Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 62. szám

ország' különböző részeiből mindazok, a kik dolgozni nem akarván, az alamizs­nát hajkászszák s véletlen esetekre bíz­zák a maguk és családjuk jövőjét. Hanem egy esztendő lefolyása alatt mindenki tisztában volt a prímással. Nem lehet attól olyan könnyen elkérni a pénztár kulcsát. Különösen a do- logtalau «vállalkozóknak» nem. Pedig minduntalan azt olvasták róla, hogy erre a templomra ennyi ezret, arra az iskolára annyi ezret; ennek a szegény tanítónak ennyi százat, annak a szerencsétlenné lett családapának annyi százat ; ennek az özvegynek ilyen segélyt, annak az árvának olyan gyámolitást adott. Adott folytonosan, csak azoknak nem adott, a kik meg nem érdemelték. A primási palotában, ünnepeket ki­véve, mindennap kihallgatás (audien- czia) van. A kihallgatás a déli órák­ban szokott történni. Találkozik ott olyankor mindenféle nemzetbeli ember. Az afrikai trappista, a ki valami nj templomra kéregét. ; a khinai misszió- nárus, a ki a megtértek iskolájára gyűjt; a frigiai barát, a ki uj klas- tromra szedeget; az amerikai pap, a ki uj harangokat csináltat. Előkelő four díszruhában ; arany galléros ka­tonák ragyogó kitüntetésekkel ; főpa­pok pompás egyházi ünneplőben ; hi­vatalnokok ünnepélyesen ; szerzetesek és apáczák alázatosan; leégetlek és ki­pusztultak szánalmasan ; úri koldusok és valódi szegények reménykedve. És a prímás valamennyit elfogadja. Mikor azután a váróterem egészen néptelonné vált, akkor kitekint a fo­lyosóra, a hol hosszú glédában sora­koznak a mankós és béna koldusok és vén asszonyok, a kik leborulva fo­gadják a töl szentelt kezek alamizsnáját. Egy ilyen audiencziára megjelent egy kis fiú. A portás alig akarta fölbocsá- tani a lépcsőkön, do a kis diák min­den áron arra kérte, hogy csak ereszsze fel a «primás bácsihoz». A portás mosolygott, s a szegényes, de tiszta ruházatú tiz esztendős gyerek diadalmasan haladt fel a lépcsőkön. A váróterem ajtajánál állt azonban a primás huszárja, a ki megszokta mustrálni a jövevényeket. A kit be nem ereszt, az a folyosón sorakozik a koldusok között. A hatalmas huszár végig néz a szegény gyereken. — Hát te mit akarsz itt, öcsém ? — kérdé káplárosan. — A primás bácsival szeretnék be­szélni, — felelte a fin s kérlelő te­kintettel engesztelte a kemény embert. — ügy-e, szegény diák vagy ? — Az vagyok, de jól tanulok és jól viselem magam. Itt a bizonyítvá­nyom, huszár bácsi. A huszár bácsi mosolyogva nézte meg az iskolai bizonyítványt s kegye­sen megveregette a gyerek vállát. — Hát aztán mit akarsz ő Eminen- cziájánál ? — Hát én azt hallottam és olvas­tam, hogy neki az ilyes kis diákok iránt nagyon jó szive vau. Mert az én szüleim nagyon szegények s rajtam kí­vül még három testvéremre gondol­nak. Szeretném megmondani a primás bácsinak, hogy nagyon szeretnék ta­nulni, iskolába járni, de nincs módom benne. A huszár hozzá volt már szokva az 'ilyen emberkék fogadásához. — Hagyd csak itt a bizonyítványo­dat és jer el holnap, majd kapsz va­lamit. A kis fiú szomorúan nézett a hajt­hatatlan szivü huszár bácsira, a ki el­ak arja küldeni. — Nem vagyok ám én koldus, hu­szár bácsi . . . •— Ej, no, mindenki koldus, a ki kér. ha mindjárt szebb titulust is ke­res magának. — Jól van ám, de a tanuló nem koldul azért, hogy azután semmit se tegyen, huszár bácsi . . . — No, ne okoskodjál sokáig, fiam, hanem eredj a dolgod után és hagyd itt a bizonyítványodat. A szegény kis diák már-már veszve látta legszebb reményeit. Ha nem beszélhet a primás bácsi­val, akkor nem lesz belőle nagy diák, akkor elmehet valahová inasnak, nem szerezhet könyveket s vége minden re­ményének. (Vége köv.) A függöny mögül. (Hites.) «Venio nunc ad fort is iinum virum» Hatannest ezzel a szép mondattal mu­tatja be Cornelius Nepos. Én is áttérek a legvitézebb férfiúra, a ki ugyan nem csinál vérengzést a csatákban, hanem lángoló lelke egész hevével csüng az elhagyatott vidéki színészet felvirágzásáért és egy ma­gasztos eszméért áldozni sok hányatás és viszontagság között valakinek min­den idejét, minden tehetségét, bizony­nyal tartom oly vitézségnek, mint a ki halálmegvetéssel rohan a har- ezok közé. * * * Az Isten sok mindennel megáldotta. Derék ember; nemes fenkölt gondol­kodás ; előkelő fellépés a színpadon és a magán társadalmi életben egy- aránt és a mi nagyon fontos, a kitar­tásra erős akaraterő. * * * Hanem a fotográfiájának legérdeke­sebb része az, hogy lefőzte a szokott természeti rendet; más ember minden esztendő után öregebb lesz, ez pedig fiatalabb. Beh kár, hogy ennek a tit­kát maga sem ismeri, mert ezzel iga­zán fura sok pénzt lehetne szerezni. * * * Én már jó tizenkét esztendeje is­merem, aztán mert engem nem ugyan színészetem, hanem amúgy isten iga­zában hányt-vetott Fortuna asszony személye, gyakran találkoztam vele és valahányszor láttam, mindig azt hit­tem, hogy több ily egyforma öcscso van és a Bács família minden két- három évben egy fiatalabbat küld a színpadra. * * * A mily jó színész, oly kedves és igazán kedvelt ember a társadalmi életben. A régi pagát ultimo kelteté­sét ép oly elegantiával csinálja, mint az újkori kalabért. Erről egy színész- adoma jut eszembe, a mely azért ér­dekes, mert megtörtént. Bács, M. Béla társa, jeles vidéki színész, és ha jól emlékszem, Fiátli Imre ütötték a ka- labert. M. rohant a színházba öltözni, mert már elkésett, de annyira el volt merülve a kalaber utolsó parthiejába, hogy mikor Zichy Jenő, az ipargróf koczogt.atott az öltöző ajtaján, «szabad» helyett azt kiáltotta : «pász.» * * Bács jeles színész, derék ember, a ki sokat használ a vidéki színészetnek. m. b. HÍREK.- Ünnepi mise. Pilis-Marótkon augusztus 10-én ünnepük meg a ka- tholikus templom felépítésének 100 éves évfordulóját, s ezt a templom védszentjének ünnepével egybekap­csolva, fényesen fogják megtartani. A buzgó törekvésű plébános ur az esztergomi dalárdának tanító tagjait néhány dilettánssal együtt a sz. mise alatti férfi-négyesek éneklésére kérte fel, kik készséggel Ígérkeztek a szép functio elvégzésére. — A «Segítség* ügye. A leégett városok tűz károsultjainak felsegelyezése érdekében a legtöbb minisztérium el­nöki osztálya köriratokban hívták föl a körükhöz tartozó hatóságokat és azok vezetőit az albumra való aláírások gyűj­tésére. Berzeviczky Albert dr. vallás és közoktatásügyi államtitkárnak a fő­papokhoz intézett felhívása a követ­kezőkép szól : «Hazánk viszontagságos története fényesen igazolja azt, hogy a megpróbáltatások nehéz napjaiban, mi­dőn nemzetünket háborúk, irtó beteg­ségek és elemi csapások pusztították, hazafias főpapságunk volt mindenkor az, mely könyörülettel szivében és a vigasz igéivel ajkán, bőkezű adomá­nyaival előljárt mindig, hogy a szen­vedők nyomorán enyhítsen és a bánat könnyeit letörülje. Ezen lelkesítő tu­datba helyezett reménynyel fordulok ezúttal méltóságodhoz, hogy hazánk három elpusztult városának szomorú sorsára hívjam fel figyelmét, a tűzvész által romba döntött magyar városok: Eperjes, Nagy-Rároly és Toroczkó pusz­tulására irányítsam résztvevő szivét, habár jól tudom, hogy méltóságod ezen elpusztult városaink sorsának enyhí­tésére közvetlen segélyezéssel és hatha­tós közbenjárásával egyaránt hozzá­járulni méltóztafott. Mégis bizalommal fordulok ezúttal is méltóságodhoz, mi­dőn társadalmi utón is mozgalom in­dult a szerencsétlen kárvallottak fel­karolása ügyében s nem kételkodhetem egy perezre sem, hogy méltóságod auy- nyiszor tanúsított hathatós és áldásos segélyét s közreműködését most sem fogja megvonni. Miként méltóságod előtt bizonyára már tudva van, a ma­gyar irodalom és művészet képviselői emlék-albumot alkottak össze, melynek befolyó jövedelmét a tűzvész által föl­dönfutóvá lett polgártársaink javára fordítják. Ezen mű, eltekintve nemes czélzatától tartalma és kiállítása által is pártolásraméltó s annak emelésére első rangú Íróinkon és művészeinken felül a trónörökös pár ő fenségeik is közreműködni kegyeskedtek ; — végre a műnek 1, 3, 10 és 100 írttal meg­állapított ára értékéhez képest igen csekélyre szabatott. Hogy az ekként megindított gyűjtés minél sikere­sebb lehessen, hazafias érzületébe és részvétébe helyezett teljes bizalom­mal járulok méltóságodhoz ama kérés­sel, hogy magas egyházi, úgy mint társadalmi állásával Összekötött befo­lyásával eme vállalatot hathatós párt­fogásába venni, s ennek minél nagyobb mérvben való felkarolására a fenható- sága alatt álló egyházi hivatalokat, úgymint tanintézeteket is lelkesítő sza­vával felhívni szíveskedjék.» — Esztergom város közönsége e hó 5-én közgyűlést tart. melyen igen fon­tos tárgyak kerülnek tárgyalás alá. — A pilismaróthi jubileum. A pi­lismaróthi bérmálással egybekötött nagy jubileumra sokan készülődnek városunk­ból. A püspöki ténykedést Palásthy Pál felszentelt püspök fogja végezni teljes ornatusban és segédlettel. — Tóth Márton városunk szülöttét a val. és közokt. miniszter a soproni kir. főgyninasiumhoz tanáfrá nevezte ki. Gratulálunk a szép előmenetelhez. — Templomépitési ünnepély. A helybeli izr. hitközség egy igen szép ünnepélyét tartotta kedden este G óra­kor. Az uj imaház teljesen elkészült falai megkoszorúzása volt ez, Feigler Gusztáv ur vezetése alatt. A munká­sok egyike sikerült beszédben éltette ő Felségét, a magas kormányt, Simor János herczegprimás ő Eminentiáj.íf. gróf Majláth György főispánt, az al­ispánt, a megye tisztjeit, városunk pol­gármesterét, biráit, tanácsát és minden rendű elöljáróit, dr. We'sz Igná.cz ke­rületi főrabbit, az izraelita hitközséget ennek tevékeny elnökét Stern Márkot, az imaház építő bizottságát, ennek volt s jelenlegi elnökeivel dr. Aldory Mór és Fried Arnolddal, Vajda Géza kir. mérnököt, Baumhoru L i pót fővárosi műépítészt, mint az imaház tervezőjét, Feigler Gusztáv vállalkozó műépítészt, végre a munkásokat. Atoaszt befejezte és a pohár sikeres eltörte után Fried Arnold épitő-bizottsági elnök, rövid, szép szavakban mondott köszönetét és evvel a szép ünnepély véget ért. Gon­doskodva volt az összes munkások meg- vendégelésérol is, kik 'aztán igazában neki láttak a sok jónak. — Jegyzőválasztás. A táthi kör­jegyzőségből kivett s nagyközséggé ala­kult Tokod községben a jegyzőválasztás f. évi augusztus hó 31-éu lesz. — Hirtelen halál. Kedden este 8 órakor nagy népcsődületet okozott Szt.- Tamáson, a Lindtner-féle ház előtt, Steiner Sándor fiatal kereskedőnek, tekintélyes orvosunk, Dr. Simonyi öcscsé- nok szivszélhüdés következtében történt rögtöni halála. Dr. Aidori Mór a hely­színén azonnal megjelent, de minden életre hívási kísérlete eredménytelennek bizonyult. A szerencsétlent hordágyon szállították haza. — A kis Duna. Nem találunk elég éles szavakat annak a megrovására, hogy a kis Duna mentén lakó egyes lelketlen emberek mindent, a mi az egészségre káros és undort keltő a kis Dunába dobnak, és sokszor lehetetlenné teszi a fürdést is az uszodában. Felkér­jük a rendőrséget, hogy szigorúan bün­tesse meg mindazokat, a kik a közegész­ségre veszélyes tárgyakat, úgy látszik csupa kedvtelésből a kis Dunába dobnak. — Az ideiglenesen betöltve volt városi tanítónői állomásra három pá­lyázó jelentkezett. A pályázók a kö­vetkezők : Gosztajer Berta, a ki egy év óta mint ideiglenes tanítónő alkal­mazva volt, továbbá Gogola Margit és Koldrovics Jolán Beszterczebányáról. — Vándorszínészek. Baj na és kör­nyéke számára a múlt hetekben egy «jól szervezett» színtársulat tartott előadásokat. A társulat állítólag 16 tagból állott: négy férfi és tizenkét nő­ből.. Utolsó- előadásul adták igen cse­kély publicum előtt «Felhő Klárá»-t, s ezzel a «jól szervezett,» de igen gyarlón játszó társulat a fel legek kel búcsút vett Bajnától. — Holdfogyatkozás. Tegnep este sokan szemlélték a részleges hold­fogyatkozást, mely 8 óra 51 perczkor kezdődött és 11 óra 18 perczkor ért véget. — Színházlátogató fóldmivesek. Thália papjai kiváló örömmel nézik, ha a közönség között földmivesek talál­koznak. Ez nem mindennapi jelenség, mert a színművészet iránti érzék nálunk csak is az értelmi osztálynál volt észlel­hető, s nagyon jól esik nekünk a tu­dat, hogy az lassan átszivárog oly társadalmi körökbe is, a hol a szóra­kozás kancsó emelgetés és kalauderiumi ismeretek taglalgatásából állott. Ter­mészetes, hogy ezen százados, egyhangú szokásokból való kibontakozás csak az erre érett egyéneknek jutott kezdetben osztályrészül, de bátran féltébe:ő, hogy az érettek által gyakorolt és fel kaput; szokás másokra is áttapad, minél fogva nemsokára elkövetkezik azon idő, midőn a színművészet pártolása népünk alsóbb rétegeiben gyökeret ver, és számottevő- csoportban fognak megjelenésükkel tün­tetni a nemzetiségi és kulturális érde­kek missioját végező magyar színészet

Next

/
Oldalképek
Tartalom