Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 48. szám
íS/.TUiíUOM IX. KV FOLYAM 48. SZÁM. CSÜTÖRTÖK, IS87. .ICNil's 1(3. MF.O.IELENIK HE'TT.NKINT KÉTSZER : VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egrtSK évre lel évre . . n egyeil év re . KUGT/KTKSl AU Eyy szám ára 7 kr. (5 Irt — kr. íj írt - kr. 1 írt HO kr. Városi s megyei érdekeiok közlönye. SZERKESZTŐSÉG: •SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, hová :t hi.p k/,oIJ.ü.ii:- részét illető közlemények kiiMemlök. l<i*n"'éVATAL : RZÉCHENVETÉR 331- SZÁM, hová ;i. lőj) InvhIm.Ios s ;i. magán hirdetése:, a. nyílttérije szánt, lemenvek, előlizetési pénzek es reola,nullások inlézendök. j|_ HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIIIÍIiIOTHSEK : iílAliÁN-IIIIIOKTKSUK I szótól 100 szóig — írt !■) kr. megállapodás szerint legjn100- 200-ig . I frt, ad kr. tanyosabhan közölletnek 200 - ;!00-ig . 2 írt 25 kr. : lielyegdij ‘iO kr. N\ILTTKIÍ sora. ZO kr. AZ URNÁK ELŐTT. Esztergom, jun. 15. Holnap az úniák elé lepünk s öt sz'eiidőro szóló legszebb polgári jogim-, at gyakoroljuk. Az izgalmak bulláinálj iZiitán ismét lecsillapodnak, a veszekedő mb erek megint kibékülnek, a nngy- ;épií népföl világositok njra net köz napi lakokká válnak, a kikre csak minden tödik esz:emlőben lesz szükség ezen- ul. Beáll a, viharban annyira óhajtott zélcsend nemsokára. denek vele s megvesztegetik azzal a nyájaskodással, a mit koiTosmesterség- nek liÍvnak. Parola után egy kis etetés, itatás után egy kis tanyázás, tanyázás után egy kis »ürhangnak való ászló«, azután meg néhány pengőcske, a mi jól esik. Ez ;iz ocsmány mesterség pedig nem is részesül visszatetszésben. Épen azok Találják legtermészetesebbnek, a kik olyan komolyan tudják elmondani legostobább to írtjaikban, bogy mi a jellom, mi az erkölcs, mi a becsület? De véget érnek az alkotmányos köl- ekezések is. Annyira hozzászoktunk íár ehez a tételhez, akár a mindeu- a,pi borravaló adáshoz. Olyan tenné- zetesnek találjuk, hogy nem is jut színikbe a 1 élek vásári ás ocsmánysága a, legútálatosabb politikai erkölcste- enség. ügy voszsziik a d dgokat, amint zokat épen az események adják. Ki a hibás, a kifizetett ember-e vagy vásárló ? Ki érdemel több megvetést z eleven áriíczikk-e vagy a rabszolga- ereskedő? Hazai törvényeink fenséges intézke- ései a szegény jobbágynak is bizonyos gyforma jogokat ad rak. Do az idők zekliez az egyforma jogokhoz még nem ,dtak bizonyos egyforma műveltséget. Az együgyű esztergomi paraszt, a ki lecsületes munkája és adója után választói jogokban részesül, de az isko- ákban s az életben nem részesült bi- ,onyos alapműveltségben, az könnyen n.egtán torod ik akkor, mikor az egyéb- iént visszautasító urak parol ázni kezEunek az utálatos rabszolgakereskedés n®k csak egyetlen egy orvossága van. Eöl fognak ugyan háborodni tőle a telekvásárlók s a bankók tulajdonosai, de a Jndáspénz sorsa se legyen különb a szándéknál. Világosítsuk fel a népet s a szegény választókat arról az erkölcstelenségről, melyet vele a kufárok űznek. És mondjuk meg az elkelt választónak, hogy ha nem akar a megvetés halottjai közé kerülni, akkor ne (nlajdouitson semmi értéket annak a törvénytelen pénznek, melyet »eladott meggyőződéséért« kapott, hanem szavazzon oda, a, hová a szive vezérli s ne átallja nyíltan bevallani, hogy kitől mennyit kapott a szavazatáért. Tegye maga a nép értéktelenné a rabszolgavásárt s a lélekvásárlást, leplezze le az erkölcstelensé- géket s szavazzon oda, a hová jobb érzései vezérlik ! —< —•><3<§>0<—- A--C SARNOK AZ ÓKORI RABSZOLGÁK. — Párbeszéd — V. A rabszolgákkal való bánásmód osztályaik szeiiit. különböző 'volt. A régibb időben, a midőn Rimában még az egyszerűség uralkodott, a szolgák az urasággal együtt étkeztek az átriumnak nevezett nagyteremben, de^mégis azon különbséggel, hogy inig az ur az asztal mellett bal karjára támaszkodva pamlagen feküdt, a szolgák padokon ültek. A későbbi időben a fényűzéssel azon gondolkodás kapott lábra, hogy egészen feltűnő dolognak tartották, ha egy római annyira lerecszkedett, hogy rabszolgáival étkezett. Ezen körülmények között általában naponkint, vagy liúiiaponkint külön-külön kapták ki az éleifentartásra szükségeseket. Ha takarékosak voltak, habár csak hosszú idő alatt, de mégis tehettek össze annyit, hogy azzal néha kiválthatták magukat. A tudományosan képzetteknek fizetést adlak és szolgálatukra más alsóbb ron- dűeket rendeltek, de ezeknek ismét ők tartoztak valamit adni fizetésükből. Fiú : Miért nem nélkülöztek inkább egy ideig, hogy azután megváltották volna magukat ? Apa: A tisztesség megkíván fa, iogy szolgálat nélkül ne maradjanak, de az uraik is megütköztek volna rajta. Különben is a megváltással nem segíthettek volna magukon, mert azután miből éltek volna? Egészen máskép állott a dolog, ha. uraik ajándékozták meg őket szabadsággal, a mi szintén gyakran megtörtént, mivel ez esetben gondoskod,ak jövőjükről is. Sokkal tanácsosabb volt tehát hű szolgálat által uraik hajlamát megnyerni. Fiú : Mégis szánandók voltak, habár külsőleg nem volt nyomasztó helyzetük. Apa : Kétségkívül ; azonban, feltehetjük, hogy maguk a műveltebbek sem érezték úgy a rabszolgaság kellemetlenségeit, mint mi gondoljuk. .Mi egészen más szempontból ítéljük meg, mert keresztények vagyunk. A rabszolgaság az emberi nem egy részének le- alázása a mások előnyére. Hogy az ember felebarátját ily sorsra juttatta, annak oka a bűn, a melybe az emberiségnek egymás közötti testvériességét is. A régieknek azért nem tehetünk szemrehányást, hogy nem emelkedtek nemesebb gondolkodásra : ezt ők maguk nem tehették, mivel csak a Megváltó isteni kegye által volt lehetséges. A görögök és rómaiak a többi népeket barbároknak nevezték, nekik csuk alárendelt emberi értéket tulajdonítottak, azért szerezték közülök a rabszolgáikat. Pláto, a görögöknek azon nagy bölcsésze, a ki oly magasra emelkedett gondolkodásában, a mennyire csak lehetett az evangélium világossága nélkül, irt egy művet (»Állam«) a melyben a képzelhető legtökéletesebb állam képét kívánta bemutatni és ő ebben hasonlóképen különbséget tesz a szabadok és rabszolgák között, az előb(lebeszélés.) VI. — Mit csinál a Karolina? — kérdé irerőné, miután már helyet foglalt. Diona egy perezre abbahagyta a szűrést, Most nyugodtan alszik — monda szelíd losolylyal — reményiem, hogy holnap élj esen felgyógyul. Mohai Dionára tekintett, s önkénytelenül •s feltámadt szivében a vágy őt többször a mosolyogni látni. — Tudja ön tisztalt asszonyom — mondá a háziasszony felé fordulva — hogy Kürti kisasszony engemet még eddig egy- 'zer se méltatott ilyen válaszra? Velem •zeniben mindig ridegen és szorosan tartja íiagát az irás szavaihoz. Válasza mindig -sak : igen, igen ; nem, nem. Megmondhatná Dionának, hogy azt a feltételt ko- íántsem kell olyan nagyon is szigorún ne gtartani. — De hiszen kegyed kötötte ki ezt inadnak — mondá Gerőné vidáman. »Lássa n az ilyen hasonló szerződéstől bölcsen rizkedtem ; előrelátóbb voltam«. — Már ismét csak az a szerződés! íondá az iró boszankodva. »Ugyan kérni, esedezem Diona kisasszony, legalább mai estén vonja ki magát annak kötelezettsége alól és tekintse azt a szerencsétlen szerződést egyszerűen semmisnek. — Minthogy kegyed ma az én kegyes úrnőmnek vendége, úgy azt hiszem, hogy e kívánságát teljesíthetem — mondá a leányka kedves komolysággal. — Már természetesen evvel meg kell elégednem. De hát nem gondolja kegyed, hogy az a szerződés tulajdonkép egészen fölösleges számunkra ? — Bizonyára magam is abban a véleményben vagyok. — Kos teliát, akkor tépjük azt szét! — A hogy kegyednek tetszik ; én azonban kötelezettségemnek meg fogok felelni. Akár Írva van az, akár mondva — az mindegy. — Égy liát maradjon az irás érvényben, jóllehet kegyed — akarva-e, vagy nem akarva, nem tudom. — de nem értette meg egészen. Szabad kérnem egy kevés rumot I Dina lebilincselő kellemmel sietett eleget tenni, de az arcza teljesen nyugodtunk látszott. A kis kör kedélyesen tölté el az estélyt. A szobában barátságos, halvány fény derengett, a párolgó theás-kanna kiürült és egy sajátos, jótékony érzés látszott mind- nyájok arczárói visszatükröződni. Mohai ma fölöttébb beszédes volt. Élményei, utazásai és kalandjairól mesélt. Teli szellem és élczczel beszélt, míg naiv humoros megjegyzései — legnagyobb örömére — Diona arczára is ismételten mosolyt csaltak, sőt egy ízben még hangos, vidám kaczajt is hallatott. — El fog menni még ma a klubba? kérdé Gerőné, midőn Mohai ajánlá magát. — Nem, válaszolá ö szívélyesen megszorítva háziasszonya gömbölyű, telt kezeit. »Nem akarom a mai est kedves benyomásait elrontani. Naguon örvendek, hogy engedelmével vendége lehettem«. * * % — Kisasszony, mondá az iró a következő reggel, midőn Diona a szobába lépett — nagyon fontos és komoly közleni valóm van kegyeddel. A leányka megrázkódott, a kezében tartott edények összecsörömpöltek, de semmit sem szólt. »Nem kiváncsi ?« — Nem ! — Beszéljek ? — Ha szükségesnek véli. — No kegyedet még az utolsó ítéletkor se fogja elhagyni egykedvűsége -— mondá Mohai boszankodva. De mégis megmondom kegyednek, hogy az inspektoráé kegyeddel nincs megelégedve. Diona összerezzent, arcza egy perezre elborult, míg Mohai tovább folytatá : »a háziaszony nagyon panaszkodott, hogy ámbár ő kegyed iránt a legnagyobb szeretettel és legmeg- hittebb, baráti jóindulattal viseltetik, kegyed mégis a legkisebb bizalommal sincs irányban ; rideg, tartózkodó marad még vele szemben is. A háziasszony azt állítja, hogy kegyed szivét valami nehéz bánat nyomja. Valóban így állna a dolog ? — Igen, mondá Diona alig hallhatókig. — Es nem közölné velünk bánata okát ? kérdé Mohai nyájas szelídséggel, még szive sajátos érzelmektől hullámzott. Diona mélyen lecsüggeszté fejét és halkan válaszolá, hogy : — Nem. Mohai felállt és egy-kétszer végigjárta a szobát. Végre megállott Diona előtt és röviden kérdező öt: »Vannak kegyednek testvérei is ?« —- Nincsenek. — Nem is volt ? — De igen. Egy fivérem volt. — Es hol élt az ön fivére ? — Sopronban, szülővárosunkban. — Es milyen állása van az ön fivérének ? — (J jogász volt. — Jogász? ismétlé az iró meglepetve. Istenem ! hisz egy Kürti Bélával Sopronból én meghitt, jó barát voltam. Együtt tanultuk a jogot a jénai egyetemen. Kö- rülbeliV tiz év előtt feledhetlen szép napokat éltein vele Sopronban egy kis házban. Béláék háza volt az. Sokszor, igen sokszor megfordultam én abban. A kedves emlékek még most is élénken viszhangoz- nak lelkemben. Még jól emlékszem Bélának kedves, élemelett anyjára ; meg aztán volt Bélának egy életüde, félénk, kis bakfis nővére is. Az volt az én kedvenczeni . . . Talán csak nem kegyed volt utoljára is az a kis bak fis ? Diona fejével intett; mosolyogni akart, de a helyett csillogó könyelc tódultak szemeibe. — Nagy ég! tehát ezért tűnt fel előttem kegyed arcza olyan csodásán ismerősnek — kiáltott Mohai kitörő örömmel — és még sem tudtam felismerni. Kegyed nagyon megváltozott. Persze persze már bakfisnak sem mondható Többe.
