Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 83. szám
MSZTKIÍ'iOU IX. KVI'OI.YWI 88. SZÁM VASÁRNAP, 1887. OKTÓBIÍR 16. Városi s megyei érdekeink MF.r..lRI,ENIK HETENKINT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egos'." évre fél évre . ■iiégyedévre laOI'T/KTESI AU: E(jy szám ára 7 kr. 0 fit — kr. 8 fit — kr. 1 fit »0 kr.-ZERKESZTOSEG: SZÉM'1 -Aíll-JA U'ljcZA 317. SZÁM, 11ov:"i- m. I:i.p ii; nis/.iit illető kö'/.lemiinyek kiiMeiiilők; KIADÓHIVATAL : SZÉCIIFTIYI-TÉR 331- SZÁM. hová a ln.|) hiv:i.hi.l()s s a. magán hirdetései,,a nyiI(dérbe szánt köz lemenvek, előli/,elesi 1 pénzek és redamálás.ék iiitézemfők. HIRDETÉSEK. 111 V A T A ROH 1111 í I > KTK.S K |< : M A (IÁ N -111 If I) KT IMS E |( 1 szólói 100 szóig — frt 75 kr.ij megállapodás szerint li>gju-|| 100 —200 ig . J fi t 50 kr. tóliyosnhhan kiizöllulnek. 30Ö-800-ig . 2 fit 25 kr. !; liélyegdij 80 kr. N V I BTTEk sora 20 kr. Levél a társadalomból. Esztergom, okt. 15. Kiszámíthatatlanok minálunk a do- miiiálás titkai. A kik még tegnap népszerűek voltak s vezették a publikumot,1 azokra ma senkise hallgat. A mi még tegnap ünnepelt volt, az ma megunt, roskatag, elavult. A kit még tegnap gúnyoltak, azt ma megtapsolják s a mit még csak az imént lehurrogtak, azt most' magasztalják. " Régi uót a ’ az - már mindenütt,: hogy a ihi uj, az tétszik s a mi dominálni kezd, az jó. l)e nekünk van valami külön nótáik is, a mit sajátszerü társadalmi viszonyaink komponálnak. Nálunk kiszámíthatatlan sorsnak néz elébe niinden, a mi dominál, akár jó, akár rossz. Társadalmunk különféle, sőt igen is különböző elemekből all, melyeknek nem az intelligenczia imponál. Az intólli- génczia nem tart össze, sőt egymás tekintélyét tépi össze a nem intelligens osztály előtt, mely az emberek tehetségeiről és értékéről nem bír önálló Ítéletet hozni, mert mindenkit a maga méterrend szere után mér. A hivatalos és társadalmi életben olyan elemek bírnak uralkodó tónussal, melyek egyébként igen hasznosak valamely iparágban vagy kereskedelmi szagban, de által masak ott, a hol eszmék vannak napirenden. A minden áron szónokolni akarás nevetséges betegsége önteltté és elkapatottá tette azon...elemeket, melyek még a legszükségesebb alapműveltségét is nélkülözik s mindennapi bölcseségüket ogy-egy 'napilapból merítik. Épen ezek az elemek a legkiszámitbatatlanabbak. Lelkesedésük sokszor motiválbatat’an, szeszélyük meglepő és bátorságuk, mely- ivei a szakavatott into igens gondolkodót lehurrogják, rei.dk'vül érdekes és tanulságos. Adjon tónust a valódi értelmiség s rögtön lesz dogika ■ az eseményekben s megszűnnek a meseszeréi meglepetések. Ne engedje át az- értelmiség a maga misszióját vasárnapi vadászoknak, a kik egy-egy toaszttal hiszik qualifica- tiójukat teljesnek s egy-egy bókot hajlandók bátorító kritikának venni további működésükre. Nagyon tiszteletreméltó minden derék polgár önzetlen munkája a társadalom érdekében, de igen elhibázott munka az, mikor a kevésbé tanult és müveit elem érvényesülni és imponálni akar ott, a hol épen csak az intelligens gondolkodásnak vau jogosultsága és áldása. Ha a társadalom élén nem a szerepelni akarás, hanem az inteliigeuczia fog sorakozni, akkor nem lesz játékszer, mem lesz lapda a megérdemelt dominálás, • a mit ide-oda dobálnak, így a mint most vagyunk, mikor már tuczat számra teremnek a közkatonáknak való generálisok, nem lehet egészséges fejlődéséi társadalmi és egyesületi állapotokat várni. Különösen meg kell tagadnunk az ügyek iránt való komolyságunkat, mikor az tapasztaljuk, hogy a legjobb sorsra méltó csapatok élén is csak tetszelgő vasárnapi veterán generálisok imponálnak. Gymnasium Reáliskola. i. Dr. Hankó Vilmos igen figyelemre méltó közleményt adott ki a Nemzetben. Ez a közlemény a gymnasium és reáliskola kérdéseit a legújabb lársa- dalmi és paedagógiai eszmék magaslatán tárgyalja olyan meggyőzően, hogy hasznos munkát véltünk teljesíteni, midőn a közleményt bárom czikksorozat- ban lapunkban is bemutatjuk. Előre is kijelentjük, hogy a nevezetes kérdések érdekében bármilyen szakavatott nézetnek szívesen tért engedünk, ha az , , »II -V. .■ mindjárt inas alapon is nyugodnék. A középiskolai törvény, életbelépése óta a reáliskolák ügye határozottá,n jobbra fordult, írja az em.liti-tt paeda- gógus. A közönség látva, hogy a törvény a latin nyelvből letett vizsgálat után utat nyit a reáliskolai abiturienseknek a jogi és orvosi faculrásokra is, látva hogy a felsőbb hatóságok — a kormány és közelebb a főváros — a latin tanszékek rendszeresítése által meg is adja az alkalmat arra, bogy a növendékek a vizsgálatot becsülettel kiállhassák; tapasztalva, bogy a reáliskolai ab'turiens érettségi bizonyítványát kiegészítvén, a reáliskolában szerzett ismereteivel, a reáliskolában iskolázott elméjével a jogi és orvosi pályán kitünően boldogul — a reálisko'álcát lassankint kezdi bizalmával újból felkeresni. A rendelkezésünkre álló adatok szerint, a folyó tanévben a legtöbb fővárosi s a vidéki reáliskolában szaporodott a tanulók száma. Nem kételkedünk, hogy most, midőn a latin nyelv behozatalával a különböző pályák közötti választás kényszerűsége lehetőleg az iskolai idő végére van halasztva, a «febris gyinna- sialis» végre engedni fog s a tanulók tömegesen fogják felkeresni a gymnasiummal egyenlő rangú azon középiskolákat a melyek nem az ó classicus tanulmányok, hanem a magyarnyelv és irodalom, a német és franczia nyelv, meg a természettudományok alapján adják meg az ifjúságnak a magasabb, ál tál Mos művel tséget. Magam részérdi - megvallom, nem óhajtom a reáliskolákat a latinnyelv behozatalával eredeti jellegükből ki- vetkőztébni. A mennyiben módomban állott a vélemény nyilvánítás, mindig azt hangoztattam, hogy a reláiskóláinak hagyassák meg eredeti jellege, s hogy a reáliskolát végzett tanulónak nyittassák meg az út minden pályára, feltétlenül. Az abiturienseknek érdekükben ál azután, hogy szerzett ismereteikben a hiányokat a választott pálya szükségleteihez képest pótolják. Az orvosi pályára a dolog; lényegét illetőleg minden latin nélkül is össze- hasonlithatlaiíul nagyobb.előképzettséggel bír a reálista, mint a gimnazista. A terminológia csak részben idegen előt'e; a gyógyító növényeknek,. clio■U A viszontlátás dalaiból. i. Hosszú idő után ismét felkerestél, Újra felszakitád a hegedő sebet. A régi fájdalom felujul szivemben, Mely oly sokat tűrt, sokat szenvedett. Mint régen most is, oly derült kedves arezod, Sötét szemedben az a vakitó sugár; Egész' valódon az életkedv varázsa, Mely mindig újabb és újabb gyönyörre, vár. n ■ : ; Halványan, szó tálán állok én. előtted, Dallamos szavaid eped ve hallgatom. Elrherengék a fúült idők emlékein, Kevés öröm volt részem s tenger fájdalom. Ennyi szenvedés■ után gyűlöllek talán? Oh azt ne kérdezd tőlem! Vedd válaszul: Ez égető könnycseppet, a mely szememből Engesztelésül bársony kis kezedre hull. MÁGOCSY BÉLA. L DIÁK ÉLETBŐL. (Freskó.) Diákok voltunk. Szegény mesterség biz ez, de érdekes a maga idejében. Vállainkon tizenhét gondtalan év, keblünkben meleg szív, derült kedély, szemünk előtt magasztos, dicsteljes jövő s a háttérben egy parányi hiúság. Ugyan ki lenne boldogtalan ily áldásos környezetben ? Gyönyörű" szép októberi napon történt, épen délre harangoztak. Mi, már t. i. én és' Mugyó barátom, még'mindig az ágyban voltunk, nyilván azért, mert csütörtök volt, akkor pedig, a stádium szünetelt, vagy hogy nagyon fokáig «magoltunk» az éjjel? — Mennyire is töri magát az a szegény fiatalság a hiihtt a kis tudomány miatt és ezt csupán csak azért teszi, hogy ha az életbe kilép, legyen mit elfelednie. Ott ásítottunk s nyújtózkodtunk vagy félóra óta, a kétes fehérségű ágynemű között, mintha legalább is angol mének lennénk s egy-egy lófejjel akarnúk megelőzni egymást. Végre megsokaltam a dicsőséget és társamhoz fordultam : — Mugyó ! A Eenelon és Pestalozzi szerelmére kérlek, add ide a pipámat az ablakból! — Hát vedd el magad, — szólt társam kimért rövidséggel, de egyidejűleg a maga számára ok kapálta a pipát. — Mugyó, no ingerelj ! — A pipa közös tulajdon — felelt I Mugyó Cicero nyugalmával — és tovább füstölgött. — Mugyó ! — kiálték még egyszer, de ez a hang már nagyon hasonlított az ordításhoz, mire Mugyó csak annyit mondott, hogy ; «szeretném látni!» Es. ez meg is tette hatását. Én ugyanis meggyőződésből tudtam már, hogy a Mugyó «szeretném látni«-ja ellen nincs apelláta. Elmondja kétszer, háromszor, azután befejezte a társalgást. Ember legyen a talpán, a ki azonkívül- egy szójt is kivesz belőle. A Mugyó elnevezést kevésbeszédőségének köszönheti. De, ha módjában volna az embernek nevet választani, akkor midőn a keresztvíz alá tartják, Ő talán ai esetben nem választott volna mást, mint épen ezt, oly jól illett rája. De nini, majd el is-feledtem. Még utóbb azt hiszi valaki, bogy M úgy ónak tu láj dión - kép csak én voltain a lakótársa. Szobánk ugyan látszólag két egyénre volt berendezve, de ezen berendezés azt hiszem nem gátolja, hogy négyen is el ne féljenek benne és mi épenséggel négyen valánk : Pupog, Szepi, Mugyó és úri magám. — 'Hallod-e Mugyó? — emelém fel szavam, egy kis idő eltelte Után. — Nos? — felelt a kérdezett szokott lakonikus rövidséggel. — Szépít elküldtem. — Vagyon tudomásom róla. — Es Szepi idestova, vissza is tér. — Tudomásul vétetik. — Ne tréfálj, hanem tanakodjunk inkább, I hogy mit kellene eladnunk, mit nélkülözhetsz legjobban Mugyó ? — Hosszú nyelvedet, Balambér ! — Eb, félre a tréfával ! — Egész komolyan beszélek ! — A kivágott mellényedtől és pepita nadrágodtól -megválhatnál a közjóiét érdekéért ; hisz télen úgy- is megfagynál bennük. — Kivágott mellényem és pepita nadrágomról már gondoskodva vagyon. / —3 Te elfásult pandekta, már eladtad? E szavakkal felültem ágyamban s, egy szemrehányó, keserűséggel teljes pillantást •vétók Mugyóra, ki épen pipájának másodszori megtöltésével bíbelődött, szintén ülő helyzetben. — Helyesen mondád ! — szólt rágyújtva. Méltó haragomnak szörnyű valójában lengorva az ágyról, hosszú (léptekkel mére- ;gettem fel s alá a szobát. Azt meg; kell hagyni, hogy a mi szobánk rendkívül .eredeti volt. Egy óriási aluiáriom, végig hasadt ajtóval, három szalmafonatu szék, mindössze tíz lábbal, egy kopott pánikig, két függő könyvespolez a falon, megrakva másfél tuczat kisebb-nagyobb üveggel, valamint két szúette ágy egymással szemközt^ a kopasz, füstös fal mentén, nemkülönben egy terjedelmes mindenféle liin-lommal megrakott íróasztal a pamlag előtt, s egyéb semmi: tevék a szoba bútorzatát. Azaz hogy még volt valami, A szoba egyik sarkában költői rendetlenségben össze-vissza hányva, bevert egy balom piszkos nyakkendő, penészes czipö, törött
