Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 93. szám
ESZTERGOM TX. ÉVFOLYAM 93. SZÁM. VASÁRNAP, 1887. NOVEMBER 20. r MRfl.IFLFNIK HETENKINT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Hl.OMZKTKSI A II egos/ 6VM) fél évre . negyedévre (3 fit — kr. 3 Irt Jer. 1 fi t- őO kr. Ejjy szám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZEHT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, hová m lap szellőn)) rés/,ót illető közlemények küldendők. ^00? i KIADÓHIVATAL : SZÉCHENYI-'PÉR 331- SZÁM, "liovó. a lap hivatalos s a magón hirdetései, a n y i 111 érbe szánt közlemények, elölizelési pénzek és rcnlamálások inlézendők. II HIRDETÉSEK. ! HIVATALOS HIRDETÉSEK: 1; MAGÁN-II RHETÉNEK 1 szólói 100 s '.óig — frt 75 kr.; ■ megállapodás szerint login100 —200-ig 1 frt 50 kr. : tíill VORilldlM.ll közöltéinek. 200-300-ig . . 2 frt 25 kr. : BÓIy-g. lij 30 kr. ; NYII.TTER sora 20 kr. ír Viribus unitis. Esztergom, nov. 19Eszlergom sorsát eddig a vissza vonás, össze nem tartós és megliasonlás vezette. Sem anyagi, sem szellemi, sem politikai, sem társadalmi küzdelmeinket nem tette impozánssá az ősszel artás. Hanem a legjobb sorsra méltó törekvéseket is igen sokszor meghiúsította a visszavonás hatalma, mely mint valami ősi átok nehezedik városunk boldogulására. Az «egyesült erőkkel» való munkát mindenekelőtt társadalmi utón kellene kezdenünk s úgy folytatni fölfelé egész az utolsó lépcsőig. Társadalmunk tele van hasonló törekvésű, ugyanazon programmal és szervezettel biró egyesületekkel, melyek csak arra valók, hogy szétválaszszák a közönséget, megbénítsák az egyesületek hatását s hatalmas ék gyanánt különítsenek cl minden egyesülést. Ha már egyelőre le is mondunk a városrészek egyesítésének eszméjéről, mért mondjunk le a társadalmi erők egyesüléséről, midőn ezt se közigazgatási, se hatalmi tekintetek nem építik körül a tartózkodás magas kínai falával ? El lehet szigetelni például a Zenei Kör és Dalegyesület közös tö- irokvését egymástól ? Nem ugyan arra ;az egy czélra törekszik mind a két itársadaimi egyesület? Van szükség arra, hogy az egyiket kék-fehér, a másikat vörös-kék lobogóval vezessük egymás ellen ? Nem szánalomraméltó visz- szásság azután az, hogy tizenötezer HOZZÁDOh, mily jó, hogy vannak álmok, Hol a szív pihen csendesen, Mikor téged újra látlak Fájó gyönyöröm . . . kedvesem. Oda simulva kebledre : Ajk az ajkon . . . szív a szivén, Te benned igy átölelve Mennyországom, üdvösségem. Felébredek s vége , . . vége ! . . . Eloszlott a boldog álom, vS a gyötrött szív újra vérzik És az estét újra várom. EVILLA. Jk. VISZONTLÁTÁS DALAIBÓL. I. " szenvedések sötét éjjelében d-felcsillant egy halvány fénysugár, rezém, hogy annyi szenvedés után, ’ám egykor az üdvök üdve vár. i*r liát, borulj égő keblemre, Dreszd valóra lelkem álmait; hosszú elválás nem hervasztá el fok szerelmünk kedves virágait. lakosságú városrészeinknek két tüzoltó- egyesülele is vau, mely a veszedelem pillanatában már nem egyszer egymás ellen működött s épen akkor, mikor közös veszedelem ellen küzdöttek, feledkeztek meg a legnemesebb jelszóról, az «egyesült erővel» v;1' Eá 1 kodásról? Parallel intézményeink összeolvadását nem az egyesületi szabályok, hanem egyes emberek gátolják. Egyes emberek, a kik becsvágyukat nem bírják alárendelni a testvérisülés magasztos eszméjének. Ebben rejlik a szét- vonás első titka, itt van a társadalmi harmónia zátonya. A mint a hasonló törekvésű egyesületek vezető elemei a «viribus unitis» jelszaváért és kereszti)l.v.ihetőségeért föláldozzák egyéni becsvágyukat s ainbi cziójukat az összevalók összeolvasztásában keresik, azon órában megszűnnek a nem természetes különválások társadalmunkban s egyesül az, a mi csak egygyéolvadva bírná a legszebb jövő létföltételeit fölmutatni. Csináljunk propagandát a hasonló törekvésű, de különböző érzületi) társadalmi egyesületekben a «viribus unitis» hitvallásának s akkor nem sokára lélekemelő társadalmi ünnepet fogunk ülni a társadalmi szellem egységében, összeolvadásában s annak minden áldásában. Tanítóink érdekében. (A tanítók országos segítő-egyesülete ügyében) A magyarországi tanítók «Eötvös- alap»-ja, a hazai tanítók özvegyeinek s árváinak, valamint a nyugalomba lépő ~nT Kezemben tartom újra kis kezed, Fürtös, szép fejed, keblemen pihen, Oh, ne félj, nem panaszlom el neked, Hogy mennyit tűrt és szenvedett szivem. Csillogó tündérlakká varázsiád, Az eddig komor, csendes kis lakot; Az örömtelt perczek feledtetik, Hogy nemrég itt a szenvedés lakott. MÁGOCSI BÉLA. AZ ESKÜSZEGÖ. (Orosz elbeszélés.) Az Esztergom és Vidéke számára: MARISKA. I. III. Péter orosz czár titok teljes rögtöni halállal múlt ki, a miről a roppant terjedelmű Orosz birodalomban csak kevesen voltak és lehettek értesülve, Irgliis rónáin a nép csak hosszú idő múlva tudta meg, de ekkor már nem akarta elhinni a liir valódiságát. Pugacsev Jemetha nevű kozák, ki azelőtt egy lengyel zárdában élt, olyan meglepően hasonlított mindenben III. Péter czárhoz, bogy a nép elűzte a halálhírt hozó futárt és Pugacsevhez egyhangúlag igy kiáltott:- Nem, hatalmas czár, mi nem adunk hitelt a valótlan hírnek, hanem megvédelmezünk téged — te vagy a mi ezárunk ( agg tanítóknak 50—100 frfcnyi segély- összegeket és a felsőbb iskolákba járó, jelesen tanuló ianitógyerinekeknek 50 — 100 - 200 írtnyi ösztöndíjakat nyújts jótéteményeit felekezeti és nemzeti kü- lömbségre való tekintet nélkül osztja ki. — Ezen országos jótékony intézet 12 évi működése alatt 129 r. k., 59 öv. ref. 59 ág. hitv. ev. 5 unitárius, 4 gör. katli., s 40 izr. vallásit. — összesen 295 tanító családot segélyezett és e czélra együttvéve 22.180 frt utalványozott. Ezenkívül két ízben tekintélyes összegeket gyűjtött az árvíz által sújtott vidékek tanítói számára és 9 ev óta két egyetemi tanulónak, kik vidéki tanítók fiai közül választattak évenkint 120 --120 fr tot juttatott irodai seg’édkezésiikért; továbbá a tanítók árvaházát is 500 frtnál többel támogatta. A tanítók ezen országos jótékony intézete azonban még ma is sokkal gyöngébb, semhogy kitűzött szép feladatának a legszeiényebb mértékben is megfelelhetne. Évenkint számos folyamodót üres kézzel kénytelen az «Eötvös-alap» jótéteményeit osztó országos bizottság elutasítani; pedig épen most, ez idő szerint kezdődik az «Éöt- vös-alap»legnehezebb korszaka, midőn napról-napra szaporodnak azon kiérde- miilt tanítók és tanitóözvegyek, kiket pénzügyi tekintetek folytán az 1875-ki országos • nyugdíj törvény csak azért zárt ki az országos tanítói nyugdíj intézet áldásaiból, mivel ezen törvény szentesítésének idejében már betöltötték volt, életüknek 50 ik évét.— Ugyanezekért és jaj annak, ki hatalmadat meg fogja támadni. — Nagyon sajnálom — kezdő Pugacsev — hogy az egyenetlenség az én kedves népemet eltévesztette az igazság útjáról. Én élek. Itt áll előttetek III. Péter orosz czár és ha ti mellém álltok, úgy újra győzünk és a czár nem fogja elfeledni híveit. E szavai után a lelkesedés roppant riadóban tört ki és este már Pugacsev előtt állott a nagy csapat, mely habár egyenlőtlen fegyverzettel volt felszerelve, de azért rettenthetlen, vitéz férfiakból gyülekezett. Pugacsev leborult zászlójuk előtt. Ezek kozákok, kirgizek és kalmükök voltak. — Hatalmas czár ! — szóla a marezona zászlótartó — ime vitéz és hü néped készen áll. Vezess bárhova, mi mindenfelé követünk téged ! Pugacsev megcsókold a zászlót, azután fölkelve, igy beszélt : — Esküszöm az élő Istenre, bogy a czár fog feledni benneteket ! Ekkor a hadcsapatok eltávoztak. Midőn Pugacsev beszélt, egy harezos kivált a seregből és oldala mellé állott. A had távozta után pedig Pugacsev vállára ütött és halkan így szólott: — Sok szerencsét Pugacsev! A trónkövetelő visszalépett. — Én III. Péter czár vagyok! — mondá büszkén. — Te Pugacsev vagy, a ki ‘Simoneiszk- ben születtél, velem egy faluban. — Ki vagy, emberem ? — kérdé nyá- j asabban Pugacse v. az «Eö vös-alap»-ot gyűjtő s kezelő országos bizottság azon íiIázatoA kérelemmel fordul a hazának minde’iV egyes'hű fiához, különösen a népoktatás iránt melegen érdeklődő iskola,széki tag urakhoz és királyi tanfeíügyelősé- gekhez: fogadják az’ «Eötvös-alap» ügyét hathatós pártfogásukba s figyelmeztessék a hazának polgárait is arra, hogy emlékezzenek meg filléreikkel a haza legszerényebb napszámosainak jótékony egyesületéről. A haza minden egyes néptanítóját• pedig ezennel ismételve fel szólítjuk, lépnének azon néhány ez<T lelkes kartársaik sorába, a kik már évek óta hetenként 2—2 krral, évenkint 1 frttal járulnak a knrtársi közérzület s szeretet szent oltárához, annyival is inkább, mivel bogy a hazának minden egyes néptanítója meghozná ezeu aránylag csekély áldozatot, országos jótékony intézetünk évenkint 25.000 frttal gya rapodnék s a magyar tanítóság hozzá méltó önérzettel tekinthetne az «Eötvös-alap ra», mint olyanra a mely még a németországi tanítók «Pestalozzi» alapját is fölülmúlja nemcsak a czélt, hanem áldásos működésének sikerét tekintve. Tisztelettel alulírottak készséggel szolgálnak gyüjtőivekkel és alapszabályokkal minden egyes iskolai liatóság- I nak s iskolának, a mint erre levelező lapon felszólittatnak: eddigelé kibocsátott gyüjtőiveinknek gondozóit pedig alázatosan arra kérjük az «Eötvös-alap» pénztárosához, Örloy János főv. igaz- gató-tanitó úrhoz (Budapest, VIII, kér. — Én Tugaröff vagyok ! Ekkor megölelték egymást és Pugacsev sátorába vonva öt, igy szólt hozzá: — Édes Tugaröff barátom, csak te ismertél meg, más senki. A nép velem. A győzelem biztos. De az ég szerelmére, csak nem szólsz erről senkinek ? — Egy föltétel alatt. — Mondj ezret és mind teljesítem. — Nem, csak egyet. Ugy-e te, mikor még mint tizennyolez éves ifjú Berend ostromára indultál, szeretted leányomat, Zsófiát. A szép angyal, mint te is neveződ, viszont szeretett téged. Ekkor azt hallottuk, hogy az ostrom alkalmával estél el. Később pedig, hogy a lengyelországi görög szerzetesekhez menekült. Most itt vagy. Leányom szeretett és most is szeret. Vedd öt nőül, hogy Zsófia is nagy legyen és hatalmas. :— Oh Tugaröff, Zsófiát már rég el- jegyzé nekem az ég. — Jól beszélsz, de biztosíts még arról, hogy nődet sohasem hagyod el ! — Holnap, mielőtt elindulnánk Irghis- ból, oltár elé vezetem. — Ez nem elég, Jemetha. Esküdjél meg, hogy szeretni is fogod nődet, nem hagyod el mint czár és nem hül meg iránta" szerelmed akkor sem, ha csak egyszerű kozák találsz ismét lenni. — Esküszöm az élő Istenre, Tugaröff, hogy Zsófiát szeretni fogom éltein utolsó pillanatáig!
