Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 45. szám

<;s//rui:<;oM ix. kvkoi.vvu

45.

SZÁM.

VASA UN A P. ISS7. JUNIUS 5.

es

VIDÉKI

M R(TI Rí ,RNI K I 1 R'T'ENK I NT K ÉTSZRR

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

KbOIT/TTKSI AI! :

egcsz evI« fél évre . negyedévre

0 Irt — kr. .‘1 fit — kr.

1 fit 50 kr.

Egy 8/ám ára 7 kr.

Városi s megyei érdekeink közlönye.

SZERKESZTŐSÉG:

S7.F.NT-AMNA-UTCZA 3:7. SZÁM,

liová ii ln.|i M/.idluaii ron/.ét illőt") kö/,leniéi:t|’elv küldendők.

KIADÓHIVATAL :

SZltCHEN YI-TÉR 3111- SZÁM,

liovií. a In.|) hiv; 1J11.I0S s :i. magán iiinl elései, n. iivilllérbe s/.ánt kö/,- lüinun vek, előli /.el ési pénzek és reeln-nrilások inlézeinlők.

HIRDETÉSEK.

111 V A T A I j()S Ilii,‘HETÉNEK : iM AOÁN-III I.’DETÉNEK

I szólói 100 szóig — frt 7»> kr. : inegúllíipodús szerint legjn- 100 200-ig . 1 frt nO kr. tiíiivosnlilniii kiiziilletiiek.

200 -300-ig . 2 frt 25 kr.

Iiélyegilij í!0 kr.

N A 11jTTKI! som '/A) kr.

Esztergom, jun. 4.

Tiz-tizenkét nap választ el mindössze az urnáktól. Az országszer!e fokozódó hévvel lüktető képviselőválasztások két hét alatt döntenek Magyar- ország öt esztendős sorsa fölött. Aki komolyan megfontolja legszebb polgári joga gyakorlásának súlyát és hatását, az nem fog tétovázni, hogy hová csatlakozzék, hanem meggyőződése szózatát követve, oda fog szavazni, ahonnan hazája jólétét legszebben biztosítva látja.

Esztergom választó kerülete követválasztás idején egységes várost képez. A négy testvérváros közös lobogók alá sorakozik s megfeledkezik arról, hogy egyébkor úgyis külön táborokra oszolva harczol egymás ellen.

Ezernél valamivel több szavazatunk van. Ezer esztergomi választópolgár fog a város tizenötször annyi közönsége nevében két zászló alatt egy közös caélért: a haza jólétéért tömörülni.

Az egyik zászlóra Horánszky Nándor neve van fólirva. A 'zászló körül zöldágas polgárak éltetik a mérsékelt ellenzék kitűnő tagját.

A másik lobogóra Polonyi Géza nevét írták. A zászló alá piros tollas, függetlenségi érzelmű választópolgárok csatlakoznak s lelkesen éltetik a magyar ügyvédi kar egyik legkiválóbb tehetségű tagját.

Horánszky Nándor már elmondotta, hogy mit művelt három esztendő alatt s milyen elvek mellett fog küzdeni jövőre.

Polcnyi Géza néhány nap múlva fogja elmondani prograinmbeszédét.

Horánszky Nándor mellett csoportosul az intelligentia, a papság és polgárság színe java. Polcnyi Géza mellett ;iz esztergomi nép száll síkra.

A zöldág és pirostoll küzdelme tehát már megindult. Hogy milyen irányú legyen ez a küzdelem, az a pártok vezéreitől függ. A pártok vezérei mindenesetre megnemesithetik, vagy elmérgesithetik az elvek küzdelmét, sőt személyes kávézókká degradálhatják az egész mozgalmat.

Hozzájuk volna tehát néhány jó szavunk. A pártok vezérei mindenekelőtt óvják meg Esztergom régi jó hírnevét, alkotmányos érzületét s tisztes- ségszeretetét az utolsó napokban, a nagy hétben. Bizonyítsák be, hogy Esztergomban nem ember áll ember ellen, hanem elv elv ellen. Kövesse mindenki a maga meggyőződését, s utasítsa vissza az eltántoritás Júdás pénzét. Nincs lealázottabb ember, mint az, aki legszebb polgári jogát eladja. Az ilyen eladott emberek tisztáját minden párt a politikai erkölcsök megőrzésére, nyilván tarthatja s az elt.án- torodottakat megbélyegezve, a lélek vásárlók ellen megteheti a törvényes lépéseket.

Legyen a zöld ág és piros toll küzdelme nemes és tiszta. Méltó az országos tiszteletű jelöltek nevéhez. Méltó a nemes elvek küzdelméhez. Méltó Esztergom jó hírnevéhez s a választópolgárság tisztességéhez !

ESZTERGOM IRODALOMTÖRTÉNETE.

(Esztergom város és vármegye egyházi és világi irói.)

XXXVIII.

Porén y i K á 1 in á n ügyvéd jelölt, joggyakornok, szül. Esztergom ni. Pusztamaróthon. Irodalmi művei : Több lyrai költemény (1879 —1882.) mely összegyűjtve önálló kötetben is megjelent 1883-ban. Második önállóan megjelent érdekes kötete »Mezei Virágok« czim alatt 1885-ben a fiatal iró novelláit gyűjtötte össze.

S a m u F e r e n c z szt.-Benedek rendű áldozár, főgymnasiumi tanár Esztergomban. Szül. 1859. decz. 11. fölsz. 1883. jul. 8.Irodalmi művei: »Sokrates«. Egyet, philologiai közlöny. 1884. Hora- tiusnak a Pisokhoz irt levele.« Esztergom gymnasiumi értesítő. 1887sSzegedi Sándor földbirtokos Párkányban. Irodalmi műve : Több czikk a gazdasági lapokban. Szerkesztette az esztergommegyei gazdasági egyesület által kiadott «Gazdasági Értesítőt« 1884.

L á n y i Adói á r esztergomi születésű joggyakornok, hírlapíró. Irodalmi műve : Lyrai költemények a hírlapokban, melyek önállóan is megjelentek egy kötetben. 1883. 1887-tői a Pesti Hírlap belső munkatársa.

Kisfalud! L i p t h a y S á n- d o r műegyetemi rektor. Szül. Esztergomban. Irodalmi műve : »A vasútépítés tan.« 1885. Irt számos czikket a mérnöki lapokba.

1885.

Németh Viktor administrator szt.-Kereszten Esztergom megyében.

Szül. 1827. jan. 29. fölsz. 1844. okt. 8. Irodalmi működésé : Az »Eszíergom es Vidéke« 1885-iki számaiban irt: »Emlékezzünk régiekről« czimű czikk- soroziitban ismertette Esztergom megye helységeit. »Tlmrzó György megtérése. Katii. Néplap«. 1883. »A lélek fel- világosító ereje áthat a böríönök zárain«. U. o 1854. »A zárdák apostoli látogatása mikor üdvös.« 1854. Religio. »Hunyadi János diadalmeneté.« »Napkelet.« 1857.

Perger L a j o s káplán Esztergomban. Szül. 1853. jan. 3. fölsz. 1876. júl. 16. Irodalmi műve: »A házasság.« István Bácsi Naptár. 1877. Elbeszéléseket fordított a »Katii. Hetilap» 1881. 82. 83. 84. évi folyamaiban. Irt néhány czikket a »Népnevelőbe.« 1882 -1884.

W alter G y u I a hittudor, hitelemző és tanár Esztergomban. Szül. 1855. febr. 17. fölsz. 1877. decz. 22. Irodalmi műve: »A népiskola és az egészségügy.» Esztergom. 1885. »Üd- vozlégy Mária«. Imakönvv. Esztergom, 1886.

1886.

M u n k á c s y K á 1 m á n jogjoghallgató, az esztergomi főkáptalan uradalmi főszámvevőjének fia. Irodalmi műve : Számos tárczaczikk. »A szív életéből« czimü beszélyek egy kötetben. Esztergom, 1886.

(Folyt, köv.)

PERGER LAJOS.

k]RJ kis leányom, sírj keservesen;

* Kicsiny szivednek öntsd ki Bánatát,- Mondd el mi fáj, mi bánt szerelmesem, Egész valód, hogy búnak adliatád ?

Vagy mit beszélek, szived bánatát Ha mondanád is meg nem értem én ; Bölcsőmet olyan régen ringaták,

Hogy annak nyelvét elfeledhetem!

Sírj kis leányom, sírj keservesen,

Ha volna könnyem véled ontanám,

De igy, csak várom, mit hoz még nekem A szenvedés: e régi czimborám !

Más jó barátom régen elhagyott,

De 5 — bizony nyal — síromig marad S ha egy reményem néha felragyog;

Ez egy sugárból nem kapok nyarat!

Ne sirj kis lányom oly keservesen,

Anyád beteg, aludni vágy, szegény ; Aludj’ te is szép álmot, csendesen,

A napkeltéig majd virrasztók én.

Esztergom 1887, április 17.

B. SZABÓ MIHÁLY.

Ebéd után átmenő félben az iró bedugta fejét a félig nyitott ajtón.

— Nos háziasszony, elküldé már a hirdetést a nyomdába ? kérdé sietősen.

— Nem, monda a megszólított előzékeny szolgálatkészségggel az ajtó felé sietve, míg kötő-harisnyája pamutja utána gördült. Nem Mohai ur még nem küldém el; de nem is szükséges, mert a szerződés már alá is van Írva,

A jó asszony egészen megütődött azon nyugodt modor fölött, a melylyel az ö tisztelt írója ezen oly nagy fontosságú tudósítást fogadta ; még csak nem is ujjongott örömében, a mit pedig az inspektorné elvárni látszott. Egész egykedvűséggel válaszold : — Nos, akkor tehát az ön házában maradok ! és kalapjával köszöntve, sietve eltávozott.

*

* *

A tizennégy nap gyorsan elmúlt. Malvina kisasszony — a hó utolsó napja lévén — büszkén hagyja oda a házat, s még ugyanazon nap estéjén már Kürti kisasszony is megérkezett. Vagyona, mindene egy kis kézitáskában volt elhelyezve, melyet egy ember vitt utána.

Midőn másnap az iró hálószobájából dolgozószobájába lépett, kellemes meglepetésére már mindent a legszebb rendben talált, a nélkül, hogy öt édes szendergésé- ben csak a legkisebb zaj is zavarta volna.

Elmélyedve nyúlt a csengetyűzsinórhoz és azután Íróasztalához ült, elmélázva raj- zolgatva egynéhány arabeszket a fehér papirosra, mielőtt írni kezdett volna.

Kevés vártatva Kürti kisasszony lépett be a reggelivel. Halkan s némi zavarral kívánt »jó reggelt« míg Mohai fel sem vévé tekintetét az asztalról. A leányka gyorsan és csendesen felteríté a kis asztalt, mely a szoba egyik fülkéjében állott és midőn már elkészült egy-két pillanatig tűnődve, lesütött szemekkel habozott. Bele- öntse-e a kávét a csészébe vagy ne? Egészen elfelejté ezt a háziasszonytól megkérdezni. Ugyanazon pillanatban azonban hallá az iró hangját, ki feléje sem fordulva, kérdezé: »Kegyed a háziasszonyúj kisasz- szonya« ?

— Igen, feleié ő lángoló szemekkel.

— Tegnap foglalta el kegyed állását ?

— Igen.

— Hány éves kegyed ?

— Tizenkilencz.

—• No azt szeretem, hogy kegyed nem fiatalabb és Mohai ur mélyen a tintás- üregbe mártá a tollat, mialatt, a leányka szorgos tekintetet vetett a kávéra, a mely okvetlenül egészen ki fog hülni, ha csak Mohai urnák nem log eszébe jutni a reggelizés.

Mohai ur újra megszólalt, de még mindig íróasztala fölé hajolva : Honnan való

kegyed?

— Sopronból.

— Úgy ? Ott négy év előtt én is voltam.

Semmi felelet.

— Ellenáll a kísértésnek, gondola Helgában boldogan az iró és gyorsan tovább irt.

Néhány pereznyi szünet után folytatá vizsgálódását:

— Es mi a neve kegyednek ?

— Kürti Dionysia !

— Mit, hogyan ? kérdé csaknem kétségbeesve és hirtelen megfordulva. — Diony- siának hívják kegyedet ? — Xem értem, hogy lehet ily rettentő hosszú nevet visel ni ? Di-o-ny-si-a ! öt szótag, borzasztó! En semmi esetre se nevezhetem kegyedet Dionysiának. Amellett azonban igen kellemesen volt meglepve a leányka feltűnő szépsége által, s oly arczkifejezést öltött, mintha csak feleletre várakoznék.

De Kürti kisasszony néma maradt.

— Hogyan nevezték kegyedet a szülői házban ? kérdezé, — letéve a tollat és felemelkedve ülő helyzetéből.

— Dión a.

— Diona, ismétlé Mohai — no ez már szépen hangzik — mialatt helyet foglalt az asztalkánál és kávéját csészéjébe öntve, azt élvezettel szürcsölni lcezdé. Diona azt liivén, hogy most már szabad távoznia, megfordult, hogy a szomszédszobába menjen, azt rendbeli ózandó.

— Kérem még egy perezre, marasztald őt az iró, óhajtanék még kegyedtől valamit kérdezni.

Diona szorongva és szemlesütve meg- állott, mig szelíd arczán a figyelmes szemlélő zavart és félelmet vehetett észre.

— Mint egy márvány szobor, — mormogó magában Mohai midőn tekintetét Diona érdekes, kedves arczára függesztő'. Egészen elmerült a leányka gyönyörű voM a i számunkhoz fél ív melléklet van csatolva.