Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 41. szám
Melléklet az „ESZTERGOM és VIDÉKÉ“ 41. számához. álló társulatával az előadásokat me«:hogy bátran elmehetek o '.a megint. Az nem puska, se ágyú, amit magúkká;! hordanak, nincs is benne golyóbis, csak olyan okul árui m-fóle az egész, azon nézik a tájékot. Aztán, ha végig nézték, összeszedik megint a sátorfájukat és mennek a városba, aminek nagyon megörülnek az én városi collégáim, a kocsin árosok! VÉN RÓKA. Hogy lett egy átkos néváldottá? Egy kedves ös me ró sün le látogatóit meg. Csinos szelíd természetű fiatal •ember. Minden szelídsége mellett még is volt már vagy tiz párbaja. A párbajra az okot mindig egy »átkos« név szolgáltatta, egy olyan név, a melynek hallatára minden szelidsége mellett is majdnem tigrissé változó,t. Legtöbb párbaja Gr. . . i reliabitálása idejében volt. Ha valaki csak távolról is azt merte gyanítatni, hogy ő nem tartja egészén haza árulónak (I . . . it, bele kötött s a vége — párbaj let . Volt is vagy hét belieggedt sebe, de ő is adott egy pár kiiünő vágást ellen feleinek. Édes anyjával, nővérével évek óta, nem beszél, mert azok más véleménynyel vannak az ő átkos név viselőjenek működése felől; azok nem tartják haza árulónak. De nem is csoda mert nővérét egy szent érzelem fűzi a G . . . i névhez a hitvesi érzelem. Ugyan is férje közeli rokona a hires Ct . . . inek. Édes anyja leányánál tartózkodik s minden nap tanúja leánya, boldogságának, tehát hogy átkozhatná ő azt a nevet, a mely az ő szemében szent név, hisz gyermekét annak a névnek viselője teszi boldoggá! Ismerősünk eme nagy ellenszenve pedig nem alapszik személyes meggyőződésen, mert a, »nagy napokban« még ő kicsiny pólyás gyermek volt. Ő is, mint annyian, a történelemből merítette a gyűlöletet azok iránt, akik szegény hazánkat elárulták. Egy derék jó magyar nevelője volt. ki mint honvéd százados küzdte kérésziül ama szomorú gyászos napokat. Ez sokszor elmondta neki ama »nagy napok« eseményeit, a kivégzések borzasztó napjait. Az ifjú szivébe vésődtek mind e szavak, s ő leikéből hitte, hogy az örök emlékű napok gyászos esemény ölt egyedül G . . . idézte elő. Mikor nálunk volt, épen levelet kaptam édes anyjától, a melyben újólag panaszkodik fia hidegsége miatt s azzal végezte levelet, hogy csak akkor lesz teljesen boldog ha másik gyermekét, is szivére ölelheti. En örültem, hogy alkalmam van vendégem szivére beszélhetni. Minden erőmből iparkodtam rá beszélni, hogy menjen haza, béliül jön ki édes anyjával. nővérével. Rábeszélésem sikertelen volt, Ha vendége van az embernek, a legnagyobb gondot rendesen annak mikénti szórakoztatása okozza. Mi most fel voltunk mentve a gondtól. A »hires« párkányi vásár ép az nap volt. Elvittem vendégünket Párkányba, hogy gyönyörködjék a mi százszor szépeink szem 1 élésében, a kikre méltán büszkék lehetünk, mert ritka városban van annyi szép, kedves leány mint Esztergomban. A »fő utón« százszor végig menve, a takarék pénztár épülete előtt meg álltunk, hogy az arra menőket jobban szomiig vív vei lessük. Midőn egy-egy .szép nő elment előttünk, vendégünk lelkesedve kiáltott fel : — Gyönyörű leányok ! Igazán ritkán látni ennyi szép hölgyet együtt s mily szép termete van mindannyinak. Egyszerre az ón kis leányom el- kiáltja magát : — Nézd mama, ott-ott a K. . . a kisasszony! Én hirtelen abba az irányba néztem, a mely irányba kisleányom mutatott, kiváncsi voltam az ő legújabb kedvenczei egyikét megösmerni, a kiről már nekem annyit beszélt. Igazán kedves a réz, mondám halkan, a mint K . . . a kisassony szende arczát megpiHantám. — Hol, melyik az kérdé kíváncsian vendégem? — Magának. nem szabad őt látni, feleiéin tréfás komolysággal. Miért nekem nem? Ki az a hölgy, hogy nekem nem szabad látnom ? —• Egy fiatal, kedves szép teremtés, a kinek a legtisztelendőbb állása van, egy olyan egyéniség, a kire legdrágább kincsünket: gyermekünket' bízzuk. — Ah! Tanítónő? — Igen. —- Most már csakugyan kiváncsi vagyok, hogy miért nem szabad látnom ? Nem felelhettem, mert kisleányom egy hangos »kezeit csókolom«-mal figyelmessé tét e az épen előttünk elhaladó K...a kisasszonyra. — Ah, mily kedves arcz, suttogó vendégünk halkan ; nézze csak kérem azokat a szelíd szép szemeket, ilyen benyomást még soha, sem tett re ám egy nő tekintete sem... A kocsik összetorlódtak s K...a kisasszony kíséretével kénytelen volt előttünk in egál lan i ; épen úgy álltak, hogy K...a kisasszony arcza félig felénk volt fordítva. Vendégünk elragadtatva, szónélkül nézte a kedves üde arezot. Mikor elmentek, mi is hazafelé vettük utunkat. Vendégünk felsóhajtott: ■— Igaza volt, hogy nekem nem szabad lett volna látnom e kedves leánykát, mondó, búsan. Talán soha sem fogom többé látni s mégis érzem, hogy ez angyalarczot nem fogom elfeledni soha !...-— Dehogy nem felejti, feleiéin vidáman, hisz csak egy szavamba kerülés gyűlölni fogja ez ösmeretleu leánykát. — Gyűlölni ! Csalódik, nem tudom, hogy mi történt velem, de érzem, hogy sohasem felejtem el s mondana bármit nem tudnám gyűlölni. — Még akkor sem, ha, azt mondom hogy K...a, kisasszony annak a maga, által annyira gyűlölt G....inek vérrokona, ? — Kinek? G....inek ? Lehetetlen, kiáltó, elvörösödve. Ez az angyal a h:- énaszivű hazaárulónak vérrokona volna? — Igen, legközelebbi vérrokona. — Borzasztó ! Hazáig aztán egy szót sem szólt többé, de a mint hazaértünk, szomorú hangon mondá: — Ha innen elmegyek, egyenesen édes anyámhoz megyek, hogy hadd halljam minél többet azt az »átkos« nevet, a melyet egy angyal arczú leányka áldottá tett előttem !... Szó nélkül szorítottam meg kezet s bensőmben én is áldottam azt a kod vés szelíd arczú leánykát, a ki tudta n'dkiU visszaadta egy édes anyának fiát s a ki azt az »átkos« nevet áldottá tudta tenni !... BÁRTFAY RÓZA. HÍREK. Ö Eminencziája a, Herczegpri- más, mint örvendetesen jelenthetjük, Karlsbadban teljesen egészségesen érzi magát, a fürdői kúra s némi pihenés igen jótékonyan hatnak, ügy értesülünk, hogy ő Eminencziája a pünkösdi ünnepek illán fog ismét székvárosába, visszaérkezni. — Polónyi Géza az esztergomi függetlenségi párt képviselőjelöltje tegnap este városunkba érkezett. Fogadtatására, a hét órai pesti hajóhoz lelkes választó közönség gyülekezett össze, mely a jelöltet partra szállásakor élénken megéljenezte. Polónyi Géza ma d. e. tizenegy órakor fogja, programinbe- szédét a Szentháromság-téren megtartani. A függetlenségi párt hatalmas ovácziókra készül. A köbölkúti kerületben a függetlenségi - és négy ven ny olczas-párt, Zboray Béla fővárosi ügyvédet lépteti fel jelöltül. Hire jár, hogy Dr. Hor- foványi József, az an ti sémit á,k jelöltje belátván küzdelme sikertelenségét, a jelöltségtől visszalépett. A köbölkuti kerület képviselőjelöltje a szabadelvű- párt részéről Luczenbacher István, kihez napról-napra nagyobb párt ragaszkodik. — Választási mozgalmak. Áldozó | Csii örtökön délelőtt a. mérsékelt elleu- i zéki párt a három szerecsen vendéglő udvarterén nagy értekezletet tartott, melyen a pártvezetőkön kívül mintegy harmadfélszáz választó polgár vett rész . Frey Ferencz megnyitván a gyűlést, nyomban fölemelkedett dr. Ozorav József primási levéltáros és hangzatos szólamokban fejtegette a párt czélját és Horánszky Nándor érdemeit, népszerűségét és esztergomi jelöltségének jelentőségét. Utána szólott Marosi József, ki rámufatót a közgazdasági viszonyokra és bajokra, továbbá a kormány mulasztásaira,; fokozódó hévvel és 1 el késül tség’gel hangoztatva Horánszky Nándor érdemeit és tevékenységét, minek méltó elismeréséül a választó polgárok ragaszkodását biztosítottnak látja. Végül még Dóczi Ferencz szólalt fel, ki a vámkérdésben ismertette azon elvi álláspontot, melyet Horánszky Nándor jelölt elfoglalni ígért. Ezután Frey Ferencz elnöklete alatt megalakulván a hatvanas bizottság, a lelkes pártértekezlet feloszlott. — Esküvő. Hónig László kir. mérnök kedden vezeti oltárhoz Esztergom egyik legkedvesebb leányát, Horácsek Czilikc kisasszonyt. Fogadja a boldog- pár előre is szerencsekivánatainkaf. — Nász. Kedden reg. 9V2 vezeti oltárhoz Pilisy Pá 1 ebedi tanító és fbirtokos Holly János primási főkertész szép és kedves leányát, Matildot. Az esküvő a vízivárosi templomban lesz. Honvédgyülés. Az idei országos honvédgyülésen az esztergomi honvédegyesületet Burián Pál ügyvéd vezetése mellett három volt honvéd képviselte.- Bátori sírja. A honvédtemetőben pihenő nagy hős sírját kegyeletes és gondos kezek ápolják, úgy hogy a, díszes emlékkő alatt a sirdomb virágokkal s a megemlékezés egyéb jeleivel vau beülUtve. Meg kel 1 -e említenünk, hogy a szabadságharcz nagy hősének sírját Barta Endre megyei főszámvevő, négy ven nyolezas őrnagy részesíti ilyen megható kegyeletben? — A városi leányiskola javára június elsején a, Wargha-féle 1 eremben jótékony műkedvelő előadás lesz, mely után a hegedűiskola tanulósága s a leányiskola énekkara is közre fog működni.- Szabadhegyi Aladár, a szombathelyi. színtársulat igazgatója, mint lapunkat tudósítja, június elején jön városunkba, hogy negyvenkét tagból kezdje. Maga a direktor azt is jelenti, hogy bérletcsinálás végett személyesen fog eljönni Esztergomba. A szombat- helyi állandó színház társulata az erők s az előadott darabok után Ítélve a jobb vidéki színtársulatok közé tartozik s így aligha fog Esztergomban mellőz- tetésben részesülni. — Szuronyos história. Bármiként :s óvakodunk föl háborító botrányok tárgyalásától s akármint is kerüljük egy leg.ujabbi szuronyos história nyilvános tárgyalását, nem bírunk kitérni a felháborodott polgári közérzület parancsa elől, melynek múlhatatlanul engedelmeskedni tartozunk, ha a nyilvánosság jellegét tovább is viselni akarjuk. Napok óta sem beszélnek egyébről Esztergomban, mint a legújabb szuronyos históriáról. Nem adunk hozzá semmit, nem veszünk el belőle semmit; hanem elbeszéljük egész nyugodtan az affaire részleteit. Reviczky Győző központi főszolgabíró a délutáni bécsi hajó érkezése elő.t szemlét tartott a duna- gőzhajó állomás környékén, a mi egyébként igen dicséretes hivatalos buzgalomra vall. Van a kikötő előtt bizonyos térség, melyért a dunagőzhajózási társulat évi bérletet fizet a tulajdonos primási uradalomnak. Ezen a bizonyos térségen azután kijelölik a kereskedelmi forgalom szállító és lerakodó helyeit ugv a kereskedők, mint a szállítók számára. A térjelölésnél a forgalomi útvonal nyilván tamása mindig a bérlő társaság esztergomi képviselőségét, a dunagőzhajózási ügynökséget illette. Az ügynökség Schal kliász Ferencz esztergomi szállító-bizományos számára rendes forgalmi területet állapított meg, a hová a málhákat lerakták, vagy a honnan az érkezetteket elszállították a munkások. Schalkhász Ferencz kocsija a napokban is ugyanúgy, mint egyébkor a rendes időben szállítmányért jött1 ki a hajóhoz. A nagy teherkocsit három ismert munkás kezdte magrakni. Úgy állott oda a teherkocsi a málha- készlethez, hogy a kocsi vagy személy- forgalom nem szenvedett akadályt. Maga a bizományos távolabbról nézte a felrakodást. Egyszerre csak megjelent a szolgabiró s megparancsolta a felrakodó munkásoknak, hogy rögtön álljanak tovább. A munkások siettek engedelmeskedni s csak annyi időt kértek, mig egv-két hordót még fölhenge- rítenek. Erre a bizományos, Schalkhász Ferencz, maga lépett a türelmetlenkedő szolgabiró elé s arra kérte, hogy engedje a munkálat befejezését, mert a kocsi a kijelölt területen nem állja el a közlekedést. De a szolgabiró nem tűrt magyarázatot s erélyes hangon követelte, hogy rögtön mozduljon el a kocsi. Schalkhász Ferencz, a ki egyébként, mint egész szelid természetű és tisztességes modorú polgár soha senkit nem inzultált, kijelentette a szenvedélyesen beszélő főszolgabíró előtt, hogy azt a helyet, melyen most a kocsija áll, maga a társaság mérte ki számára s ott szokott már dolgozni hosszabb idő óta, a nélkül, hogy zavarra adott volna okot. A szolgabiró azonban nem fogadott el semmi magyarázatot, hanem a kikötő előtt álló csendőröknek megparancsolta, hogy írják fel a szállító munkások nevét. Egyúttal intett nekik, hogy ne távozzanak cl. A bizalmasan beszélgető polgárt pedig azokkal a szavakkal utasította el, hogy »no inzul- táljon, kérem!« A haragra lobbant szolgabiró ekkor bement az ügynökhöz, a ki megerősítette Schalkhász állítását, hogy a kijelölt térről a forgalom akadályozása nélkül csakugyan szabadon és jogosan rendelkezhetik. Az ügynök kinyilatkoztatása még nem oldotta meg a kérdést. A szolgabiró Schalkhász Ferencz csillapító szavait ismét eluta-
