Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 5. szám

lived 8 í magyar nemes család sarja volt. 1768-ban született Bilin miegyében. Tárni Imán vaimik izánt éveit kitűnő eredményűvel végez. <■ be 1788. körül. Atyja Kelemen Mihály, anyja Török Rozália volt Makótól. Kelemen László alig végezte az ügyvédi tan folyamot, már is Grassalkovics herczeg gödöllői ura­dalmába neveztetett ki tigyészszé. Ezen szép állás jövedelmét élvezve némi cse­kély vagyont is szerzett magának, meiylyel később mint a színtársulat me­cénása kezdé szervezni a színtársula­tot, melynek időmültával igazgatójává is lett. A szép ismeret körrel biró ifjú közbecsülés részese lévén, a vagyono­sabb polgári családoknál igen szívesen látott vendég volt. Itt ismerkedett meg az egyik hely tartó sági tanácsos leányá­val. A két ifjú egymáshoz való von­zalmát az atya csakhamar észrevette, s nemcsak bogy nem akadályozó, sót örvendett a vonzalomnak, miután a szép készültségéi ifjúban gyengéd ^ fér­jet és szép jövőjű tisztviselőt látott. A jóindulat azonban megváltozott a jegyesi viszony iránt, midőn Kelemen mint pártfogó segély zo a szín társul at élére állott. Eleinte csak gróf Ráday Pál és Ka­zinczy Ferencz részéről talált támoga­tásra, mindezek daczára csak nagy ál­dozatok árán tudott némi eredményhez jutni. Ajánlkoztak ugyan nála korhely diákok, s szélnek bocsátott hivatalno­kok; kontárokkal azonban ő nem akarta Thalia templomát benépesíteni; ő te­hetséges, józan, értelmes és hivatot - sággal biró egyéneket keresett, miután sejté, hogy a színművészet ez e'ső apostolaira nagy küzdelem vár. Ezen időben a magyar érteim-ség visszarettent még azkeszmétől is, hogy valamely család tagja szinészszé legyen. Igen természetes, hogy e kor elfogult­sága következtében a felvilágosult ifjú legelső sorban családja tagadta meg. Miért? Az ügy lassú menetében ne­hogy annak elcsenevészését jósolják ellenségei, változást akart létrehozni. Ezt azonban nem gyorsítható anélkül, hogy ő maga is ne vállaljon részt a nehézségek legyőzésében. Elhatározta, hogy többé nem mint műkedvelő, — pártfogó, de mint színjátszó — igaz­gató fogja vezetni a társaságot. A királyi tanácsos az ifjú eme lé­pése által összes reményeit letiporva látván, nemcsak akadályt vetett az ifjak viszonyának folyta, ása elé, de apai féltékenységgel véd ni kezdé lánya jóhírnevét s felkérte Kelement, hogy mint jellemes férfi kerülje házát s te­kintse magát rajok nézve ismeretlen­nek, ha szilárd elhatározása vissza nem lépni ama tervtől melyet köz.udomás szerint ő képvisel. (Vége köv ) HÍREK. — A herczegpriiuás ő Eminén- cziája tegnap a semináriumban folyó vizsgálatokon személyesen jelen volt és elnökölt. — Dr. Niedermann Gyula, EszTr- gom kiváló fia, a budapesti országos elmegyógyitó-intézet igazgatója az inté­zet körül szerzett valóban kitűnő ér­demekért királyi tanácsosi czimet nyert. — Vadászsport. Iá orkeszin jan. 4-én a Hazay és Kobek urak által ren­dezett nagy hajtó vadászaton százhet­ven nyulat ej'ettek. — A Polgári Bál sikerét leginkább biztosi;ja az általános érdeklődés. Ha - száz meghívó ment szét s még mindig kérnek minden oldalról. 0 Emiuqntiája a herczegpriiuás a jótékony czélra har- mincz, dr. Major István püspök ur tíz forintot volt kegyes adni. Az adakozá­sok egyébként napról napra gyarapod­nak. A jegyek is erősen fogynak, úgy hogy a polgári bál az idei farsang legki ünőbb vigalmának ígérkezik. — Fogalomzavar. A polgári elém maga az oka annak, hogy a polgári ősz ályról zavaros fogalmak uralkodnak. Amilyen hibás az, ha a kereskedelmi s iparos ősz ályok "megtagadják sajá magukat, olyan hibás az, ha. bizonyos affecfált fölfogása körökben úgy ma­gyarázzák a polgári bál fogalmát, hogy az egy olyan mulatság lesz, melyben mindenféle sepleta iparos meg van invi­tálva. Bécsben a polgári-bál a királyi pár látogatása által van állandóan ki­üti Ive. Az esztergomi polgári bál min­den rosszakaratú magyarázatok daczára is clite-inulatság lesz s az egyetlen jó ékonyezélú bál, melynek sikere már biz ősitva. van. — A kereskedő ifjak vigalma febr. 1- én igen érdekes farsangi eseménynek ígérkezik. A tánezrendek ritkí ani fog­ják párjukat s egyenesen Morzsányinál készülnek. Akik tévedésből meghívót nem kaptak, azok szíveskedjenek Brutsv Gyula ur üzletébe fordulni. — A farsanghoz. A Casinó febr. 2- án fogja közösvacsorás, tombolás és humoros estéjét megtartani. A polgári olvasókör pedig jan. 26-án rendezi az idei farsang egyik legeredetibb s leg­érdekesebb vigalmá'. Lesz felnit viga­lom hegyen-völgyön, mindenfelé bősé­gesen. — Farsangi naptár. Az idei far­sang piros betűs napjai szapomdvást szaporodnak. Edd'igéló a következő vi­galmak vannak Karnevál herczeg no­teszébe följegyezve: Polgári bál jan. 22. —■ Dal egyesületi vigalom jan 24. - Olvasóköri farsangi mulatság jan. 26. - A Zenei Kör vigassága jan. 29. — A keresztény kereskedő ifjak es'eje febr. 1. — Casinói közvaesorás mulatság febr. 2. — Második farsangi tiszti este febr. 5. — Dal egyesülő i vigalom febr. 12. — Az iparos ifjuság bálja febr. 12. — U o!só tiszti este febr. 19. — Farsangzáró Zenei Kör­beli vigalom febr. 22. — (Folyt köv.) — Licitáljunk! A napilapok sorra fel hozakodnak azzal, hogy alig van két város nagy Magyarországon, a hol a múlt évi adót nemcsak pon osan befi­zették, hanem még előrefizetségben is vannak. Már most kezdjünk licitálni ! Esztergom városa dr. Helcz Antal pol­gármestersége alatt a múlt évi adói teljesen lefizet e, adó miatt árverést egyál a!án nem tar ott, s az idei adóba több mint nyolezszáz forintot fizetett be. Ezért a rendkívül hangzatos ered­ményért egyébként kiváló elismerés il leti Bárt bay Géza, városi adóvégrohajtófc is, a ki ügyességével árverés nélkül betudta szedni egy mostoha esztendő u án a város teljes adóját. Csak min­den esztendőben hasonló szép ered­ménynyel kérkedhetnénk ! Az elveszett paradicsom azaz pardon, csak az elveszett törvényszék az, a, mi most megint szóba kerül Esz­tergomban, különösen ügyvédi körök­ben. Az esztergomi ügyvédek köré­ben ugyanis mozgalom indult meg, melyről azt Írják nekünk, hogy az 1876-ban elvesztett törvényszéket, úgy a helybeli, mint a vidéki közönség ér­dekében ismét vissza akarják küzdeni. A mozgalom körébe bevona tak többen a város tekintélyei közül, kikkel egvet- énőleg tanácskoz ak azon módok fele r, melyek az óhajtott czél elérésében lia- ialmas emeltyűt képeznek. Ha vala­mely vidék vagy város törvényszéket érdemel az országban, úgy bizony nyal Esztergom azok közé sorolható, mer nemcsak földrajzi fekvése, hanem azon ügydarabok halmaza is visszakövo éli az ügyv dek elvesztett paradicsomát, melyet a szelesebb jogkörrel felruhá­zott járásbíróság éven kint oly szám- iné nyiségben ii.iIóz el, hogy az a több bíróval működő törvényszék működési keretébe nem csak beleillik, hanem az ország nem egy törvényszékének évi énv k edését j el en tél én yen l ú I szá rnyalja. Van még o y másik körülmény is, mely a törvényszék visszakozása nud­let! szó! s ez a tnnudijak impozáns összege, melyet az állam előlegez s a mi vidékünk e részben igen soka* kíván az államról, mert a, tanudijak e reket emésztenek fel, amiből a nálunk visszaállítandó törvényszék, kiadásaiban nem csekély Meze et találna. Hát ha még figyelembe veszszük a főieknek te­mérdek költségét, melybe részint a komáromi ut és tartózkodás, részint az ügyvédi helyet!esitések kerülnek, igazán bámulja az ember, hogy ily helyze ben Esz ergom ügyvédi kara és polgárai régen nem tettek lépéseket, ha a 'örvényszék visszakozása iránt nem is, de legalább a kevesebb köz­lekedési akadálylyal megközelíthető bu­dapesti törvényszékhez való csatlako­zás tárgyában. Ha a törvényszéki bí­rák választására volna bízva a hely­csere, úgy hiszszük, hogy az ipolysági törvényszéki bírák hozzánk vágyódnának, ahol számukra élén kebb társadalmi élet, gyermekeik számára pedig, ren­dezettebb iskolák állanának rendelke­zésre. Ámde ne foglalkozzunk a bírák választásával, mert ez keveset Rudit ügyünkön, hanem lépjünk közös erővel, örhetlen ki arfcással azon sorompóba, ahonnét az eszme megvalósítására czél zó intézkedések kiindulnak, miknek nyo­mába a siker csak úgy hághat, ha az akarat nyilvámilása tényekben nyer ki­fejezést nem csak a czélt elérni óhajtó érdekeltek részéről, hanem azon eddigélé iiidifferons tényezők részéről, kik ma­gas állásuk folytán az ügy sikerét be- refcőzni vannak hivatva. — Dr. Zádori János kanonok, a Magyar Sión nagyérdemű szerkesztője a következő sorokkal búcsúzik el ol­vasóközönségétől : Ezen utolsó szám­mal szívélyes búcsút veszek az igen ;isz élt közönségtől. Azoknak nevei, kik a szerkesztést ezentúl folytatni fog­ják a következők : Dr. Horváth Fe­rencz jog és egyháztörténet tanára; Dr. Proehászka 0,tokár (eddig Dr. Peiliő Rudolf név alatt: irt) lelkészet és erkölcstanár; Dr. Kérészty Győző, biblikus tanár; Dr. Walter Gyula ne­velés és hitelemzés tanára. Mindazál­mokat vált. életre s meny országot varázsol a földre, mikor két találkozó szivet kap­csol össze. Ilyen varázs ereje volt két nemes szív 'találkozásának. A fiatal ember mindennap Mari ablaka mellett haladt hivatalába. A piczi, alacsony házak között egyetlen egy ablakban sem voltak olyan gyönyörű virágok, mint a Mari ablakában. Pedig nem a Kara bácsi jóindulatából; mert az öreg ur szerette ugyan a hasznos konyhagazdasági növé­nyek virágát, meg azt a drága jó virágot Budapesten; de ki nem állhatta az illatos ártatlan virágot, melynek semmi hasznát se látta. Mari pedig mindennap reggel épen ak­kor öntözte meg kis tanítványait, mikor az a fiatal ember a hivatalba ment. Mintha csak kicsinálták volna, olyan pontosan összevágtak azok az első találkozások. Eleinte csak a szemek üdvözölték egy­mást; Később már a mosoly verőfényes nyelvén beszéltek egymáshoz. Nemsokára azután már virág is hullott ki az ablakból, persze, egész véletlenül. Hanem azért Ko­vács Laczi csak úgy megőrizte, mint a neki szánt kincset. A milyen apró volt a város, olyan ne­hezen ment a találkozás. Sajátszerű jellemvonása az a kisvárosi embernek, hogy boszankodik, ha ismeret­lent lát. Annyira törődik azokkal, a kik­kel együtt lakik, hogy még a rokonaival se különben. A kisvárosi élet egyébként meglehetős közönynyel nézi Európát, de a szomszéd húsos fazekai közé szívesen bepislogat. Szereti tudni azt, hogy mi történik például odaát a függönyök mö­gött. Kutatja a részleteket s nagy gyö­nyört talál az apró pletykában. Szereti tudni összes polgártársai s polgártársnöi titkát s ha nem bírja megtudni, akkor neki áll a komponálásnak. Á ki a jelen­téktelen detailok iránt kitűnő érzékkel bír, az rendesen szörnyű érzékeny. A kis vá­rosi ember minden apróságban jelentősé­get keres. Ha a jómódú mészáros nem üdvözli elég alázattal, akkor már el van keseredve és szeretné tudni, hogy mért haragszik reá, mikor ő a húsát sohase becs­mérelte. Ezen a kínos kérdésen azután képes napokig is eltűnődni, mig végre kiderül, hogy egy haldokló ökör végső vergődésében megsebesítette a mészáros karját s igy nem képes kilenczven, hanem csak nyolezvankét fok alatt köszönni. Nagy sensatiót szokott kelteni minden uj téli kabát is. Az nap nem történik egyéb a nagy világon. De hát honnét is veszi az a szerencsétlen tisztviselő azt a sok pénzt, mikor a leányai báliruhájáért már két év óta adós s a felesége kénytelen baromfia­kat nevelni és tejet termelni, hogy jusson valami a csibukba is! Nagy figyelemmel kísérnek minden mozdulatot. Ha egy fiatal ember véletlenül szóba áll egy haj adón nal: akkor már kész a pár; ha végig sétád vele az utczán : akkor már meg van az es­küvő; ha pedig végig farsangol vele: ak­kor már minden asszony szeretné az uj menyasszony kelengyéjét látni s ha abba hagyja a látogatásokat: akkor a kikosaraz-, tatás ezer okairól foly a mendemonda. Hőt megtörténik még az is, hogy a leány úgy nevezett imádóját összeköttetésbe hoz­zák a mamával s a mamát azután pokoli othellósággal marczarigolja meg a féktelen haragú papa. Nagyon mulatságos a kisvá­rosi élet a maga kicsinyeskedésében, sza- tócsságában és boldog együgyűségében. A hol annyira törődnek egymással az embe­rek, hogy még a mások tyúkszemeit is élénk figyelemmel kísérik azoknak a lá­bán, a kik nem is sejtik ezt a végtelen figyelmet. A kisvárosi körök mindent tud­nak. Belenéznek a vesénkbe s a zsebünkbe s ha nem látnak valami rendkívülit, akkor azután hozzá komponálnak a gusztusok szerint. Nagyon nyájasak úgy szemtől szembe s haragos fügét mutatnak a zse- bökben. A ki sokat farag, sok forgácsot ejt; a ki sokat tereferél, sok badarságot őröl. De a legostobább pletyka is olyan j hatást kelt a kisvárosi körökben, mint valami világraszóló szellemi alkotás a pá­risi salon okban. Jaj annak, a ki még csak a kisvárosi ember árnyékára is rá mer lépni; de halálfia az, a ki meg mer szólni olyan tekintélyt, melyet a kisvárosi büszkeség a magasztalás tömjén füstjével bálványoz. Az a tekintély bizonyára vagy hatalmas hangjának, vagy impozáns ter­metének vagy határtalan ostobaságának köszönheti halhatatlanságát. Erről a hal­hatatlan emberről ugyan a szomszéd vá­rosban már semmit se tudnak; de elég ha idehaza födözték fal. A ki pedig bele nem tudja magát élni a kisvárosi élet ki­csinyes szellemébe, az nem a jutányos koryphaeűsok szerint való ember. Azt egy­szerűen minden kihallgatás nélkül halálra ítélik, mert rásütik, hogy összeférhetetlen, világfelforgató, sőt fekete lelkű ember. Es ezek közé az ágy on ítélt emberek kö.:é tar­tozott Kovács Laczi is, ;i ki sohase bírta magát beleélni az együgyű bálványok és nadrágos vénasszonyok társaságába. , Ha­nem azért nagy lesi figyelemmel kísérték minden léptét. Egyszerre csak azt beszélték róla egy igen előkelő társaságban, hogy — Kovács Laczi, az a sepleta diurnista, tegnap reggel megcsókolt egy kis kacsót, mely a Kara bácsi háza egyik virágos ab­lakából nyúlt ki. Ez a megcsókolt kéz nem lehet másé, mint Kara Mariskáé. Ebből pedig okvetetlenül duellum lesz, mert a leánynak már vőlegénye van, a ki két hó­nap múlva (a mint hivatalt talál) el is veszi. Hát tessék! Ilyen erkölcstelenség! I Ilyen csábítás! Mi lesz ennek a vége! A pletyka derék ültetvényeseinek az egy­szer csakugyan igaza volt abban, hogy Kovács Laczi megcsókolt egy. hófehér kis kezet, mely egy szál virágot nyújtott, ki az ablakon. Hát van ebben valami bűn ? Az ideális közép korban alig érhetett nagyobb ki­tüntetés egy leányt, mintha egy férfin megcsókol a a kezét. Manapság a csók nem a kacsokon szokott kezdődni. Hanem igenis végződni. A vőlegény kezdi az aj­kakon s a közönyös férj csupa illemből végzi a kacsokon. Már a világ előtt csak tartozik ennyivel a feleségének. Hanem egész más csók csattant el azon a fehér kis kacsón, mely egy szál piros, virágot nyújtott ki az ablakon. Történe­tesen épen akkor, mikor Kováes'Eaczi arra. ment. Hát tehettek arról mindaketten ? Két szív találkozott mindössze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom