Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 89. szám

A gyúr, legyen még oly nagy, bi zonyos tekintetben egyoldalúiig dolgozik, az egyik gyírtja ezt, a másik azt do egyik sem mindazt, a mire a gaz dínak szüksége van. Ebliez járul még az ár és a fizetés módja. A magyar gazdának óriási terhüket kell elvisel nie, nagyon kell ügyelnie arra, hogy eszközeit lehető olcsón szerezze be és lehetőleg kényelmesen beosztott részletekben fizethessen. Ez azon rendkívüli előny, melyet Tarnóczynak a legna gyobb stylben berendezett telepe nyújt hogy a legszámosabb, legnagyobb gyárak gyártmányait tartja raktárán, állandó kiállításnak tekinthető, a legkülönfélébb rendszereket és javításokat egy ponton összegyűjtve mutatja be, emellett, igen szerény nyereséggel beéri, a fizetésre nézve a vevőnek a legnagyobb kényelmet és könnyítéseket nyújtja.

Ha valaki egy 8—10 lóerejü Hornsby-féle cséplőgépet akar venni, mely pompás készlet a rendkívüli munkaképesség mellett az által tűnik ki, hogy a mozgony belső gőzhengerénél fogva csekély fűtő-anyagot kíván és e mellett egyetlen magocskát sem hagy a szalmában, azt Tarnóczynál megkaphatja 620 írtért, tehát olcsóbban, mint bárhol.

Vagy akarunk egy «kis óriás» nevű kukoriczacsutka-daráló-gépe(y mely épen- séggel meglepően csinos munkát végez: ez mindenütt 100, 110, sőt 115 forintba kerül, Tarnóczynál 60 forintért kapható.

És ha Schlick-Krumpach-féle hármas ekét, Reissenznhn-féle szecskavágót vagy bármiféle kitűnő mezőgazdasági gépet, legyen az magyar, német, angol vagy amerikai eredetű, akarunk venni, ezt mind megtaláljuk Tarnóczynál olcsón és könnyű fizetési feltételek mellett.

De nemcsak a mezőgazdaság, hanem az ipar is fedezheti gépszükségletét ezen universalis telepen ; hogy csak egyet említsünk, az ország és a főváros legnagyobb szeszgyárai innen veszik czefre-gőzölő- és czefre-iepároló-készü- ] ékeiket.

A készlet gazdasága, a legjobb gyárak beli minták fölhasználása, az olcsóbb ár és a kedvező fizetési módozatok : ezek azon előnyök, — bogy a fent mondottakat összegezzük — melyek egy nagy árutelepet a gyár elé helyeznek és oly közgazdasági tényezőt képeznek,

mely elég jelentőséggel bír arra, hogy egy pubIiczisztikai fejtegetést megérdemeljen.

Bor és dohány.

Budapest, nov. 5.

Az egész országban be van fejezve a szüret és dohány aratás.

Hivatalos följegyzések szerint az összeredmény mind a két igen fontos termelési ágban meglehetős középszerű.

Az időjárás sem a szőlőre, sem a dohányra nem volt az idén különösen kedvező és ha ennek daczára az eredményt absolute rossznak nem mondhatni, úgy azt egyrészt mindenesetre azon kiapadhat lan áldásnak kell köszönni, melyet a jó természet a magyar talajba ültetett, másrészt azonban nagy igazságtalanság lenne népünk géniusza és azon nevelői tevékenység ellen, melyet a. nemzeti kormány az utolsó két évtized alatt az állam-társadalmi élet minden terén kifejtett, ha szemet hunyni akarnánk vinczellér- jeink és dohányosaink érdemei előtt, a kik az idő kedvezőilensége ellen valóban szorgalommal és intelligentiá- val küzdöttek.

A haladás mindkét téren tagadhatatlan, de ligád hatatlan az is, hogy a további haladás sürgős követelmény és különösen ama szigor, melyet az újabban beterjesztett dohány tör vény a minőség emelése végett alkalmazni akar, teljesen helyén való és nemzetgazdá- szati tekintetben gyümölcsözőnek és áIdásdusnak bizonyu 1 hat.

A mi különösen a borászatot illeti, erre nézve a földinivelési minisztériumnak és különösen Miklósnak, a «pliyl- loxéra-generálisnak» felette sikeres tevékenysége általánosan el van ismerve.

Kívánjuk, hogy lankadatlanul tovább tartson !

CSARNOK

A magyarországi symbolicus nagypáholy.

Dr. Csapóid Gyula érdekes fejtegetései és röpirata a szabadkőművesség kérdését közismereti szempontból aktuálissá tevén Esztergomban, alkalomszerűnek találjuk olvasóinkkal lapunk Csarnokában a Lichtenstein szerkesztésében megjelenő kőnyomatosból a ma- gyaroszági symbolicus nagypáholy utóbbi diszülésének leírását megismer:etni.

A szabadkőművesek nagy gyülekezete október harminczadikán volt Budapesten, hová számos hazai és külföldi képviselő is egybesereglett. A szokatlanul népes, ünnepélyes közgyűlés napirendjén 16 szám volt, ezek közt a nagypáholy 1886/87 évi működéséről szóló jelentés, melyből a következő statisztikai adatokat vesszük át: 1886 végén 40 páholy volt a nagypáholy védnöksége alatt, ezek közül a múlt, évben kettő beszüntette működését s így 38 páholy maradt activitásban. Az összes tagok száma volt 1886 végén 1799, kik közül az év folytán 127 meghalt, maradt 1672, kikhez a folyó évben 130 uj tag jött, igy a tagok száma jelenleg 1802; ezek közül mester 1308, legény 193 és tanoncz 301.

A nagypáholy irodájába az év folyama alatt 1335 ügydarab érkezett be, melyekre 428 válasz adatott.

A küzgyülést, mely öt óra hosszat tartót*', Pulszky Fcrencz nagy mester a következő beszéddel nyitotta meg:

«Szeretett, testvérek! Midőn ezelőtt 10 évvel a kiegyezés a korona és nemzet közti légi viszályt általános megelégedésre megszüntette, midőn a szomorú múltra fátyolt vetettünk és uj remény nyel néztünk egy szebb jövő elé, eszményi felfogás uralkodott a közvéleményen, mely hitt a haladásban és szeretettel vett részt a szabadság, egyenlőség és testvériség templomának építésében. Akkor hazánkban is virágzott a királyi művészet. Sokan rejtett titkokat kerestek benne, a kíváncsiság és tudvágy hozta őket körünkbe, de a többség mégis felfogta magasztos czél- jainkat és buzgón működött az igaz humanismus érdekeiért. A páholyok száma növekedett és csakhamar lehetővé tette, hogy a magyarországi szabadkőművesség idegen kőmüvesi főhatóságoktól függetlenül megalakuljon, Ez kezdetben két külömböző rítus szerint történt ugyan, de azok mindegyikében a testvériség ugyanazon kőmüvesi szelleme uralkodott, lét ága volt ugyanazon folyónak, mely az egész tájt megtermékenyítette. A haza kitűnő fiai csoportosultak körülöttük a közélet jelentékeny tényezői, bírák ügyvédek, művészek és hivatalnokok, tanárok és irók, kereskedők és iparosok. A nagy páholyban a városi elem, a skótoknál a megyei intelligentia volt túlnyomó. Miután ily kifogástalan és kitűnő erők egyesültek azon szövetségben, melynek

anya nyugodt intelmei teljesen ellenkeztek i a testvér modorával. A fanatikus ember | kezeit felemelve, vadállati dühvei rohant a szerencsétlenre. Emma velőtrázó kiáltással rogyott bátyja lábaihoz. Az anya lánya elé lépett s haragosan ellökte Jakabot, ki dühétől nem tudott mit csinálni. Hanem azért összetiporta volna a szegény leányt, a kit aléltan vittek a mellékszobába.

Jakab orditását már nem hallotta. A testvér szörnyű haraggal kiáltotta utána :

— Légy megátkozott! Ábrahám, Izsák és Jákob Istene büntessen meg téged ! Pusztuljon el az, a kit legjobban szeretsz ! Yeszszenekel nyomorultan a te ivadékaid! Ez az én testvéri áldásom, te hitehagyott, te eltántorodott, te kitagadott kósza nő te, a ki nem akarod édes anyád szavát megfogadni ! Légy átkozott! Légy átkozott!!

Még tovább is átkozódott volna, de a fékezetlen düh leverte a lábairól s Carden Jakab már csak hörögni tudta az átkot, midőn a megrémült cselédek az orvosokkal megjelentek, a kik a halálig izgatott embernek nyugalmat parancsoltak.

*

* *

Miklós e közben szobájába érve, asztalán fekete pecsétes levelet talált. Fásult szívvel bontá fel s volt neje tudósítását olvasta hogy legifjabb gyermekük meghalt.

— Még ez is! — sóhajtotta szomorúan. Ez volt bánatának egyetlen kifejezése.

A történtek után két nappal Tannerné egy levélben kérte meg Miklóst, hogy kerülje el a házat, mert öt okozzák miatta mindenért. A levél utóirata Emmának «veszélyes betegségét» jelenté.

I AIiklós ekkor a pénz megvesztegető ha- | tahimhoz folyamodott s negyvennyolez óra múlva Emma felöl minden reggel kapott tudósítást, a szobaleány révén.

Mindennap friss rózsabimbókat küldött drága betegének s a szobalány ügyesen oda is csempészte. A jó lélek úgy szerette a rózsabimbókat, hogy ha reggel fölébredt, szemei a rózsabimbókat keresték, melyeket szótalanul emelt színtelen ajkaihoz, azután kebléhez szoritá és elaludt velők.

Az anya, a minden csekélységre felügyelő anya, a virágokat észrevette ugyan, de a beteg iránt való kíméletből nem szólt, sőt hogy leányán, kit mégis szeretett, némileg enyhítsen, maga is rendelt virágokat, Emma azonban tudta a különbséget.

Napok múltak. Emma nem szólt, nem panaszkodott. Ha az orvos kérdező hol fáj, a kezében levő rózsabimbóval szivére mutatott, pedig szép fejecskéjében is fájt nagyon, de nagyon. Az orvos figyelmeztető környezetét, hogy kímélettel legyenek a beteg iránt, mert a legkisebb roham őrültséget fog előidézni.

Egy napon az anya és az orvos együtt tanácskoztak. Tanácskozásuk sokáig tartott, az anya kisirt szemekkel vett búcsút tőle s Emma szobájába sietett, mintha nagy [ elhatározást akarna vele tudatni, arczán nagy küzdelem jelei mutatkoztak. Emma szemei kísérteties fényben tündököltek, mikor az anya aggodalmát látta, de azután megint lezárultak. A szép eleven halott talán Miklós felől álmodott és boldog volt. Az anya ráhajolt és tiszta homlokát meg- csókolá. Es gyógyította szegény leányát

azzal az orvossággal, mely már az utolsó : anyai könnyekkel.

*

* *

Miklós másnap reggel Emma anyjától levelet kapott, melyben fölkérő, hogy szíveskedjék őt tiz óra tájban meglátogatni.

Ki volt gyorsabb, mint Miklós, mily sokat várt, mily sokat várt s mily sokat remélt e találkozástól !

Az anya szívélyesen, de uem minden hidegség nélkül íogadá.

Miklós külseje nem rossz benyomással volt az anyára, arczának halványsága talán még rokonszenvessé is tévé.

— Daruházy ur ! — kezdő az anya — iön levelet irt hozzám, bocsásson meg, hogy arra ekkoráig nem válaszoltam, özvegy vagyok, nagykorú gyermekeim vannak, az ügy pedig olyan természetű, hogy tanácsért hozzájuk kellett folyamodnom. Ne törjön pálezát az anya fölött, kinek keblében az anyai szeretet és a családi kötelesség egymással küzdelemben áll. A család tagjai nyilatkoztak s már most hallgasson meg engem. Ön tudja, hogy izraeliták vagyunk s azt is, hogy hifiinkhez híven ragaszkodunk. Hitünk az a láncz, mely össze csatol bennünket, hitünk az, mely az elnyomatások századaiban erősített, általa let- I tünk gazdagokká. Fiam, a kit ön is ismer s a ki egy családi jelenet óta eltávozott, buzgó thalinudista és ha Emma kéréseire hajlandó lettem volna is meghajolni, fiamért nem volt szabad engednem. Mielőtt Pestre jöttem, Jakab kívánságára rabbinusunk előtt a hit szekrényére megesküdtem, hogy ebbe a házasságba nem fogok beléegyezni. A mint Pestre érkezőin, Emma egészen

testvéri láncza az egész földet körülveszi, sikerült végre, daczára azon Ítéleteknek, melyeket régi hagyományos elleneink még legfelsőbb helyen is nagy ügyeséggel érvényesítettek, alkotmányunknak a kormány által megerősítését kieszközölni és intézményünk számára törvényes alapot nyerni. Minisztereink belátták, hogy mi nem titkos, hanem «zártkörű társaság» vagyunk, melynek czéljai nemesek, melynek működése a napvilágtól nem irtózik és melynek legelső kötelessége a hazaszeretet és a létező törvények tisztelete.

Igaz nem valósult azon reményünk, hogy a különféle nemzetiségek páholyunkban semleges kerületen találkozni és nálunk a testvériséghez hozzászokni fognak. A szláv és román elem nem érez hajlandóságot a királyi művészet iránt csak a magyar és a német találkoztak templomunkban barátságosan s nem törődnek azzal, hogy mily nyelven hirdettetik a testvériség evangéliuma.

Mikor a törvényes alap megvettetett, a bécsi testvérek, kik nem voltak oly szerencsések kormányuktól a szövetség elismerését megnyerni, a mi főhatóságunk védelme alá helyezkedtek, mely alatt tevékeny működésükben évek óta ma is ép annyi tapintattal, mint sikerrel, nagyobb zavar nélkül haladhatnak. Lajtháu innen és túl lelkesülten haladónk előre, de mint egy szellemdús iró maró gúnynyal mondja, a lelkesedés ragadós bár, mint a nátha, de nem lehet besózva eltenni, mint a he- ringeket, a katzenjammer nem marad el. Ezt tapasztaltuk mi is az állam- úgy mint a szövetségben. A mézes hetek és hónapok rózsás álmaiból csakhamar felébresztett bennünket a szükség nehéz ideje úgy a nyilvános, mint a magán életben. A létért való küzdelem súlya nehezedett mindnyájunkra és összes erőnket igénybe vette. Az ideálok szétfolytak, szövetségünkbe is belopózott a közöny, nem kevés testvérünk távol maradt a munkától, néhány páholy elaludt, mások elálmosod- tak és a pessimisták felsohajtva azt hiszik, hogy a nép hő szeretető elhamvadt, nagy gondolatokra nem kerül, a jégkebel hideg szivet zár magában. De sok testvér buzgalma még sem hidegült el, uj erőket kerestek az egyesülésben, a két rítus összeolvadtba folyó két ága ismét egyesült s egyesült erővel iparkodnak visszanyerni azt, amit az idő Ínsége tőlük elragadott.

kikelten jött *haza Jakabbal. Tudom hol volt. Ismerem a leányt s igy nem aggódtam. Jakab már az utón durva kitörésekkel bántalmazó ; én mit sem szóltam, csak este beszéltem neki egyetmást. Szigorúan nyilatkoztam önről s az ön társaságáról Emma előtt, mert nekem az a hitem, hogy leányom vallásánál fogva önnel boldog sohasem lehet. Ön ismerő a válaszfalat, tudta hogy leányomat csak hitének romjain ve- zethetheti oltárhoz és e romok között a haldokló anyát feledé ! Nem lett volna szabad igy tennie. Kérem ne védje magát, tudom akaratlan, meggondolatlan perez szüleménye az egész szerelem ; de egy kérésem van önhöz : az elszomorodott anya kéri önt, hiszen módjában áll, adjon a szomjuhozónak egy pohár vizet s az önnel együtt üdülni fog, eg}r szavába kerül és boldoggá tesz egy anyát, ki egész életét gyermekei boldogságának szentelte. Ugy-e bár, ön lemond Emmáról ? . .. Ha Emma ezt öntől hallja, akkor fájni fog ugyan neki a szivébe vágott seb, de nemsokára kijózanodik, felgyógyul. Hiszen nincs fájdalom, melyet az idő meg nem enyhítene ... (Vége köv.)

— Renovált mulató terem. Wargha

vendéglős a vendéglő nagy termét csinosan renováltatta, úgy hogy az most inkább emlékeztet Esztergomra és ízlésre, mint azelőtt. Most az öreg Welzor tánezmester tanítja bonno a jövő báli generácziókat tánezra és — halhatatlanságra.