Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 87. szám

kor ben műiket is ama boldogabb partra, holté vagy! Elköltözéseddel megkönnyi- téd a legnehezebbet : megtanítottál könyebben halni meg.

Hisz a halál, mely mi értünk jő, nem lesz már rémkép, hanem jó angyal a ki te hozzád, vezet.

*

A temető fáit megaranyozzák a már letűnő, bnesnzó nap sugarai; majd egy-egy magasabban felnynló síremlékre szállnak, aztán alább — egészen a fakeresztig; reményt, marasztalást hintve minden felé s nyájasan hirdetve a feltámadást.

A csillagok egymásután lünedeznek elő az égen a fehéren lebegő felhők közül. A haldokló napsugarakban röpködő parányok alább és alább bocsátkoznak, éjjeli nyughelyüket keresve a száradó fűben, mely a sírok közt verte fel magát s a halálban is az életet hirdetve tenyész : mert a halál sem örök, csak képe a múlandóságnak, melynek alá van vetve ifjú és agg egyaránt.

HÍREK.

— Primási intézet. Hogy a szent- györgymezei óvó- és leányiskola fölállítása által 0 Emincncziája a kerczeg- priinás mily égető szükségen segített, tanustja azon körülmény, hogy az iskolába és óvóba összesen 300 gyermek jár.

— Ötvenéves áldozári jubileum.

M. Marczell Ákos Kőhidgyarmathnak közszeretetben álló plébánosa t. hó 26-án mint azt már előre jeleztük, megülte ötvenéves áldozári jubileumát. Az arany mise alatt, mely: ek ehj'u Geiger Mariska szép csokorral lepte meg az ünnepeltet, Gulyás Elek deáki plébános volt amanuductor s Gaál István somői plébános az ünnepelt unokaöcscse, Ge- lete István negyedi plébános és Kozma Miklós segédkeztek. A misét megelőzőleg a libádi testvér-község küldöttsége jelent meg az ünnepelt lakásán, kiknek nevében Balogh József libádi körjegyző üdvözlé az ünnepeltet. Igazán megható volt a jelenet látni, mikor a 74 éves agg ember könyzápor közt köszöné meg a megtiszteltetést. A misén a két község lakossága s a vidék in- telligentiája volt jelen. Mise végeztével az ünnepelt lakásán ebéd volt, a melyen Gulyás Elek, Horváth Mátyás

azonban embergyiilölőnek nem lehetett mondani.

Igen érdekes humbug volt néhány év. előtt a nagy hűhóval hirdetett császár- fürdői «Velenczei éj.»

A Császárfürdő helyiségei tömve valá- nak. A közönség sürgött-forgott s a nagy garral hirdetett velenczei Márk terét mindenütt eredménytelenül kereste.

Egyszerre a néző, vagyis helyesebben mondva a váró közönség közt nagy izgatottság kerekedik.

A legsűrűbb tömegben sikoltást lehetett hallani. De ki törődnék ilyesmivel ily alkalommal, midőn mindenki mulatni akar ?

— Helyet kérek ! helyet! — kiáltá egy sápadt arczú fiatal ember, a ki karjaiban egy elájult hölgyet tartott.

Az elájult Carden Emma s az ifjú Miklós barátom volt.

A küludvar bejáratánál a tolongás iszonyú vala, Miklós Emmával ott szorult. Egy sikoltás és a leányka Miklós karjaiba roskadt.

Emma vissza nyerte ugyan nemsokára eszméletét, de magát rosszul érezvén, Mik- ' lós kénytelen volt őt testvéréhez vezetni, kivel aztán rögtön haza kocsizott.

Miklós pedig c «velenczei éj» ez épen nem várt eseménye után ‘hozzánk csatlakozott és velünk együtt egész éjen át bá- mulá azt az óriási semmit, a miért velünk fejenként több ezred magunkkal egy-egy forintot fizettettek.

(Folyt, köv.)

és Gaál István az üunepoltre s Lévay Sándor a jelen volt hölgyekre ürité poharát. Épen midőn az ünnepelt köszöntötte volna fel a jelenvoltakat s megköszönte volna iránti tanúsított igazi, önzetlen szerété!ükét, érkezett meg a főpásztor Simor János b i bor nők érsek levele, mely igy hangzik :

KENDE DOMINE PAROCHE !

Colubere non potui, quin R. D. Vrae, quinquagenaria sacerdotü sui ho- dierna die celebranti, gratulor, et toto corde precor, ut Dons optimus Eaiffem din adhuc hospitem et incolu- inüin ser vet.

Qui piis adoram suffragiis me commando et sing, cum propensiono maneo Strigonii die 26-a octobris 1887.

R. D. Vestrae

add ictus

JOANNES CARD. SIMOR.

A megbecsülhetetlen megemlékezést a vendégek hangos éljenzéssel fogadták s maga az ünnepelt is örömköny- nyok között hallgatta végig a levelet, mi úgy látszik kárpótlás volt a sokat szenvedett pásztornak és hazafiéinak s melyet Ozorai Izidor ferenezredi áldo- zár olvasott fel s cinéit poharat a bíborosért. Az ebéd végeztével a vendégek késő éjjelig együtt maradtak. Ott voltak a fentebbiekan kívül: Koller Antal né Sárkányból, Geiger Fe- renezné, Geleta István né, Németh Gizella, Balogh Vilma, Nagy Gizella, Geiger Kindi, Geiger Mariska, Dombay Juliska. A férfiak közül; Wimmer Imre kápt. jószágkormányzó, Geiger Ferencz Geleta István, Legény János, Vojnits Döme, Kudlik Géza, Sárga Márkusz, Vittman Ede, Gangéi Ferencz, Juhász Béla, Szokoly János, Éder Ferencz stb. Ezenkívül számtalan sürgöny és levél érkezett az ország különböző részeiből. Részünkről csak annyit csatolunk a sok szerencse-kívánathoz, hogy még : ad

multos an nos !

— Az aranymisés plébánostól a

következő nyílt levelet kaptuk : Tiz heti súlyos nyavalya után sokkal gyengébbnek érezvén magamat, mintsem ama számtalan jóakaróm és barátomnak külön levélben megköszönhetném szívességét, a kik f. hó 26-kán Kőhíd- gyarmaton tartott aranymisém alkalmából szerénységemről megemlékezni, és engem szerencsekivánataikkal megtisztelni méltóztattak: ennélfogva legyen szabad nekem szivem forró háláját e lapok utján ezennel tisztelettel kifejeznem. Kőhidgyarmaton, 1887. okt. 28-án. Marczell Ákos, plébános.

— Halottak napja. Virágokkal és koszorúkkal akarjuk elleplezni ennek a búbánatos ünnepnek a komorságát. A természet pedig szomorú kervadásával emlékeztet minket múlandóságunkra. Visszamegy minden a földbe, a mi onnan vétetett s cljporlik minden, a mi emberi, ha még annyira szép is, jó is, nemes is. A magyar irodalom legrégibb nyelvemléke, a Halotti Beszéd is az elmúlás komor gondolataival foglalkoztatja lelkünket, mikor igy szól: Látjátok feleim, mik vagyunk? Por és hamu vagyunk! Azt mondja Eötvös, hogy«a halál eszméje csak addig rettentő, mig benne az elválás eszméjével a viszontlátás gondolata nem egyesül.» — A Nirvána szörnyű gondolata nem is tudná megvigasztalni a népek millióit, a kik ebben az egy szóban, hogy «feltámadunk» több üdvösséget és vigasztalást találnak, mint a kételkedő bölcsek összes sötét és sivár tanaiban. Akármilyen elviselhetetlennek is lássék az élet, mégis szívesen ragaszkodunk hozzá s egyetlen egy napon se tűnik föl pótolhatatlanabbnak, drágábbnak az élet, mint a millió és millió elköltözött ember elmúlása ünnepén,

halottak napján. Alig fejezte ki szebben az élethez való ragaszkodás eszméjét valaki, mint Vajda, a ki ezt irta: «Mondjad a koldusnak: uraság

vár rád az égben: ő inkább marad itt koldus. Beszéld el a tudósnak, hogy ott tökéletes lesz tudománya: inkább

beéri itt a töredékkel. Mert oly szép a nap fénye, oly kedvesek a föld virágai, oly édes a lélekzet! «Sok bölcs tanulság van a hallottak ünnepében. Az élet ferdeségeit, az előítéletek korlátáit, a hatalom, rang és mód kasztjait lerombolja a halál s egyenlővé tesz mindenkit. Az elmúlás országa nem ismer fejedelmet és szolgát, dúsgazdagot és koldust, boldogot és boldog! alant. A halál csak embert ismer. És mindenkiben csak embert ragad el. Emlékünk vissza marad ugyan néhány esztendőre, de utoljára az is elporlik, mert emberi emlék. A halottak ünnepe megtanít arra, a mitől a mosolygó élet oly könnyen eltántorít; megtanít a vall itatum vanitas bölcseségéro és arra, hogy még a legfényesebb lángoszlop is, ha emeer a neve nem egyéb, mint füst és füst. . .

— Kinevezés. A komáromi kir. törvényszék elnöke Rédly Sándort az esztergomi kir. járásbírósághoz díjas joggyakornokká nevezte ki.

— Hóman Ottó kir. főigazgató Budapestről pestvidéki kerülete tanulmányozó útjában főgymnáziumiink és reáliskolánk megszemlélése végett városunkban tartózkodik. A főigazgató ur több napot szentelt az esztergomi középiskoláknak. Dr. Feichtinger Sándor kir. tan., mint a reáliskola igazgatója a város kiváló vendége tiszteletére tegnap diszebédet rendezett, melyre a város polgármestere, a főgymnasium igazgatója s a reáliskola tanári kara hivatalos volt.

— A pilismaróthi jegyzőválasztást Reviczky Győző főszolgabíró egy pályázó kandidátus vissza utasítása után a hivatalosan kitűzött napról későbbi terminusra halasztotta. Az érdekes ügy- ben terjedelmesebb tudósítás érkezett hozzánk.

— A városi könyvtár. Évek hosszú során keresztül lapunk mindig a városi kultúra orgánuma és munkatársa volt. Nagyon természetes tehát, hogy az olyan thémák, mint a milyen például a városi könyvtár, legszívesebben fogadott kérdéseink közé tartoztak és tartoznak. Csak az imént közöltük György Aladár becses statisztikai mü vére válaszul, bogy városi könyvtárunk még nem a nagy nyilvánosságé. Pedig minden nagyobb könyvtár csak úgy ér valamit, ha a nagy közönség által is hozzáférhető és használható. György Aladár könyve az esztergomi városi könyvtárral néhány hézagos keletkezési adat felsorolása után meglehetős kurtán bánik el s kérdőjelekkel kiséri a kimutatás és gyiimölcsöztetés adatait. Egy ilyen kérdőjel tisztázása végett adtuk ki múltkori közleményünket a városi közönség érdekében. És kifejeztük azt a véleményt, hogy a városi könyvtár még mindig nem felel meg missziójának. Ez adatokra nézve hivatalos helyről néhány megjegyzést kaptunk, melyeket a közérdekű ügyben szívesen ki is adunk. Takács Géza főjegyző ur ugyanis 1883-ban a dr. Nem- tsák János tanár által szakavatottan rendezett könyvtárból minden városi intelligens olvasónak szívesen kiád könyvet. Vannak napok, midőn — állítólag — városunk szépei közül is sokán használják a könyvtárat, melynek gyarapítására évenkint kétszáz forintot fordítanak. Hát ez igen örvendetes adat, de még mindig nem de- mentálja teljesen azt az állításunkat, bogy a könyvtár nincs az egész városi

közönségnek hozzáférhetővé téve, mert nyomtatott katalógus a becses anyagról soha meg nem jelent s a főjegyző ur hivatalos munkaköre sokkal nagyobb, semhogy mint kezelő könyvtáros órákat pazarolhatna egy-egy mü kikeresése miatt. Nagyon üdvös lenne tellát, ha legalább is lithograpliált katalógust készítenének a városi könyvtárról s azt egyelőre minden városi képviselőnek kiadnák. A mint nyilvános katalógus után megy a munka, azonnal nyilvános jellegűvé válik a becses városi könyvtár, melynek keletkezésére és fonállá- sára egyébiránt városunk méltán büszke lehet.

— Az esztergomi Írókról Perger Lajos szentgyörgy mezei plébános ur egy igen figyelemreméltó tanulmányt irt, mely annak idején lapunkban jelent meg. A közel háromszáz esztergomi születésű vagy illetőségű irodalmi munkásról szóló tanulmány takaros kis kötetben is megjelent lapunk kiadó- hivatalában, a hol hatvan krajezárért megrendelhető. A specziális helyi irodalmi tanulmányt olvaóink szives rokon- szenvébe ajánljuk.

— Egy szerencsétlen ember. Rumy Gyula Ágost stb. ketvenhárom éves öreg ember, néhai Rumy Károly professzor és iró fia, már tiz hónap óta nem használhatja szemevilágát. Dr. Lipthay megyei főorvos ur orvosi bizonyítványa szerint mindennemű kenyér- keresetre tökéletesen képtelen. A szerencsétlen öreg ember most jótevőket keres, a kik őt az országos klinikába segítenék, a hol meggyógyulhatna. Szerkesztőségünk szívesen veszi a kö- nyöradományokat, melyeket ezennel egy forinttal meg is nyitunk.

PBLULŐS SZETtKESZTŐ:

Dr. KŐRÖS Y I, Á S Z L Ó.

HIRDETÉSEK.

536/i887 ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY.

Alulirt kiküldött végrehajtó az 1881. EX. t. ez. 102. §-aértelmében ezennel közhírré teszi, hogy a komáromi kir. jbiró- ság 5145/i884- számú végzése által Pas- tötter József bécsi ezég javára, Lang szül. Hidegi Krisztina, volt komáromi, most süttői lakos ellen 100 frt tőke ennek 1884. év július hó 31. napjától számítandó 6% kamatai és eddig összesen 51 frt 15 kr. perköltség követelés erejéig elrendelt biztosítási végrehajtás alkalmával biróilag lefoglalt és 440 frtra becsült bolti felszerelések, szoba bútorok és egy «Singer» varrógépből álló ingóságok nyilvános árverés utján eladatnak.

Mely árverésnek az esztergomi kir. járásbirósági 4869/s7- sz. kiküldést rendelő végzése folytán a helyszínén, vagyis Süttőn, alperes jelenlegi lakásán leendő eszközlésére 1887. év november hó 9-ik napjának délután 2 órája határidőül kitíizetik és ahoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg : hogy az érintett ingóságok ezen árverésen, az 1881. LX. |t. ez. 107. §-a értelmében a legtöbbet ígérőnek becsáron alul is eladatni fognak.

Az elárverezendő ingóságok vételára az 1881. LX. t. ez. 108. §-ában megállapított feltételek szerint lesz kifizetendő. Végül felliivatnak mindazok, kik az elárverezendő ingóságok vételárából a végrehajtató követélését megelőző kielégít tetőshez tartanak jogot, a mennyiben részükre foglalás korábbam eszközöltetett volna, és ez a végrehajtási jegyzőkönyvből ki nem tűnik, elsőbb-