Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 8. szám

in ellent az »Eszíorgeum diszünne- pi*íy'«-ten. 1839. »Magyarország s ahhoz- tartozó részekben levő Boldogsá- gos szűz Mária kegyelem képeinek rövid leírása.“ Pozsony. 1836.

Nagy János Esz ergommefyei kisnjralusi prédikátor magyar nyelven irt kölieménynyel üdvözli Rudnay Sándor kerczegprimásr, 1820.

Hellseher József városi tanácsos Esztergomban. Meghalt 1844. jól. 10. Irodalmi műve: Descriptio

Cottus S.rigoniensis. Irt több tudományos czikket az Urániába.

0 s v a 1 d Ferenc nagyváradi apá.kanonok és cs. kir. iskolai tanácsos. Született Esz ergomban 1789-ben. Iskoláit Esztergom, Pest s Nagyszombatban végezte. 1813-ban pappá szenteltetett s Öt évig mint káplán működött. 1818-bau a pesti közpon i papnevelő iutéaetben tanu'mány-lcd- ügyeló lett. 1823 —1846-ig a pesti, egyetemen a dogmatics ny. r. tanára volt és innen lett kanonokká. Apróbb; dolgozatain kívül az „Egyházi folyó-, iratának volt két éven át szerkesztője,.

Arganor Máté Esztergom szab. kir, városi plebáuos. Meghalt 4850. szept, fí-án.

(Fíilyt. ko\”)

PERGER LAJOS.

fam&Gma mi ■ — * *”——*—** gn:«« wmaa—Mmma—x

EGYESÜLETI ÉLET.

(Ft, Maiszemann Iguitcz a Mtorkoszi kaszinó elnöke Bjsgoyitó beszédéből.)

Küzd ellünk kell és közreműködnünk mindnyájunknak egyformán, hogy a nemzeti haladás és kultúra szekerét kiki a maga hatáskörében előmozdítsa. Az egyik tudományával, a másik mesterségével, a legtöbben karjaikkal, de mindnyájan szivök lángoló azereteté- vel, kell, hogy szolgálják a közös hazát, mely bölcsőnk volt s majdan sírunk lesz „mely ápol és eltakar.“

De kérdés, t, közgyűlés ! mikor virul a hon ? mikor fejlődik kulturális szempontból a nemzet ?

Nemde akkor, ha virágzik az irodalom, tudomány és művészet, ha terjed a közműveltség, ha fejlődik az ipar és kereskedelem, ha javul a nemzetgazdaság. Tegye meg hát mindenki lelkiismeretesen a maga kötelességét,; helyét, melyet elfoglal, töltse be mindenki derekasan. Szerezzen becsületet a magyar névnek mindenki a maga

szaka áj árak szorgalom éts. szakértelem által való emelésével, és a nemzet saját fiainak vállán emelkedik nagvgyá és dicsővé.

Magyarországon : »Minden ember legyen ember és magyar«. Legyünk büszkék arra, hogy magyarok vagyunk.

E magasz‘os ezé 1 ért küzd polgári olvasókörünk is; nem kiméivé semmi áldozatot a honi irodalom és közművelődés ok árára. Küzd egyesületünk, mert érzi, hogy közös magyar hazánk, melyen kívül nincsen számunkra hely, csak ugv és csak akkor fog fel virulni1 ha fiai a hazafiság fej'esz ősében és nemzeti irányú lapok, könyvek és irodalom terjesztésében, szóval a magyar kultúra megbonosi ásóban és hazaszeretetben ('gyér elemben lesznek. És e hazafiságnak nem ideig-1'ráig fellobog' lángban, hanem folyvást izzó parázsban kell nyila koznia, melynek koh ja: a honi közműveltség.

Nem tagadjuk, tisz élt közgyűlés 1 hogy első sorban társai lmunkat sújtja a. felelősség a nemzettest. egy részének számos megyénkben történt el porlódásáért; hogy régi idők óta megrögzö közönyben összedugott kézzel nézte fajunknak, mondhatni élve-teine kez sét; de más:elől arról is megvagyunk győződve, hogy a letűnt nemz déliek emu régi bűnét mai társadalmunk vau hivatva. erényeivel s hősies erőfeszítésével helyre hozni. Mindnyájunké a nemes feladat, vállve.ett munkával, kitartó hazafisággal megakasz ami fajúnk pusztulásának végzetessé válha ó eme folyama át. A szószék a maga tetire- buzdi ásával; az iskola a maga tanításával és nevelő hatásával; a községek, testületek cs megyék értelmisége erélyűk legjavával; e haza minden nagyja és kicsinyje vagyoni tehe ségé- hez mért áldoza tál, a közművelési és rokonczélu egyesületek az elszórt erők egyesítésével s a honi nyelv és nem* zeti irodalom pain olásával lásson munkához, hogy megmentsük és meg ártsuk fajunknak birtokban, népben és nyelvben, ami megmenthető és megtartható; mert társadalmunkat hovatovább mindjobban átha ja az a nézei, melyet egyik legnagyobb hazánkfia egy Magyar Közművelődési Egyesüie hez intézett, szózatában igy fejezett ki: »minden talpalatnyi térrel, melyet hazánkban a magyarság elveszít, hazánk ezeréves állami jellegének biztonsága csorbul.« És méltán, t. közgy., mert

mikor az öiegek egyszerre csak sürgönyt kapnak a faképnél hagyott vőlegénytől. Meg van a kis Mari. Uj Pesten akadtak rá. Már nem Marinak hívják, hanem azért még együtt éldegélnek négy nap óta egy gyár-utezai lakásban.

Mennyi nyom a futó homokban !

Mennyi kutatás és mennyi eredmény.

Végre megérkeznek Pestre. A három öreget három fiatal ember várta a pályaházban. Rendkívül meleg fogadtatásban részesítették a várva várt vendégeket.

Alig szabadult ki Kara bácsi a javíthatatlan gyerek karjai közül, az első kérdése is ez volt:

— Meg van ? Csakugyan meg van ?

— Zsigus megesküszik rá.

Zsiga olyan impozáns tekintetet vetett Kara bácsira, hogy az öreg alig mert kételkedni többet.

— Mikor megyünk Uj-Pestre ?

— Ha tetszik rögtön.

— No, majd egy kis pihenő után. Tudod, hogy ki nem állhatom a vasutat, mert még a lelkemet is összerázza. Különösen a mi felénk járó.

A díszes társaság még az- nap délelőtt három bérkocsin átrobogott a rongyos vá- .rosba, melynek egyik telefonos kávéháziban partra szállottak.

A haditervet csakhamar elintézték.

Abban állapodtak meg, hogy az egész társaság visszamarad, csak Zsiga meg az apó indulnák el a gyár-.utczába. A,többiek azalatt fczzűhep várakoztak. , ••

;1 kí/vtíifl-;KI«» bjtesi .és -Kolumbus Zsiga'

(a :v\’ a közt hívták)helyet foglaltak. Egyenesen a gyár-utezába hajtattak.

Karcsinak nem sok megerőtetésébe került, hogy a visszamaradt kompániából egy tarokk-társaságot alakítson.

Kara bácsi és Kolumbus Zsiga utón voltak.

A kocsi egy éktelen rossz kövezetü fő- utczán dóczögött végig, a hol ázsiai rendetlenségben sorakoztak egymás mellett a legrikítóbb boltok és legtöbb oldalú szatócsok. Az amerikai tekintetű polgárok nagy kíváncsian nézték meg az érdekes vidéki urat, a ki olyan figyelmesen tekingélt be a piszkom boltokba. Végre egy feneketlen homoksivatagba értek, melyre szintén tá- kolt házak s közbe hatalmas gyárak voltak elszórva, A kocsi nesztelenül haladt tova s a lovakat a forró homokban folytonosan nógatni kellett.

Egyszerre csak a gyár-utezába értek. Egy-két igen nyájas ház szép zöld kertjével nagyon megragadta Kara bácsi figyelmét.

— Hát melyikben fogjuk föltalálni őket?

Kolumbas Zsiga teljesen nyugodt volt. Kicsinált tervvel utaztak s tökéletesen biztosnak érezte magát a teljes bizonytalanságban.

Megállották a legnyájasabbik ház előtt. Zsiga úgy tett, mint a ki nem egészen biztos abban, hogy nem-e a szomszédba kellene inkább menni,

A házacska egy elegáns kis kertre nyílt melyben egy szökőkút tisztította a poros levegőt. A vasrácsozatos kerítésen be lehetett látni az oázis- szépségébe. Árnyas •fiatal fák, pompásán'’ gondozott virágházák

nyelvében, irodái mái au 41 a uetuzeL. SzePeme, észjárása, felfogása ebben

nyernek kifejez-s',. Legnagyobb kincse minden népnek ké ségen kívül a maga nemzeti nyelve és irodalma. Ezt U nem pusz ti «hatja ellenség. Emlékét ez ar ja fenn, ha magát a népe az idők viharai alán talán majd el is söpörték a föld sziliéről. A magyar ö d m Kárpátoktól Adriáig yiszhaugozzék a magyar nyelv és irodalom. Az ősök meghódi ák e földei a nemze nek; mi hódítsak meg az a nyelvnek, honi iroda’ómnak és nemzetiségnek. De hogyan fejlődjék az iroda'om, mely minden nemze; művel s 'gének ükre, ha azt a nemzet fiai fi!Ereikkel nem íámoga - jak ? Már is büszkén inn a hatunk irodaiunkra. De mivé lehet m g, ha az-: párolni minden honpolgár hazafi ni kö élességének és büszkeségének tekiti- ené. A jól szervezeti, irodalmi pár o- lás, melynek ha<ha ós dactoraivá kell hogy váljanak az olvasó-körök, mindenkibe beleviszi a nemze ies szellemű ön-uda ot, a fajszore etet melegé;, a hazafias szellem delejes áramát.

Küzdeni kell a kitartás csüggede - lenscgével, a diadal biz os reményével míg nem a haza idegen ajkú polgárai szivérzelemben mindnyájan egyek lesznek. Hazánk többi népeinek nem lehe, érdeke az, hogy a magyar elsa nyúljon hogy az állam .őrületén idegen kuli ura domináljon ; mer ha ez ese beáll vége lesz az állam alko Hiányának is, mely mindnyájunknak egyforma jogaka és szabadságot biz ősit.

A közjó, az állam közérdeke követeli ehát az,, hogy az állam területén a magyar kultúra uralkodjék. Igen kívánatos, hogy hazánk összes népeit a magyar kuli ura fora assza össze a hazaszeretetben ; mert mindaddig mig az idegen kul.ura u án epekednek, a lia- zafiságnak más és más értéke lesz, és Magyarország csak akkor lehet erős ha tizenöt millió lakosa m gát magyar állami polgárnak vallja.

Legyen tehát po'gári olvasó körünk mint eddigelé, ngy a jövőben is: a hazaszeretet fészke, az irodalmi pár o- lás és lángoló patrio ismus gyúpon ja, a kölcsönös nagyrabecsülés és szerető: [oltára, mezővárosunk és vidékünk érdekeinek művelése, magyar nemzetiségünk oszlopa, a közműveltség fáklyavivője !

MEGYEI KÖZGYŰLÉS.

(Jna. 84 )

A rendkívüli megyei közgyűlést Székhelyi gróf Majlá h György főispán ur ő méltósága nyitó a meg. A megye közönsége nagy számban seregiéit össze.

\ lapunkban közöli tárgysorozat majd minden .é elében kérészül ment. Csak egy pontnál történt kivétel, a hol is igen élénk eszmeváltás fejlődött ki.

Sz'ba került ugyanis az államépitési híva a! köl ség vetése, melyet az állandó válasz many a közgyűlésnek elfogadás v go í ajánl. Már-már lekerült a napirendről, midőn Héya Tivadar a megyei erem egyik legrokonszenvesebb tagja, ke! i ő higgadtsággal és előkelőséggel nagy kifogásoka emelt a mérnöki hivatal köl ségvetése ellen. Kimutatta ugyanis, hogy a kezelési köl ségek különféle c/imek alá rej őzködnek, kimu- a ta az u.bizQsok nagy jutalékait s az úgynevezett, jn a omdijak tar.hatatlansága ■ . összehasonlításokat tett a szomszéd megyebeli állapotokkal s a mi viszonyainkat tanba atlanoknak jellemez, e. Kéri a közgyűlést, hogy a mérnöki költségvetést még egyszer felülvizsgáltassa.

Erre Maerz Imre főmérnök szint oly simán, mint önérzetesen a megtámadott é elek védelmére kelt s kimutat;a eddigi működése eredményeit. Igen érdekesen — habár hosszadalmasan s ismétlésekkel — ram atta ki a költség- vetés reális természetét s azon akadályokat, melyek a mérnöki munkálatok elé torlódnak. Az mi biz osok beosztását a toszo'gabirák mellé nem találja caél- szerűnek.

A vita átalános érdekűvé vált. Héya ada ai védelmére újra fölszólalt. Mészáros Károly a méltányosság nyelvén beszélt, mikor a mérnökség átalános érdemeit kimutatta.

Reviczky Győző főszolgabíró harczias támidással kezd e felszó lakkozását a m rnökség ellen, mely a szolgabiróságr.ól elvonja a munkaerőt, de azért jól megszaporiija a munkakört. (Sokan ;

nem akarták megérteni a harczias támadás okát; pedig a főszolgabíró ur *

aril iájának kriegsmedaillonja teljesen j

megmagyarázta azt.)

Ma yasovszky Vilmos főszolgabíró <

ur is a szolgabiróság érdekeit vé- del mez e.

Boroukay Lajos azt óhajtotta, hogy 1

a mérnökség és szolgabiróságok az általános érdek előmozdi ása végett igyetették kiessé a lakot, melynek hátulsó részében egy pompás kis sátor volt felütve.

— Menjen csak be bácsi és kérdezze meg, hogy itt 1 knuk-e Grün Dávidét.

— Egyedül ?

— Jobb lesz ügy, Grün Dávidéknál laknak ők. Maga sokkal inkább tudakozhatok, mert teljesen vidéki ember. Én fó - tűnő lennék s még hozzá elveszteném a bizalmat is. Ezekkel az itt lakó emberekkel nagyon csínján kell ám bánni!

— Jó, hát bemegyek.

Egy kis villanyos csengő kiszólitott a kertből egy alakot, a ki a kert ajtó felé tartott. Valami kertészféle volt.

Kara bácsi egy kis diplomacziához folyamodott. Szerette volna meglepni a boldog párt s épen azért ügyesen akart be- lopózni a paradicsom közepébe.

— Ugyan kérem micsoda kígyó természetű növény az a hatalmas rongyos levelű növény ott ? — kérdezte az öreg.

A kertész közelebb vezette az idegent s igy magyarázta:

— Az egy phyllodendron perdusa. Erotikus növény. Egy kicsit feszesen érzi magát az újpesti homokos levegőben, mert még nem acclimatizálódott teljesen.

Kara bácsi ugyan nem sokat hajtott a kertész szavára, mert a szemei másfelé jártak s szeretett volna a kis sátor alá kerülni, a hol valami női alakot látott.

— Ugyan kérem, micsoda ezermesterséggel tudtak maguk ide ilyen valóságos délibábot teremteni?

— Hát bizony bajjal — felelte a kertész, a ki a jóképű kiváncsi emberre már gyanús pillantásokat kezdett ‘vetni, ■ Hajnem hát a nagyságos asszony még életében nagy áldozatokat hozott a kertészetért.

— Hát meghalt már, hogy hívták kérem ?

— Toron tá'i Gyuláné született Forray ^ Ellának. Mi tetszik egyébként kérem?

— Majd megtudakolom a filagóriában...

És Kara bácsi hősi elszántsággal a kis a sátor felé lépett, honnan e pillanatban egy i mosolygó leány lépett ki. Látni akarta az s érdekes érdeklődőt, a kinek minden szava u behallatszott hozzá.

Kara bácsi megdöbbent. A kis Mari ál- -j lőtt előtte azzal az ő ezédrus termetével, ,1 nagy csodálkozó és mosolygó kék szemei- -j vei, okos homlokával.

De egész nyugodtan. Ksra bácsinak J elállott a szava.

— Kit keres kérem? — kérdezte a kandi if mosolyú leány, a ki kitünően mulatott a e jó vidéki ember zavarán.

— Nagyságos Forray Gyuláné született..

— hebegte valahogy.

A leány erre el komor odott.

— A papa Pesteu van a belügyminisztériumban. Tessék oda fáradni.

Kara bácsival forogni kezdett a világ. : y Hogy kihozta sodrából az, az angyali nyu- -I godtság !

— De kérem Grün Dávid ur cgak itt ♦ lakik ?

— A szomszédban.

A szép leány erre megint mosolyogni . ic kezdett s még egy pillantást vetve az sa ámuló-bámuló idegenre, szépen meghajtotta aj a fejecskéjét s visszament, a kis sátorba s, újra hozzáfogott á hímzéshez..