Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 43. szám

KS/;n<]i;.(io:\i ix, i:\toi,vam

43.

SZÁM.

VASAUNAP. 1887. MÁJUS 29

MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER:

VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN.

HI.ŐI'T/.HTIÍKi Ált :

egtíHK évre .... ..................................6 Irt. — kr.

f

él évre....................................................................3 fit — kr.

negyedévre..............................................................I frt 50 kr.

Eyy s/ám ára 7 kr.

Városi s megyei érdekeink közfönye.

SZERKESZTOSÉG:

SZENT-AMNA-UTCZ.A 3!7. SZÁM,

hová :i lap a/.olliiiiii rés/,ét illető kö/.leinéu.yek kiiMoinlők.

KIADÓHÍVATAL :

SZÉCHENYI-TÉR 331. SZÁM,

hová. a I;i.i> hiva.tii.los s a magán hirdetései, a nyiltJérbe s/.ánt közlőmén vek, előli/.etési pénzek es reclaniálások iiile/.endők.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS III

1 szótól 100 s/.ói* 100 -200-ig 200 — 300-ig

I? HETESE IC :

: — frt 75 kr.

1 frt 50 kr.

2 frt 25 kr.

I’élyegdij 30 kr.

M Afi A N-ll IHLETÉSEK

megállapodás szerint legjn- tánvosiililia.il közöllelnek.

NYJLTTKB sora. 20 kr.

Esztergom, máj. 28.

Olyan a pünkösdi rózsa a májusi virágok közt, mint a szép gondolatok közt a bombaszt. Azért becsülik túl azok, a kik nem értenek a szép virágok nyelvéhez. Olyan az egész élet, mint a pünkösdi királyság, melynek koronája pünkösdi rózsákból van fűzve. Es mégis mennyi gőg, mennyi fen- licjázás, mennyi kevélység veszi körül az ingadozó trónokat. Összes örömeink múlandóságánál mulandóbb a mi józanságunk és kiábrándulásunk hibáink zsarnokságából s gyarlóságunk bálványozásából.

Hogy is mondja Petőfi ?

Múlandóság a királyok királya,

Ez a világ az ö nagy palotája.

Sétál föl és le benne S nincs hely hová ne menne,

S hová lelép, a mire hág,

Minden pusztul... körűié fekszenek Szétszórva: eltört koronák,

Hervadt virágok, megrepedt szivek.

*

Megütötték már a nagy dohot,

Hangos torkú emberek és kiabálni tudó urak »okos emberek« számába kezdenek menni. A haza romlásáról szavalnak elhízott kortesek s kövér államadósságokról nyilatkoznak sovány eszü laikusok, a kik eddig csak a fekete kávék és kapuczinerek mindennapi országgyűlésein tűntek föl. Magyarország két hétre átalakul egy hatalmas kortes tábborrá, mely azonban több millióba fog kerülni, mint egy két beles occupatio. Nagy szerencse,

hogy a szájhősök uralma mindössze csak két hét: egy kis pünkösdi királyság.

*

Kirándulók érkeznek ma Esztergomba. Minden esztendőben örömmel üdvözlünk ilyen jókedvű társaságot, mely a fővárosból idejön egy kis friss levegőre. Sokszor elgondolkodtunk már azon, hogy mi lenne Esztergom jövője. Nem kellene-e gyáripar-teleppé változtatni ? Az kulturális ez anyagi virágzást biztosítana. De mikor azok a derült mosolyéi, gondtalan kirándulók jönnek hozzánk, akkor még legczól- szerűbbnek találjuk, ha Esztergom a maga jól felfogott érdekeinél fogva

átalakul egy óriási vendéglővé.

*

Szuronvos argumentumaink is vannak már város részeink egyesítésére. Nemsokára már a lánczok csörgése is bele fog beszélni a gondolkodók beszédébe. Hanem azért mi még sem egyesülünk. Megmaradunk továbbra is négy város egymás mellett, vagyis mindennapi gyakorlati nyelvre fordítva: egymásellen. Melyik programmbeszéd- ben lesz ez a mi régi mindennapi imádságunk ? Melyik programmbeszéd volna az, mely Esztergomot a rossz szomszédság török átka alól felszabadítani segítené ? Emeljünk kalapot az előtt a lobogó előtt, melyre az egyesülés magasztos eszméje rá lesz Írva ! *

A haldokló országgyűlés végső vergődéseit hazafiul fájdalommal néztem végig az Írói karzatról. Láttam és hallottam Horánszkyt a ki még az utolsó

jjerczekben is dolgozóit, mint a jó munkás és küzdött, mint a jó katona. Láttam, de nem hallót am Polónyit, a ki Horáuszky mellett ült s nagyon bizalmasan beszélgetett vele. Gavallér ellenfelek lesznek azok s nem közönséges ellenségek. Haldokló társadalmi életünk s közéletünk nem sinylenó meg, ha a bokrétás világ zajában különböző zászlók daczára, is gavallér ellenfelek s nem közönséges ellenségok gyanánt állanának egymással szemben a pártok elemei. Higyjen és valljon mindenki olyan politikai hitvallást, melyet meggyőződésből követ, de azon.űl ne áldozzunk fel semmit sem a régi jó barátságból, melyre elvégre a választások után is rá leszünk utalva, hogy idehaza békés szere ettel szolgálhassuk Esztergom érdekeit.

*

Azt, mondja Kölcsey, hogy az emberek mindenkor és mindenütt csontból és húsból alkotvák ; következőleg több vagy kevesebb különbséggel ugyanazon indulatok és szenvedelmek rabjai ; de lehet-e tagadni, hogy bizonyos korban bizonyos indulat és szenvedély, valamint vélemény és ruha, nagyobb kiterjedéssel uralkodik, mint egyébkor ?

Benne vagyunk ebben a bizonyos korban, mely mindenesetre a kortesek aranykora. Hanem azért ne legyen közöttünk viszály, csak küzdelem s ne legyen elkeseredés csak buzgalom.

A lánczairól eloldott pártszenvedély uralma ne tartson még csak addig se, mint a legkurtább életű pünkösdi királyság.

GASTON.

Egyházi birtokok bérlése.

Budapest, május 28.

Egyházi birtokoknak magyar földbirtokosok és mezei gazdák által bérleti utón való használata s jövedelmezőbbé tétele megfelel mind ama kivánalmaknak, melyek az ily birtokokkal szemben közgazdasági vagy társadalmi szempontból támaszthatók.

Az utóbbi években azonban több oly sajnálatra méltó eset jutóit nyilvánosságra, melyek alkalmasak arra, hogy bizonyos cliquek által rendszeresen űzetvén, a, püspökségeknek, káptalanoknak stb. százezrekre rúgó károk okoztassanak.

Miután a magyar magas derűs és káptalanok hazafias erénye és igazán hagyományos áldozatkészsége birtokaik jövedelmének legnagyobb részét vallási j és közczélokra a nevelés és tanítás elő- i mozdítására, szegények fölsegélésére, j tegek ápolására szenteli, kötelessége a |sajtónak fennérintett irányban felmerülhető eseteket nem mint magán-, hanem mint közügyet tekinteni.

Vannak Magyarországon különösen papi birtokok bérletére spekuláló üzérek, kik más érdekeltekkel szövetkezve la birtok értékét lenyomják, annak jövedelmezősége felől hamis híreket terjesztenek, hogy a szövetségükhöz nem tartozó szolid jelentkezőket elijesztvén a tisztességes verseny lehet‘tienné tétessék s igy a maguk közt felosztandó koucz nagyobb legyen.

Az egyházi javakban ekként okozott kár évek során át nem százezrekre, haBEG-SZEBB BABOMEGÉNEKELTEM szép szemed, Bíbor kis ajakad,

Bózsás piczinyke szájadat,

Mely esókot — másnak ad.

Jgéző, vonzó, bűvölő Gyermek-kedélyedet; Ártatlan, jó, arany-szived, Mely mást, oh mást szeret!

A csöppnyi kis virágot is,

Mely boldog kebledül,

S a napsugárt, mely arezodat Csókdossa kéjesen.

Legszebb dalom még hátra van, Utolsó énekem,

Szivem keserve, bánata Lesz eldalolva benn.

Ha majd oltár előtt a pap Egy mással összead,

S ha majdan halkan aj kid is Súgják „igen“ szaval;

Oh akkor, akkor lantomon Zokog a fájdalom .. .

— Az lesz az én legszebb dalom,

Az én hattyú — dalom . . .

JULIUS.

M a i

I

Megértették egymást,

(Karezolat.)

Mikor a hajnal megbiborozza a vadregényes erdők zöldlombsátorát, mikor a fülemüle ékes danáját viszbangozza a harmat gyémánt cseppjeit rengető pázsitos hegyoldal, mikor a nap melegítő sugárival aranynyal hímezi az illatos rétek természet alkotta remek szőnyegét s mikor a völgy szétszórt falucskájában a kicsi templom csengő harangja a szivet hálatelt imával a teremtés Urához emeli; lehet-e boldogabb érzés az emberi kebelben, mint e pillanatban ?

Oh nem !

És kegyed mégis azt mondogatja, hogy miért oly boldogtalan ? Hiszen gondolja meg nyujtott-e a főváros, hol eddig élt oly kellemes szórakozást, minőt a természet itt alkotott, kézzel fogható remekei mutatnak, minőket eddig csak vásárolt képeken szemlélhetett? Volt-e ott oly üdítő levegője a természet utánozhatlan illatszereitől illatozva, mely arcza rózsáit fes- leni készti, mely egész alkatát rugóko- nyabbá teszi! Ügy-e nem ? Ezt nem élvezhette ott, hol most már a néhány fokkal tisztább levegőt is pénzen kell vásárolni. Es ha rám tekint az én egyszerűségemre, higyje el irigylik tőlem a fővárosiak ezen egyetlen vagyonomat, mely egészségemből, napbarnitotta arczomból és a falusi élet többi legdrágább és legszebb adományaiból, áll, és még azt is mondogatják : ez az ember boldog lehet!

számunkhoz fél ív

Igen az vagyok és ha még egy vágyam teljesül, oh akkor igazán boldog leszek!

Oh tehát Önnek is vannak vágyai, monda a szőke angyal, kinek kedélyét nem gyógyították meg e kis paradicsom ritka szépségű tulajdonai.

Persze hogy van ; de e vágyam nem elérhetetlen és én azt hiszem, hogy az ember már akkor is boldog, ha arra gondol, hogy vágya teljesülhet.

Hiszen épen ez bánt, ez fáj az én szivemnek is, hogy vágyaim nem teljesülnek hogy boldog lehetnék. Mit ér tehát e gyönyör, mit itt nekem a természet nyújt, ha szivemet egy teljesületlen vágy tépi, zúzza! Mit ér nekem az élet, ha egy szent érzelmemnek kifejezést nem adhatok?

Míg Margit igy rebegte fájdalmát, az alatt Jenő egy lapot vett elő, mire e pár sort irta:

Miért búsulsz ? tán a szerelemnek Titokteljes hírmondója ez?

Oh úgy örülj, mert fájó szivednek Örömteljes megváltása lesz!

S midőn Jenő Margittól búcsút vett, egy meleg kézszoritással tette le a boldogtalan lágy kacsokba a kis lapot, hogy boldoggá tegye azt a szivet, melytől ö is teljesen boldogságát várta!

Mily sajátságos az emberi természet, az imént Jenő beszélt boldogságáról, s már most vesztett nyugalmát fájlalja! Hát lia Margit nem érti meg ? és ha meg is érti, az ő egyszerűsége boldoggá teheú-e Mar- gitot?

melléklet van c s a t

Ily aggályokkal tépelődve vágtatott Jenő pej lovával munkásai után, míg Margit a boldogság örömkönyűin keresztül hosszan tekintett a távozó után, kit ő megértett! Lehullott a boldogság örömkönve Margit szeméből a harmat gyémántcseppjei közé s vígan danázva futott a csergő patak partjára. Ott leül s mint egy gyermek a csillámhomokban parányi ujjacskáival rajzol- gatja a boldogító nevét és édes fohászok lebbenek el eper ajkiról. így merengett Margit jövő boldogságáról oly sokáig, hogy a nap is már jó nagyot haladt szokott égbolt — utján. A juhász is a nyáját de- lelőre hajtja, a gulyás ostorpattogása a csergő patakhoz tereli a szép tarka gulyát ; és midőn megcsendül déli ijnára a falu kis harangja, akkor rezzent föl néma merengéséből Margit azon kedves tudattal, hogy ő szeret...

...Mily szép az élet igy, szeretve lenni és szeretni, mikor eléri az ember a mire vágyik. Mily jól esik a munka után, ha a bőn szerető kebel egy boldog szívnél édes nyugalmat talál. így történt meg Jenővel is, hogy kedves Margitját boldoggá tette ! Megértették egymást és az egyszerűségben, a kis falu gyönyörűségében föllelték a boldogságot, mely után vágyódtak, mely fellegtelen marad a sírig; mert a két szerető szív mindig megérti egymást.

Ifj. MERÉNYI FEIiENCZ,

C,

o I v a.