Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 39. szám

MEG,.JELENIK HETEN KI NT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. KLOI'T/K'I'IOSI ÁR : í égős/, övre .... .......................... f él évre.......................................................... negyedévre .................................................... E ijy s?áni ára 7 kr. 1 “..... G Irt — kr. 3 fit - kr. I írt ">0 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, hová. a. Iti.p K/.itlIumi rés/.ét illető kö/Jemények küldendők. KIADÓHIVATAL : SZÉICHÍINYI-TÉR 331- SZÁM, liovii, a lap liivatnJos s a magán hirdetései, a nyilfíérbe szánt köz­iemén veik, előfizetési pénzek és reelamnlások intézendők. II I HIRDETÉSEK. HIVATALOS III l.’DKTKSKK : I szólói 100 szóig — fit 75 kr. 100 -200-ig . I fi t 50 kr. 200 -800-ig . 2 fi t 25 kr. Hélyegdij 30 kr. lí i\l A0 AN-lII líHMTKSk'K megiíllapodás szerint Jegjn- tányosíibhan közölletnek. NYIIiTTÍOIt sora 20 kr. Városok veszedelme. Magyarországon a tűz- és elemi ká­nok eileiii biztosítás és az életbiztosi- Itás legtávolabb maradt visssza egész [Európában. Intő példa és egész Magyarországon miegszivleleudő tanulság, hogy az el- ijhamvadt városokban s helységekben imajdnem semmi sem volt, vagy csak saz elenyészésig csekély összegek vol­tak biztosítva. A leégett helységek tűzoltó szerei, iaz oltáshoz szükséges viz s általán az coltási felszerelések oly szánalmas ál­lapotban voltak, hogy jobb lett volna dia egyáltalán nincsenek. Sok száz község van Magyarorszá­gon, melyekben ha komoly, szakértő -vizsgálat tartatnék, ugyanoly megszé­gyenítő, közveszélyes állapotok derít­hetnének fel. Mindezen nem tagadható szomorú fényeket, a gondolkodási lustaságnak, , büntetésre méltó restségnek, a szó­rássá vált könnyelműségnek mindezen mzonyitókait; az országszerte szokásos lulyos mulasztási bűnöket, melyeket , biztosítás elmulasztása által követ II minden polgár: az igazság teljes rilágitásában minden tartózkodás nél- xül kell a nemzet lelkíösmerete előtt öl tárni. Csak addig hallgat a nép az orvos savára, amíg a fájdalmat érzi. Ezért ßan most idején a propaganda a kö- (öny, a tudatlanság és általán a biz­tosítás terén a lelkiismeretlenség elleni küzdelemre. Ezért van most idején AZ ÉN SZOBÁM. nfurcsa kis szoba ez, ahol én most lakom, [finden járó kelő benéz az ablakon. Tűik lakásom’ látva mintha szánakozna : lsét lépés a széle, négy lépés a hossza, imn benne egy asztal, nyoszoly a, egy nádszék, kár több el se férne, ha többet kívánnék. (h)kjanak kastélyban, akik többrejvágynak, Iratig elég ez egy magyar poétának. bokájukban le s fel sétálgatnak mások, . tűrés-tagadás, biz’ én nem sétálok, ríirta nagjmn az út: alig lépek egypárt, sgsszafordúlhatok azon módon mindjárt, nnndolatimban ha el vagyok merülve : íiinálom a verset fekve avagy ülve. t csak ülök, fekszem, migmások sétálnak, 'í de igy is jó egy magyar poétának. , betéved hozzám egy-két jó barátom: gőgény hajlékomban is szívesen látom, lí ültetem őket az alacsony ágyra, 'Költjük az időt csöndesen pipázva, i stjiik a jövendőt aranyos színekben, 'y kiczifrázzuk, hogy a piktor se szebben, leszakad sokszor deszkája az ágynak — I baj! így is jó egy magyar poétának. mindenüit, hol szükséges, ujjal mu­tatni a tűzveszély elleni óvrendszabá- lyok szervezésének hiányaira. A nehéz felelősség a sok mulasz­tásért nem egyes személyekre súlyo­sul, hanem a nyilvános és közgazda- sági élet összes tényezőire, melyek érdekelve vannak és részesek. A helyi hatóságok, sőt a mindenütt jogosan nagy befolyást gyakorló pap­ság e tekintetben rendkívül sokat te­hetnének s pótolhatnák, a mi évek hosszú során át sajnosai) elinulasz- tatotr.. Különösen súlyos felelősség terheli magukat a biztositó társaságokat. Ugyanazon társaságok, melyek ala­pításukat, létezésüket, virágzásukat a közvélemény jó indulatának, közértéi mii közgazdasági eszmék befolyásának és a sajtó közreműködésének is köszönik, majd végkép megfeledkeztek arról, hogy a sajtó ezen közreműködését a biztosítási elvek érdekében kifejtett szellemi propagandát nem nélkülöz­hetik. Majd valamennyi biztosító társaság, mely Magyarországon működik, a szel­lemi propagandát és a sajtó nélkülöz- lietlen társműködését rendszeresen meg­vetette s elhanyagolta. Sok igazgatónak bürokratikus nagy­zása rendszerré emelte a mitsemtevést, a biztosítás szellemi propagandájáért és mindent az ügynököktől s a társu­latoknak egymás közti tabella-háború­jától várt. Most már a biztositó társulatoknak, főleg azonban az idegeneknek, melyek csak díjbeszedés végett szállóhelyet Nagy barátja vagyok liálószövő póknak, Akad is szép számmal, zegbc-zugba lógnak. Úgy elnézem, mikor a prédára lesnek, Mikor a kis legyek hálójukba esnek. Tudja jól az asszony, aki tisztogat rám : Ezt a mulatságot hogy sokért nem adnám. Békét is hagy szobám minden kis zúgának, így illik ez, igy egy magyar poétának. Szenes és fás bolt van ép a szomszédomban, Fázom azért mégis a téli napokban, S ha meleg ölelést váltok a múzsával: Zörögnek a szénnel, kopognak a fával. Néha egy rakás fa megindul magátul: Múzsám ijedtében elszalad világul, Itt hagy a faképnél... de csak eljön másnap, Tarka élte van egy magyar poétának. Szobám alatt pincze. Hát ez is jó lenne, Én uram, teremtöm, csak bor volna benne ! Mikor a gégémet szomjúság mardossa: Le-lebandukolnék egy pohár karczosra. Czimhora, italt ott minek keresgélnél? Nincsen ottan egyéb patkánynál, egérnél! S padláson a macskák hangversenyt csinálnak Nagy mulatság ez egy magyar poétának. Furcsa kis szoba ez, ahol én most lakom, Dudaszó hallik be ajtón és ablakon. Dudaszóra kelek, dudaszóra fekszem, Tánczol bele szivem, tánczol bele lelkem. Ki szomorú, ki vig, ki vastag, ki vékony, Be a repedésen, be a hasadékon. tartanak, vagy meg kell szüntetni» a gondolatnélküliség ezon scherúatis- musát. vagy pedig saját mulasztásaik állal magát az államot kényszerítik arra, bogy a vármegyékben a kény- szerbiztosit ás kérdésével közelebbről foglalkozzék. A nagyobb magyar társulatoknak egyenként vagy közösen, a biztosítás népszerűsítése végett mindenesetre na­gyobb munkásságot fog kelleni kifej­teniük és úgy saját, mint a közérdek ez óljából erélyes és rendszeres tevé­kenység által a biztosítás A-B-C-jének és a biz ositási eszmék kis kátéjának nólkülözhetlen ismeretét a nagy kö­zönség közt terjeszteniük. Ha a biztositó társaságok Magyar- országon eddigi bürokratikus ósdi szo-j kásuk mellett maradnak, úgy az álla­mot kényszerítik a beavatkozásra. Mindenek előtt hiányzik ezen inté­zeteknél a nép által könnyen meg­érthető propagandának és érdemleges ellenőrzésnek észszerű gépezete, melyj a tűzoltási rendszabályok pontos foga.-1 ínidositását minden helységben várat­lan revideális által folyton vizsgálja. Még egy más újítást is indítványo­zunk, miután az országos tűzoltó-szö­vetség magas védnökének, József fő-' he rezeg O csász. és ki r. fenségének éréivé és hazafias buzgalma a gyakor­lati életbeléptetést és sikert már eleve is biztosítja. Ha Magy arország minden nagyobb községébe az országos tűzoltó- szövetség hiteles jelentéstétel végett! hivatalos megbízottat küld ki, akkor lehetetlen lesz, hogy ezen két;ős szak­értői ellenőrzés és az állam erkölcsi hetolyása mellett oly szégyenletes ál­lapotok tovább létezhessenek és az egész országot felborító katasztrófák ismétlődhessenek. A bátorkeszi tűzoltóság. (Három közlemény.) II. Az egyesület pénztárának helyzete nem mondható jónak. Betekintve a pénztáros múlt évi számadásába, talá­lunk 289 frfc 7G kr. bevételt, 281 frt 07 kr. kiadást, 8 frfc 69 kr. pénz­tári maradványt. Mi volt a bevétel ? Pénztári maradvány 21 frt 32 kr., rendezett mulatságokból 88 frt 28 kr. adományokból 18 frt 50 kr., ami össze­sen 128 frt 10 kr. Igaz, folyt be pártoló tagsági díj is — a község" 50 fiájával együtt 136 frt, ruhaár törlesz­tésből 24 frt 66 kr.; de ott szerepel e két tételnél 138 frt és 184 frr, 81 kr.; összesen 322 frt 81 kr. hátralék, így azután természetes, hogy az elő­irányzat beruházást illető kiadási té­teleinek nagyobb részt nem lehetett eleget tenni, ami a szertár, illetve a működő század munkaképességének rendkívül nagy hátrányára szolgál. Legmagasabban kiemelkedő esemény az egyesület múlt évi történetében a szertár, őrház és istálló felépítése. Ezen — a piaczon emelkedő - dí­szes és a czólnak megfelelő épület, melyhez a telket a város közönsége a tűzoltó intézmény fennállásának tarta­lmira, okmányilag átengedte; a sze­retve tisztelt elnök és főparancsnok Gyönyörűségemre a szelek dudálnak, — Jó dolga is van egy magyar poétának! Dalra dalt igy költők szép dudaszó mellett, Szél koma danája ábrándokba renget. Kétszáz verset irtani ebben a szobában, Vájjon irtani volna fényes palotában ? A világért innen máshova nem mennék, Ide köt már engem sok, sok édes emlék. Lakjanak kastélyban, akik fényre vágynak, Elég ez a lyuk egy magyar poétának! PÓSA LAJOS. »Ö Felsége — a pénz.« I. A világ ezt a zsarnokát akkor koronáz­ták meg az emberek, mikor a legelső arany­pénzt verték. Azóta a pénz szerepelni kez­dett, egy hatalmas országot csinált az egész világból s olyan uralkodó házat teremtett, a mely halhatatlan. 0 Felsége a pénz most az egész világ fölött uralkodik s minden ember az ö alá­zatos alattvalója. Mikor született ez a zsarnok ? A legrégibb költőnél, az isteni Homár­nál még nyoma sincs az érezpénznek. Akkor még a kardok is vörösrézből meg bronzból készültek s az arany szép Heléna gyönyörű fehér márvány karjait, hattyú- nyakát és hókezét díszítette. Ökörszámba ment akkor az élték, Az öreg Homér ugyanis azt írja, hogy Díomedes fegyverei kilenczszáz és Glaukos fegyverei ötszáz ökröt értek meg. (Mai napság már kiment az ökörszám a divatból ; pedig a régi magyar ember a marba szó alatt még mindig értékes jószágot értett). A görög városok közül Sparta a szigorú férfias erkölcsöket s Athén a finomabb Ízlést képviselte. Spartában Lykurgos a vasat kezdte használtatni pénz gyanánt. Vasrúdakat veretett, hogy az imádott aranyborjú varázserejét megtörje. De nem sokáig tartott a merész újítás. Spartába is győzedelmesen vonult be ő Felsége az arany. Igen érdekesek azok a küzdelmek, melye­ket egyes országokban a csábitó arany és ezüst ellenében vívtak. A régi görög és latin poéták nem egy­szer emlegetik, hogy az ólompénzek nem ingerük annyira a zsebeket. Indiában ősidők­től napjainkig apró tengeri kagylókat hasz­nálnak pénz gyanánt. Hátsó I uiia egy ér­dekes országában, Siam ban porczellánból égetnek pénzt s ugyanott Birma-ország- ban ólomgolyókat használnak pénz gya­nánt. Az ólom, a vörösréz, a bőr, a kagyló s a porczellán azonban nem volt képes ö Felsége az arany és ezüst uralmát leverni. Ö Felsége a pénz évezredeken keresztül aranyban és ezüstben uralkodott. Újabban, a mi korunkban, melyet a kő-, bronz-, vas- és aczél-korszakok után méltán el lehetne nevezni papir-korszaknak is, át­ruházta hatalma nagy részét a papirosra is. A réznek, bronznak és alanynak azon­ban egész Európában csak alárendelt sze­repet biztosított.-

Next

/
Oldalképek
Tartalom