Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 104. szám
Pénzügyeink sok kivárnii valót hagynak fenn, a monarchia, mindkét államának makacs deficittel kell küzdenie, melyet alig dobtak ki az ajtón, az ablakon ismét visszatér s a legmegfeszi- tettebb exorcisnni -ok daczára sem száműzhető, kereskedelem és ipar évek óta pang, ha nem hanyatlik. Mindazonáltal a hazai pesszimizmus és az idegen rosszakarat együtt véve is alig voltak képesek még ezen zord napokban is a pajorjaink ellen irányzott baisse-t alig két napnál tovább fon tartani. Ugyanis hatalmas bankjaink és társulataink vannak, élükön a legimpozánsabb pénzhatalom a világon, a hitelintézeti csoport, melyek aczél kézzel, vas pénzszekrényekkel kimeríthetlen hitellel szilárdan fen tartják az oszt rák-magyar értékeket minden támadás ellen és a monarchia szükségleteinek fedezésére, különösen ha a védelemről van szó, minden időben annyi milliót tartanak készen, a mennyire szükség van. És lásd Oroszországot ! Van a monarchia egész területen ezer boggal kiterjedt vasúti hálózatunk mindama tra nsversal iákkal és kiágazásokkal, melyeket a s ratégia igényel. Feladatuk magaslatán álló igazgatóságok, élükön az osztrák és a magyar államvasutak, az osztrák-magyar állainvasut-tár- saság és a déli vasút igazgatóságai, adott pillana.ban karöltve, egyesített értelemmel, ügyességgel és pontossággal végnélküli vonatokat irányítanak a kitűzött pont felé gyorsan és hibátlanul foganat'sitható nálunk, ha arra kerül a sor, a legkiterjedtebb mozgósítás is. És lásd Oroszországot! A külügyminisztériumról és a hadügyi kormányzatról, melyek éppen most állták meg oly fényesen a próbát és azon tökéletes egyetértésről, mely a közös, az osztrák és a magyar kormányt lelkesíti mind arra nézve, a mi a monarchia bizottságát, becsületét és méltóságát illeti, a koronatanács eredményei után felesleges beszélni. Az összes miniszieriumok és valamennyi miniszter, mind egy szívből, egy lélekből beszélnek. És lásd Oroszországot! . . . t 1887. (k. L dr.) Életünk kaleidoszkojjjában megint leperdült egy színes kép, hogy soha többet vissza no kerüljön. A sóvár mult most átveszi örökségét és számlát csinál az eseményekről. A kimúlt esztendő története Esztergomban sok nevezetes adatból áll. Mozaikot csinálunk belőlük. Nagyon mozgalmas országgyűlési képviselőválasztás volt megyoszorte. A meglepő pár alakulások, a heves korteskedések fölverték a szó vedéiy hul- lámait is s azok közül néhányat besodor. ak a társadalomba. A herczegprimás római útja országra- szóló esemény volt, mert Magyarország összes katolikusainak hódolatát fejezte ki. Dr. Feichtingor Sándor városi főorvos és reáliskolai igazgató ő Felségétől magyar nemességet s Bartha Endre megyei főszámvevő Ferencz József-rendet kapóit. Meszlényi Gfyula szemináriumi rector szatmári püspökké lett: Marczell Ákos kőhidgyarmati plébános arany misét mondott s Frey Forencz a Horánszky- párttól ezüst serleget kapott. Ezek voltak az ünnepi események. Városunk létérdekeiért igen nevezetes mozgalmak merültek föl. Szeleink megvédése, a kaszárnya-ügy, vasútnak kérdése s az artézí-kut eszméje ugyan még nem befejezett munkálatok ; de már a. lefolyt év napirendjéről kerülnek a jövőbe. Kereskedelmünk történetében nem közönséges szavakkal lesz följegyezve a propeller társaság neki lendüléso is s a primási nagydunai bid bérlet ügye. A vöröskereszt egyesület működése az idén ólénkebb volt, mint egyébkor, a Manlicher-puskákkal ismerkedni kezd a legénység s a tisztikar több tagja oroszul tanul. A mi azonban (még a nép fölkel ési kurzusokat is beleszámítva) mindig nem jelent csiiggedést, legföljebb csak háborút. Uj egyesület alakult, mely az egész fiatalságot egyesíti testedző sportok művelésére ; do a reáliskolai segítő egyesület csak nem bírt létre jönni. A világlátás rendkívül nevezetes passziója a múlt évben örvendetesen kifejlődött. Sokan voltak a római za- rándok-uton, sokan voltak a. lelkesebb városi tűzoltók közül Fiúméban és Velencéében is. Művészetünk és irodalmunk képét a következő adatokkal vázolhatjuk: Itt járt a világhírű kölni négyes (Höckmann, Forberg, Allokotfe, Bellmann) diadalt aratott Anna Senk rali hegedű- művésznő is Groscurtb zongora-műsziiö- vel. Bács Károly szili társulata igen tisztességes színi saisont teremtett. A kiválóbb vendégművészek közül fölemlíthetjük Kissné Hegvesi Marit, Feleki Miklóst és Németh Józsefet. Az irodalmi életet időszaki folyóiratok, helyi- lapok és könyvek képviselték. A Magyar Sión.. Zádoritól á‘vették a szemináriumi tanárok. Sujánszky Antal prao- latus kanonok impozáns katalógust adott ki a herczegprimás könyvtáráról, lténvi Rezső érdekes könyvet irt Itália költészetéről a középkorban, mely akadémiai pártfogás mellett jelent meg-; Csernoch János primási titkár a hulla égetés ellen irt röpiratot: Macliovits Gyula (Csápori) Taxiit fordította s a szabadkőművesek ellen adott ki egy kis kátét; Ozorai József a primási nemesekről adott egy értekezést; Berger Lajos az esz ergomi Írókról irt egy kis kötetet; Szú.sek kapitány a 26-ik ezred történetét ad a ki; Munkácsi Kálmán A szív életéből novellákat irt s Kőrösv Lászlótól a Kirepült galamb czim alatt uj regény jelent meg. Meg kell még emlékeznünk a múlt év veszteségeiről is. Az örökre való elköltözés sorrendjében vannak : Czig- lényi Lajos, Helcz Mariska, Zárav Mór, Etter Nándorné, Helcz János, Tölgyesi Ferencz, Hartmann Péter né, Kakas Ferencz, Audrovits Mátyás, Homiczky Ferencz, Magvary 8znlpicz, Gerendav Antal, Lakner Antal né Wimmer Mária, Starkbauer György, Baj) János és Rónay Gyula. A kolera megszűnését hivatalosan január elején eonstatálták. Himlő és vörheny szórványosan többször fölmerült az év folyamán. A forgalom történetében nem közönséges vívmány a posta és táviró hivatalok egyesítése s a hadkötelezettség nyilvántartó hivatalaiban nem csekély munkát adott a népfelkelés szervezete ránk eső részének kidolgozása. Uj ezredest is kaptunk a régi esztendőben, melynek liarczias emléke most már a múlté. Emlékezzünk régiekről. (Az esztergomi molnárczéh 1699—1799.) (Harmadik Articulus.) VI. Ha valamely Molnár Mester Ember Inast akar fogadni, elsőben szokás szerint az Ché Mesternek adgya hirivé, és vizsgálván, ha böcsiilletes Atyátul és Anyáiul valóé, úgy fogadgya megli, és három Esztendeig tanollya az Molnár Mesterséget, mi helyest penigh az Molnári Inas számban befogadtntik, min gyárt azon Molnár Inas 75 pinzt — Szépén tudsz beszélni Jonquille — monda hidegen Rumbrye asszonyság. — Mindig csak ezen a néven szólít — válaszold haragosau a mulatt. Tán elfeledi, hogy azon a napon, midőn újra Jonquille leszek, elveszti zsarnoki hatalmát fölöttem ? — Mindenesetre, Juan de Carral, ennélfogva nem akarok ilyen nagyon megkáro- sulni. De folytasd a beszédet tovább. A mulatt megborzadt ettől a szarkasztikus hangtól. De mégis folytató. — Kegyed hatalmában születtem, ur- nőm. A szabadság újra megérkezék; de lemondottam róla. Újra eladtam magamat. De a rabszolgák fölháborodnak ám olykor. Vigyázzon kegyed, asszonyom! A marquise fölemelte fejét. A mulatt bátran kitartotta a tekintetét. — Talán háborút izensz nekem ? — kérdé Rumburye asszonyság, a nélkül, hogy hűtlené vált volna hanyag nyugalmához. — Kívánjon olyasmit, amit kivibetek — — — én Xavért nem akarom megrontani. — Nem akarod ?! — kérdé az úrnő nyomatékosan, miközben fekete szemei villámlottak. A mulatt úgy érezte, hogy elhagyja bátorsága. — Úrnő! — monda ö — még egyszer kérem : irgalmazzon neki. Fsak huszonkét éves, szive tiszta és nemes. 0 még nem tudja azt, bogy mi a rossz . . . — Elég! — törte meg a mulatt beszédét a marquise. — Azt hihetné az ember, hogy Carral ur ma próbára teszi türelmemet. Valóban. Ön ma engem megfenyegetett ! Ön azt mondá: én úgy akarom ! Ön a legaljasabb gyalázatra mert vetemedni . . . — Úrnőm ! — Csönd ! A marquise ellökte lábaival a zsámolyt és hevesen a mulatt elé állott, ki reszketni kezdett és visszalépett. — Te is beláthatod mulatt, hogy félsz tőlem — mondá Rumbrye asszonyság megsemmisítő lenézéssel. — Ereidben néger vér folyik és te semmiben sem közelited meg az európait Csupán férfias büszkeségüket akarod parodizálni az által, hogy olyan nevetségesen hiú vagy. 1 Te hozzám tartozol. Magad mondottad, igazat szólottái. De hogy rabszolgám vagy, azt no tulajdonítsd annak, hogy mulattnak születtél, nem; hanem tulajdonítsd haszon talanságaid- nak, tulajdonítsd gonoszságaidnak, melyeket megismertem benned. Te szégyenled magadat származásodért. Idegen vér alá rejtőzöl, hogy el tudd födni származásodat. Ob, most már minden félelem nélkül szólhatok hozzád. Maradj csak Jouan de Carral, mert ennek kell maradnod, ha nem akarod, hogy gyűlöljenek és mint hitvány embert megvessenek. — Oh, jaj ! jaj ! — kiáltó tompa hangon Carral. — Te nem félsz attól, hogy felfödözöm előbbeni életedet, te nem félsz attól, ha azt mondom, hogy: ez az ember meg van bélyegezve; ennek az embernek az élete gyalázatos cselekedetek között folyt le eddig ; ezeken a ruhákon egykoron azok a pókhálók tapadtak, melyeket a lebujokban szedtél föl, hol éjjelen kint fetrengtél. Te csak arról gondolkodok hogy egykoron Jonquille-nek, vagy mulattnak foglak-e nevezni ? Hallgass meg! Én ismerlek és keresztül látok rajtad. Nem a rokonszenv fűz téged Xavérhoz. Csak azért vonzódol hozzá, hogy megkeresd azt az utat, a melyen megtörhetnéd rabszolgai bilincseidet. Különben megbocsátok az egyszer, hanem — legutoljára. Mig a marquise igy beszélt, annyira megváltozott, hogy alig lehetett megismerni őt. Fejét büszkén emelte föl, kecses alakja sokat vesztett bájaiból. Szemei elvesztették a szendeséget és szúró kifejezést öltöttek. Szemöldei összevonultak szigorú homlokán és egy mély vonás lmzódott végig arczán. Erős vasakaratot fejezett ki minden mozdulata. Alig mondotta ki végső szavait, feszült izmai újra megnyugodtak és újra visszanyerte előbbi hanyag közönyösségét és visszahanyátlőtt székébe. Carral nem akart válaszolni. Első pillanatban dühében önkényt kitárultak kezei, mintha a kreolnőre akart volna rohanni, do a következő pillanatban már legyőzetve érezte magát. (szóval) tartozik az Cliében adni minden Molnár Mester Embernek szabad legyen tartani az Inas kezességli nélkül benő fogattassék a kezességli li- gyen 12 forint (szóval) és amint folly ül megli van Írva három Eszten- deigh szolgállyon és tanullyon és az Urátli ok nélkül eine liadgya, ha penigh elakarja hadni és nem akar tanulni, az föllyebb irt Articnlusnak eleget tegyen, és a mely Mester ily Inast megli fogad, két frtra büntet- tessék, a szegődségh penigh Ché Mester hire nélkül ne legyen és az sze- gődöknek, az Inas edgy pint bort és edgy pecsenyét adjon. Ha az Inas iáin- borul kitölti Inasi Esztendőit az Clié- beu bevigye az Mestere és szabad Le- giiinyé vallva az Ché előtt, mig pedig!) szolgál az Inas számban, illendő képpen inghgel, Lábra valóval, aba nadrággal, saruval és szűrrel tárcsa, ha pedigli fel szabadni, egy fehér aba dolmányt, egy kötő feiszét és egy faragó feiszét tartozik néki adni az Gaz- dáia és az Legény, ha az Gazdáia ki- vánnya, edgy Esztendeigli szolgállyon Legényül nála. Hogy ba valamely Mester vagy Legény szállásán kívül az ut- czákon dohányoznék, vagy Malmon kívül akar Inas és az megli tapasztaltaink valakin, annak büntetése Városon kívül 24 pi11z (szóval) Malom révben pedigli 12 pinzzel tartozik az, moly Mester az oly Mestere vagy Legényt megli lát s be nem mondgya az Ché Mos!érnék, az oly Mester biiutetődgyék 48 pinzre, az Legény pedigli ne merészel Ive megli próbálni, hogy Ura hire nélkül korcsmaroz, hasonlóképpen az Inas, mely engedelem nélkül boroz és raifa tapasztaltatik piarezon, vagy más illetlen helyen, 12 pinz és korcsmára ne merészeljen menni, (Folyt, köv.) OLVASÓ-ASZTAL. — A n é p k ö u y v t á r a k felállítása nem oly óriási feladat, mint első tekintetre látszik. Mert csak a kezdet kezdetén kell átesni. Ha az első alap meg van, könnyű azon tovább fejleszteni az intézményt. Első alapul pedig kevés jó mű is elégséges. Dolinay Gyula tizenhat év óta szerkeszt két folyóiratot, a «Hasznos Mulattatott és, «Lányok Lapját.» E folyóiratokkal már kezdetben, majdnem két évtizeddel ez előtt, az volt a czélja, hogy azokkal megVethetők legyenek az ,iskolai és Carral, a marquise parancsára közeledett Xavérhoz. A fiatal ember barátságát nem volt nehéz megnyernie és minthogy ez öt túlságos bizalommal tisztelte meg, Carral megszerette őt. És mégis olyan kimondhatlan hatással voltak reá ezek a szavak : «Csak azért vonzódol hozzá, hogy megkeresd azt az utat, a melyen megtörhetnéd rabszolgai bilincseidet.» A mulatt szerette barátját, de az igát meg akarta törni. Juan de Carral azt hazudta Xavérnak, hogy ö szegény. Nem volt, csak ilyennek tekintették. És ba ezekről az ál nemes állapotokról lehull a lepel, úgy megint csak mulatt lesz belőle. De hogy ő most újra Jonquille legyen, attól remegett. A két beszélő között néhány pereznyi csönd állott be. Végre Carral megtörte a szünetet és el-, rejtve hensö haragját, igy szólott : — Jó úrnőm, nem volt igazam. Belátom és megbánom. Jövőre minden ellenállás nélkül fogok engedelmeskedni. — Ne beszéljünk többé erről — mondá Rumbrye asszonyság szemlátomást megnyugodva. Te kissé bolond vagy, de minden embernek van hibája. Beszéld el a mi fiatal emberünk élete történelmét. Carral mindent elmondott, a mit csak Xavérról tudott. A marquise kitűnő figyn. minél hallgató öt, (Folyt, kő- )
