Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 85. szám

MFO.JFLF.NIK 1I UTUNK ! MT KÉTSZER :

VASÁRNAP ÉSJCSÜTÖRTÖKÖN.

laŐI-T/KTKKI ÁM :

ej'«1«'.' cvn* .... ........................fi Irt. — l<r.

l

éi óví'o............................................................í> Irt — kr. I

i

H'fí.VO'lwvre.......................................................I Irt ;>0 ki.

Eoy szám ára 7 kr.

Városi s megyei érdekeink közlönye.

SZERKESZTŐSÉG:

SZUI IT-ANIJA-UTCZA .317. SZÁM,

lidVii :i In|i ruft/.ni ill.'M" kí»/.l(*Miiiuynl< kiiMmi »Ifik.

KIADÓmVATAL :

SZÉC11UN Y I-TÚR S31- SZÁM,

hová. a lap hivatalos s a, mit<íán liinlolésoi, a nvillléi'hii szánt Icinóiivok, (ilőli/.dlési |mj11/.<• k cs ri'i'la.málásnk inlczoinlfík.

HIRDETÉSEK.

HIVATALON II Ili HETÉNEK : M A fi Á N-l 11 lf|> ETÉN'EK

I szólói 100 H'/.óijr — frt 75 kr. m<i‘í;ill;i|><>(l;is szeiinl logju

100'—5200-ig . 1 frt 00 kr. láiiyosahhaii közölleluok.

S0Ó - ilOÖ-ig . 2 Irt 520 kr.

Hélyogilij flO kr. NYILTTKR sora 20 kr.

Egy végi jó frailezia könyvet küldtek neki gyöngéd kezek, mikor a szép fiatal papot Komáromba plébánosnak választották. A könyvben egy arany tanács volt pirossal alálmzva.

— A ki nj hivatalba és nj emberek közé lép, az jól ügyeljen az első benyomásokra, — körülbelül igy kezdődött a tanács. Fogadjon mindenkit szívesen, bánjon mindenkivel szeretetre- méltóan, mert az első benyomásoknak köszönheti minden nj ember a maga jövőjét. Egy-egy hideg szó vagy figyelmetlen tekintet gyakran a legsnjtóbb ítélet okozója. Legtöbb ember az első benyomás kellőméit vagy kellemetlenségeit szokta leikébe állandó vonásokkal megörökíteni.' A ki tehát nem veti meg az első benyomásokról szóló tanácsot, az nem veti meg népszeiiiségét és boldogulását sem.

A fiatal plébános megfogadta ezt a tanácsot és elment Komáromba. Hívei csakhamar megszerették s a kálomisták nemsokára becsülni kezdték. Szeretetre- méltósága szétáradt kivétel nélkül mindenkire s az /első benyomások kellemes emléket véstek az nj papról mindenki leikébe.

Meszlényi Gtyula csakhamar a legnépszerűbb ember lett Komáromban. A katholiknsok és kálomisták között uralkodó hagyományos visszavonás megszűnt s a két felokezet az nj plébánosnak köszönhette a felebaráti szeretet közös vallásának megalapítását. Virágzásnak kezdett indulni nemcsak az egyházi, de a társadalmi élet is, melynek falai nagyobbrészt a különböző egyházak épületköveiből szoktak emelkedni. Szóval az nj plébános nj életet, uj viszonyokat, nj áldást tudott teremteni Komárom városában. Vendégszerető házában nemcsak a komáromi közélet kiválóságai találkoztak felekezeti különbség nélkül, de a közös hadsereg tiszti karának legelőbbkelő tagjai is, a kik az uj plébános szeretetreméltó- sága révén kötöttek bizodalmasabb viszonyt a város polgárságával.

Az uj szatkmári püspök most is érzékenységgel gondol vissza arra az arany tanácsra, melylyel Komáromot meghódította. Pedig Komárom eddig nemcsak sáiiczai be vehete ti en ségérő I volt hires. És ugyanezzel a régi jó arany tanácscsal indul a szathmárme- gyei egyházi kerület vezetésére.

Meszlényi Gtyula jellemének tehát egyik legérdekesebb vonása a szere- tetreméltóság, melylyel bizonyára rövid idő alatt, meg fogja nyerni nagyobb- számu szathmármegyei híveit is. Ezt a rokonszenves vonást első benyomásainak köszönheti.

Müveit és jó lelkű régi magyar nemesi családból származik, a fehérmegyei Velenczéből, a hol 1832. jan. 22-én született. Szülei a tehetséges

fiút kitűnő nevelésben részesített ék s legszebb örökségül megadták neki a legszebb műveltséget.

A hatalmas termetű s kiváló képzetségéi fiatal növendékpapot Szci- tovszky János prímás szívesen osztotta be a szomszéd fehérmegyei egyházkerületből az esztergomiba és a bécsi Pnzmaneumba küldte theologiai tanulmányai uak bevégzésére.

Huszonharinadik évében volt, mikor 1854. jul. 27-én föl szentelték.

Papi pályáját kiváló képzettségénél fogva nem káplánkodással, tanárkodással kezdte. A prímás elküldte őt a nagyszombati főgyinnasinmba.

Innen 1857-ben a prímás meghívására eljött Esztergomba udvari papnak. Kezdetben érseki levéltáros volt, később priinási titkár lett.

Ekkor eljöttek érte a komáromiak. A prímás szívesen szánta Komáromnak, ha mindjárt el is kellett az udvarnak őt vesztenie. Oda csakugyan olyan természetű és műveltségű plébános kellett, a milyen az elegáns megjelenésű fiatal pap volt.

Komáromban aratta legszebb egyházi érdemeit. Mint előkelő szónok, mint jó pap és mint kiváló ember nagy tekintélyt szerzett önmagának és egyházának.

Simor János prímás jutalmazni akarván a derék apát-plébános érdemeit, kineveztette tizenöt évi plébánoskodása után az esztergomi főkáptalanhoz 1881-ben kanonoknak. De az uj kanonok képességei még más irányban is gyümölcsöztethetők voltak; igy történt,

hogy a prímás rábízta a legnagyobb ina,gyár papnevelő-intézet vezetését. Itt ere Meszlényi Gryula esztergomi kanonokot és szemináriumi rectort a s z a t hm ár i p üs p ök s é g.

Az uj püspök hazafiságának jellemzésére csak egy érdekes példát mondunk el. Volt az esztergomi szemináriumban egy csomó felsőmagyarországi tót klerikus, a ki külön szláv- egyház- irodalmi iskolát alapított magának. A tót iskola bevallott czélja a tót prédikál ásban és Írásban való gyakorlás, de titkos czélja tót nemzetiségi aspi- rácziók fejlesztése volt. A rector eleinte türelemmel várta első beavatkozása fogan atá.t, de mikor azt tapasztalta, hogy a makacs tót klerikusok erős megátalkodottsággal mesterkednek a magyar szellem , ellen, a legerősebb fegyelmi büntetést alkalma,zta. Rögtön föloszlott az egyházi Maticza s a bukott eszme mártírjainak azonnal el kelett hagynia az esztergomi szeminárium falait. Meszlényi Gyula ez az erélyes intézkedése gyökerestül Kiirtotta a magyar szeminárium szentélyéből a hazafiatlan üzelmeket minden időre.

Mint rector, már az első esztendőben nagy népszerűséget alapított magának. A szeminárium jeles tanárai épen olyan szeretettel vették őt körül, mint a fiatal növendékpapok. Minden intézeti ünnep alkalmából szebbnél szebb példákban talált kifejezésre ez a benső ragaszkodás és szeretet.

Még érdekesebbé teszi Meszlényi Gyula nevét a Kossuth Lajossal való

AsMEsztcrgoinssViil5ke“tárczája.

VERS EGY KIS LEÁNYHOZ.

(IRMÁNAK.)

Nos, akartad, hogy hozzád egy verset,

Ha dal lesz is, de csak elkövessek ;

Bár egy szép vers ám nehéz, nagy dolog. Könnyű lesz most . . . csak reád gondolok.

Sikerült vers, vagyOmagad aranyos Formahibát lelnepr rajtad bajos.

A versnél fő a szép forma, alak,

S nálad meg van édes, úgy láttalak ;

Pompás rímet ad ki két hó karod Páros s ölelő is. . . ha akarod.

Lépted könnyű, ruganyos járásod .. .

A ritmushoz nem találom másod.

A vers úgy jó, ha tartalma igaz . . . (Csalódom-e ?) — a szived lelked az ;

S ha két szemed hozzá szépen néz is —

Te vagy magad a legszebb poózis !

HALÁSZ FERENCZ JENŐ.

pEatárzár&sbo t,u

(Elbeszélés.)

II.

(Vége.)

— Szegény Danikám, be szánlak! De hogy is tudtál annyira belebolondulni abba az ismeretlen kis örd . . . akarom mondani angyalija ? !

— Sohse szánj most barátom, rendén van már minden, hanem kérlek ne háborgass, hadd folytassam. Elhatároztam, mi-i szerint önként búcsút veszek a színpadtól, | még pedig többféle oknál fogva: először is nem akartam előtte mmt színész megjelenni, mint vándorszínész, kinek egyebe sincs, mint — adóssága ; ha eddig csak a jelen örömeinek éltem, nem törődvén a jövővel, most, mióta őt megismertem, mindig azon gondolattal foglalkozom, hogyan, miképen fogunk élni a jövőben együtt , mert hogy együtt kell élnünk, az bizonyos volt előttem, ha együtt nem, úgy magam nem akarok, nem tudok élni. Utána kellett néznem egy oly állás után, melylyel elébe léphetek és azt mondhatom neki; j «íme, drága angyalom, iparkodásom és és szorgalmam által megszereztem azt, mi a földi élet szükségletéhez tartozik, én felajánlom ezt neked; cserébe adj nekem egy mennyországot, szivedet, szerelmedet.« — Búcsút vettem baj- és kortársaimtól és elmentem egy nagybátyámhoz, ki gazdatiszt volt. Vissza akartam térni megkezdett pályámhoz, a gazdasághoz. Ott a szabad természetben, hol minden oly gyakran változik, elmúlik és újra feléled, ott reméltem vigaszt és reményt meríteni. Nagybátyám barátságosan fogadott és midőn elmondtam neki, mi járatban vagyok, igy szólt: «Epen kapóra jösz öcsém; a minap halt meg kasznárunk és itt a nyakunkon az aratás, itt maradsz nálunk, mig jobb állást nem szerzünk. Hanem öcsém — tévé hozzá tréfásan — iparkodjál, hogy mihamarább kinőjön a szakálod és a bajuszod — hiszen gazdász vagy, értesz hozzá, miképen kell valamit növeszteni — mert a nélkül nem ér a gazdatiszt egy fabatkát

I sem, még a lányok sem szeretik a csupasz I arezot.»

— Pedig dehogy nem szeretik, ugy-e pajtás ?

— Hanem öcsém — folytató bátyám — te még fiatal vagy, eddig színész voltál ; hogy jobban begyakorold magad a gazdaságba, melléd rendelem az öreg ispánt. Hisz mint gazdász, tudnod kell, magyarázta rettentő humorral, miszerint a fiatal tinókat is úgy tanítják be a járomba, ha az öreg ökröket eléje kötik. Ezután elhivatta az öreg Sándort, az ispánt, bemutatott neki és utasította, hogy vezessen lakásomba. Ez két csinosan berendezett szobából állott és én csakhamar megbarátkoztam uj lakásommal és helyzetemmel. Másnap kimentem a munkásokhoz és teljesen elfoglaltam állásomat. Egész nap annyira elfoglalt a mezei munka, hogy alig maradt idő ama szép álomképre gondolni, mely annyira kinzott és boldogított egyaránt. Csak éjjel, midőn minden jó lélek nyugszik, csak akkor szentelhettem minden gondolatomat neki, elfelejthetlen angyalomnak, ki ilyenkor mindig szemem előtt lebegett. Vájjon megtalálom-e valaha, hol és merre van ?

így folytak napjaim, dolgoztam és ábrándoztam Elmúlt az aratás és cséplés, bekövetkezett az ősz és a zord tél, melyet a vidám tavasz felváltott, uj életet hozva a kihalt természetbe. így változott az néhányszor és én mindig csak helyettes tiszt voltam nagybátyám mellett. Eszményképem után tudakozódni és őt felkeresni, még nem mertem, nem értem még el a kitűzött czélt. Egy forró nyári napon, a

mint a mezőn lovagoltam, utánam szalad egy szolga, hogy Siessek haza, mert a nagybátyám hivat. A kíváncsiságtól hajtatva, megsarkantyúzom paripámat és rövid idő múlva bátyám lakánál voltam. Bátyám a kapuban várt rám és örömtől sugárzó arcz- czáról leolvastam, hogy valami örvendetes hirt fog velem közölni.

— Gratulálok édes öcsém — mondá bátyám kezemet erősen megszorítva — szívből gratulálok. Mégis szerencsés ficzkó vagyr te, öcsém. Én itt öregedtem meg ezen a pusztán és te. . . Különben jer be és nézd meg magad, milyen nagy szerencse ért ezen a mai napon.

Jó bácsim annyi mindenfélét beszélt össze örömében, a miből én egy árva szót sem értettem. Első pillanatban azt hivém, hogy tán az én kis angyalom keresett fel. Mert hogy ő is szeret engem, azt oly biztosan tudtam, mint azt, hogy nála nélkül nem élhetek. Ha bemegyünk — gondolám — ő nyakamba fog borulni, szemrehányást tesz, miért hagytam oly sokáig várni, minek nekünk a földi javak, mikor úgyis paradicsomi életet élhetünk egymás kebelén ... Oh örült képzeletek \ mire viszitek még szegény fejemet! A mint a szobába léptünk, bátyám elővesz íróasztalából egy írást és átnyújtja nekem. Gyorsan átfutottam rajta, kinevezésem volt az X-i megyében levő káptalani birtokhoz, rendes gazdatisztnek. Örömem határtalan volt. Végre elértem azt, mi után oly rég vágyódtam : oly állomást, melylyel elébe léphetek. Néhány nap múlva elindultam uj állomásom helyére. Ott bemutattam magam az igazgatónak, ki igen nyájasan fogadott. Ko-