Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 6. szám

Mikorra Kelemen László hosszas küz­dőkön után az első magyar rendezett színtársulat élén a színpadon hervad- ha.lan babért érdemlett ki, már akkor a lányka, kinek szerelmén kívül sem­mije sem volt, künn porladozott a bu­dai temetőben. A színművészet ellen liarczoló előítéletnek ő volt első áldo­zata. Sírját sokáig disziték Kelemen László^koszorűi. Hat évig küzdött Kelemen s végre is romok közé jutott. El kezdte a küz­delmet mint nagy reményű ifjú s be­fejezte mint koldus szegény kifáradt agg. Mit oly huzamos ideig, oly nagy fáradozás, saját boldogsága s családja jóléte árán épített előtte hevert egybe­fonóivá. Átvette újra a legnehezebb szerepet. Fáradhatlan szorgalommal ke­reste fel az általa megtestesített eszme lelkes híveit, sehol sem talált azonban oly pártfogásra, mely ve ekedhetett volna az ő régi áldozatkészségével. Es még sem esett kétségbe ! Nem hagyta abba a küzdelmet! Csalódások által megtört lelke többé nem érzett bár erőt |magasba ^szárnyalni, mégis lelke­sült, mint kit az események váratlan változása nem hoz zavarba. Felvette a vándorbotot.,jS 1796 junius 4-én el­hagyta a fővárost — Kolozsvárra in­dult. Kecskeméten azonban ez iránt táplált reménye elsorvadt teljesen. A társulat szétzüllött. Négy évi hányódás u án Nagyváradon kisérié meg uj szili- társulat szervezését. Ez a reménye is meghiúsult. Miután vagyona teljesen elfogyott, Pestre semmi áron nem akar. visszatérni, nehogy ismerősei előtt pi­rulnia kellessék vállalata sikertelensége miatt. Némi vándorlás után nejével Lipcsei Máriával Ráczkevén telepedek le, hol mint kán toldani tó lelt alkalma­zást. Ráczkeve leégése után Makóra s onnan Csanádpalotára hurczolkodott ál nemsokára, a hol — mint hitvese be­szédé el unokáinak — »színigazgatói fá­radalmai és áldozatai isten tel ensége miatt sarjadt bánatában elhunyt 1807- bcn.« Valóságos kaleidoskop e munka többi fejezete. Á szebbnél szMib képek, tör­ténetek, szívhez szóló események fűződ­nek egymáshoz, melyeknek szemgyö- nyörkedtető szint a nemzeti érzület és szellem ád. Készletezve vannak, ismer­tetve az erdélyi színi viszonyok, báró Wesselényi s az erdélyi nemesség áldo­zatkészsége, a magyar Írók s főurak tevékenysége, az összes színtársulatok hullámzó de egyszersmind jól tájékoz­tató rajza. Déryné éneke, Kántorné tragikája, Megyeri komikuma, Nagy Pista, Szilágyi, Pergő Celés'iin, Lcríd- vayné, Jókai né, Lendvav, Táncsy, Szi­lágyi s Jnncsó Pál egy-egy meteorja a magyar szinirodalomnak kitünően kör- vonalozva jelenik meg! Van azonban az éremnek más oldala is ! Mig e ki­tűnőségnek bujdokoinak faluról falura, azalatt Pesten német színház épül a Duna parton 240 ezer forintért s ennek fentarfására néhány év alatt mintegy 600 ezer forintot költenek el. Feléb­redt ezenközben a nemzet féltékenysége s Széchenyi István s Földváry Gábor pestmegyei alispán vették kezükbe a színészet állandósítását. Ez alkalommal szerző valódi remekművei készite amint egyöntetű, könnyen átt ekin'he ő, de egyszersmind rendkívüli éleslátással vázolja a vidéki, előtűnő, szertefoszló társula okát, a vidéki színészetet, a Földváry, Széchenyi és pártjaik közt fejlett küzdelmeket s a magyar köz­élet ébredését. »Abban, hogy ébredezni kezdett r. magyar nemzet százados álmából, első sorban a magyar színészet bir érdem- mai, Az a testület vitte végbe a nemzet felébresztését, mely tes ü'e annyi sok és méltatlan üldözésnek vol tárgya. Sorsukban Iáiba juk szép pél­dáját annak, miként rombolja le az eszme az emberi rossz akaratot. Lát- hajnk, hogy a művek ség és művészet iránt való fogékonyság hogyan igyek­szik nemzeti érzésével kárpótolni a nemze i érzület első apostolait azon szenvedésekért, melyeket a nagy liarcz- ban átéltek.« A pesti nemzeti színház építése és megnyi ása képez határpontot a történelmi és érdekes episodokka! bővített fejtegetésben. Sok van e mű­ben, a mit mindenki érdekkel olvas­hat, csaknem minden nevezetesebb város, helység, család s irodalmi vagy állami s tisztviselői jelesség tör énedéhez ta. hálhatni egy-egy njabb ada ot beiine- Mél.án megérdemli e mű a bizalma , hogy a hazai színészetről szóltában meghallgat assék és figyelembe vétes­sék. A szorgalom e művéhez hozzájárul; a feldolgozásra fordított gond, az elő­adásbeli számos jótulajdonság, az elbe­szélés világossága s kellemessége, a tömöttségre való törekvés s a meleg­ség, melylyel a magyar nemzeti színésze1 küzdelmét, mint a magyar nemzetiség küzdelmét a biztosított diadalig el ve­zérli s érvényre juttatja. Dr. Váli Béla műve hézagpótló munka, mely irodal­munknak valódi díszét képezi- Nyere­sége irodalmunknak, melynek első rend­szeres műve a magyar színészet inul - járói. — A munka Szalay Imre k<">z- ok'atásiigyi min is..éri osztály anácsosnak van ajánlva, mint a képzőművészetek hivatott és fáradhatlan munkásának. A JÉG SPORTJA. (Saison czikk.) Elkezdve a kis gyermektől egész az öregekig, mindnyájunkat bizonyos öröm fog el, látva alászállingázui a tél első hópelyheit. A tél kel léméi, vidám sportjai te­szik a csípős hideget is örömmel várttá. A kis gyermek csúszkálása, az ifjak korcsolyázása, az öregek szánkázása, mind megannyi élvezet és egészségadó idő öltés, melyeknek emléke az első hápelyhek látására, vidámsággal .ölt el. Nem tekintjük egyiket sem valami pedáns egészség aui gyakorlatnak, pe­dig jótékony hálásuk nem kisebb bár­melyik más tes edző sporténál sem. Minden tes gyakorlat felemlitéséné! szokásban van előnyeit, elterjedését, vagy elmaradását ki tin et ni. A korcso­lyázásról szólva, könnyén fülesbe,ünk a beveze.ő dicséreten, mert alig szorul már reá. Hisz az úszás után a korcsolyázást kedvelik hölgyeink legjobban, telin e- íen kívül hagyva a tánczo■- és igy ez után a legnépszerűbb is a sport barát- jai előtt. Ahol a nők elől mennek, ott biz os a, siker. Es a testgyakorlatok köz ényleg a áncz és korcsolyázás Ilivel a legszámosabbak. Tekintetbe véve a korcsolyázó sport­nak ifjúságát és ily rohamos terjed s A be kell ismernünk, hogy mind az egészség, mind a mulatság tekinteté­ben nagyon első a számos testgyakor- Üaok köz1. Mint mulatságos testedzés pedig a. legelső helyet foglalja el. A korcsolyázó már az első pár gyakori a után nem igen gondol a testedzésre, hanem csak mula ság kedvéért megy a jégre. És az ily észrevétlen egészség­in ni munkásságnak van a legáldásosabb hatása. A lélek a gyors futásban, mint a műkorcsolyázásban felfrissül. A lest el­vesz i a, sima jégen terhes lomhaságá és lelkünk is elevenedik, érezve, hogy mily engedelmes szolgájává lett a föl­dön oly lomha test. A korcsolyázás érősitő halasa nem­csak mint gondolnánk a láb izmaira hat ; de edzi és ügy esi ti az egyesíti az egész festet. Az egyensúlyozásban a (esi minden izma igénybe vau véve. A füdő a friss légben erős munkában lévén, ép úgy erősödik, mint általa vérünk felfrissül. És mind ez általá­nos erőltetett munkásságban lestünk n m érzi a más spor oknál oly meg­'s .okolt lankadtságof. A futás, járás, veloczipédezés, formázás és úszás után izmaink lankadtsága sokszor kellemet- tenül hat, mig a korcsolyázás után még a megerőltetést is könnyen kipi­henjük. Mint minden munka és minden test- gyakorlat, úgy a. korcsolyázás is a ársaságban még élvezetesebbé válik. És a jég lükre e fekinteíben ép oly kedvelt tér a két nem találkozására, mint a táncz erem. A nagyobb kor­csoly aki rá n du lások n ál, m ilyen eket a Fér őn és Bala'onon leltet, rendezni, a f rfiak önfeláldozó bátorsága is próba- tevésre kerülhet. Ugyanis a legnagyobb vigyázat es elorelá ás mellett is megesik néha, hogy a biztosnak hitt jég be­szakad és csak mások segélyével ment­hető ki a vizbejutott. A korcsolyázás e veszélyessége mel­lett leg öbbször emlegetik a. különben ri kán előforduló izomrándulásokat és csonttöréseket. A bajt, a korcsolyázás veszélyességét csökkenteni lehet, do végleg megszüntetni nem. A testgya- kor’a ok a terhes munkának felelnek meg, ennek veszélyességétől nem me- nekü’hetnek meg a legjobb vezetés, a legbigo-ad abh gyakorlat mellett sem. Ez a veszélyesség, meg a munkának nehezen végezheíősége erőnket fokozza, lelkünket feleleveníti, ingert ád a testi megerőltetésre. Az önérzetet emeli a végzett munka nehézsége ép úgy, mint veszélyessége. A korcsolyázás fokozatos 'an ül ása és a higgadt meggondolás., a legnehezebb gyakorlatok veszélyességét- is oly kis mértékre szállója, le, hogy a beköve kezett bajokat tisztán a vé­letlennek tulajdonúba-juk. A jégen szerencsétlenség nem is igen. ér mást, mint a meggondolatlan szeleskedőt és h i úságos b rav u r k ereső t. A korcsolyázás terjedését nagyon elősegíti olcsósága hisz az aránylag olcsó korcsolyán kívül alig is valami köliség e sportnál. Mindez előnyök mellett is a korcso­lyázás' még csak a közelmúltban is a nevelők és apák ép úgy, mint a ható anyám képét s mikor összecsókoltam, igy szólottám Kara bácsihoz : — Ez az asszony par ncsolta nekem, hogy igy beszéljek. Ez az asszony pedig az én édes anyám. Hát most már tudja-e Kara bácsi ? Kara bácsi részvéttel nézett rám, meg­csókolta a homlokomat, elvette a képet s vissza akasztotta, azután azt mondta hogy menjek vele vissza a társaságba. — De nem beszél többet Kara bácsi arról ugy-e ? — Nem beszélek. — Sohase ? — No hát sohase. Csak gyere ! Visszamentem. A társaság nagyon vigan volt. Karcsi egy fiatal asszony mellett ült. Nagyon örültem, hogy nem volt többet az én szomszédom. Hasztalanul erőltettem arezomra a vig mosolyt. Hiába adtak százféle tanácsot az asszonyok. Az egyik azt mondta : — Nem kell a házassághoz szerelem. A másik igy szólt: — Jó dolgod lesz galambom, ha okosan selekszel. Menj hozzá csak azért is. A harmadik ezt locsogta: — Ne igen válogass édesem, mert e mai világban nem nagyon szapora ám az ilyen alkalom. Nem feleltem egyiknek se. Kínos volt a társaság. Szerettem volna eltűnni belőle, hogy senkise vegyen észre. De hasztalan. Végig kellett szenvednem az egész vértanuságot. Mikor azután az asszo­nyok mér oszladozni kezdtek, mintha tűz­vészből menekültem volna meg, bezárkóz­tam, a másik szobába s remegő szívvel gondoltam vissza az izgalmas eseményekre. Ejféli tizenkét óra volt már s én még mindig anyám képe előtt ültem. Tanácsot kértem összetört lélekkel, szétzúzott szív­vel, kétségbeesve. Nem tudtam már sírni, csak fohászkodva néztem édes anjtem mosolygó arczára. És ő ezt mondta nekem : — Tégy a szived szerint. A mit a szi­ved mond, azt én mondom. Mert én ott lakom a te szivedben. Légy állhatatos és bízzál abban, a kit szeretsz. Fordulj ahoz, a kit szeretsz... A kit szeretek. Hát hogyan forduljak hozzá? írni kezdtem. Három levelet írtam. Egyik se tetszett. Az elsőben könnyeim beszéltek. A máso­dikban szivem szólott. A harmadikban két­sé.gbce ;ésem. Ezekből egy negyediket kellett csinál­nom, a mely a történetet beszéli el. Reg­gelig elkészültem vele. Egy átvirrasztott fájdalmas éjszaka diktálta nekem ezt a le­velet. Le akartam benne írni fájdalmamat és csak szerencsétlenségemet bírtam leírni. De az édes anyám tanácsolta, az tides anyám diktálta. Es most elküldöm a levelet magának, a kivel még sohase beszéltem ; de a kinek már olyan sokat elmondtam. Kihez forduljak ? Kitől várjak menedé­ket. Ha ön nincsen, a halálhoz kellene me­nekülnöm. Ha ön nem segítene rajtam, az elmúlástól várnám szabadulásomat. Ez az, a mit clakartam mondani ma­gának. Könnyebb azt megírni, mint elmondani. De nem is bírtam volna elmondani. Érzem hogy tudok daczolni, tudok ellenszegülni azoknak, a kik össze akarnak tiporni; de azt is érzem, hogy épen magának nem tudtam volna elmondani panaszomat. Könnyebb azt megírni, mint elmondani. Megkönnyebbült szívvel érkeztem idáig. Előttem áll édes an vám képe, a ki mindig szól hozzám, mikor vigaszra van szükségem és a maga képe, mely lelkembe van írva s melyhez olyan jól esik most folyamodnom. Segítsen rajtam ! Ne hagyjon elveszni. Lássa, én boldog­ságra születtem s kínokban égek el, lia elhagy ! A hol fölneveltek, ott most el akarnak veszteni. A ki édes apám volt, az most kereskedni akar velem. A kit testvéremnek neveztem eddig, azt most üdvösségem ellen tör. A hol éltem eddig, ott inkább meg­halni szeretnék, mint tovább élni. Segítsen rajtam ! Mindenkiben csalódtam, mindenkitől ret­tegek, csak magától várom boldogságomat. Oh, ne hagyjon el!.. Ha azt fogja kérdezni, hogy mért for­dultam épen önhöz ; ha meg akarja tudni hogy miért panaszkodtam el épen önnek veszendő előtt álló életemet; ha meg akarja tudni, hogy ki bátorított engem erre a le­vélírásra: akkor kérdezze meg egy fájdal­masan mosolygó asszonytól, a kit én édes anyámnak nevezek. Ez az asszony imád­kozik érettem odaát és tanácsokkal sugal­mazza lelkűmet. Megjelenik előttem álma­imban és fájdalmaimban és mindig meg­vigasztal. Olyan boldoggá akar ö e ng# tenni, a milyen boldogtalan volt teljes életében. Ez a nemtő uralkodik fölöttem, ő mondta, hogy keressek őrangyalt az ön nemes szi­vében. Önhöz fordulok tehát és esd ve kérem, hogy ne hagyjon el engem; mert ugy ér­zem, hogy senki sincs ezen a világon, a kiért én élni tudnék. Nem bírom elnémítani szivem szózatát. Kitör az lelkem legmélyéből s bár remegő kézzel s ingadozó szavakkal írom le, de erős bittel, reménynyel és szeretettel. A mi szivünk már régóta találkozott... Szentül bízom abban, hogy ön nem fog elhagyni engem. Oh segítsen rajtam segítsen !«... A bosszú, fájdalmas levél végső szavai már nem tintával voltak írva. Keserű könnycseppek hullottak a tolira, mikor azok az édes panaszok papírra kerültek. A fiatal emberhez maga a menyország beszélt. Az a menyország, a melyet előbb titáni küzdelmekkel lehet csak megvívni. Mikor a levél végére ért már alig látta az utolsó szavakat. Mintha csak a fájdal­mas leány utolsó szavai születtek volna. Nem látott a könnyeitől. Akkor azután ajkához emelte azt a. drága szentirást s az eskü hangján le­begte : — Meg foglak szabadítani kedvesem! (Folyta köv)

Next

/
Oldalképek
Tartalom