Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 43. szám
jadalini lieIyzetére«. »Győri adalékok i menholvek történetéhez Győr. gyrnn. ?rt. 1877. 1884. E r n y e i P á 1 esztergoníí pap- növendék. Pázmány Péter életrajzát irta meg az »István Bácsi naptár« 1884. évi folyamában. K e r e s z t i Viktor hittndor, llieologiai tanár az esztergomi papnevelő intézetben. Szül. 1855. apr. 7. fölsz. 1877. deez. 22. Irodalmi műve: »Haladás és kereszténység«. Esztergom 1885. Irt több egyházi beszédei és czileket. Meszes P o 1 y c a r p u s szent Peren ez rendi áldozár Veszprémben. Szül. Esztergomban 1842. szept. 4. fölsz. 1870. nov. 16. A »Veszprémi Közlöny« rendes munkatársa. (Folyt, köv.) PERGER LAJOS. AZ ÓKORI RABSZOLGÁK. — Párbeszéd. — II. Most már áttérhetnénk a római rabszolgák sorsának elbeszélésere, mert ezek rokon nép voltak a rómaiakkal; különben még azért is, mivel néhány év múlva a görögök gyönyörű nyelvét is fogod az iskolában tanulni, és pedig szeretem hinni, hogy ugyanoly kedvvel és eredménynyel, mint a latint. Minden görög városban voltak rabszolgavásárok, a hol a rabszolgákat mint portékákat szók iák kiálli.ani. Vagy mindjárt a vásár megnyitásánál le kellett vetniük a. silány rongyot, melyet öl t özei - képen viseltek, vagy pedig, midőn a vevő a bódéba vagy csarnokba lépett, hogy megvizsgálhassa testi épségüket, mint a lőkupecz a megvásárlandó lovakat. Szeméremérzetről szó sem lehetett, mert a szolga csak tárgynak tekinteted és így nem tételeztelek fel róluk olyan érzelmek, melyek csak emberben lakozhatnak. Minthogy pedig minden ponlos vizsgálat mellett is előfordulhatott, hogy a, vevő nem vette észre a rabszolga hibáját, a kereskedő törvényesen kötelezve volt erre a figyelmét előre is felhívni. Ha ezt elmulasztotta és utóbb kiderült! az elhallgatott hiba, köteles volt por.é-1 káját visszavenni és a pénzt visszaadni. Melléklet az „ESZTERGOM és VIDÉKÉ“ számához. Egy ily szolgának értéke 1-től egész 10 mina (a mi pénzünk szerint egy ínina 40 írt) közölt változott liasznavelie- tősége szerint. Gondolható, hogy a fiatal, gyenge rabszolga nem kerül annyiba, mint a kifejlett erős, a közönséges munkás értéke nem volt akkora, mint azé, a kit munkavezetőnek is lehetett alkalmazni, az ilyen pedig meglehetősen mögötte állott a szellemileg is képzettnek, mert ezt a gyermekek mellé nevelőül, tanítóul szokták tenni. De itt a kis Aladár már nem tudta megáilani, hogy egy tanifót mint valami holmit a vásáron lehetett venni! Apa: Igen ám, csakhogy az ilyen művelt rabszolgákkal általában sokkal gyengédebben bántak. Ezeket inkább csak úgy szokta egyik család a másik- naiv ajánlani, ők tehát az úgynevezett reccomendálásra vél ettek és adattak el. Fiú: így már nem oly lealázó a helyzetük. Apa: A vásárolt szolgákon kívül voltak olyanok is, a kik a háznál születtek. A rabszolgaszülők gyermekei a régi szokás szerint a gazda rabszolgái lettek. Azonban a szabad ember.ől és rabszolgáiétól szülötteket már nagyon gyakran szabadon bocsátották. A régibb időke t az is szokás volt, bogy azon idős, a ki fizetésre képtelen volt, hitelezőjének rabszolgájává lett Solon az athéneiek hires törvényhozója azonban ezt a szokást megszüntette és pedig azon szempontból, hogy a szabadnak született görög nem lehet rabszolga. Jóllehet a görög házakban általában sohasem volt oly sok rabszolga, mint az előkelő rómaik paloíáiban, a gazdag görögök néha mégis egy egész sereg- felet t rendelkeztek. Ezeket különböző czélokra alkalmazták. A tulajdonképeni házi szolgálatra Görögországban a régiek mértéke szerint csak néhányra volt szükség ; mégis ha valakinek házi szükségletét hat vagy hét kielégítette, csak szegény embernek tartatott. A jó módúiknál rendesen még egyszer annyi szokOit lenni a szolgák és szolgálók száma. Fiú : Hát a többi rabszolgával mit szoktak tenni? Apa : Legott meg fogod hallani. A szabad görög ember méltósága alatt állónak tartá, hogy az iparral, mesterséggel maga foglalkozzék. Ámbár a görögök között is voltak kereskedők és iparosok, csakhogy, ha jó módnak voltak, nem maguk vitték az üzletet, hanem a, rabszolgák által végeztették. Ezek voltak a munkás, vagy gyári rabszolgák, akik a tiszta nyereségből eltartás fejében bizonyos perczen tét kaptak. Fiú : Ilyen esetben az úr bizonyosa.!] rászedetett és ez nem is ártott neki. Apa: Bizony ez is gyakran megtörtént. — Többször úgy telt a görög ember, ki tudta, hogy rabszolgái szépen jövedelmező tőkét képviselnek, hogy bérbe adta más gyárosoknak s ki v á lóan bá nyatul ajdon onosoknak. így például Kleon bőrgyárosnak politikai ellenfele, Nikias államférfi és hadvezér, ezer rabszolgát adott bérbe a th rácmi bányákba! Fiú: Mivel éppen Kleont említetted, így érteni most, hogy mikép lehetet valaki gazdag bőrgyáros és államférfi is egyszersmind. Tehát ő is egyike volt azoknak, kik a gyári munkát és vezetést rabszolgák által végeztették. Apa: Minden esetre. — Azon görögöknek, kik nagyobb földterületekkel bírtak, ott voltak a rabszolgáik. A földbirtokos vagy úgy tett, hogy a felügyelőt felelőssé tette bizonyos jövedelem beszolgáltatásáért, vagy pedig valami csekély perczentet adott a szolgáknak ruházkodásra és élelmezésre, a felügyeletet pedig maga. teljesítette. (Vége kör.) Dr. BUBÁNY GERGELY. A NŐKRŐL S A NŐKNEK. Az arcz sohasem fog többet nyújtani, mint tévesztő adatokat a sejtés számára. A lélek betűi a tettek s nem a vonalak. Kemény. * Anya! Ob mily boldogság fekszik e szóban. Mi az asszony gyermek nélkül ? vagy több, vagy kevesebb szeretetet birva mindig, mint bogy boldog lehetne ; keble majd üresnek ér/i magát., majd szinte lesüllyed az érzemény terhe alatt: gyengén s támasz nélkül körülhányva,ezer vésztől, nem állhatva ellen a világnak s nem szive hatalmas vágyának, élte egy hosszú örömtelen küzködés; oh de adj gyermek ;t neki s ö nem gyenge már, körülfogva gyermekét nem ingadozik többé a/, élet vészeiben, egész léte ez egy véghetlen sze elmen alapszik s erő nincs, mely őt megtántoritbatná. Ha szivét keserv tölti, nem mosolyog-e gyermeke boldogságot életébe, ha lelkét, a múlt emlékei bántják, nem emelkedik-e a jövő bájjón képzete előtt, oly szép s örömteli, mint csak egy anya kívánat! képzelhetek ? ha hite elveszett, nem tanul-e ismét imádkozni gyermekétől, reményleni s szeretni ? nem nyilik-e uj élet napjainak ? nem érezheti-e szükségesnek magát a világon, hol ápolása a nyájas gyermeket fel fogja nevelni ? 3 gazdagnak, mert e gyermek az övé, az övé kínjai s boldogsága, gondja és szeretete által s ha majdan a gyermek felnőtt s az lett, mit, tőle anyja merénylett, nem fogja-e vele éldelni egész dicsőségét ? nem fogja-e mondhatni a világnak: „kit ti szerettek, csodáltok, magasztaltok, az én gyermekem, én nem éltem hasztalan.'1 Eötvös. Piros pünkösd ünnepén a főszékesegyházban a Herczegprimás távolléte inia>t ő Emineneziája segédpüspöke Palás! hy ő méltósága fog pont ifikái ni. — Horánszky Nándor volt országgyűlési képviselőnk s a mérsékelt el 1 euz ói k Iá é p visel őj o I ö I tj e fa 1 ra gaszo k u jáu értesítette a választó polgárságot, hogy pünkösd vasárnap délelőtt tizenegy órakor fogja beszámolóját s program mbeszédét megtartani. Horánszky Nándor a legtiszteltebb parla- mentairek közé tartozott. Önzetlen becsű letességgel s kitartó munkássággal működő t a mérsékelt ellenzék soraiban, ahol képessége, tanulmánya, lel- kiösmeretessége és előkelő modora minden párt al szemben mintaszerű és imponáló volt. Országgyűlési működéséért Esztergom városa hálával és elismeréssel tartozik neki. Esztergom legmagasabb érdekei nem kívánják ugyan, hogy a mostani kormány hatalma és jövője ellen síkra szálljunk, mert ha valami nagyobbszabásu óhajunk volna, azt ugyan az ellenzékek nem lennének képesek teljesíteni, (pedig nagyon sok ilyen óhajunk van) ; mind a mellett teljes tisztelettel üdvözöljük Horánszky Nándor volt képviselőnket s teljes tisztelettel nézünk programmbeszéde elé. Rendületlen meggyőződésünk ugyan, hogy Esztergom jövője csakis a mostani kormány támogatása és rokonszenve által lenne minden irányban biztosítva; do poli- ti kai meggyőződésűn k főn tartásával csak azt óhajtjuk, hogy Horánszky Nándor, aki a kormány részéről is teljes nagyrabecsülésben részesül, köze 1 itse meg* mentői in kább jö vőnkérdekeit, ami más szóval azt jelenti, hogy eszközölje ki Esztergom számára men ői inkább a kormány rokonszeuvét. — A tanítóknak. A kath. tanítóegyesület közgyűlésén átaláiíos lelkesedés közt jelentették, hogy Acsay X. Ferencz főgymn. benezéstauár a kath. tanítók segítő-alapját hat darab bazilika sorsjegy gyei s a párkányi takarékpénztár huszonhárom forintnyi adomán y n y a I gy a ra pi tóttá. legel v.iselhetlenebb csacska fecsegő mindannyi közt. a kit csak valaha ismertem. De Mohai ur — szakitá őt félbe a háziasszony megrémülve, — Malvina már akkor a harmadik lenne, a ki az ön kedvéért a háztól elbocsájtatott. — Fájdalom a harmadik, — folvtatá tovább az író, — én nem tehetek róla, ha ő még elszenvedhetlenebb, mint mindkét elődje. Egyetlen egy sort sem irhatok, ha ezen fecsegő, kerepelő pajzán jókedvű, szószátyár leány szobámban takarít. Szüntelen énekel meg dánok Igen sajnálnám, ha kegyedtől el kellene költöznöm tisztelt Gerőné asszonyom. Kegyed egy derék, tisztességes háziasszony ; szobáim csinosak ; a kedvező szép kilátás a kertre teljesen kielégít ; de a sok tűrhetlen alkalmatlankodás miatt, melylyel Malvina kisasszony gondolataimat minduntalan megzavarja tökéletesen elégedetlen vagyok. Ha tehát Malvina_ kisasszony itt marad, akkor megyek! Én háboritlan nyugalmat óhajtok, a melyet nem zavar meg senki és semmi! A jó asszony csak ámult-bámult. Soha sem hallott még a jeles Mohaitól ilyen beszédet. Egészen kijött rendes sodrából ; még bőbeszédűsége is cserben hagyta őt egy perezre. — De azt már csak mégsem fogja tenni Mohai ur, — mondá ö végre panaszos hangon — hogy ön házamból elköltözzék ? Mi kifogása lehet ellenem? Tiszteltem, nagy becsben tartottam mindig és büszke voltam azt mondhatni, hogyr nálam lakik a nagy iró : Mohai Lothár. És ön most mégis itt akar hagyni egy ilyen csekélység miatt; csakis azért mivel Malvina néha-néha udvariasan és részvevőiig kérdezi, hogy — hogy érzi magát Mohai ur ? — vagy — Hogy aludt ön ? — vagy — Milyen munkán dolgozik Mohai ur? — Malvina igen érdeklődik a legújabb irodalom iránt. — Miattam érdeklődhetik, a mint neki tetszik, csak engemet ne terheljen vele. Szokva vagyok a délelőtti órákban dolgozni s e szokásomtól Malvina kedvéért nem fogok megválni. Felkérem tehát, hogy mielőbb rendelkezzék saját lakásom fölött az egyszerű okból, mivel, a mint látom kegyed szeretett Malvin áj át néíkülözhetlen- nek tartja. — Az iró távozni akart. — Ugyan mondjon kérem — esengett Gerőné, mialatt egy gyakorlott színésznő biztosságával fájdalmas felindulástól reszkető hangot von fel. — Engedjen legalább időt a megfontolásra. Egész özvegységem alatt még nem történt meg velem, hogy egy ilyen kedves — Gerőné erősen hangsúlyozd a — kedves-t és a hatás fokozására egy művészi pauzát tartott — szolid ember nekem ily hidegen felmondott volna. Boldogult férjem halálával semmi egyéb sem maradt ream, mint ez a rozzant, adóssággal terhelt ház. Tisztán csak nekem kellett szorgalmammal és tevékenységemmel mindent jóvá tenni; mig végre ismét becsületesen megjelenhettem az emberek között. Sikerült is lassanként minden adósságtól magamat mentté tehetni és... — Es folytató Mohai türelmetlenül szavába vágva, az egyik leányát férjhez adhatni és a katonaságnál lévő nagymérvű adósságcsinálásban szenvedő nunokaőcscsét gyámolitásában részesíthetni. Mindezt már untakul volt alkalmam hallani ; de evvel még korántsem menti ki Malvinájának szüntelen zavaró fecsegését. —- Oh Mohai ur, én eddig mindigazon boldogító reményben ringattam magamat, hogy kegyed majd egykor hányatott életemet egy történetté fogja feldolgozni s most ön itt akar engem hagyni és Justina Gerőné született Bergyes talán soha sem fog már könyvbe kerülni. — Ah ezer köszönet, ez szép öntől. Van már czime is a könyvnek ? — Oh igen, csakhogy e cziin nem igen látszik újnak ; neve: kiadási könyvecske. — Oh menjen ön ! Ilyen gúnyt űzni egy egyedülálló, szegény özvegygyei ! — De hiszen kegyed távolról sem oly egyedülálló, a világon ; hisz ott van az ön kedves Mai virulja és én fölötte sajnálom, hogy kegyed mégis oly igen rátartós reá. — Jó ég, ha kegyed már ezen a szegény Malvinán is annyi kifogásolni valót talál, úgy mégis csak szeretném tudni, hogy milyennek kellene lennie az ön leendő nejének ! — Mindenekelőtt hallgatni kellene tudnia, — sietett a válaszszál Mohai — hallgatás aranyat ér! Es ha kegyed türelemmel lesz néhány perczig nyugodtan végig hallgatni, a nélkül, hogy félbeszakítana, egy tervvel fogok előállni s a választást kegyedre hízom. — A szegény özvegy egy mély sóhajt hallatott és nagy zavarában főkötöjét kezűé igazgatni, mig egy néma főhajtással beleegyezését jelzé. — Kegyed mindenekelőtt, folytató tovább az iró — tizennégy nap alatt el fogja bocsájtani Malvina, kisasszonyt és azon lesz, hogy egy jobb házból származó leányt kapjon segítségül. A kitűnő bánásmód jelentkezni fog. Kegyed azonban minden egyesnek a következő feltételt lógja elészabni, a melyre az illetőnek le kell kötelezni magát: Kivéve a kegyed iránt való kötelességet, a leány egyszersmind egy csöndes úri ember —■ az én vagyok — szobáit is gondozni fogja, a ki neki kötelességévé teszi, mialatt szobáimban a takarítással lesz el foglalva, csakis akkor beszélni, ha kérdezik ; minden egyes kérdésre pusztán igen vagy nem-mel vagy ha ez már nem lehetséges, egyetlen egy rövib mondattal válaszolni. Azon leányt, a ki elég erősnek érzi magát és a feltételeket illetőleg állhatatosnak ígérkezik, fogadja fel minden haladék és vonakodás nélkül. Részemről gondoskodni fogok, hogy kegyed se maradjon jutatmazatlanul. Az inspektorné sóhajtva kulcsoló össze kezeit és megadásteljes hangon végre belenyugodott. — Meg fogom kísérlem Mohai nr — úgymond és mindenesetre rajta leszek, hogy egy oly leányt találjak, ki az ön igényeinek teljesen meg fog felelni — Bensőleg azonban meg volt győződve, hogy ily féle leányt is az Úr Isten keveset teremthetett e földre. — Ne essék kétségbe inspektorné asz- szonyom, s legyen jobb vélemény nyel, több bizalommal saját neme iránt, — mondó biztatón Mohai és felkelt. — A ki keres, az talál! tehát keressen kegyed ! Az iró ajánló magát és búcsút vön asz- szonyától a ki most öt most szokatlan, egykedvű hallgatagsággal egész az ajtóig kiséré.
