Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 56. szám
Magyary Szulpiczról. Az élete legszebb virágában elhunyt esztergomi eredetű komáromi benczés- ről a Komáromi Lapok egy meleghangú tárnában emlékeznek meg, melybői a következő jellemzést veszszük át: A megboldogult szülői egyszerű polgári állású, de köztiszteletben álló mű- velt iparosok. Fereucz, legidősebb gyermekük szelíd, komoly kedélyű gyermek volt, fogékony szívvel és elmével. Iskoláit Esztergomban kezdte és végezte a VI. gymn. osztályig s rendszerint a jelesebb tanulók közé tartozott. Mélyen érző szív, szerénység és komoly gondolkozás jellemzők a gyermekifjút is, ki hiú mulatozásoktól visszavonulva, szabad idejét leginkább olvasmányaival elfoglalva töltötte s rendszerint éjjeleinek nagyrészét is ennek áldozta. Szerette a szabad természetet, s szünnapjait nyári időben legtöbbször kirándulásra használta fel. Hevülni tudott minden szép eszméért s különösén a haza- szeretet lelkesítő őt. Ennek kifolyása volt az is, hogy ruházatában., bar divatját múlta, ragaszkodott a megelőző években viselt magyar öltözethez s nem is vált meg tőle, mig 1870. szept. 8- án a panonhalmi szt. Benedek-rendbe lónve, azt a szerzetesi ruhával váltotta fel. Pappá s határozottan bonczés pappá lenni saját kiváisíga volt, amit meg kis diákkorában nyilvánított s később is hi ven megmaradt szándéka mellett . A szerzetben Sulpitius nevet vett fel. Mintnövendék-papot is leginkább a pannonhalmi nagyszerű könyvtár érdekelte; s történt, hogy édes anyjának egy látogatása alkalmával egész elragadtatnssal szólt arról: ha ő egykor itt mint könyvtárnok működhetnék! 1877. okt. 8-án áldozó pappá szenteltetett. Első miséjét, Esztergomban ugyanaz év okt. 14. mutatta, be az Úrnak, ugyanazon oltárnál, hol most rövid 10 év után lelke nyugalmáért lett az engesztelő áldozat szolgáltatva. — Felszentelése után Pannonhalmára lett helyezve mint hitszónak és könyvtárnok. Vágya betelt; könytárnok volt. Nagyon boldognak érző magát ez állásában. Lelkének vidámsága, folytonos jókedve, mint testi kinézése a legbensőbb megelégedésről tanúskodott. — Ivét. esztendei működés után, felsőbb rendeletre a komáromi gymnásiumhoz helyeztetett át. E rendelet váratlanul élve s nagyon lesújtotta őt. Nagyon nehezére esett a könyvtártól megválni, hol egész életét még járatlan volt, tisztelettel közeledett egy feléje jövő úrhoz s kérte, mondaná meg, hogy az épület mely szárnyajtóján kell bemenni s hol találhatja a királyt. Kérdezi az illető mi ember, hogy bc- adta-e kérvényét a kabinet-irodába, a mi előbb okvetetlen szükséges annak, ki a ki- rálylyal beszélni óhajt. Sógorunk bámul, — de csakhamar azt feleli, hogy szükségtelen az neki, mert ő csak látogatóba jött a királyhoz, ki őt erre direct meghivta, — nem pedig tőle segélyt kérni. Most meg a megszólitottra került a sor egyet bámulni. Mert igaz ugyan, hogy ily közönséges ember is meg szokta látogatni a királyt kíváncsiságból, vagy hogy vele beszélhessen, de hogy annak meghívása folytán történjék az, azt még nem hallotta. A megszólított kérésére bírónk egy-két szóval elmondja, hogy mikor és hol luvta őt meg a király ; — az pedig utasította öt a kérvény beadására, mert a nélkül a király senkit sem fogad. Bírónk nem sokat teketóriázott, hanem visszasietvén lakására, egymaga megírta a kérvényt, kitüntetve benne látogatásának napját is, mélyet (minthogy akkor volt legközelebb) harmadnapra tűzött, — és a levelet aztán postára adta. Harmadnapra rá reggel 10 óra felé hősünket a császári palotában, a váróteremben találjuk. Volt mi bámulni valója a szép teremben. Bámulta az ott levő szép festményeket, bámulta a sok mindenféle rangú és rendű egyéneket. Itt egy török pasa, ott egy bosnyák four, emitt egy delnő, amott egy tábornok, tábornok, keeltöltheti)i hitte és óhajtott. Idővel aztán kibékült helyzetével; mindig jobban megismerkedve Komárommal, ennek társadalmi életében látott ívj tért nyílni tevékenységének. Talált ismét eszmékre, melyeket czélul tűzvén ki, azok megvalósításáért magát áldozni érdemesnek tartotta. Végnapjai szomorú küzdelme volt az akaratnak és reménynek a mindent megsemmisítő elmúlással. Tudatában volt annak, mit el nem kerülhetett, s mitől sem a szülői, sem a legforróbb test véri szeretet., sem jóbarátainak részvéte nem menthété meg: mégis élt lelkében a bizalom egész a végső napokig. Csak az utolsó két napon látta igazán, hogy le kell mondania. Leszámolt a világgal, kibékült Istenével, de azért meg nem törve küzdött a legvégső pillanatig, mig végre rövid haláltusa csendes véget vetett, áldott emlékű életének. SZÍNHÁZI szemle. (2. Eleven ördög.) A fölkapott magyar Operette szombaton este szép közönséget vonzott a színházba. A bohókás zene s a bolió- zatos libretto mindvégig nagy derültségben tartotta, a jól mulató közönséget, mely Nagy Linda vicomteját elismeréssel fogadra. Nagy Linda kiválóan elemében van a férfi-szerepekben s ez este mind pezsgő játékával, mind szabatos énekével olyan foglalatban jelent meg újból Esztergomban, mely a boldogult emlékű Pesti-fele színtársulatot még inkább elfeledtette. CT Marianna Sz. N. Lenijén Mari tüzes játékával s gyújtó énekével olyan hatás.. keltett, melyre már rég nem volt példa színházi szemléinkben. Különb sou tetszett a tüszentő dal, melylvel csakugyan megpezsgőztette az egész publikumot. Angyal Ilus Herininbon bájos jelenség volt s mint mindig, úgy most is azt bizonyította, hogy neki szép jövője van. Érdekes triót festhetünk a darab három erős burleszk alakjáról is. Az első Andrássy volt a tanácsosban, a ki mindig többet nyújtana, ha valamivel kevesebbet nyújt. A nevelőben Beczkóy s a. báróban Kőváry közel járt ahoz a hatáshoz, melyet Andrássy elért. A hölgyek közül ki kell még emelnünk Tokaynet finom és ízléses játékáért. Az operetté a katonai zenekar ügyes kíséretében Esztergomban is megtette a jó hatást s a közönség a derék és törekvő társulatról rokonszenves benyomásokat vitt el magával. (3. Felhő Klári.) Vasárnap nemcsak a szinlapok voltak teli felhőkkel és mégis igen szép közönség sereglett össze. Előadás közben, egész hívatlanul, föllépett egy kis próba-vihar is, mely minduntalan a. lámpásokkal tréfázott. Néha-néha sikerült is némi egyiptomi világítást léire hoznia. A felhőkkel födött karzat nagy közönsége végre már nyugtalankodni kezdett, mikor a kövér esőcseppek versenyezni kezdtek a népdráma rika.tó hatásával, különösen a lágyabb szívü menyecskék arczán. Hanem azért, egyetlen egy ember se távozott a szili házból s oz a vasárnapi előadás legtöbbet mondó kritikája. A czimszerep Lenijén Mari asszonyé volt, a ki pompás dalain kívül, érdekes drámai tehetségét is ragyogtatta. Aha Andrást, ezt a Jókai Fekete gyémántjai s az Arany ember ideális be- csületességii hősére emlékeztető alakot Bács Károly vállalta és pedig emberül. Viola Évában Bácsné remekelt, a molnár ezéhmesterben Fehérváry Ottó s a. szürszabóban Andrássy Mihály adtak alkalmat a felsőbb régiók derültségére. Felhő Katiczát Angyal Ilus eszmenyi- tetto és Istókban Beczkóy ragadja el a karzatot. Viola Fátyol Ferkóban sokat ígérő népszinmüénekesnek mutatta he magát. Méltatnunk kell még Limámét is, a ki a gazdasszonyban nem mindennapi komikai tehetségről tett bizonyságot. A vasárnapi előadás Felhő Klárija tehát mig a felhők szeszélyes rivalizálása daczára is kitünően sikerült. (4. Dr. Klausz.) Kedden L’Arronge német vigjátéka került színre. A fordítás teljesen agyonütötte a vígjáték eredeti szójátékait, de a német szellemeskedés gorombaságait és nyerseségeit, elég híven visszaadta a magyar lülek számára is. A kik ismerik az újabb német irodalmat, azok élőit nem lesz újság, ha ott modern értelemben vett vígjátékot hiába keresünk. Az esprit helyét szójátékok, a komikum helyét bohózatos elemek foglalják el s megteremtik a német szellem azt a specialitását, a mit az aesthetika possénak nevez. Ilyen finomabb possé ez az úgynevezett német vígjáték is, mely olyan alakokat hoz szilire, a milyenek nincsenek a mi társadalmunkban, hanem azért elég nevetségesek. A czimszerep Bács Károly kezében kilünően érvényesült. A szögletes német orvos félszegségeit mindig ízléssel és mérséklettel domborította ki, épen azért a jelen volt elegáns közönség teljes elismeréssel adózott neki. Emmában Angyal Ilus már több ízben művészi színvonalra emelkedett elragadó közvetlensége s bájos érzelmessége által. Lubovszkybiin Fehérváry Ottó nevettette meg a szép házat s a grotesk parasztban Beczkóy aratott jóízű hatást. Andrássy az ékszerészben zamatos humorral mindvégig jól eltalált tónusban dolgozott. Kőváry intelligens színész, de még mindig nagyon merev, a másik szerelmes, Kovács Sándor pedig nem elég szerelmes. Egyébként ügyesen és összevágóan folyt minden, a mi Báes Károly rendező érdeme, kit még a ku- '» lisszák mögött is meg kell dicsérnünk. A NŐKRŐL S A NŐKNEK. A reménység szép természettünemény, szép mint a szivárvány és el netn érhető, mint az. Napsugár teremti a szivárványt; meleg szív a reményt. Ragyogó semmi mind a kettő. Jókai. * A jó Isten az embernek a reményt uti- társul nem ok nélkül adta ; a ki remél — veszve nincsen. Jósika. * Szerény kivánatoknak az épen legszebb jutalmuk a világon, hogy mindig reményekké válnak. Eötvös. * A reményt vágyaink útiköltségül adják; de a sors hamis pénznek nézi s el nem fogadja. így kénytelenek vagyunk azt a sírig hordozni. Kisfaludy K. * KaczérkodŐkat kivéve, nincs hölgy a világon, ki ba valódi szerelmet lát, legalább fájdalmas részvéttel ne nézne arra a férfiúra, kinek szenvedélyét nem viszonozhatja. Eötvös. HÍREK. — Ö Eminencziája a herezegprimás kedden meglátogatta a befejezéshez közel álló széntgyörgvmezei érseki kisdedóvó intézet építkezését. — Kiszely Sarolta emlékére a vízivárosi zárdában jul. 4-éu tartott ünnepélyen dr. Walter Gyula által mondott beszéd, melynek kíséretében az emléktárgyakat kiosztotta: Mélyen tisztelt közönség ! Kedves növendékek ! Oly szomorú kötelesség adja e pillanatokban a szót ajkaimra, a melvlyol szemben teljes joggal elmondhatom a nagy római költőnek, Virgiliusnak Lireskedő stb.. kik közül minden egyes óhajt a királyijai beszélni. Bírónknak nem kelle soká várakoznia, mert legközelebb, a mint épen égy magas rangú ur jött ki a kihallgatásról, egyúttal egy fótisztviselő is kijött és kérdezösködék emberünk után talán nem is első ízben. Ő persze azonnal jelentkezett. Az illető tisztviselő előbb azt bejelentvén, nemsokára visszajött és kérte hősünket a bemenésre. Putz uram bemen vén, látja hogy a király ott áll előtte, mintegy tizenöt lépésnyire, körülötte több főherczeg és four. 0 Felsége maga is kiváncsi lévén a «látogatóra», meghívott több föherczeget és főurat is, hogy ők is lássák és hallják a rend kívüli «1 átogató t.» Midőn bírónk belépett, már megjelenése is mosolyt keltett a szemlélők ajkain, mert bírónk hóna alá csapva báránybőr sapkáját, ugy haladt beljebb. Befelé menve, még majdnem az ajtónál mondta : «Gelobt sei Jesus Christus» ! — majd közelebb érve a királyhoz: »Gut’ Morgen wünsch’ ich ! — Wie gelit’s Ihnen Herr Kaiser ! ?» — és kezet nyújtott, mit a király szívélyesen elfogadott. Persze a főherczegek és urak nagy derültségére történtek mindezek.*) Hát hogy h'vják önt uram, ki engem meglátogatni jött? — kérdé a király. — Engem kérem?! — feleié hősünk indignálódva. — Putz Christlnek hívnak. *) Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy Putz uram nem volt olyan együgyű, mint fentebbi beszédéből és viseletéből kitetszve, hanem értelmes ember — az egészet pedig készakarva teve. Hát már nem ösmer kérem? Hisz felséges uram mondta nekem egyszer, hogy látogassam meg ! — Hol ? Mikor ? — kérdi érdeklődve tovább a király, ki előtt vendége mindinkább érdekesebbé kezdett válni. Erre bírónk elbeszéli az invitálás idejét, történetét a lehető legrészletesebben s tőle kitelhető együgyűséggel, mely beszéd a jelenlevőket olykor-olykor hahotára is fa- kasztá. Nagy sokára végre hevégezte. Királyunk mondta azután, hogy emlékszik már reá és egyszersmind kifejezte örömét bírónk látogatása fölött. Azután, minthogy hősünk érdeklődve nézte a többi föherczegeket és főurakat is, a király egy-kettÖt meg is nevezett, jobban mondva he is mutatott neki, kikkel Putz uram kezet fogott. Ö felsége, miután röviden kérdezőskö- dóft lakhelyéről, családjáról stb. — végre kérdezi, hogy volna-e valami kívánsága ? Bírónk jómódú lévén, arra tagadó választ adott, mondván, hogy ő hál’ Istennek elég vagyonos és hogy ő csak látogatóba jött. Kifejezi azután örömét ő felsége jó egészsége fölött s kérdezősködik felséges asszonyunk és gyermekei felől is e szavakkal : «Was macht die "gnädige Frau und Kinder? Sind sie gesund?» a jelenlevők roppant derültségére. Ezekre nézve megnyugtató választ nyervén, bírónk azután hosszasan elbúcsúzik minden egyestől és kifelé tart. Alig tesz azonban néhány lépést, hirtelen visszafordul és mondja : •— 1st wahr ! — Felséges királyom ! — egy kérésem mégis volna! Ugyanis otthon a törvénybiróval fogadtam egy alvó jó vörös borba, hogy felséges uramat megltogátom. ő azt mondta, hogy ezt meg tenni nem merem. Tehát kérem szépen, szíveskedjék egy pár sor Írást adni arról, hogy csakugyan itt voltam, mert a törvény hiró «Schwogeroin« még el sem hiszi, s még a bort is megadatja velem. Természetesen ez utóbbi jelenet s beszéd tette a legnagyobb hatást a jelenlevőknél. (!) felsége megnyugtatja öt, hogy majd el fogja küldeni az írást s hősünk nagy derültség között, majdnem félórái ott idő- zés után távozott. * * * Bírónknak igaza volt, midőn azt mondta, hogy sógora nem hiszi el, miszerint ő a királyt meglátogatta volna. Azonban Putz uram csak azt mondta, hogy be fogja bizonyítani és várt. Nem is kellett soká várnia, mert circa 3—4 hétre a fent leirt látogatás után bírónk idézést kap az alispántól, melynél fogva meghivatik Esztergomba, meghallgatandó a királyi leiratot. Bírónk meg is jelent pontosan a kitűzött határidőben a törvénybiróval, jegyzővel és még több falubelijével együtt s felolvastatott ő felsége leirata, melynél fogva bizonyittatatt, hogy bírónk ekkor és ekkor csakugyan meglátogatta. A leirat! okmány a megyei irattárba helyeztetett, Putz Christi uram pedig haza meinen, nagy diadallal vette át az akó vörös bort. PIUS.
