Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 37. szám
KK/.TKlídOM IX. KV FOLYAM 37. SZÁM, VASARNAP. IS87. MÁJUS ESZTERGOM ¥ es VIDÉKÉ MF.n.IFLBNIK HETT.NKINT Kf.TS7.ER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. eges/. evn: fél ÓVro . negyeJév re KLÖM/KTKSI Ali Ejjy 8/ám ára 7 kr. (3 írt — kr. 3 fit — kr. I Irt 50 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZF/NT-'ANNA-UTCpA 317. SZÁM, hová si. lap H/.ollnmi rós/.ót illeti! lvö/Jeiííények küldemlők. KIADÓhTváTAL : SZÉCHEN YI-TÉR 331- SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyílttérije szánt közlemények, ,elöfizetési pénzek es reelamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HllíllliTHSIilí : I szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 100 — 200-ig . I frt 50 kr. 200-300-ig . 2 frt 25 kr.- Mélyegdij 30 kr. M A G A N -1111 í I > KT ES E |< megallapodas szerint legjii- tányosalihan közöl lel nek. NVII.TTKIÍ sora 20 kr. APPONYI ÉS RÓNAY. Budapest, május 6 (Dr. V Z. S.) ügy tudom tisztelt Szerkesztő ur. hogy Esztergomban meglehetős eleven antisemita élet van, szerencsére azonban komolyabb és nagyobb mérvű alko.ások nélkül. Az áramlatj például nem képes még csak jelöltet, sem állítani, a mi ;izt bizonyítja, hogy Esztergomban nincsen hivatalos antisemita párt. De van helyette egy tö-j red ék, mely az elégületlenek számával! kibővülve zsong-bong az »elz.sidósodott Magyarország« »haza árulói« ellen. Nem akarom az egyéni nézeteket senkinél sem kifogásolni. Higyjen mindenki jazt, a mit meggyőződése szerint jónak lát és agitáljon az alkotmányos fegyverekkel az ellen, a mit veszedelmesnek hisz. Ha van még alkotmányos! közérzület, akkor a küzdelemből annak a félnek .kell kiválnia, a melyik életre-! valóbb. Hanem két szózatra akarom felhívni az esztergomiak szives figyelmét. Az elsőt, Apponyi gróf, a másikat Rónay püspök intézi a nemzethez. Hogy ki az az Apponyi, azt Esztergomnak nem kell megmondanom. Ismerik ott személyesen, szeretik is, becsülik is, mint fényes politikai karaktert, mint lángeszű szónokot s mint fáradatlan agitátort. Rónay püspök neve is sokkal nagyobb, hogysem nekünk kellene még valamit hozzáadnunk. Rónay Magyarország leendő királyát s az uralkodó ház egy király leányát nevelte. Nagy missiót teljesített a kitűnő szellemű tudós és^ kitűnő hazafi a trónörökös mellett. . Es Rónay Já- czint püspök a királyi családban töltött kötelességek történetének megírása alkalmából kijelenti, hogy ő az anti- semitizmust »ragályos betegségnek« tekinti, melyet mesterségesen tenyésztettek és tettek idültté nálunk, ahova külföldről plántálták he. A nagy szellemű főpap nem átadj a férfiasán kijelenteni, hogy soha. sem veit részt olyan mozgalomban, mely az antisemi- tisinus érzelmeiből fakadt, mert ő mindig iiz egyenlő jogok bajnoka volt a szabadság o rszágában. Apponyi Albert. gróf is ki adta a jelszót? Mohácsról mondta meg az országnak, hogy ő és pártja nem helyesli a szeretetlen küzdelmet s Magyarország hatszázötvenezer polgárának jogegyenlőségéért és'szabadságáért munkálkodva; ■ bem szentesit semmi olyan mozgalmat, mely azt el akarja fojtani. Az országgyűlés revideált házszabályai is hozzászólnák az elmérgesedett állapotokhoz, s szigorúan intézkednek, bogy a felekezetek ellen küzdött uj képviselők törvényes jogosságát némi revisio tárgyává tegyék. Itt is volna már egyszer az ideje, hogy az elkeseredésnél egyéb czélt el nem érő antisemitismus eddigi szívtelen és kérlel hetiéit gyülölségeinek sír- halmára mielőbb oda tűzzék a keresztet ! ESZTERGOM IRODALOMTÖRTÉNETE. (Mr/,termőm város és vármegye egyházi és világi Írói.) XXXIII. V o j n i c s D ö m e szent-Benedek rendű áldozár, főgymnasiumi tanár Esztergomban. Szül. 1855. márcz. 4. fölsz. 1879. júl. 7. Irodalmi műve : »Az esztergomi gymnasium tanárai és tanulói.« Esztergom, gymn. ért. 18872. »Az emberi létekről."« Tanulmány a legújabb physiologiai kutatások nyomán. Esztergom gymn. ért. 1882/3' 1882. C s e r noch J á nos hittudor, káplán Budapesten, tanár az esztergomi papnevelő intézetben ; jelenleg prim.á.si titkár Esztergomban. Született 1852. jún. 18. fölsz. 1874. ííov. 18. Irodalmi művei : »A nyelvadományról.« »Religio.« 1878. »Szabadság és verseny az oktatásban« Budapest. 1879. »Sz.-Tamás höl csészetéliek visszaállítása különös tekintettel hazánkra.« U. M. Sión. 1880. Jelent meg tőle számos czikk és értekezés a »Religio«, >>M. Korona«, »U. M. Sion« és a »Tájékozó «-ban. D e i u i n g e r I m r e esztergomi születésű, a m. kír. gazdasági tanintézet igazgatója Keszthelyen. Irodalmi művei: »A közgazdasági Értesítő«ben. és külön lenyomatban is megjelent : »Jelentés sundsvalli 1882. évi kiállításról. 1883. Megjelent még tőle: Svéd-. Norvég- és Dánországi út.« To- yábbá#: »Angol, Belga és Németországi tanulmányi út.« »Tanulmány a Magyarországon talált praehístorikus 'növény, különösen a magletekről.« Megjelent a báró Nyári Jenő által szerkesztett: »Aggteleki barlang, mint őskori temető« czimíi műben. 1881. A keszthelyi gazdasági tanintézet által 1885-ben kiadott évkönyvében : »Geor- gicon története 1797 — 1848-ig.« ■ Ugyanitt leírta 1865-től mostanig fen- ál'lő gazdasági tanintézet történetét. Jelent meg tőle nagyszámú czikk a hazai és német mezőgazdasági szaklapokban. F a r k as, Fe r e n c z primási uradalmi segédtiszt Esztergomban. Irodalmi működése : Szerkesztette a »Gazdasági értesít ő«-t 1881—83. (Folyt, köv,) PERGER LAJOS. / GAZDASÁGI LEVELEK. (Három közlemény.) II. ■ Egy évtizeddel.előbb vettem át egy oly birtokot, melyen a. régi rendszerű három nyomású ugar gazdálkodás volt folytatva; első teendőm volt a marha létszámot emelni, az ugart félre dobni és még oly szerencsés is voltam, hogy egy iparvállalat, mely eselékeit szarvas- marha tartással értékesité, az alomszalmáért cserében elegendő trágyát adott, hogy földjeimet 3—1 évben ha nem is túlságosan, de rendszeresen megtrágyázhatom. Jó eszközöket, jó munkát, sorvetést, kitünően megválasztott vetőmagot alkalmaztam ; a hozam rohamosan emelkedett, úgy hogy 1882-ben a kis 160 VÁNDOR DAL. SÍ ZENN.YESEN hömpölyög A Bossna hulláma, ^7 A nap hunyó fénye \ Odacsillan rája. í Megállók a hídon ügy nézek beléje, Valami úgy hí, vonz Le a hűvös mélybe. Mintha azt suttogná Habja, hogy a bánat Odalent gyógyírt lel S soha föl nem támad. (Serájevó.) GRÓF VAY SÁNDOR. Találkozó szellemek. (Elbeszélés ) lijINDNYÁJAN szerettük, imádtuk öt. Jr^Hogy is ne! Hiszen olyan kedves, v Á olyan aranyos volt minden tette, minden mozdulata. Aztán ő volt köztünk az intézet legrégibb növendéke. Azért az általános szeretőihez járult még a tisztelet is és a bála melylyel tartoztunk neki, a miért ő bennünket, új növendékeket, az intézet minden titkaiba anyaikig beavatott. Gyönyörűség volt öt nézni, miként oktatja, tanitgatja az uj jövevényekét. A tanév kezdetén, midőn messze vidékekről idesereglettek a fiatal lánykák, hogy itt a »tisztelt testvérektől« oktatást nyerjenek, ilyenkor volt csak sok dolga a kis aranyosnak. A szép, őszi délutánokon lementünk mindnyájan a nagy kertbe; a felügyelő t. testvér rendesen könyvet vagy kézimunkát hozott magával, leült egy padra, olvasott vagy dolgozott, minket magunkra hagyva; eljátszanak ezek a kis angyalkák — gon- dolá — magukban is. Ilyenkor a kis aranyos — igy neveztük őt legszívesebben — vitte a t. testvér szerepét. Ha voltak köztünk olyanok, kiket honvágy epesztett, ő addig enyelgett velük, míg elfeledve, hogy kedveseiktől oly távol vannak, vígan játszadoztak. Aztán leült a zöld pázsitra s mi, körötte kört képezve, hallgattuk előadását a ház száll áljaira vonatkozólag. Elősorolta valamennyi t. testvég tulajdonságait: A. t. testvér haragszik, ha sokat nevetnek; B. t. testvér nem szeret szomorú arezokat látni; C. t. testvér nagy kedvelője az éneknek, ellenben D, t. testvér előtt nincs rútabb tulajdonságuk a kis angyalkáknak, mint ha mindig dudol-nak, akárcsak az erdők vad szárnyasai. Most csak azon kell iparkodnunk — végzé rendesen a kis aranyos előadását — hogy mindenik t. testvér szeretetét megérdemeljük, megnyerjük. Es ő csakugyan el is nyerte azt; a kedves nénikék mind szerették, imádták öt és már előre látták benne jövendő kartájukat; mert azt egyike sem merte volna megálmodni, sem hogy a kis Örzsike még visszatérjen a világba, a melytől oly korán és nézetük szerint, örökre búcsút vett. Dombaházy örzsike nagyon fiatal, alig tíz éves volt, midőn boldogult anyja halála után rokonai beadták a zárdába, mint a rossz nyelvek beszélték azon okból, hogy onnan soha vissza ne kerüljön és ezáltal tekintélyes vagyona reájuk szálljon. A szegény lányka .örömest engedelmeskedett rokonainak midőn tudatták vele szándékukat. Hiszen mi keresni valója volt még neki itt ebben a világban! Kiket oly forrón szeretett, kik őt viszontszerették, azok nincsenek többé. Atyját nem is ösmerte személyesen; csak boldogult anyja beszélt neki sokat, egy jó emberről, kit édes atyjának mondott, ki őt »kedves lányunknak szólította. Ha ezek a jó emberek oly könnyen meg tudták válni 'e világtól, miért ne tehetné ő is! Kérte is rokonait, tennék öt oda anyja mellé, vagy a kolostorba. Szegény teremtési Azt hitte a ko-, lostor és sír egy és ugyanazon fogalom. Pedig dehogy’! Igaz ugyan, a kolostorban ép úgy, mint a Árban él vannak temetve a világ előtt; az is igaz, hogy a kolostorból a halottak ép ugy mint a sírból egykor feltámadnak: csakhogy ez a feltámadás a kolostorból néha hamarább szokott bekövetkezni, mint a "sírból. Alig töltött a kis Dombaházy Örzsike. néhány napot a./Ardában, a tanító, valamint a szolgálattevő .apáCzák mindnyájan megszerették és ő. ezen Szerététet hosszú nyolez év alatt, nemcsak hogy fenn tudta tartani, de még növelte is. Növelte a maga iránti szeretetét azáltal is, hogy a tanulásban a legkitűnőbb volt; ezt néni is lehetett annyira csodálni, mert boldogult anyja a legjobb nevelőnőket tartotta számára. Különösen egy tantárgya volt, melyet egész odaadással gyakorolt, melynek egész szabad idejét áldozta és melyben senkisem érhette utol, és ez a tantárgy — a zongora-játék volt. Nem lehet talán semmi más által úgy az érzelmeket kifejezni, mint ezen léleknélküli és mégis oly szívhez szóló és kifejezés teljes billentyűkkel, mikhez Örzsike oly mesterileg értett és melyekbe oly életet tudott teremteni, mi visszavarázsolta élénk képzelő tehetségébe azon időt, midőn mint alig hét éves lányka egy kis fiúcskával ez hegedűjén, ő pedig a zongorán, egy jótékony- czélú hangversenyen közreműködött, mely idő óta, midőn megtudta, hogy ezzel nyomort enyhített, szegényeken segített, a zongora lett mindene. És jó anyja után leginkább azon emlékezetes nap jutott leggyakrabban eszébe. Mint rohantak hozzá jó anyja és rokonai és össze-vissza csókolták az idegenek, kik. czukorkákkal, narancsokkal kedveskedtek neki. Es ilyenkor, valahányszor visszaemlékezett ezen régi jó időkre, mindanyiszor ott állt első helyen az a fekete fürtű fiúcska — falusi mester tizenhárom éves fia — ki ép oly ügyesen csalta ki a legszebb hangokat hegedűjéből, mint Örzsike zongorájából. Mi történt ezzel a kis müvészszel? ezt Örzsike nem tudta. Ha a nyári szünidőkben rokonainál tartózkodott, sokszor szeretett volna tudakozódni utána, de nem mert. Aztán mit is törődött ő valakivel! Rokonai és a t. testvérek anyira rábeszélték, hogy ő már maga is majdnem bizonyosnak vette, hogy
