen vagy on káj a. tehene — fölpuffadt.

A magyarázatot azután környezetére bízta.

A kártyázás képezte egyik főszórakozását. A káplánra nézve obligatorius volt minden ebéd u án a fekete mellett a három parthie tartli. Este felé a préference, ha t. i. társaságot tudott, összeioborzani. A káplánnak ott kellett lennie s a melyik nem tudott kártyázni elveszítette az öreg ur előtt a tekintélyét, »híres nevelésű, — úgy mond — még kártyázni sem tud !« Mikor Kövesdre kerültem, én is ezeír kategóriába tar,ozlam. S én annyira becsültem, annyira szereltem az öreg urat, hogy kedvéért kezdiem »nevelődni«. A praxis azonban drága volt. Kövesdi jövedelmemből még szivarra való sem telt ki. Mind elúszott a kártyán.

S a mily elszántan, úgy szólván vakon rohant a veszedelembe a csa até- ren, ép úgy nem ismert félelmet a kártyázásban sem. Játszott bár mily silány kár vára bátran, vesztett többnyire csúfosan s nyomban utána káromkodott magyarosan. Ha nyert, nem a pénznek örült, hanem azon tudatnak, hogy ellenfelét — legyőzte. Ha tárp^EGÉNY.

Az, Esztergom és Vidéke számára irta: Kőröay László. (Tizenkiíenczedik folyt.)

XVI.

Galambfészek.

í ŐSZÉNFÜST még nem érte, gyári zaj még nem zavarta, vasút még nem hasította azt a mi bujdosó kis falucskánkat, a hová most utazunk. Az utolsó vasúti stáczió nyolez órai hajtásra esik onnan. A kis falu nagy hegyek közé rejtőzködött, oda is a völgykatlan legfenekére. A szomszédok túl a hegyeken laktak, néhány órányira kellett járni, míg valami újság érkezett más emberekről is. Az országút hét órányira távolodott el a békés helytől, melyet még sem az orvosok, sem a touristák sem a modern karthauziak nem födöztek fel.

Istenhátamögött-nek hívták ezt a bu- jócskát. Az a hatvan-lietven kunyhó úgy el volt rejtőzve benne, mint a gyöngyvirág a legsűrűbb erdő közepében. Az istenháza egy kies dombon épült. Nyájas kis, fehér templom volt köröskörül illatos és lombos hársakkal, melyek közül csak a fehérre meszelt torony nézett le őrszemekkel a kis falura. A plébánia mindjárt az isfenházn alatt egy virágos kert közepén

állott. Az eresz alatt galambok turbékol- tab, a nagy kütágas udvarban baromfiak sürögtek s a ház mögött egy méhesben örökös dongó-bongó zene szólt. \ fehér- fejű plébánost pedig olyan szeretet vette körül, hogy soha egy almája nem hullott a más ölébe és soha egy pajtája zárva nem volt.

Nem messze a plébániától az iskola takaros kis épülete ürUstty a hová a gyerek- világot csengetyű szó csa’ogatta s a hol vasárnap délután a felnőtteket tanitgatta a jó óreg pap arra, hogy hogyan kell szeretni és boldogulni.

A bujdosó kis faluban nagy boldogság is lakott. Az a hatvan-lietven kis nádfödeles házacska jó emberekkel, nemesen beojtott szivű néppel volt tele. Öröm és boldogság volt az életük, nem ismertek zúgolódást, kétséget, elégedetlenséget, czivódást és munkakerülést.

Az elszigetelt kis faluba nagy elvétve tévedt egy-égy idegen, a ki nagy álrnél- kodva kereste, de nem találta a korcsmákat.

A falu határában ugyan mindenkinek volt egy kis szőlője, meg egy kis pinezéje, de az istenházaíban: az iskolában meg a templomban olyan mestereik voltak, a kik a mértékletességet rendes természetté nemesitették a jó kis faluban.

A megtakarított fillérekből a plébánián egy kis takarékpénztár keletkezett, a honnan szívesen húzott segítséget az a gazda, a kit néha-néha megcsalt a szeszélyes föld, mert azon a segítségen nem volt cíviseibe etlen teher, hanem a felebaráti szeret t valóságos áldása.

Minden földművesnek volt e y kis szántója, egy kis szőleje, egy kis legelője meg egv kis erdeje. A mi fölöslegük maradt, azt közösen küldték be a városba hozzáértő emberekkel, a kik már esztendők óta vitték bea|fát, a vajat, asajtot, am 'zef, aszó' t a gyümölcsöt, a bort és a baromfit s hozt k haza ruhának való matériát s a falu takarékpénztárába való magot.

A nyájas kis magyar faluban még nem perdült meg a végrehajtó dobja, de a szóigabiró haragja sem. Békesség és boldog középszer olvasztotta egy nagy famíliává az egész népet; az a boldog középszer, mely messze áll az egész gondtalan jóléttől s az ínség fájdalmaitól.

Meglátszott a bujdosó falucska minden házacskáján, hogy itt a szeretet épít és gyarapit s a szeretet galambfészkében: a templomban és az iskolában minden szívbe beleojtottak a jóság igéit.

Lakott abban az eszményi kis faluban egy fehérfejű öreg asszony valami húsz esztendő óta özvegységben, de azért nem elbagyatottságban, nagy szegénységben, de nem kétségbeesésben. A jó asszony a maga kis nádfödelű házacskájában egész békességben éldegélt s a mit a gyümölcsfái termettek s a mit a baromfiak jövedelmeztek, abból vett magának kenyérkét. Nagyon szerette a rokonságát, de nem fogadott el segítséget tőlük. A mig az Isten egy kis erővel áldja meg, addig nem akar senki koldusa lenni. A magyar paraszt ez a jellemvonása azután meg is fiatalította az asszonyt, mert magas kora mellett is für-( gén és szorgalmasan dolgozgatott. j

A nádfedelű ki? ház az ér mellett fe-1

küdt. Hat nagy körtefa rejtette el a falu- : tói. Csupa merő kert volt köröskörül, hanem azért nem kellett sövényt emelni ; mások ellen, mint az állatok ellen. A kis kert azután tele volt vén gyümölcsfákkal, fiatal virágágyakkal és gyönyörűen gondozott konyha növényekkel. Itt bíbelődött a jó öreg asszony egész nap s mikor a harangszó megcsendült, akkor letette a kapát s bement a szobába imádkozni.

A kunyhónak mindössze két szobája volt. Egy parádés meg egy rendes. A parádés még abból a régi jó időből való, a mikor a gazda is idehaza volt, meg a gyerek is. A gazda azóta elment a temetőbe lakni s a gyerek világgá nőtt valahol. A mestergerendás szobácskábán beszélő emlék volt minden kép, minden szentölt gyertya, minden szál hervadt virág. Ide sietett a jó asszony imádkozni. A másik- egész kicsi szoba a nyitott tűzhely es konyhán túl az anyóka rendes pihenője volt. Itt szunnyokáft az öreg Vidra is, az az elkopott kuvasz, a melynek hűségén kívül már minden érzéke régesrég elfogyott. Most csupa hálából kap kegyelemkenyeret, mert azt ugyan jól megszolgálta egész élétén át.

A parádés szobában már ugyan sok ajándék gyűlt össze attól a világgá ment gyerektől, a ki még kis deák korában olyan feszü etet küldött haza az édes anyja ne>e apjára, hogy különb csak a plénános urnák volt. Meg is nézte az egész falu és dicsérte a jó szivü gyereket. Hit még később \

Mikor már pesti nagy tanuló, veit, akkor küldte azt a gyönyörű két nagy képet, a melyik a mrgos ágyak fölött lóg. Temp-