Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 66. szám
66. SZÁM KKZTKI’íjiOM IX. UVFOLYAM ESZTERGOM es CSÜTÖRTÖK, ISS7. AUGUSZTUS 18. TIMI MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egtís:' evru fél évre . negyedévre KLOIT/KTKSI A 1‘ Egy szám ára 7 kr. 6 fit — kr. 3 fit — kr. I fit HO kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANN A-UTCZ A 317. SZÁM, hová m l;ip «'/.elleni' részel; illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL : SZÉCHEN YI-TÉR 331- SZÁM, Iliivé, n I;i[> liivntiilos s a magén hirdetései, a n\ i11térbe szélit, közlemények, előfizetési pénzeli és reelamélésok intézendők. HIRDETÉSEK. IllVATAI.OS IIIRDKTKXKK :: MáOÁN-llllíDHTKSKK szótól 100 szóig — fi t 75 kr. megállapodás szerint Jegju100-200-ig . 1 fi t r,() kr. 200 —300-ig . 2 frt 2-r> kr. Uélyegdij 80 kr. tényosabban közölt.etnek. NYILTTElt sora. 20 kr. Csemege-szőlőnk. Esztergom, aug. 17. Az esztergomi nép javarészének kenyere és jövője a szőlőhegy. Mióta lapunk fonálI, száz és száz közleményt és felszólal hozást közöltünk népünk jóakaróitól az esztergomi szőlők érdekeiben. Csak a múlt számban fejeztükbe Buránv János ur okos és tanulságos ezikkeit a fillokszéra-vészről, mely az esztergomi borágas hegyeket is néhány esztendő múlva tökéletesen tönkre fogja tenni. Burány ur igen érdekesen figyelmeztet a nagy veszedelemre s gondos tanácsokat nyújt az esztergomi nép elpusztulása ellen. Nekünk ez alkalomból, még idejekorán, más figyelmeztetésünk van az esztergomi néphez. Tudjuk, látjuk s talán szégyeljük is, hogy mit miveinek az élelmes nagymarosiak az esztergomi szőlővel. A vi- lágravaló svábok idő kerülnek hozzánk, olcsó pénzen összevásárolják a legpompásabb esztergomi asztali szőlőt s azt azután ezer és ezer kosárban viszik ki külföldre, a hol tekintélyes haszonnal fizetnek a «nagymarosi szőlődért. Németországban, Ausztriában, sőt Oroszországban is nem ismernek egyéb kitűnő magyar szőlőt, mint «nagymarosit». Azt a nagymarosi szőlőt, melyhez csak a kosárfonók teremnek Nagymaroson, mórt a kitűnő csemegeszőlő több közel való megyéből van összeböngészve. Nem irigyeljük az élelmes nagymarosiak gyarapodását. Virágzó helységük, kitűnő jólétük, folytonos gyarapodásuk azonban az esztergomi nép rovására megy s ezt már szégyeljük. Hát nem volna az okos esztergomi magyar szőlőmüvesben annyi tehetség, hogy saját terméséből másnak adva az epret, ne merne a külfölddel egyenes összeköttetésbe lépni ? Hát kell alioz valami boszorkányság, hogy a világhírű magyar csemege- szőlőt egyenesen a termelők adják ki a világpiacznak s a tisziessógos hasznot maguk érdemeljék meg ? Az esztergomi borok jó hírnevét megalapítani még néhány évtized munkája lesz. l)e az esztergomi szőlőt értékesíteni még az idén lehetne az esztergomi népnek. Csináljanak vállalkozóbb szellemű szőlősgazdáink maguk között egy kis szövetséget. Adják össze a mijük vau, (különösen a kitartásból mentül többet) líferálják azután az esztergomi szőlőt az esztendők óta divó szokás ellenére, a nagymarosiak helyett, maguk az esztergomi termelők kiküldött képviselőik közvetítésével. Minden kezdet nehéz ; különösen Esztergomban. De ha van bennünk egy kis világravalóság, akkor a fillokszóra által tökéletesen kipusztult nagymarosiak példájára, meg fogjuk vetni az esztergomi csemegeseőlő jövőjének alapjait már az idén a nagy világ előtt. Az ipariskolák jelentősége. I. Haladás korunknak jelszava. Haladnunk kell minden téren, minden irányban, hogy lépést tartsunk a korszellemmel ; mert az egy lépéssel elmaradót elsodorja, elgázolja a gyorsan haladó áramlat. Ámde haladnunk csak úgy lehet, ha folytonosan képezzük magunkat. Az önképzésnek s ezzel együtt a haladásnak alphája, alapvető helye az iskola. Ez volt a magasztos czél, mely országszerte létet adott az ipariskoláknak. S méltán, mert ha van valami, a mi az ipart nemzetgazdászati szempontból, fontosságánál fogva a hivatott polczra emeli, az mindenesetre az ipariskola. Örömmel kell megváltanunk, hogy hazánkban is mindinkább tért foglal azon elismerés, mely az ipariskolát a közérdek s nemzetgazdászati tekintetből megilleti. Ezt olvassuk ki az újonnan életbe lépett ipartörvény minden sorából ; s ez fogja a magyar ipart Európa több államaival egyenlő színvonalra emelni. Igen, egyenlő színvonalra emelni ; mert hát nincs tagadás benne, hogy műveltség, képzettség tekintetében iparosaink nagyon is elmaradtak a külföldtől. Svajcz, Fran- czia- és Angolország az ipar s kereskedelem kamarábbi érvényre jutása által majdnem egy századdal előztek meg bennünket. Az igaz, hogy sokat igazol hátramaradásunkból az ellenséggel századokon át való folytonos küzdelmünk, az önlét biztosításáért ; do azért nem jogosít arra, hogy kitelhető I eg ne iparkodjunk előre ! Minden iparos tartozik magának s hazájának azza1, hogy az említett, államokat, ha meg nem előzhetjük, legalább elérjük. Az ipar előre haladásának szükségeitől áthatva, meggyőződése és bölcs belátása szerint mindent megtett a magyar minisztérium iparunk jövőjének biztosítására. Ezen széles alapra fektetett ipariskolai intézkedés által, mintegy kényszerítve van iparos osztályunk a százados hátramaradást, a mennyire lehet, jóvá tenni. önkény telimül merül fel a kérdés, mily utón jutott a külföldi iparos á hírnév ama fokára, hol egy nemzet mintaképpé válaszsza a haladás utján ? Őszinte és egyszerű felelet ez : Ügyességük, miveltségük, mire ők maguk, bizonyára nagy küzdelmek árán, hosszú fáradság után, vergődtek fel. Tehát ügyesség és műveltség. Mily roppant az erő és küzdelem, melyet az ember a természet nehézségei s akadályaival szemben kifejt, folytonos és örökös vívódás között, — csak hogy haladjon a tökéletesedés felé. Az együttes szol- lemi és anyagi erőnek a munkában való kifejtése által, a fáradságot nem ismerő munkás lelke megnemesedik úgy annyira, bogy a mi ellen küzd, az akadályokat megkedveli majd túl téve magát azon, utánozni törekszik a fenséges természet nagyszerű szépségeit — gyönyörét leli a munkában, és nyugalmas életet biztosit fáradozásának végeredményében — a megelégedéssel. Imaház a nagy természet, i^Esitcrpósflkütámja. A HARAGOS ISTENNŐ. (Elbeszélés.) Az „Észt. és Vid.“ számára: MARISKA. IV. Miután meghajtotta magát a látogató előtt. Hegel inggel kezet fogott, azután eltávozott. — Adieu ! Lajos és Hegelülg együtt maradtak. — Kérem — mondd a művész — és egy széket ajánlott vendégének. — Nem szükséges — válaszold hidegen Lajos — mi az ügyünket rövid idő múlva rendbe fogjuk hozni. Ez a válasz olyan különösnek tűnt fel a művész előtt, hogy nem tartotta érdemesnek reá valamit felelni. — Uram — kezdé kis vártatva szigorúan Lajos — ön elég bátor volt arra, hogy egy olyan hölgyet, ki a legrégibb és legelőkelőbb családból származik, a kit eddig mindenütt a legmélyebb tisztelet ko- szoruzott — nyilvánosságra hozni, mely nyilvánosság a hölgy jó hírnevére és az ő házának becsületére nagy sertéssel van. — Legyen szives a végére járni — monda a festesz. — Azt a hölgyet, kit a nyilvánosság előtt ilyen halálhozó sértés ért, a véletlen összehozván ama eszközzel, méh lyel becsületét ásták alá — elveszte eszméletét, sőt majdnem nagyobb betegségbe esett. Ön is beláthatja, hogy miután ez az esemény példátlan a maga nemében, a büntetésnek példásnak kell lennie. — Akkor legyen szives megfontolni magát — Már meggondoltam magam. Mi elégtételt követelünk. — Eredeti esemény ! No de ám legyen meg, habár megakadályozhatnám. — Megakadályozhatná? —kiáltá Lajos. — Ne heveskedjék, mert tudja meg, hogy itt én gyakorolhatom a háziuri jogokat. Hisz kimondottam, hogy ám legyen meg. Csak a gyáva veti vissza a kérelmet, én pedig nem sorozom magam ezek osztályába. — Tehát itt vannak azon urak névjegyei, a kik önt általam kihívják. — Ön is a kihívók között van ? kérdé miután átadta a névjegyeket — vagy csak a Kartelle vivője ? — Nevem Barberg Lajos, ott találja az egyik névjegyen, és van szerencsém különben a lealázott és megsértett hölgy rokona lenni. — Szép. Tehát a második szám : Alt- beim Arthur gróf. — A hölgy atyja — világossá fel Lajos. — Jól van és a harmadik szám ? No az Preiszdorf Arthur százados. — Most tehát ismeri ellenfeleit ? — Még nem vagyok tisztában. Miért hallgatott ön felvilágosításával a harmadik névjegynél. Miért nem mondotta meg, hogy miért avatkozik az az ur a dologba? — Nekünk sem kellene ez a beavatkozás, de ha már úgy akarta, ám legyen meg. — Talán kedvese a hölgynek ? — Oh dehogy ! — Tehát csupán csak azért szerepel az ügyükben, hogy a játék egy jelenettel gazdagabb legyen ? — A hely választása, a fegyvernemek meghatározása és az idő kitűzése teljesen az ön tetszésére hagyatik Hegeling ur. 1 Legyen szives e fölött határozni. — A mi az időt s a helyet illeti, majd hozok határozatot, de a mi a fegyvernemekről szól, hogy szabad választást enged, azt nem értem uram. — Hogyan ? — Mert lehetetlen karddal vívni. —■ Yálaszszon egymásutáni napokra határidőket. — Nem. Azt nem tesszük. Hanem uram egy nap alatt kell végeznünk mindennel, különben a dolog hosszadalmassá válik. Tehát rövid idő alaid — pisztolylyal. — Jó. Tehát kérem tessék most a hely és idő felől határozni. — Ha tetszik az illetőknek, tehát holnap reggel hat órakor azon fák alatt, melyek Altheim gróf parkja mellett vannak. — Jól van. Tehát holnap reggeli hat órakor a nevezett helyen. — Találkozó helyünk legyen a park vaslécz ajtaja, a melyen át voltam szerencsés azt a példátlan jelenetet látni, a mely miatt most példátlanul meg kell bűnhődnöm. — Uram, az ön szavai már meg nem sértenek engem .. . — Ne is sértse meg. Tehát a viszontlátásig ! — Azon esetre, ha orvos kellene . . . — Majd keresek egy orvost. — Adieu. Tehát ne feledje ta helyzet komolyságát. — Oh dehogy! És hogy kijelentsem, miszerint én is érdeklődöm utána, kijelenteni, miként a ló vés egyszerre fog történni, nem kell az első lövés, mert én nem szeretem az ellenfél pisztolyának echoját. — Tehát igy tisztában lennénk. — Egészen rendben és tisztában. A férfiak meghajtották magukat egymás előtt. Midőn Barberg Lajos elhagyta a szobát, Hegeling a szomszéd lakba ment és a következő sorokat veté a papirosra : Kedves öregem ! «Diana nem ért a tréfához, épen most volt nálam az egyik küldötte. Kutyái iszonyúan ugatnak, vájjon fognak-e olyan pompásan harapni is ? Nincs egyéb hátra, mint hogy az ellenfelekkel holnap sorba háromszor kell lövöldözködni. Hogy hol ? Majd megtudod, mert én téged is meg- hílak a haragos istennő által rendezett vadászatra. Csakugyan a gyilkosok Diana parancsára leskelődnek íeám, most tehát már elhiszed, hogy ez a nő valóban . létezik, miután a meleg vérű rokonok föllázadnak. Jer holnap hozzám reggelire, mert ha én józanul nem akarom kitenni magam ama veszélynek, hogy meghaljak, téged sem akarlak veszélyeztetni azzal, hogy józanul tovább élj. Üdvözletem és kéz- szoritásom. Vár a te AKAEONOl).
