Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 102. szám
pap bizonyára megelégszik, ha a kis Jézus figyelemmel kisérte buzgalmát a szegények körül és áldásos működését jó egészséggel jutalmazza, hogy még nagyon sokáig maradhasson a szegények valódi atyja ! Irodalmi levél. (\ nép könyv tárak és nép olvasmány ok.) A tél népünk életében elveszett időszak. A készt emésztve, semmit sem produkálva, sőt fájdalom, igon sokszor tivornya, tékozlás között telnek a hosszú téli estvék. Látva e tespedtsé- get, ismét és ismét felmerül a népkönyvtárak és népolvasmányok kérdése. Mért nem foglalja el a nép üres idejét hasznos müvek olvasásával, mért van az, hogy a magyar ember oly idegen a könyv, a betű iránt? Ha a nagy munkaidőben nem is, de télen ráérne olvasni. Mért nem teszi? Édes hazánk tizenhat milliónyi lakosából, irodalom, művészet alig létezik egy millió számára; sőt ha szigorúan számítunk, be kell érnünk másfélszáz ezerrel a könyv és hir lap pártolók számát. A magyar ember könyvre nem ad pénzt. Pálinkás bolt minden falu minden utczáján van, mig könyves bolt vármegyénkéit akad egy-kettő. Feljárhatjuk a falvakat, mig a nép hajlékaiban egy-egy családi könyvtárra bukkanunk, pedig minden valamire való házban kellene léteznie egynekáuy jó könyvnek, melyeket a családtagok haszonnal olvashatnának. Hány gazdag polgár van, a kik irodalomra egyetlen krajezárt sem adnak. Jókai regényeit hasztalan keressük a gazdag polgárság házaiban, sőt még a birtokosság is csak kérkedik a «nagy Jókaival» de a könyvét meg nem veszi. Most, dicsősége tetőfokán, hazánk legnagyobb Írója, örül, ha egy-két ezer példányban eladhatja regényeit. Népünknek nem koll semmiféle nyomtatott betű, kivéve a naptárt, melyből a legolcsóbbat, tehát a legrosszabbat veszi. A magyar népnek egyáltalán nem természete a könyvvásárlás. Szabad-e ez állapotokat tovább tűrni? Bizonyára nem. Hiszen kétségbeejtő még a gondolata is annak, hogy az általános műveltség hazánkban oly szűk korlátok között él, bogy a magyar irodalom és tudomány, melyekért a nemzet annyit áldozott, az ország tizenöt millió lelkére nézve nem létezik. Kis nép vagyunk. Bégen megmondatott, léteiiink függ attól, hogy tudunk-e mivel tségben, elhaladásban lépést tartar, ani Nyugat nagy népeivel. Mindenki meg vau győződve, hogy tudnánk, ha akarnánk. Mert a magyar ember ritka tehetséggel van megáldva: eszes, okos faj. De mit ér ez, ba bolt tőke, ha nem fejlesztjük, ha nem értékesítjük? Erőszakkal hiába akarnék kényszeríteni, hogy forduljon a műveltség forrásaihoz, a könyvekhez. Jelenleg úgy áll a dolog, hogy nem szomjuhozza e forrásokat, nem képezi szellemi szükségletét az olvasás. Oda kell tehát vinni a dolgot, hogy mindez megváltozzék. Rá kell szoktatni a népet a könyvekre ; az olvasás szeretetére. Hogyan ? Iskolai és népkönyvtárak által. Állítani kell minden iskola mellé népkönyvtárt, melynek darabjait a gyermekek bnzahordhassák olvasás végett. A könyvtár szép képes könyvei és hasznos népies Íratni otthon a családi körben is érdeklődést keltenek. A szülők szívesen lapozgatnak a könyvecskékben, sőt elolvassák, vagy a mi még jobb gyermekük által felolvastatják. Ekként terjed az olvasási kedv, a könyvtár kötetei megteszik vándorútokat a családok között, s már most a jelenben is, hatással vannak az általános népmüvei tség terjesztésére. Mert ha a tizenhatezer népiskola növendékei csak a téli hónapokba hordozzák is haza a jó olvasmányokat, már ez azt teszi, hogy a nép hajlékaiban milliónyi jó könyv jut el. De az eredmény a következő generáczióban lesz valóságosan rendkívüli, mert az iskolába járó gyermeket már a zsenge korban rászoktatjuk a könyvek szeretetére, az olvasásra* A tanító ugyanis a legalsóbb osztályú gyermekeknél kezdi a könyvek kiosztását. A ki jól tanul és jól viseli magát, az jutalmul egy-egy képes könyvet kap olvasás végett. így az egész iskoláztatás alatt folytatva a könyvek kiosztását főként ba még a tanító részéről egy kis ellenőrzés is járul a dologhoz, lehetetlen hogy a kívánt eredmény megközelíthető ne legyen. A gyermek iskoláztatása ideje alatt rászokik a könyvtár szebbnél szebb darabjainak olvasgatása által a jó könyvek szeretetére. A könyvek, a könyvtár iránt bizonyos tisztelet támad benne, mivel mintegy jutalmul, elismerésül kapta ki a jó könyveket. Ha elvégezte iskoláit, akkor is meg lesz neki engedve, hogy el-el járjon az iskolába egy-egy jó könyvért, melyet a tanító szívesen kikölcsönöz a népkönyvtárból. E szerint az elemi első osztálytól egész a sírig, folyton nyitva áll az iskola mellett szervezett népkönyvtár mindenki előtt. E könyvtár a műveltség, a haladás tűzhelye, éltető forrása lesz. A nép általa a legjelesebb művekhez ingyen jut, s ekként megkedveli, megszereti az irodalmat. Lelki szemei felnyílnak, becsérzete feltámad, hogy önerejéből is támogassa a nemzeti irodalmat és művészeteket. Az egyes emberek is fognak pénzt adni kön}Tvekre, a jobb módnak nemes ambiczjójuknak tekintik, hogy jó müvekből ők is állíthassanak családi szentélyükben egy kis könyvtárt. Semmi sem látszik azért sürgősebbnek, mint hogy a népiskolákban felállítsuk a népkönyvtárakat. Az iskola- hatóságok4 a községi ügyek vezetői kövessenek el mindent, hogy e közhasznú intézmények minél előbb létesüljenek. Legyenek a néptanítók az ügy lelkes bajnokai, hiszen az ő népszerűségük, az ő tekintélyük növekedik azzal, ha a nép a népkönyvtár által egész életén át összeköttetésben marad az iskolával. Esztergom termékei. (Mutatvány Szölgyémy Esztergommegye földrajzából) Esztergomtuegyo állati, növényi és ásványi termékekben egyaránt gazdag. Háziállataink között különösen említendők az erős, gyors, idomítható és szép növésű lovaink. Legszebb lovakat a párkányi járásban tenyésztenek. Szarvasmarháink kellő élelmezés és gondviselés mellett a legnehezebb munkára is alkalmasak, meghizlalva pedig jó áron kelnek. Jó ízű busa és főkép zsírja miatt tenyésztenek és hizlalnak sertést. Juhászatot leginkább az uradalmak űnek, baromfiakat minden községben nevelnek. A galamb, gyöngytyúk és fáczán, csak mint díszmadarak fordulnak elő. Méh- vagy selyemhernyó-tenyésztést kevés helyen találunk. Nagy kiterjedésű erdőinkben van szarvas, őz, nyúl, róka és evetke. Ezeken kívül vadászat tárgyát képezi a menyét, nyuszi, bagoly, sas, vércse, vádlód és vadkacsa, fogoly, fúrj, gerle, szalonka, szárcsa stb. A Dunában és Grammban sok pontyot, csukát, harcsát, kecsegét, keszeget, csíkot, fehér halat és rákot fognak. A növényország termékeiből mezőgazdaságunkban műveltetik: a búza, rozs, árpa, zab, kukoricza, len, kender, lóhere, luezerua, mohar, répa, bükköny, repeze és mák. A szőlő- és bortermelés egyik jelentékeny jövedelmi forrását teszi a megye lakóinak ; különösen a hegyek déli lejtőin terem jó bor. Híresek a lábatlani, esztergomi, kesztölezi, kicsindi és hegyfarki borok, melyeket távo'abbi vidékekre is elszállítanak. Gyümölcsöt mindenütt termelnek, de ebből más vidékre keveset szállíthatnak, igy vagyunk a konyhavetemények- kel is. A hatalmas erdők sok szerszám, épület- és tűzifát, a folyammenti rétek pedig nagy mennyiségű szénát adnak. A megye hegyei átalában kőzetekből állanak, melyek mint a mész-, homok-, granit-trahytkő főkép épületköveknek alkalmasak. Hires a piszkei, lábatlani, és süttői márvány. Á márványt nagy mennyiségben szállítják el és oszlopoknak, sírköveknek, lépcsőknek s más épületrészeknek használják fel. Üveggyártásra alkalmas követ (kvarc) és porczellánanyagot (kaolin) több helyen ásnak. Szikvizgyártáshoz alkalmas sósföld (dolomit) található a Pilisi hegyek közt s másutt is. Nagy mennyiségű barnakőszenet ásnak Dorogh, Tokod, Sárisáp, Mogyorós és Bajóth bányáiban, melyekből együtt véve majd egy millió métermázsa kőszén kerül ki évenkint. Jó téglát és cserépzsindelyt gyártanak Esztergomban, Nyergesujfalun és Sution. Mészkövekből incszet égetnek Kcsz- tölcz, Csév, Szent-Lélek és Kőhid- gyarmaf. Czement gyártáshoz alkalmas követ Piszke, Lábatlan, Nyergesujfalu és Esztergom határa szolgáltat. OLVASÓ-ASZTAL. * Budapesti Hírlap. Hogy a magyar sajtó az utóbbi évek alatt hova fejlődött, annak legszembeszökőbb bizonyítéka a «Budapesti Hírlap», Magyarország legelterjedtebb, legkedveltebb „újsága, a mely naponkint immár annyi példányban jelenik meg, amennyit eddig nem mutatott föl nálunk egyetlen egy magyar lap sem; jele ez a müveit magyar közönség oly mérvű bizalmának, a minővel sajtónknak még egy orgánuma sem dicsekedett. A «Budapesti Hírlap» programmját: magyar szellemben működni a magyarságért, fényesen igazolta az olvasóközönség, pártkülönbarcza ideális szép minő csak valaha költő agyában megszülethetett,és meglepően szel- lenidus. Arcz-szine az a könnyen kigyulladó sárgás fehér, mely mögött a szenvedélyek, az élveteg vágyak rejtőznek felvetett ajkainak szögletében egy gunyoros vonás, melyet hamiskás csábítóvá idomít, ha akarja. — Minden vonása lesben áll e nőnek, a kérdőjegy alakú szemöldök, a folytonosan mozgó barna szemek s az egyenes, nyílt homlok. Ha ajkad beszédre megnyitja, az a szép, fehér gyöngysor s az olykor megjelenő nyelvhegy, mely felső ajkát végig simítja azalatt, a mig más beszédére hallgat. S ez arcz, e szemek, megragadó változékonysággal tükrözik vissza az indulatok kifejezéseit, vagy csak ügyes színjátékokat. Alikor hallgat, akkor úgy tud nézni, hogy kinézi a lelket a beszélőből és kizavarja a szónokot, a legbegyakoroltabb szövegéből; lia pedig ő beszél, úgy az angyalok zenéjét véljük hallani . . . Réthy bemutatta barátjait: — Jásdi Zoltán, fővárosi ügyvéd . . . Csalóközy Béla, Dombhátról . , . — Réthy ur bizonyára tréfál, — vágott hidegen az elnök beszédébe Leona — Csalóközi ur látogatása inkább atyámat illeti, mint engem . . . Azzal ott hagyta. A párok sorakozni k<z ltek. Leona Jásdit választá az első négyesre, mert ő sohasem foglalkozott előre, senkinek sem ígért tánezot. Az kapta meg rendesen, a ki először kérte a mulatságon, azért is törték magukat oly Őrülten utána a fiatalok. * * * Töltsük meg a legcsekélyebb patak medrét sziklákkal, melyek meggátolják folyását. A patakból folyam lesz . . . Folyása, mely eddig rendes és nyugodt volt, most rohanóvá lesz . . . így van az a gyűlölettel is. Fokozzuk a gyűlölet csendesen folydo- gáló csermelyét szivünkben, vessünk beléje sziklákat, újabb sérelmeket s meg látjuk, mi fog történni ! A gyűlölet sötét boszuvá fog fejlődni! így történt Csalóközy Bélával is. Ama forrás, mely szivében felfakadt egy évvel ezelőtt, midőn Leonával legutóbb találkozott, ma hatalmas folyammá változott azon szavak miatt, melyekkel Leona oly kíméletlen illeté. De az emberi szív olyan, mint az aczél, melyet ha izzón vetünk jéghideg vízbe, csak keftiényebb cs ruganyosabb lesz. A lélek is, mihelyt szerencsétlenséggel, bán- talmakkal találkozik, nagyobb szilárdsággal vértezi fel magát és erősebb a fájdalmakkal szemben. Borzasztó is az, midőn valakit csak azért aláznak meg, mert szeret, de kétszeresen jobban fáj, ha e megalázás attól jö, kit szivünk jobb felén hordozunk. Csalóközy, Leonával találkozása után lovát korcsé fel a ligetben. Felveté magát a nyeregbe és vágtatott mint a szélvész a helyről, hol hite, szerelme és boldogsága sírba szállt. Nem telt bele fél óra s már a Budáról vezető lúd közepére ért. Itt megállitá lovát és leszállt. Borzasztó gondolatok czikáztak át agyán . . . E sötét viz úgy magához vonta öt! . . . Mi kellett ahoz, hogy véget vessen ki- állhatatlan fájdalmainak ? Csak egy hirtelen mozdulat ... és néhány perez múlva mindennek vége lenne. — Nem ! Férfi vagyok ! Ezzel ismét nyeregbe veté magát és száguldott tovább — szállása felé. Jásdiéknál senki sem volt hon. Az öregek is kimentek a fiatalok után egy kis szórakozásra. Csak egy öreg cseléd nvitá ki a kaput a türelmetlen ifjú előtt s bámulva kérdé visszajövetelének okát. Béla mit sem felelt az öregnek, hanem sebes léptekkel rohant fel a lépcsőkön szobájába. Bezárkózott. De nyugalomra itt sem lelt. Várt reá Asmodai és Leviathán. Amaz azoknak az ördöge, a kik szerelemtől megörülnek; emez pedig azoké, a kik őrültségből gyilkolnak. * * * Mikor Bortelekyék elmentek, már haj- nalodott, de még mindig nem oszlott fel egészen a mulató társaság, még égtek a lampionok gyertyái, szólt a zene s járták a csárdást nagyobb tűzzel, mint éjfél előtt. A ligetből kivezető ut kanyarulatainál egy- egy fáklyás világított a haza tőröknek; a sötétvörös, füstös fény kísértetiesen lobogott a fák sötét boltozatai alatt, j Jásdy Zoltán hazáig kisérte Bortelekyé- ket lován. A hintó nyitva volt, az Jifju ügyvéd tehát folyton beszélgethetett Leonával Bortelekyék meghívták Zoltánt. Pár nap múlva Jásdy csakugyan teljesítő a látogatást és még jobban megérlelődött benne az a szándék, hogy elveszi a leányt, ámbár Béla szórnám alakja mindig szemei előtt lebegett. A milyen gyorsan határozott, olyan gyorsan tett is. Egy hét múlva levelet irt Leonának, melyben egyszerűen kijelenté, hogy őrülten megszerette s végtelen boldog lesz, ba nejéül bírhatja. Sok udvarlója volt már a leánynak, de egyik sem szólt ily nyíltan. Tetszett neki Jásdi Zoltán bátor fellépése. Tetszett csupa — kaozérságból. Igennel felelt Jásdiuak. Szavához pár nap múlva a szülők is hozzácsatolták beleegyezésüket. Leona Zoltán jegyese lett. Az eljegyzés napjától kezdve Leona egyszerre visszavonult a társaságoktól. Magába zárkozott. A vőlegény tülboldog, de a menyasszony arczán valami szokatlan komolyság vett erőt. Ki tudná a női szivek titkait kifürkészni? Az öreg Jásdi sehogy sem tudott kibékülni Bélával; miért lett az az eleven, vigkedélyű gyerek olyan sápadt arczú, fagyos, kihalt s mozdulatlan faragványnyá ? Midőn Béla megtudta Zoltán és Leona eljegyzési hírét, arcza még komorabbá, tekintető még hidegebbé változott s oly fagyosan, oly mereven tudott nézni az emberek szemei közé, mint néz az éjféltájban felkelő hold, a pólus jégszikláira. Már közel volt az ősz. Egyszer csak levelet kap Béla a postáról. Felszakitá és megismerte benne Zoltán vonásait. Sápadt arczán egy rángás futott végig.
