Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 3. szám
I MEGJELENIK HETEN KI NT KÉTSZER: VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Kl/)I<T/TTÉXI Ál! : egén/ évre .... G Irt — ki. fél évre .........................................................................G Irt — kr. n egyedévre....................................................................1 f*'t :>0 kr. ! Eijy s 'ám ára 7 kr. __ __ ____| V árosi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, liov;í. a lap szellemi részét illető közlemények Iciilrleiulők. SZECI KIADÓHIVATAL : HŐNYI-TÉR 331SZÁM, iovfi. a lap hivatalos s a magán hirdetései, a uyilttórbe szánt közlemények, elöli/,etési pénzek és reelamálások iutézendök. HIRDETÉSEK. 111VATA r,OS IIIIMJlOTKSHK : I szótól 100 í 100 —200-ig 200 —ílOO-ig Bélyei ;óig — frt 7ő kr. 1 frt 50 kr. . 2 frt 25 kr. lij ÍÍO kr. MAGAN-HIRDETESEK megállapodás szerint legjti- tányosahba 11 közöltéinek. NYJLTTÉR sora 20 kr. Fölösleges posta-állomások Esztergom, jan. 8. Pár óv óta azt tapasztaljuk, hogy hazánk területen rendkívül módon szaporodnak a postahivatalok, még pedig oly eredményinél, hogy a postaköz lek e- dés ugyan valamivel gyorsabbá lett, s a közönség érdeke is némi szolgálatot nyert, de az állam érdeke annál kevesebbet. Most, midőn úton útfélen, kivált a legmagasabb körökben az állam pénzével való legszélesebb alapokra terjedő takarékosságot hirdetnek, s ezt sok államtisztviselő, vagy ezeknél alantabb álló személyiségek megérzik, mivel a fizetés javiiás és egyéb állapotok megkönnyebbülésére édes keveset számíthatunk ; meg nem foghaljuk azon de- rűre-borúra kiemelkedő intézkedéseket, hogy majdnem minden községben 300 400 frt javadalmazás mellett postaállomásokat létesítenek, s ezen állásokat- azoknak osztogatják, kiket jegyzői vagy tanítói hivataluk úgy is leköt Oly községekben a hol az intelli- gentia jelentékenyebben van képviselve a hol a postailletékek ha nem is fedezik, de legalább megközelítik a posta- hivatallal járó kiadásokat, ott helyén valónak találjuk a postahivatalok felállítását, de oly községekben a hol — mint, számos helyek igazolják, pap jegyző, tanító az egyedüli értelmiség, kiknek levél forgalmát leszámítva a csekély számú földművesből álló község lakosságától alig tévéd naponkint egy két'levél a postára, vagyis a levélforgalom ' tekintetében legcsekélyebb tényezőként szerepelt, s igy a postajöve • delem emeléséhez is csupán fillérekkel járul, mely fillérekből az illető posta- hivatalnok éven át 50 frtot he sem szed ; ismételve meg nem foghatjuk, miért áldoz ezekért az állam 300—400 frtot akkor, midőn az állam kenyerén tengődő díj nők napi 3 órai izzadtsággal telt munkájáért nem kap semmivel sem többet, mint a hivatkozott posía- hivatalnok, ki a 400 írtból mindössze fogad magának 50 írtért egy küldön- czöt, mely kiadás után pompásan zsebre vágja úgy szólván semmit tevésért az állam pénzét, azon pénzt, melyet, a végrehajtók oly keservesen bírnak a szegény, kimerült adózó néptől kicsikarni. Értesültünk arról is, hogy az olyan forgalom nélküli helyeken a postakezelők a mellékjövedelmes tényezők pangása miatt megrestelvén a dolgot, a séhogysem fogyó bélyegkészletet, hát beviszik eladás végett a városba, s otí a postabélyeget áruló helyeken túladnak rajta, de a kimúl at ás ban még is föntartják, hogy ennyi meg ennyi bélyeget árusítottak el. A posta igazgatóság szerintünk a főbb állomásokon felfogadhatna meghízható levél hordókat a vidékre, kik a leveleket és bélyegeket közvetítenék az államtól nyert díjért ép úgy, mint teszik a javadalmas post akezel ők felfogadott küldönczei jelenleg 50—60 ftért akkor az államkincstár szép összegeket takaríthatna meg, s inkább adná ezt a a nagy munkával és nem csekély felelősséggel terhelt dijnokoknak, kik napszámos kenyéren napszámosnál rosszabb helyzetben vannak, a mennyiben nem ülhetnek az Íróasztal mellé oly kosztümben mint a valódi mezei munkások kiknek még a friss levegő is éltetőjéül szegődik és egyszerű életmódjuk, viselkedésük, senki gúnyának, megszólásána!••• nincsen kitéve mint, a mostoha sorsú dijnokoké, a kik valahára humánusabb támogatásban részesülhetnének. Szüli- fessük meg a fölösleges, teljesen fölösleges postahivatalokat, s jut a szegény dijnokoknak bőségesen. ESZTERGOM IRODALOMTÖRTÉNETE (Esztergom város és vármegye egyházi és világi irói nak koszorúja.) IV. 1526—1800. A mohácsi vész után a terjedő török uralom elleni küzdelem, másrészt a vallási villongások foglalták el a nemzetet. Mindamellett nemzeti irodalmunk hatalmas lendületet nyert a könyvnyomdák terjedése által. A sajtó útján megtámadott vallásukat ugyanez úton védelmezték a katholikus papok s innen vau, hogy a 16. és 17. század irodalmi termékei leginkább a vita tárgyát képező vallási kérdésekkel foglalkoztak. A terjedő török uralom hatalmába kerítvén Esztergomot is, (1543 Várdai Pál esztergomi érsek a káptalannal, az egyházi szerekkel és levéltárral Nagyszombatba menekült, honnét csak 1819-ben Rudnay Sándor prímás hozta viszsza az érseki széket ősi helyére. E hosszú idő alatt az irodalmi téren munkálkodó, esztergomi egyházi férfiak babérai Nagyszombatra szállanák, noha azok Esztergomot illetnék. A történeti események ily alakulása folytán Nagyszombatban lakó irók neveit itt fölemlíteni jónak látjuk. Oláh Miklós esztergomi érsek (1553—1568.) számos munkát irt. — Veranchich Antal esztergomi érsek 1569—1573. Iratait a magyar akadémia kiadta »Verancsis Antal összes munkái« czim alatt. I 1 1 i c i n us Pété r esztergomi kanonok mint jogtudományi iró volt nevezetes 1570 körül. M o n o s z 1 a y E n d r e esztergomi kanonok egyike a magyar nyelv felvirágzásán működő úttörőknek. Elt 1552— 1601. T e 1 e g d i Mi k I ó s esztergomi kanonok buzgó egyházi szónok. A legelső magyar nyelven kiadott szent beszédeke, ő irta 1557-ben. Pecclii Lukács az esztergomi egyházmegye ügyésze. 1598. P á z m á n y Pété r esztergomi érsek a lángszellemű hitszónok. 1616— 1637. Szelepesé n yi Gf y ö r g y esztergomi érsek (1666—1685.) Szén beszédeket és jeles egyházi énekes könyvet irt. Illyés Endre esztergomi kanonok. (1696—-1712) Szent beszédeket írt. Illyés István esztergomi nagy prépost f 1711. Szent beszédeket írt. M é r e y M i h á 1 y esztergomi kanonok f 1729. Megírta nepomuki sz. János életét. J a k 1 i n I s t v á n esztergomi kanonok (1743). Latinból fordított. I v a n c h i eh J á nos esztergomi kanonok f 1570. Természettudománynyal foglalkozott. B ä r n k o p f I g n á c z esztergomi kanonok f 1809. Egyházjogi és történeti munkákat írt. K r a m mer F e r e u c z esztergomi kanonok f 1818 Dogmatikus munkát adott ki. De sola salvifica czimmel. 1814. Draveczky F e r e n c z eszter- gomi kanonok f 1802. Egy asketicus munkát irt. »Vita arcfa et pi« Ciliiméi. Nagyszombat. 1797. Van egy a XVI. század elején Esztergomban s később Krakkóba vetődött jezsuita irá: F a r kas A n d r á s. Irodalmi műve: Cronica de íntroductione Scytlianum in Ungaria et Judeorum de A egypto. Krakkó. 1538. Nyolczadrét 8 levél. Ez a legrégibb magyar ének, mely hangjegyekkel jelent meg. Legelsőben említi ezt, Bőd Péter »Magyar Athenas« 81. lapján. Másolata meg vau a m. tud* akadémia kézirattárában. (Folyt, küv.) PERGrER LAJOS. A ZÁSZLÓT FEL!... ZÁSZLÓT fel I Indulj a harezra !. . írA. Kezdődik a hatalmas hajsza ! °\ Mérges golyót tégy fegyveredbe, JL Kardod meg fend ki élesen... J Aztán rohanj a — jó Barátra, Falat kenyérért éhesen ! Ne nézd azt, hogy ki áll előtted. 'J iporj csak rá, ha főbe lőtted!... Es bátran rúgd a porba, bárha Testvér, szülő, vagy idegen ! .. Ne oánd kit ölsz, csak arra nézz, hogy Számodra nála koncz legyen. Szived ha van, vértezd be dúsan, S emeld a főt, ne hajtsd le búsan. Ábrándot, álmot vess pokolra, — Manapság . z már hasztalan ■ . . S ha könnvet ejtesz, jól kiszámítsd, Egy-egynek mennyi haszna van. Fel hát a zászlót és előre ! Maradjon hátra az, lei dőre ! .. Ne fontolgass, mert, úgy van ám: ki Morált papol, s gondolkodik ; A szálló század ott felejti, S az álla szépen felkopik! PERÉNYI KÁLMÁN. ----------=EEE!fl“EEE---------M IRE JÓ A »HAMIS.« (Farsangi történet ) Mindig nagy ellensége voltam minden hamisnak, nemigazinak; »lehordtám« a hamis hajat; »nekirontottam« a hamis fogaknak »pálezát törtem« (mily klassikus kifejezések !) a turn űr fölött, de — sietek ezt megjegyezni — csak addig, mig az illető »hamisának csak árny és nem fényoldalát láttam. Mihelyt azonban arra a meggyőződésre jutottam, hogy az illető »nemigazi« az emberiségnek hasznára vál- liatik: bezzeg letettem a fegyvert és hibámat jóvá teendő, kezdtem az »izét« dicsérni és magasztalni. * Szegény Miska barátom ! még most is, valahányszor eszembe jutsz, veled sírok, veled kaczagok. Veled sírok, mint te sírtál, midőn sűrű fellegek vonultak át reményid egén ; Areled kaczagok, mint te kaczagtál, midőn teljes győzedelmeidet elbeszélted. De hadd szóljon maga, Miska barátom. Tizennégy évig álltam Fényesskövy Mózes ur szolgálatában. Tizennégy év! mily rettenetes hosszú idő! Ily idő alatt Jákob ősatyánk már két nőt is szerzett volt és ón alig tudtam egyet is szerezni. Es ha Jancsi a háziszolgánk nem lett volna, bizony a 14 évi szolgálatért Kóbi orrom elől elviszi liosz- szű szolgálatom diját: imádott Régi- kárnat. íme, barátim hallgassátok, mi- kép történt ez. Tizenhárom éves voltam, midőn atyám odaadott Glanzenstein Mózes úrhoz — mint mondá, —- hadd váljék belőlem derék ember és valóban, hogy czéljunkat elérjük, nem lehetett volna jobb állást, jobb főnököt tálálni. Princzipálisom, ki akkor még német, illetőleg lengyel volt, rövid idő alatt annyira magyar lett, hogy még a bérmálási szentséget is felvette, nem ugyan a püspök, hanem a belügyminiszter ő nagyméltósága által, ötven kros bélyeg segélyével. Mint szegény gyerek jött be Magyarországba és az öreg W. üzletébe lépett, hol nehány év után elnyerte főnökének csúnya, de gazdag lányát és ezzel együtt roppant nagy üzletét. És Fényesskövvy ur dicséretére legyen mondva, csupa szerelemből »házasodott« ; mert alig töltött rövid időt W. házában, felébredt benne a szerelem és napról-napra erősebb lön. Olyan szerelem volt az, a milyen még napjainkban is dívik; ő ugyanis halálig* szerelmes volt főnökének nagy. szép — no, azt hiszitek tán, lányál a; dehogy ! hanem nagy szép — üzletébe. Ezen gyengéje melleit Ólaién síéin ur
