Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 54. szám

KS/.TKUOOM IX. KV KOI.V ÁM

54. SZÁM.

(’SÜ'i'Ol’TOK'. 1887. JULIUS 7.

MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER:

VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN.

KJ.ÖKIZUTIÍSI Ál! :

egész évre .... ..................................6 fit — kr.

fél évre....................................................................3 írt — kr.

n

egyedévié..............................................................I Irt 50 kr.

E

yy szám ára 7 kr. __- '||

Városi s megyei érdekeink közlönye.

SZERKESZTŐSÉG:

SZENT-ANNA-UTCZ A 3Í7. SZÁM,

hová. a lap s/,elleni' részét illeti) közlemények küldendők.

KIADÓhTvATAL :

SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM,

hová a lap hivatalos s a, magán hirdetései, a nyílttérije szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelamálásolc intézendök.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS

IIIHLETÉSÜK :

M A G A N-l 111.’l)ETÉSEK j

1 szólói 100 s

zójg — fi t 75 kr.

meg;íllít|iod;ís szerint Irgjii100 —200-ig

1 Irt 50 kr.

tiiiiyo8iibl.au közöltéinek.

200-300-ig

. 2 fit 25 kr.

bélyeg

tlij 30 kr.

NYJLTTKlt sont 20 kr.

Középiskoláink.

Esztergom, jul. 6.

Virágzó főgymnasiumunk s föllon- dült róni iskolánk egy esztendőről való számadást terjeszt a közönség elé, mely figyelemmel kiséri a város és vidék jövő nemzedékeinek előkészítését, kiművelését.

A főgymuasium limit tanévi történetéhez nagy és fényes napok emlékei fűződnek. Az egész ország figyelme az intézet felé fordult, midőn ő felsége a király legmagasabb látogatásával tüntette ki. A primási jubileumot olyan emlékezetesen ünnepelte meg, bogy a sokféle ovácziók között az esztergomi gymnasiumé mindig kiemelkedő és figyelemreméltó marad. István bácsi ünneplését pedig olyan lelkesen rendezte, bogy az intézet jó szellemének emlékezetét méltán megörökítette az egész jövő esztergomi nemzedék előtt. Ennyi nagy esemény elbeszélése teljesen elfoglalta. az intézet értesítőjének azt a területét is, mely egyébkor valamely tudományos fejtegetésnek volt szánva. Az értesítő másik felét a főgymuasium működésének kimutatása foglalja el. Ezek az érdekes adatok mindenekelőtt a buzgó tanári kar élén indulnak. Tizenöt benezés tanár működött a múlt tanévben az esztergomi főgymuasium falai között.

A legérdekesebb statistikai szám szerint, a tanulók létszáma hároinszázharminczkettő volt. A kik ismerik a főgymuasium történetét, azok tudják, bogy leszámítva mikor öt;

híján ötszáz tanuló látogatta az intézetet, a látogatás normális átlaga har- m ad fél száz szokott lenni s igy az idei tanév látogatottságát határozottan kedvezőnek kell tartanunk. A tanulók közül esztergomi volt hatvannégy, eszter- gommegyei hatvannyolca. Legnagyobb contingenst nyújtott a szomszédmegyék közül Bars (23), Pozsony (30) és Nyitra (36). Nemzetiség szerint tizenhét német és negyvenegy tót leszámításával a többi tanuló mind magyar- ajkú volt; honosság szerint, leszámítva két ausztriait, a többi mindannyi magyarországi. Érdekes adalék még a létszám statis!illájához, hogy az intézetet hatvanöt növendékpap is látogatta s igy a szorosan vett világi tanulóság létszáma kétszázhatvanbétre tehető, a mi még mindig felülmúlja egymagában is a normális évi átlagot. Érett- j ségi vizsgálatra jelentkezett huszonöt Uöverrdókpap és tizenhárom világi tanuló, a bármincznyblcz közül csak hármat vetettek vissza két hónapra. A vi- j 1 ági érett tanulók közül hat a jogi, kettő az orvosi, egy a technikai, három a gazdasági s egy az erdészeti ; pályát választotta jövőnek. Amint ebből a kimutatásból is kitűnik, a ma-j turusok még mindig nem tudnak meg-; alkudni a pályaválasztás jövőjével s még mindig a jogi pályát árasztják el,

holott, egyéb pályák még kellemesebb reményekkel kecsegtetnek, mint a túlzsúfolt jogi pálya.

Nagy szerencséje, sőt valóságos áldása a főgyninasiumnak, hogy tekintélyes segítő alapja van, mely már egy egész vagyont, közel tizenkétezer forintot gyümölcsöztél alaptőkében. Az áldásosán működő segítő egyesület száz- barminczliat tanulót gyámolított a múlt tanévben ruhaneművel, lábbelivel és iskolai könyvekkel. De nemcsak a segítő-egyesület mozdítja elő a szegényebb sorsú tanulók jövőjét. Vaunak még számos jótékonysági források is. Ezek között az első az intézet saját ösztöndíj alapja, a Horváth-Szlávy-féle alapítvány, melyből évenkint három tanuló részesül száz forintos segítségben, ott van a Somogyi Károlv-féle, ott a Sissay, a Tagen-féle helyi alapítványok, ot: a Dormer-féle, ott a Mária-alapitvány s ezekhez másnemű országos és családi jellegű alapítványok ; van négy pályád íj is s maga a főkáptalan összesen hatszázötven frtot osztatott ki. Örvendetes dúsgazdagság. Huszonkét tanuló élvezett összesen két- ezerháromszáznyolczvauteyolcz forintot segítségben ; de van ezek között néhány, ki elsőrangú, jómódú családhoz tartozik s igy a segítséget a valódi szegénytől elvonja.

Van az intézetnek önképzőköre s nagyrészt igen helyesen, aesthetikai irányú irodalmi gyakorlata is. A dalegyesület szintén figyelemreméltó eredményeket produkált. A szertárak szépen gyarapodtak s a rendkívüli tantárgyak sorában szerepelt a franczia is.

Mindez örvendetes adatok együttvéve a szépen virágzó főgymnasiumról olyan képet nyújtanak, melyet örömmel szemlélhet nemcsak Esztergom, de az ide kapcsolt kuitúr-vidék is.

A reáliskoláról kevesebb mondani valónk van. Először is tökéletesen vagyontalan, úgy hogy két szerény ösztöndíjon kívül senkit sem támogathat. Segítő alapja nincsen, habár mozgalom vau kilátásban, hogy az intézet három- évtizedes fönnállásának emlékére segítő alapot teremtenek. Esztergom város reáliskolája a nyomasztó anyagi körülmények daczára is, különösen az iparos és kereskedő világból igen szép látogatottságnak örvendett, mert a múlt tanévben százhuszonöt tanuló látogatta. Az intézet átlagos tanulói létszáma száz szokott lenni.

A tanári-kar kiegészült, az igazgató tanári tiszt megállapodott, a mi nem kis előnyére szolgál az intézet belső életének. Legtöbb tanulót szolgáltatott maga Esztergom, honnan hetven beton s utána Pest megye, honnan tizenhatan, nagyrészt németajkuak jártak az intézetbe. A mostoha anyagi viszonyok közűi kellemesen emelkednek ki egyes adatok, melyek a szegényebb sorsú tanulók segítésére vonatkoznak. így a nemes város tizenkét szegény tanuló

ÄzJszlergoiiMs“

(Elbeszélés.)

Jelige : „Kicsiny okok, nagy következmények “

Fáradtan, lucskosan, sáros csizmával, de jókedvűen érkezett meg Szilágyi ügyvéd ur a vadászatból és fütyörészve dobálta le a sok vadat az előszoba márványos kövére.

— Hm ! Diannára mondom ! — nevetett fel derülten — jó vadászat volt ez a mai! 10 nyúl és 18 fogoly ! Akár egy kis vad- kereskedést nyithatnék ! Úgy, úgy édes Castorom — és hízelegve megsimogatta a nagy vadászkutya fényes szőrét — kitetr tünk mi ma magunkért!

Aztán mialatt ruhát váltott, liogy vacso- [ rázni mehessen, behívta inasát és kiosz- 1 tóttá rendeletéit.

— Nézd, látod azt a tömérdek vadat ott ; az előszobában ? No hát vigy be közülük ) egy nyulat és három foglyot a háziasszo- ínyomnak; érted? Aztán válaszd ki a két

legszebb nyulat és 5 foglyot és vidd el a ttörvényszéki bírónak, a jó barátomnak; >egy nyulat meg a nagynénémhez szálli- 1 (asz ; aztán elmész az ügyvédi kaszinóba les beadod a megmaradt 6 nyulat és 10 i foglyot, melyet a holnaputáni közösvacso- irára küldök. Megértettél ?

. — Igenis tekintetes ur! — válaszolt

«katonásan a fiatal inas. Csak egyet nem tudok hogy: hol tetszik lakni annak az aszzonyságnak, a hová azt az egy darabot kell beszállítanom.

[ — No igaz, még csak egy hete szolgálsz, hét nem tudod ; de majd megmagyarázom, jól ide vigyázz ! Végig mész a nefelejcs-utczán és a mint bekerülsz a kenyérközbe, előtted áll egy szép, sárgára meszelt emeletes ház. Oda bemész és mindjárt a kapu alatt balra, találsz egy fehér ajtót. Az a konyha. Szépen benyitsz oda, leteszed a nyulat és megmondod a vén szakácsáénak, hogy Szitányi Sándor ügyvéd ur tisztelettel küldi a tekintetes asszonynak és miután tudja, mennyire szereti a nyulat, bátorkodik egyet küldeni kony háj a számára.

— Igen is tekintetes uram tudok most már mindent. Behunyt szemmel is odatalálok.

És a Gyuri legény kigördült ;iz ajtón, hogy küldetését hamarosan elvégezze.

Rá is talált a nefelejts-utczai sarokházra mindjárt. Rögtön ráismert sárga falairól, szép zöld kapujáról. A mint benyitott a kapun, balkéz felől csakugyan volt egy fehérajtó, azon belül azonban nem egy vén szakácsnő keverte a rántást, lianem egy kicsattanó, piros képű leányzó, a mi kellemes meglepetést okozott Gyurinak.

— Itt lakik a ...?.. . izé . . . no !. . . hebegte- Gyuri, a kinek most jutott eszébe hogy gazdája meg se mondta nagynénje nevét és szörnyű zavarodottságot érzett a vígkedvű hajadon vihogásán.

— Miféle «izét» keres ? Az nem lakik itt !

— No liát egy vén asszony .. . vagy mi! . . . Teringettét! liogy az embert meg nem értik, akárhogy csplikálja !

— Most már értem, hogy az asszonyomat keresi .. . beszélt volna az előbb is ilyen akurátusan !

— Hát galambom — eszem azt a kis zúzáját — mondja meg a tekintetes asz- szonyilak, liogy Szitányi Sándor ügyvéd ur

lőtt neki egy nyulat, minek után na tudja, hogy a tekintetes asszony kitenné érte a lelkét is, úgy szereti.

— Ajnye ! bámészkodott a szolgáló kimeredt szemekkel — hát a teinsasszony szereti az ügyvéd urat! . . . No nézze, ezt még eddig nem is tudtam.

— Hát ki mondta, bogy a gazdámat szereti ? dehogy is mondtam, dehogy is ! A nyulat !

Ismét szörnyű vihogást hallatott a piros pozsgás hajadon, mire a szobaajtón egy szép szöszke kis fej nézett ki.

— Pszt Juli ! ne nevessen akkorákat, a mamának fáj a feje. A mint megpillantotta az idegen embert, egészen kilépett az ajtón és csendesen tette azt be maga után.

Gyuri rajta felejtette szemét azon a szép íny lilánk, angyal arczú kisasszonyon, a ki világoskék, kissé fakult, de tiszta ruhájában úgy nézett ki, mint egy szép álomkép.

— Kegyed eltévesztette az ajtót — mondta szelíden, a mint végig hallgatta az üzenetet. — Nekünk nincs szerencsénk az ügyvéd urat ismerni és igy nem illett meg bennünket az ajándéka. Milyen nevet mondott ?

— Hát. . . hát kérem nem mondott a gazdám semmiféle nevet se ; hanem rámutatott akurát erre a házra és azt mondta, hogy ide hozzam, ne máshová.

— Ez mégis különös ! — válaszolt a kisasszony, tűnődve.

— Azon semmi különös sincs ! — okoskodott Gyuri nagy bölcsen. — Igen sokat lőtt a gazdám, nem tudta mit csináljon vele. Nehogy a nyakára büdösödjék, hát elküldte és avval punctum !

Úgy látszott, a kisasszony nem elégej gedett meg e furcsa magyarázattal, mert | könnyedén elpirult, mosolygott észavarral mondta: ne menjen még el majd beszé- ! lek a mamával.

Tallács mama fülelve ült a kanapén, mikor leánya benyitott hozzá és elmondta azt a megfoghatatlan esetet, hogy egy idegen ügyvéd egy nyulat küldött ajándékba, mert tudja, hogy ő azt mennyire szereti.

Az érdemes asszonyság rettentően elbámult azon, hogy miként ismerheti eny- nyire egy idegon ember az ő gusztusát és vaskos, kövér kezeit összecsapva felkiáltott ; «Ez furcsa, mégis csak furcsa !

— Ki mondhatta el neki, liogy ez az én «leibspeizom» ?

De liát nem azért volt ő olyan olvasott és tapasztalt asszonyt hogy mindjárt rá ne akadt volna a csodálatosnak látszó rejtélyes dolog nyitjára. Az ö világos és éles tekintete minden furfangos és bonyolódott dolog legmélyére hatolt és minden homályos dologról lefejtette a burkot.

— Ali ! kiáltott felvillanyozódva és piros arcza még jobban kipirult. — Kezemben van a rejtély kulcsa! Igen, igen úgy lesz ! Es felugorva a divánról, szokatlan élénkséggel föl és alá járkált, mialatt a vizes ruha leesett homlokáról, mit leánya gyöngéd kezecskéje borogatott oda.

— Etelka! kiáltott elbámuló leányára.

— Adj egy pohár bort annak az embernek és kérd meg nyájasan, liogy várjon egy pár perezig, míg egy levelet megírsz az ügyvéd urnák.

— De mama kérlek ! — felelt a fiatal leány mély pirulással — hiszen nem is ismerem azt az urat, csak nem irhatok neki levelet ? !

— Azt te nem érted édes fiam! — mondá parancsoló hangon, büszke fejtar-