Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 62. szám
ország' különböző részeiből mindazok, a kik dolgozni nem akarván, az alamizsnát hajkászszák s véletlen esetekre bízzák a maguk és családjuk jövőjét. Hanem egy esztendő lefolyása alatt mindenki tisztában volt a prímással. Nem lehet attól olyan könnyen elkérni a pénztár kulcsát. Különösen a do- logtalau «vállalkozóknak» nem. Pedig minduntalan azt olvasták róla, hogy erre a templomra ennyi ezret, arra az iskolára annyi ezret; ennek a szegény tanítónak ennyi százat, annak a szerencsétlenné lett családapának annyi százat ; ennek az özvegynek ilyen segélyt, annak az árvának olyan gyámolitást adott. Adott folytonosan, csak azoknak nem adott, a kik meg nem érdemelték. A primási palotában, ünnepeket kivéve, mindennap kihallgatás (audien- czia) van. A kihallgatás a déli órákban szokott történni. Találkozik ott olyankor mindenféle nemzetbeli ember. Az afrikai trappista, a ki valami nj templomra kéregét. ; a khinai misszió- nárus, a ki a megtértek iskolájára gyűjt; a frigiai barát, a ki uj klas- tromra szedeget; az amerikai pap, a ki uj harangokat csináltat. Előkelő four díszruhában ; arany galléros katonák ragyogó kitüntetésekkel ; főpapok pompás egyházi ünneplőben ; hivatalnokok ünnepélyesen ; szerzetesek és apáczák alázatosan; leégetlek és kipusztultak szánalmasan ; úri koldusok és valódi szegények reménykedve. És a prímás valamennyit elfogadja. Mikor azután a váróterem egészen néptelonné vált, akkor kitekint a folyosóra, a hol hosszú glédában sorakoznak a mankós és béna koldusok és vén asszonyok, a kik leborulva fogadják a töl szentelt kezek alamizsnáját. Egy ilyen audiencziára megjelent egy kis fiú. A portás alig akarta fölbocsá- tani a lépcsőkön, do a kis diák minden áron arra kérte, hogy csak ereszsze fel a «primás bácsihoz». A portás mosolygott, s a szegényes, de tiszta ruházatú tiz esztendős gyerek diadalmasan haladt fel a lépcsőkön. A váróterem ajtajánál állt azonban a primás huszárja, a ki megszokta mustrálni a jövevényeket. A kit be nem ereszt, az a folyosón sorakozik a koldusok között. A hatalmas huszár végig néz a szegény gyereken. — Hát te mit akarsz itt, öcsém ? — kérdé káplárosan. — A primás bácsival szeretnék beszélni, — felelte a fin s kérlelő tekintettel engesztelte a kemény embert. — ügy-e, szegény diák vagy ? — Az vagyok, de jól tanulok és jól viselem magam. Itt a bizonyítványom, huszár bácsi. A huszár bácsi mosolyogva nézte meg az iskolai bizonyítványt s kegyesen megveregette a gyerek vállát. — Hát aztán mit akarsz ő Eminen- cziájánál ? — Hát én azt hallottam és olvastam, hogy neki az ilyes kis diákok iránt nagyon jó szive vau. Mert az én szüleim nagyon szegények s rajtam kívül még három testvéremre gondolnak. Szeretném megmondani a primás bácsinak, hogy nagyon szeretnék tanulni, iskolába járni, de nincs módom benne. A huszár hozzá volt már szokva az 'ilyen emberkék fogadásához. — Hagyd csak itt a bizonyítványodat és jer el holnap, majd kapsz valamit. A kis fiú szomorúan nézett a hajthatatlan szivü huszár bácsira, a ki elak arja küldeni. — Nem vagyok ám én koldus, huszár bácsi . . . •— Ej, no, mindenki koldus, a ki kér. ha mindjárt szebb titulust is keres magának. — Jól van ám, de a tanuló nem koldul azért, hogy azután semmit se tegyen, huszár bácsi . . . — No, ne okoskodjál sokáig, fiam, hanem eredj a dolgod után és hagyd itt a bizonyítványodat. A szegény kis diák már-már veszve látta legszebb reményeit. Ha nem beszélhet a primás bácsival, akkor nem lesz belőle nagy diák, akkor elmehet valahová inasnak, nem szerezhet könyveket s vége minden reményének. (Vége köv.) A függöny mögül. (Hites.) «Venio nunc ad fort is iinum virum» Hatannest ezzel a szép mondattal mutatja be Cornelius Nepos. Én is áttérek a legvitézebb férfiúra, a ki ugyan nem csinál vérengzést a csatákban, hanem lángoló lelke egész hevével csüng az elhagyatott vidéki színészet felvirágzásáért és egy magasztos eszméért áldozni sok hányatás és viszontagság között valakinek minden idejét, minden tehetségét, bizonynyal tartom oly vitézségnek, mint a ki halálmegvetéssel rohan a har- ezok közé. * * * Az Isten sok mindennel megáldotta. Derék ember; nemes fenkölt gondolkodás ; előkelő fellépés a színpadon és a magán társadalmi életben egy- aránt és a mi nagyon fontos, a kitartásra erős akaraterő. * * * Hanem a fotográfiájának legérdekesebb része az, hogy lefőzte a szokott természeti rendet; más ember minden esztendő után öregebb lesz, ez pedig fiatalabb. Beh kár, hogy ennek a titkát maga sem ismeri, mert ezzel igazán fura sok pénzt lehetne szerezni. * * * Én már jó tizenkét esztendeje ismerem, aztán mert engem nem ugyan színészetem, hanem amúgy isten igazában hányt-vetott Fortuna asszony személye, gyakran találkoztam vele és valahányszor láttam, mindig azt hittem, hogy több ily egyforma öcscso van és a Bács família minden két- három évben egy fiatalabbat küld a színpadra. * * * A mily jó színész, oly kedves és igazán kedvelt ember a társadalmi életben. A régi pagát ultimo keltetését ép oly elegantiával csinálja, mint az újkori kalabért. Erről egy színész- adoma jut eszembe, a mely azért érdekes, mert megtörtént. Bács, M. Béla társa, jeles vidéki színész, és ha jól emlékszem, Fiátli Imre ütötték a ka- labert. M. rohant a színházba öltözni, mert már elkésett, de annyira el volt merülve a kalaber utolsó parthiejába, hogy mikor Zichy Jenő, az ipargróf koczogt.atott az öltöző ajtaján, «szabad» helyett azt kiáltotta : «pász.» * * Bács jeles színész, derék ember, a ki sokat használ a vidéki színészetnek. m. b. HÍREK.- Ünnepi mise. Pilis-Marótkon augusztus 10-én ünnepük meg a ka- tholikus templom felépítésének 100 éves évfordulóját, s ezt a templom védszentjének ünnepével egybekapcsolva, fényesen fogják megtartani. A buzgó törekvésű plébános ur az esztergomi dalárdának tanító tagjait néhány dilettánssal együtt a sz. mise alatti férfi-négyesek éneklésére kérte fel, kik készséggel Ígérkeztek a szép functio elvégzésére. — A «Segítség* ügye. A leégett városok tűz károsultjainak felsegelyezése érdekében a legtöbb minisztérium elnöki osztálya köriratokban hívták föl a körükhöz tartozó hatóságokat és azok vezetőit az albumra való aláírások gyűjtésére. Berzeviczky Albert dr. vallás és közoktatásügyi államtitkárnak a főpapokhoz intézett felhívása a következőkép szól : «Hazánk viszontagságos története fényesen igazolja azt, hogy a megpróbáltatások nehéz napjaiban, midőn nemzetünket háborúk, irtó betegségek és elemi csapások pusztították, hazafias főpapságunk volt mindenkor az, mely könyörülettel szivében és a vigasz igéivel ajkán, bőkezű adományaival előljárt mindig, hogy a szenvedők nyomorán enyhítsen és a bánat könnyeit letörülje. Ezen lelkesítő tudatba helyezett reménynyel fordulok ezúttal méltóságodhoz, hogy hazánk három elpusztult városának szomorú sorsára hívjam fel figyelmét, a tűzvész által romba döntött magyar városok: Eperjes, Nagy-Rároly és Toroczkó pusztulására irányítsam résztvevő szivét, habár jól tudom, hogy méltóságod ezen elpusztult városaink sorsának enyhítésére közvetlen segélyezéssel és hathatós közbenjárásával egyaránt hozzájárulni méltóztafott. Mégis bizalommal fordulok ezúttal is méltóságodhoz, midőn társadalmi utón is mozgalom indult a szerencsétlen kárvallottak felkarolása ügyében s nem kételkodhetem egy perezre sem, hogy méltóságod auy- nyiszor tanúsított hathatós és áldásos segélyét s közreműködését most sem fogja megvonni. Miként méltóságod előtt bizonyára már tudva van, a magyar irodalom és művészet képviselői emlék-albumot alkottak össze, melynek befolyó jövedelmét a tűzvész által földönfutóvá lett polgártársaink javára fordítják. Ezen mű, eltekintve nemes czélzatától tartalma és kiállítása által is pártolásraméltó s annak emelésére első rangú Íróinkon és művészeinken felül a trónörökös pár ő fenségeik is közreműködni kegyeskedtek ; — végre a műnek 1, 3, 10 és 100 írttal megállapított ára értékéhez képest igen csekélyre szabatott. Hogy az ekként megindított gyűjtés minél sikeresebb lehessen, hazafias érzületébe és részvétébe helyezett teljes bizalommal járulok méltóságodhoz ama kéréssel, hogy magas egyházi, úgy mint társadalmi állásával Összekötött befolyásával eme vállalatot hathatós pártfogásába venni, s ennek minél nagyobb mérvben való felkarolására a fenható- sága alatt álló egyházi hivatalokat, úgymint tanintézeteket is lelkesítő szavával felhívni szíveskedjék.» — Esztergom város közönsége e hó 5-én közgyűlést tart. melyen igen fontos tárgyak kerülnek tárgyalás alá. — A pilismaróthi jubileum. A pilismaróthi bérmálással egybekötött nagy jubileumra sokan készülődnek városunkból. A püspöki ténykedést Palásthy Pál felszentelt püspök fogja végezni teljes ornatusban és segédlettel. — Tóth Márton városunk szülöttét a val. és közokt. miniszter a soproni kir. főgyninasiumhoz tanáfrá nevezte ki. Gratulálunk a szép előmenetelhez. — Templomépitési ünnepély. A helybeli izr. hitközség egy igen szép ünnepélyét tartotta kedden este G órakor. Az uj imaház teljesen elkészült falai megkoszorúzása volt ez, Feigler Gusztáv ur vezetése alatt. A munkások egyike sikerült beszédben éltette ő Felségét, a magas kormányt, Simor János herczegprimás ő Eminentiáj.íf. gróf Majláth György főispánt, az alispánt, a megye tisztjeit, városunk polgármesterét, biráit, tanácsát és minden rendű elöljáróit, dr. We'sz Igná.cz kerületi főrabbit, az izraelita hitközséget ennek tevékeny elnökét Stern Márkot, az imaház építő bizottságát, ennek volt s jelenlegi elnökeivel dr. Aldory Mór és Fried Arnolddal, Vajda Géza kir. mérnököt, Baumhoru L i pót fővárosi műépítészt, mint az imaház tervezőjét, Feigler Gusztáv vállalkozó műépítészt, végre a munkásokat. Atoaszt befejezte és a pohár sikeres eltörte után Fried Arnold épitő-bizottsági elnök, rövid, szép szavakban mondott köszönetét és evvel a szép ünnepély véget ért. Gondoskodva volt az összes munkások meg- vendégelésérol is, kik 'aztán igazában neki láttak a sok jónak. — Jegyzőválasztás. A táthi körjegyzőségből kivett s nagyközséggé alakult Tokod községben a jegyzőválasztás f. évi augusztus hó 31-éu lesz. — Hirtelen halál. Kedden este 8 órakor nagy népcsődületet okozott Szt.- Tamáson, a Lindtner-féle ház előtt, Steiner Sándor fiatal kereskedőnek, tekintélyes orvosunk, Dr. Simonyi öcscsé- nok szivszélhüdés következtében történt rögtöni halála. Dr. Aidori Mór a helyszínén azonnal megjelent, de minden életre hívási kísérlete eredménytelennek bizonyult. A szerencsétlent hordágyon szállították haza. — A kis Duna. Nem találunk elég éles szavakat annak a megrovására, hogy a kis Duna mentén lakó egyes lelketlen emberek mindent, a mi az egészségre káros és undort keltő a kis Dunába dobnak, és sokszor lehetetlenné teszi a fürdést is az uszodában. Felkérjük a rendőrséget, hogy szigorúan büntesse meg mindazokat, a kik a közegészségre veszélyes tárgyakat, úgy látszik csupa kedvtelésből a kis Dunába dobnak. — Az ideiglenesen betöltve volt városi tanítónői állomásra három pályázó jelentkezett. A pályázók a következők : Gosztajer Berta, a ki egy év óta mint ideiglenes tanítónő alkalmazva volt, továbbá Gogola Margit és Koldrovics Jolán Beszterczebányáról. — Vándorszínészek. Baj na és környéke számára a múlt hetekben egy «jól szervezett» színtársulat tartott előadásokat. A társulat állítólag 16 tagból állott: négy férfi és tizenkét nőből.. Utolsó- előadásul adták igen csekély publicum előtt «Felhő Klárá»-t, s ezzel a «jól szervezett,» de igen gyarlón játszó társulat a fel legek kel búcsút vett Bajnától. — Holdfogyatkozás. Tegnep este sokan szemlélték a részleges holdfogyatkozást, mely 8 óra 51 perczkor kezdődött és 11 óra 18 perczkor ért véget. — Színházlátogató fóldmivesek. Thália papjai kiváló örömmel nézik, ha a közönség között földmivesek találkoznak. Ez nem mindennapi jelenség, mert a színművészet iránti érzék nálunk csak is az értelmi osztálynál volt észlelhető, s nagyon jól esik nekünk a tudat, hogy az lassan átszivárog oly társadalmi körökbe is, a hol a szórakozás kancsó emelgetés és kalauderiumi ismeretek taglalgatásából állott. Természetes, hogy ezen százados, egyhangú szokásokból való kibontakozás csak az erre érett egyéneknek jutott kezdetben osztályrészül, de bátran féltébe:ő, hogy az érettek által gyakorolt és fel kaput; szokás másokra is áttapad, minél fogva nemsokára elkövetkezik azon idő, midőn a színművészet pártolása népünk alsóbb rétegeiben gyökeret ver, és számottevő- csoportban fognak megjelenésükkel tüntetni a nemzetiségi és kulturális érdekek missioját végező magyar színészet
