Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 33. szám
iísz: ti í i IX. Ii VLO I j Y A VI QQ SZÁM. VASÁRNAP. oOr OO í. ÁPRILIS 24. _______ __________ _____ , ji M EGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: j VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. iaÖM/TTÉHI Ä lí : egész évre .... ...............................C fit — kr. f el évre...............................................................3 fit — kr. negyedévre ..........................................................1 Irt 50 kr. | E tjy s/áni ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-U'T'CZA 317. SZÁM., * hová ír lap szellemi részét illető közlemények Iciildend&lc. KIADÓHÍVATAL: SZÉCHENYI-T'ÉR 33L SZÁM, ’ hová a lap hivatalos s a. magán hirdetései, a nyiI(térbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reehnmálások intézendő!;. HIRDETÉSEK HIVATALOS III.’OLT ÉS EK : M MAGÁN-III If HETÉNEK 1 szótól 100 SZÍ íig — fi t 75 kr. megái lapot ils szerint Jegju100—200-ig 1 fi t 50 kr. 1; tányosab nui közöl tétnek. 200 — 3000. 2 fit 25 kr. : — llélyegd Í 30 kr. [ NYILTT ItR sora 20 kr. ii A JÖVŐ ZENÉJE. Esztergom, apr. 23. Jövő zenéjének nevezik a zenetörténetben Wagner Rik;ird stíljét. Azt a geniális, de egyúttal liarmoniátlan zenei káoszt, mely inkább idegeinket, mint zenei érzékeinket foglalkoztatja. Káoszból keletkezett a világ. Káoszból keletkeznek az eszmék. Nevezzük eddigi jótörekvésünket Esztergom szebb jövőjének érdekében olyan káosznak, mely a jövő termékenyítő talaja. És akkor miben látunk jövőt ? Mindenek előtt hazánk első és ünnepelt főpapjának, Esz ergom első polgárának: a Herczegprimás rokonszenvé- ben. Az ő rokonszenve épit és gyara- pit, az ő áldozatkészsége emel és gyarapító A mostani Esztergom az érseki szék körül épül és gyarapodik. Ezt a rokonszenvet kiérdemelni, megtartani és öregbíteni minden jóravaló esztergomi polgár első és szent kötelessége. Már most menjünk tovább ! Itt van előttünk hazánk topograpkiai viszonyainak egyik legkomikusabb pa- radoxona. Négy összeépített külön város. Négy szétvonó testvér, a ki soha sem ért egyet, mikor valamennyiről van a szó. Az egyesülés eszméje mellett már évek óta lelkesedünk, izgatunk és küzdünk. De mikor ünnepeljük meg az összeforrás ünnepét? Ez a jövő zenéjének első akkordja. Itt van azután a vasút kérdése. A mint kikötötték a hidat s a mint a közlekedés zátonyai feltűnnek, oda Európa s az egész világ. Szünetel és1 pang a derék ipnrosok, buzgó gyárosok és szorgalmas kereskedők jó törekvése. Vasút nélkül nincs jövőnk. Ez a jövő zenéjének második akkordja. Elvették a komáromi kálomisták a katholikus rómaiak törvényszékét. Az esztergomi ember azóta akár Münchenbe akár Komáromba utazik tél idejen, az teljesen mindegy. Az állam kontójára nevetséges összegek kerülnek a törvényszék komáromsága miatt, a teher nő tton nő s a kilátások nem igen gyarapodnak, hogy a törvényszék megint visszakerüljön Esztergomba. A törvényszék visszahozatalának kérdése a jövő zenéjének harmadik akkordja. Itt van azután az elhagyatott esztergomi ipar, mely csak Maecenásokat keres, hogy képességeihez mérten felviruljon. Itt van az esztergomi kereskedelem, mely csak biztos és állandó közlekedési viszonyokért imádkozik, hogy virágzásnak induljon. Itt van végre a földműves osztály, mely a maga érdekeinek aligha kér egyebet, mint egy kis oktatást, tájékoztatást s terményei értékesítése végett biztos közlekedést. Ez a jövő zenéjének negyedik akkordja. Vau azután akárhány gyógyító forrásunk, gyönyörű klimatikus vidékünk, szőlő- és tej-kúrára alkalmas sanatori- uninak való helyünk ; de nincs hozzá módunk, hogy a világot ide csalogassuk. Ez a jövő zenéjének ötödik akkordja. Parlagon heverő munkaerőnk van akármennyi. A fekete gyémántok, vörös és fehér márványok telepei alig néhány mértföldnyire vannak hozzánk s mégis kinek jut eszébe, hogy Esztergom számára az államtól országos jelentőségű gyárat, vagy munkás telepet kérjen? Itt az anyag. Csak meg kellene adni a kenyeret. Ez a város zenéjének halódik akkordja. Van azonkívül még néhány érdekesebb fúga és praoludium. Eltekintünk most a politikától; de legyen akármilyen párti is, a ki ezeket az akkordokat megpendíti és megvalósítja, annak a zászlaja alá szívesen csatlakozunk. Ne űzzünk Esztergomban országos politikát. Van arra elég kitűnő tarok közénk Budapesten. Hanem maradjunk szépen idehaza s keressük Esztergom jövőjének képviselőjét abban, a ki szebb jövőnk zenéjének ezeket a varázsakkordjait nemcsak rnegpenditeni hanem megvalósítani is bírja ! Egy iparos-egyesületünk múltjából. ni. Az esztergomi elnök üdvözlő azután a kegyes főpásztort, ecsetelte az egyesület javára már eddig is megmérhetetlen jótéteményeit és áldást mondott a szerencsés napra, melyen a főpásztor püspökké szenteltetésének 35 ik évfordulóját, az egyesület pedig alapításának ünnepét üli. »A beszéd végeztével — Írja Török János a Pesti Hírnökben — előlépett egy igen fiatal asztalos legény: Csepreghy Ferencz, ki nemcsak önkészítette beszédének tartalma és logi“ lmja, de természetes előadásának meg" kedvel tető modora által is feltűnt s mondhatni általános hatást idézett elő.« S miután szószerint közli a beszédet, igv folytatja: »A köztetszés, mely a mesterkéletlen szónok szavait követé, még nagyobb lőu, midőn szántén ön- készicette versét elszavalá«. Mint az asztalos költő egyik első zsengéjét s az esztergomi legény egyesület alapításának egyik kedves «lilékét közöljük a költeményt: »Isten áldd a tisztes ipart!« Ez jelszavunk, talizmánunk, Az életnek terhei közt E jelszóval bizton állunk. Egyletünk védszeutje József ! S szűz Anyánk, itt esdve kérünk; Pártfogoljatok az égben, Legyetek jóban vezérünk! »Vallás és erény!« e kettőt Gyakoroljuk életünkbe’, Ezek által üdvözülünk, Ezek által jutunk mennybe; Gyakorolják buzgón, híven, Jók vagy rosszak között vagyunk, Rajta, társak ! mutassuk meg, Hogy mi vallásosak vagyunk ! »A munkásság és az ipar« Életünknek fentartója: Testünk az első, ha lelkünk Égi adóját lerótta; Ha a haza és a közjó Igényeli ifjú karunk, Rajta, társak! mutassuk meg, Hogy mi munkás fiuk vagyunk. Mellkas ez itt, rajta ki s be Eáradhatlan méhek járnak, Mézet gyűjtnek önmaguknak, Mézet gyűjtnek a hazának; Azért ezt a szent küszöböt Az „Esztergois ásTiiíke“ tárnája. PETRARCÁBÓL. (A IV. sonett.) A ki a nagyesodáju alkotásoa’ Olyan sok bölcsességgel remekelt ; Ki ezt s a másik féltekét csinálta S kegyesbnél tette Marsnál Jupitert; Ki földre jött, fényt hozni az írásra, A melynek véle jóslata betelt, Ki által földnek két szegény halásza, János meg Péter trónust érdemelt: Kómába nem ment, hogy benn’ megszülessék, De Júdeába — annyira szeret Dicsövé tenni alacsony helyet! S most kis fészekből kűlde oly napot, Hogy büszke a természet s az a helység. Mely a világnak ilyen nőt adott. (A XXXIX. sonett.) Áldott légyen az év, a hó s a nap, Az óra és a perez is légyen áldott, A hely s az ország, ahol láttalak, Mikor szivemre raktad ezt a lánczot! Áldott az első, kínos pillanat, A melyben Amor rajtam boszut állott, Áldott az ív s a mérgezett nyilak S a seb, amelytől nyugtot nem találok ! Áldott a hang, amelylyel, én Madonnám, Dicső neved’ már dinyiszor kimondám! iá a köny s a sóhaj, érted mely eped, S a amely diesőjt, minden papir-darabka! És áldott lelkem minden gondolatja, Hisz téged illet — mind csak tégedet! RADÓ ANTAL. JTegény. Az Esztergom és Vidéke számára irta: Kőrösy László. (Harminczadik folyt.) Nem nagy válhatva három alak tartott az est homályában a Kovácsék galamb- fészke felé. Az öreg plébános görnyedten vezette az ő vendégeit s gondosan figyelmeztette őket minden érre, minden gödörre, amit ki kell kerülni. Végre beléptek a portán. A Ids család épen estebédnél ült, mikor a léczes konyhaajtót megnyitotta valaki. Megdöbbenve tekintettek egymásra. Csak a kis Kálmán vizsgál gáttá egész részvéttel azt a szegény kis pillangót, aki elég vigyázatlan volt beleröpülni a faggyú gyertya lángjába s úgy látszik azon gondolkodott, hogy most már miképen is fogja ezt a kis beteget meggyógyítani. Végre az a mentő gondolata támadt, hogy be- mártogatja a langyos tejbe. He a pillangót a tej fürdő halálra enyhítette s a kis doktor már épen pityeregni kezdett, mikor váratlan vendégek léptek a szobába. Az öreg plébános jött legelöl. Egészen meg volt verejtezve a homloka, amikor a meglepett famíliát üdvözölte. — Nagy tisztességet jelentek — kezdte a falu jó lelke. — Két ur jelentkezett az imént a parochián, akik az Isten bölcs rendeléséből eljöttek ide mi hozzánk, hogy meglátogassák magukat. Az egyik ur hazánk szép fővárosából, a másik Esztergomból. Mariskában összetorlódtak az érzelmek. Nem tudta az első perczekben, hogy miként rendezze gondolatait. Tétovázva nézett a férjére, aki a vendégek elé lépett s megindultan felelte : — Isten hozta önöket a mi szegény nádfödeles hajlékunkban ! — Meg akarjuk még szerezni a maguk boldogságát, -— kezdte Nemesházy Gyula — azért jöttünk ide mindjárt, amint megérkeztünk. Van egy nagyon beteg ember Nagyvárad mellett, aki már levelet is irt maguknak . . . A kis Mari szemei könnyekkel teltek meg. — Ez a beteg ember — folytatta Nemesházy — csak egyetlen egyszer látni óhajtja gyemét... Nem szükséges hozzá több beszéd. Készülődjenek fel az útra, hogy holnap kora reggel a haldokló apa végső óhaját teljesíteni siessünk... Néma csönd következett. A gondolatok és érzések kezdtek szóba állani egymással. Kovács László megilletődve nézett köny- nyező feleségére s ámuló édes anyjára. A mint a kis Kálmán a marna könnyeit észrevette, hozzájutott, átölelte a térdeit s hangosan sírni kezdett. A miniszteri tanácsos maga előtt látta Ellát... Azt a szőj) viruló asszonyt s azt a gyönyörű leányt, aki újpesti magányát olyan áldottá teszi. Azt a viruló asz- szonyt, akit bánata és vétke olyan korán a sírba sodort s akinek a vétke —» ez az ö képmása itt... ügy nézett rá, mint a ki édes fájdalmakat szenved, de azért nem akar azoktól megmenekülni. A bosszú hallgatást megint a plébános törte meg. — Mariska édes apja barátjával jött ez a méltóságos ur Pestről. Azért jött, hogy megótalmazza magukat édes gyermekeim, mert sötét plán irmokat szőttek az üldözők, akik a környülállások szeriirt már holnap meg is fognak érkezni. Hát csak vegyék erős szívvel a történteket és történendő- ket s viselkedjenek okosul. Torontáli Gyula észrevette a falon függő képet. Azt a bánatosan mocorgó fehér asszonyt, aki olyan véglretetlen boldogsággal tekintett le reájuk. Ekkor már nem bírt tovább uralkodni érzésein. Oda ment a képhez, levette a falról és megcsókolta. Ugyanakkor odalépett Mariskához s ugyanazzal a csókkal érintette szép homlokát. Mariska nem értette meg a meghatott vendég érzelmeit, de Kovács László megértette s alig bírta legyőzni el lágyulását. Torontáli Gyula szemeiben könnyek ragyogtak. Nemesházy Gyula se bírt szóhoz jutni. Végre a plébános feloldozta őket a további érzékeny kedéstől. — Hát legyenek készen reggel pontban négy órakor. Ki adtam már a rendeleteket, hogy itt legyenek a kocsik. Most pedig pihenjenek meg egy kicsit. Rájuk fér ilyen nagy ijedség után !
