Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 55. szám
ÍSZTUIWOM IX. MVUOLYAM 55. SZÁM. VASA r> INA?, SS7. JULIUS 10. MRO.JELENIK HETENKINT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. KI.DKI/.IÍTUSI Alt: ege«'/ evre fél évre . negyedévre 6 fit — la. 3 fit - kr. 1 fit 50 kr. E{jy szám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, hová íi lap «/elletni rÓH/ét illető kő/leinóiiyelc küldendők. KIADÓHIVATAL : SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilltérbe 8/ánt közlemények, előli/,etési pénzek és reelamálások intézendŐk. HIRDETÉSEK. HIVATALOS llJiíDUmSIÍK I szótól 100 szóig — frt 75 kr 100-200-ig . 1 frt 50 kr 200-300-ig . 2 frt 25 kr Hélyegdij 30 kr. MAGAN-HIL HETESEK megállapodás szerint legju- tányosabban közöl tétnek. NYJLTTUL sora 20 kr. Szöleink pusztulása. Esztergom, jul. 9. Esztergom kir. város szőlőterülete tökéletesen inficziálva van phylloxerá- val. Nincs ma már egy dűlő, a melyben a phylloxera romboló működése ne észleltetnék, és az ennek igazolásául szolgáló apró fájn sárga levelii szőlőtőkék elő ne fordulnának. A szegényebb és kisebb területtel biró szőlősgazdáink is, fájdalom, ma már elhiszik a phylloxera romboló működését, de még mindig csakis a jó Isten csodát tevő segélyére támaszkodnak, pedig itt van leginkább helyén azt a régi magyar közmondást megszívlelni : «Ember segíts magadon s az Isten is megsegít.» Olyan bizonyos — minthogy kétszer kettő négy — miszerint városunk szőlő- területe 10—15 év alatt tökéletesen el fog pusztulni, ba a védekezés legjobbnak tapasztalt módjaihoz hozzá nem látunk. Azt mondják, bogy a phylloxera ellen sikeresen négyfélekép lehet védekezni, nevezetesen : a gyérítés, az el- lentálló amerikai szőlőfajok művelése, az elárasztás és homoki művelés utján. Ha számba veszszük azon sajnos körülményt, hogy borainkat mily potom áron kell elvesztegetni s ekként még ma, midőn a phylloxera elleni védekezéshez hozzá sem fogtunk, mily tetemes összeget igényel a szőlő bemun- káltatása, úgy bátran elmondhatjuk, hogy a gyérítés utján védekezés nálunk sehogyse fizetné ki magát. Azok, kik passióból szőlősgazdák, és csak azért foglalkoznak vele, hogy délutánonkint legyen hova kisétálniok, ezek, a holdankint 40 — 60 frt kiadást igénylő gyéritési eljárást megtétethetik, hanem az a szegény ember, a ki egész nyáron azért csúszik-mászik, hogy borterméséből az egész családját felruházza, adóját megfizethesse, télre való kenyerét beszerezze, ennek ez az eljárás nem fizeti ki magát. Mert nézzük csak, hogy a szénké- negezéshez mi kell : A gyérítés először is akkor jár némi sikerrel, ha ;izt azonnal megkezdjük, a mint az első phylloxeralepett szőlőtőt megtaláljuk. Másodszor a siker biztosításához megkivántatik, hogy az ily gyéritett szőlőt trágyázzuk és pedig, ha lehet, jó érett, — hamuval és csontliszttel kevert — trágyával. Eléggé szomorú, do bizony úgy vagyunk, bogy a mi szőlőhegyünkön öthat év előtt már megtalálhattuk volna az első phylloxeralepett szőlőtőt. Ma kezdeni meg a gyérítést, a midőn minden gazdának a szőlőjében ott van a hívatlan vendég és pedig nem is kis számban, aztán hány gazda van nálunk olyan, a ki a szénkénogezés mellett, minden harmadik évben rendesen és pedig jó érett — hamuval é.s csontliszttel kevert — trágyával képes szőlejét megtrágyáztatni ? a számát bizonyosan ujjainkon tudnánk nagyliamar összeszámlálni. A kinek van felesleges pénze, ám próbálja meg a gyérítés utján való védekezést, hanem hogy a város! hozasson drága pénzért fecskendőket, j meg fogadjon hozzáértő embereket, aj kik egyes gazdák szőlejében a szénivé negezést foganatosítsák, ez teljesen kidobott pénz volna. A phylloxera elleni sikeres védekezés második módja, az elleutálló amerikai szőlőfajok művelése. Az eddig tett tapasztalatok alapján maguk a szakemberek igazolják, hogy az amerikai szőlőfajokat, a melyok ol- tás nélkül is művelhetek, mig egyrészt vajmi nehéz beszerezni, másrészt nagyon rosszul gyökereznek s borminőség tekintetében meg sem közelitik a mienket. Maguk ezen szakemberek is azt ajánlják, hogy ha továbbra is oly jó borokat s finom csemege-szőlőket akarunk termelni, mint eddig, akkor az elleutálló amerikai fajokra kell átoltani a mi szőlőfajainkat. Ennek az áíoltásnak azonban háromféle bibéje is van, nevezetesen : 1- ör hogy az ellen tál I óknak mondott amerikai szőlőfajok, ma már nem egészen ellontállók s habár azt állítják, hogy Amerikában évezredek óta békés egyetértésben élnek a szőlőtő és phylloxera egymással és még sem pusztulnak el a tőkék, nagy kérdés, hogy ezen fegyveres békét a mi éghajlatunk alatt továbbra is fen tart já k-e ? 2- or azok, kik az oltást már megpróbálták, keservesen panaszkodnak, hogy alig érdemes vele foglalkozni, mert alig egy tized rész az, mely megmarad, kilencztizedrész elvész. 3- or a tapasztalás beigazolta, hogy a megmaradt oltások nagyon rövid élejtüek, öt-hat év alatt megfenésednek és I elpusztulnak. i iíj kai ámításokkal szemben, azon kérdésre, vájjon nálunk az amerikai szőlőfajok művelése clfogadtassék-e, s vájjon azt biztos megélhetési forrásul tekintsük-e a jövőre nézve, határozott igent mondani, nagyon merész vállalkozás volna. Mi, azon meggyőződésben vagyunk, hogy a magasan fekvő szőlőhegyeinket, a melyek egyébként nem művel betűk, legalább is félszázadig kényleleimk leszünk parlagon hagyni avagy gyümölcsösnek átalakítani, és le kell szánnunk a homokos területekre,’ még pedig minél előbb, mert hogy a hegyeken fekvő szőlőinket elárasztás utján védjük meg a phylloxerától, arról szó sem lehet, mig a szentkirályi stb. földek beültetése azzal az előnynyel is össze vannak kötve, hogy azok vízzel esetleg el is árasz hatók. Köztudomású dolog, hogy a homoktalaj a phylloxera megölője, de csak oly homoktalaj, a melynek quarc-tar- talina 70—75%-ra rúg s a melynek 100 része 35 rész vizűéi többet nem képes magában tan a ni. Ha tehát homokföldjeink nem is ütnék meg a kívánt vegytartalmat, de a védekezés sokkal könnyebb fog lenni és nem kerülne oly sok pénzbe, mint a fentebb felsorolt módozatok bármelyike. ügy halljuk, hogy a kormány által ideküldött kultúrmérnök feI ad atá vá tétetett, miszerint kijelelje, meghatározza azon homokos földterületeket, a melyek sző 1 őü 1 tetősre 1 ega 1 ka 1 masabbak. Mi úgy tudjuk, hogy a kultúrmérnöknek nem ez a feladata, nem is tartozik a szakmájához. Igenis, hogy megtudhassuk, vájjon Az ügyvéd ur lecsillapodott egy kicsit, mikor észrevette, hogy saját maga volt részben a tévedés oka és engesztelőig szólt a megsértődött inasnak. — Jól van jól, most már nem lehet változtatni a dolgon, hanem máskor nyisd ki jobban a füledet. . . Ott az asztalról azt a két szivart el veheted ... és most takarodj ki ! — Furcsa egy komédia! — mormogta aztán magában, mikor egyedül volt és átfutotta újra a levelet. Hm ! a lelkem meg- lűv ebédre! Milyen kegyes! bizonyosan valami otthon felejtett vén szűz, a ki polyp karokkal kapkod a férfiak után, hogy egyet megcsíphessen. Abból nem lesz semmi galambom ! Várhatsz rám halálod órájáig — dörmögte magában és lefeküdt. A mint másnap reggel felébredt, az őszi napsugár egy keskeny résen besugárzott a függönyök közül és tánezoló fényessége épen azon a fehér levélkén akadt meg játszadozva, mely összegyűrve hevert ott a kicsiszolt padlón. Az a vakító fehérség szinte bántotta az ügyvéd ur szemet és felemelte a földről a levelet. Újra átolvasta és most, hogy mérgét kialudta, egészen más színben tűnt fel előtte az. egész história. Szinte mulatságosnak találta, — és mintha már előtte látná állni a kiaszott, sovány, hamis fogakkal és vendég'liajjal kitömött alakot, a mint sivitva omlik a nyakába — folyton hajtotta fejét gúnyos mo- solylyal az ártatlan levélkére és kaczagva kérdezte : — Hát jó volna vén sybilla, jó volna ? Azt hiszed, olyan balekot fogsz bennem ? hahalia ! No hát csak várj arra a bolondra, a ki a te foszlányos hálódba hagyja megfogni magát! Csak főzess jó ebédet, pin- gáld ki magadat szépen, húzd fel a vén abroncsos szoknyádat, aztán várj . . . várj ! A Gyuri gyerek sokáig késett a reggelivel és az ügyvéd ur tovább rajta felejtette unalmában álmos szemeit a papíron. Ásitva tette azt az észrevételt, hogy ezek az apró, gömbölyű, szabályos, mosolygó 13s betűk nem úgy néznek ki, mintha reszkető aszott kéz húzta volna őket a papírra; talán nem is olyan vén az Írója, mint ő gondolja. Meglehet, hogy valami fiatal, de kaczér és számitó teremtés irta; talán tudja, hogy van egy kis vágyó nőm, meg hogy fiatal, csinos vagyok. — S az ügyvéd ur kedvtelve nézegette magát a tükörben és pö- dörgette barna bajuszát, — nem is olyan rossz számítás! csakhogy csalódik benne kisasszony ! Aztán megreggelizett jó étvágygyal és rá se gondolt többé az «ostoba levélre», a mit Gyuri kisöpört a többi papirosokkal s szemétre dobott, Ekkénen .elérkezett az ebéd napja és Szitányi ur csupa merő véletlenségböl oda vetődött a «Nefelejcs utoza» sarkára, nagynénje háza elé. Csodálkozva vette észre, hogy csakugyan az átelleni ház épen olyan sárgára van meszelve és szakasztott mássa nagynénje házának, avval a különbséggel, hogy kapuja nem barna, hanem fűzöld. De furcsa volna, ha most ide bemennék ebédre, gondolta magában és elmosolyodott. Pedig képzelem valami csábitiisra fölfegyverkezett vén syrén milyen epedö szívdobogással les rám! Es bogy fog szidni, ha nem jövök ! De azért meg nem tudta állni, hogy oda ne menjen közel és be ne nyissa azt az ízléstelen, fűzold kaput. Csodálkozva vette észre, hogy a kapu alatt bal felől egy fehér ajtó nyitva van és ételszag ömlik ki rajta. — Azt gondolta, most már eleget látott és szinte mentegetni kezdte magában Gyuri ostobaságát, mikor egy gyönyörű szőke kis fej bukott ki a konyha- ajtón, de a mint az ő arczát megpillantotta, hirtelen visszahúzta magát, mialatt gyönge ki« arcza olyan piros lett, mint a hajnali fény. Egyszerre valami csodálatos kíváncsiságot érzett az ügyvéd ur, és oda lépett az ajtó- nyiláshoz. Szemeit szokatlan érdeklődéssel nyugtatta a piruló zavart leányon, ki lesütött szemekkel, némán állt előtte, mint a tetten kapott gyermek. Aranyos szőke haja két vastag, hosszú fonatban csüggött le és kék szalag tartotta össze. Kimosott, világos ruhája pompásan simult plasztikus termetéhez, piros kis ajka olyan volt, mint a duzzadozó édes cseresznye és egész lénye olyan üde, gyöngéd, olyan tiszta és elbájoló volt, mint egy illatos májusi hajnal. Az ügyvéd ur rajta felejtette kápráztató szemeit és eszébe se jutott, hogy szólni is kellene valamit, annyira elmerült a szép látvány igézet e s s é g é b e. A tudákos szolgáló épen a sütőbe tolta! vissza a nyulat és az idegen urat kíváncsian mustrálva kérdezte : — Talán ez az az ur, a ki a nyalat küldte? Most egyszerre magához jött a üatal ember és mosolyogva meghajtotta magát: — Kisasszony ! van szerencsém magamat bemutatni! Csakugyan én vagyok az a vakmerő ember a ki avval a nevetsége- csekélységgel alkalmatlankodni mertem. Bocsásson meg érte ! Maga sem tudta mit mondott; még soha nem volt ilyen zavarban szegény ember, pedig meg nem tudta volna fejteni, hogy miért ? Mint egy álombam úgy halottá csengeni a zavart és mégis kedves, oh! nagyon kedves hangot: «Tessék besétálni ügyvéd ur, a mama igen fog örülni, hogy eljött !« — Mama nagyon fog örülni ! ? visszhangzott a fiatal ember szivében. Egyszerre föltárult az ajtó és egy erős, kövér, piros asszonyság mutatkozott a küszöbön. A mint meglátta a fiatal embert, majd hogy a nyakába nem ugrott a nagy örömtől.- Ah kedves ügyvéd ur, Isten hozta ! sivitott nagy örömmel és bevezette a fiatal embert, leültette maga mellé s egy óra hosszat tele beszélte a fejét mindenféle nyaka-tekert dolgokkal, miből a szegény hallgató egy kukkot se értett. — Szemeivel folyton követte annak a szép kis alaknak minden mozdulatát, a ki a másik szobában felteritette az asztalt és sürgött forgott a kredencz körül. Ha néha az is oda tekintett és szemeik találkoztak, olyankor a leány hirtelen elkapta fejét és rózsás ! kis arcza csak úgy lángolt szégyonletében.
