Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 28. szám

KSZTKUHOM IX KVl<’OI,Y \ M 28. SZÁM. CSÍ TŐ ÜTÖK. 1887. iPüll.IS 7 MF.G.IF.LENIK HETEMKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS_CSÜTGRTÖKÖN. líl.őnzimisi ..U! . egész évre .... ..................................6 Irt kr. fé l évre....................................................................8 fit — kr. negyedévre..............................................................1 frf :>0 lír. Eyy sráni ára 7 kr._________________ V árosi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 3!7. SZÁM, liová m lop s/odleoii részét illeti? közlemények küldeinlök. KIADÓHÍVATAL : széchenyi-tér 331- szám, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései,-a nyilttérbe szánt köz­lemények, elöli/.etési pénzek és reedaitiálások intézendők. HIRDETÉSEK. II IIIVATAIiOR ÜHHTMS10K : ! I szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 100 - 200-ig . I fi t 50 kr. 200 800-ig . 2 fit 25 kr. Bélyegdij 30 kr. iMAGAN-IIIUHKTÚSKK megállapodás szerint legju- tányosahhan közölletnek. NYII/ITÉK sora 20 kr. ESZTERGOM TALAJVIZEI S A VÍZVEZETÉK. VI. Látói való ezen adatokból, hogy ;iz Esztergomot közelben és távolabb kör­nyező források mind jelent‘kény ma­gas színvonalon bugyugnak fel. Ezen színvonalban, vagy azon alul, felszálló forrás mindenütt nyitható azon víztartó rétegekben, melyekből ezen források keletkeznek. Ha pedig a felnyitási pont a kültalajon mélyebben fekszik a természetes forrás szín vo­nalánál, akkor a megnyitott forrás vize, zártoldalu csőben, saját nyomásá­nál fogva, legalább oly magas színvo­nalra emelkedik fel, a mely színvona­lon a természetes forrás létezik. Az tehát a kérdés, ohgy az előso­rolt források, mely víztartó réte­gekből szállanak fel és hogy ezen ré­tegek városunk alatt, vagy annak kö­zelében megvannak-e s milyen mély­ségben feküsznek ? Ezen kérdés megoldása végett a fen­tebb leirt rétegeket, ismert tulajdon­ságaik szerint osztályozni kell. A fődolomitból, vagy a Dachstein-, lias- és jura mészkövekből ezen for­rások nem származhatnak ; mert azok vizei oly magas színvonalra, milyen az említett forrásoké, nem emelked­nek. Azok eredete tehát csak a har­madkori homokkövekben, vagy a ne­gyedkori lősz- és futóhomokban lehet. A harmadkori homokkövek közt azon­ban a legalsó, a striata homokkő, bár mi Iliik vize egy doroghi fúrlyukban, 85 méternyire emelkedett a Duna 0 pontja fölött, mindazáltal kisebb fel- szinti kiterjedése mialt, kevesebb vizet tartalmaz, semhogy ily nagyszámú és bővizű forrásokat táplálni képes volna, ezen források közelében szálban, sehol nem is ész! el tetett. Hátra vaunak tehát: a hárshegyi homokkő, a pectunculus homokkő, va­lamin'. a lősz és a fii,óhomok, melyek az elősorolt hegyi források vízgyűjtő rétege iné k ta rt ható k. Hogy ezen források eredete a mos említet rétegek melyikében van? az közvetlen szemlélet utján, csak kevés esetben határozható meg, amennyiben a víztartó anyakőzet többnyire lősz, vagy homok által vau eltakarva, ily esetben a megállapítás csak következ­te és utján Történhetik meg, ez azon­ban bármily okszerű legyen is, ritkán hat oly meggyő/őleg, hogy minden kétsége kizárna. Vannak azonban a leirt források között olyanok is, melyeknél kétségte­lenül kinin.aiható a kőzet, melyből erednek, amennyiben az vagy a for­rásnál, vagy attól csekély távolságban szálban található. Ilyenek a Czigánykúf, Serkéskút, Urbánkút és Csurgókéit, melyek az ott szálban levő pectunculus homok- kiből erednek és a cyrena tályagokon folynak alá. Továbbá a Bárókút, mely­nek eredete a hárshegyi homokkőben, meg van határozva, úgyszintén a Ba- rátkút, mely egy alluvial irachyttor- lacz álól száll fel ugyan, de a körü­lötte heverő őst reá gigantea héjai hárshegyi homokkőre mutatnak. Vé­gül Doroghon a Kálvária-hegyi s aj Fűzfaerdő fölötti források, valamint: Tokodon a Várberok oldalában és az Egyházvölgyben felszálló források szili-, tén a hárshegyi homokkőből származ­nak. Arról, hogy a hárshegyi homokkő felszálló vizet rejt magában; újabb biztos ada.ot szolgáltat Doroghon, a Községi kőszénbánya társulat által, a Nagy kőszikla északi lejtőjén, az or­szágúton alul, Buchner József doroghi lakos szántóföldjén, 1884. évben ve- zc esem alatt, szén kutatás czdfjábm le haj ott 27 méter mély find vük, melyei egy gazdag felszálló forrás nyittatott meg, honnan a viz most is szünet nélkül folyik alá ; s így ezen furiyuk valóságos artazi kutat képez. Ezen forrásnál a vizet szolgáltató ° I ró eg minden kétségét kizárólag meg­határozható; amennyiben az a forami- niferák által jellemzett kisczelli tályag közvetlen feküjét képezi; s igy nemi lelne más, mint hárshegyi homokkő, melynek minden tulajdonságaival bir és mely nem messze tőle, az ország­éi fölölti dombháton, szálban for­dul elő. Az emli ett furlyukban, bár a viz benne kezde tői fogva magas színvo­nalra. emelkedett, a felszálló forrás csak a réteg teljes átfúrása után, a legalsó szintből iört elő s víztömegé­vel minden elfojtására telt kísérletet megakadályozott. A forrás szín von a’ a a Duna 0 fölött 20 méter, teliéi Esztergom leg­magasabb utczáját is 18 méterrel ha­ladja mag. Az elősorolt harmad- és negyed­kori víztartó rétegek közül, a kir. vá­ros területe alatt, vagy annak köz­ve; Ion. közelében, a pectunculus ho­mokkő és a lősz teljesen hiányzanak', amennyiben az előbbi már a szolIéíhe­gy o k oldalában kiékül, a lősz pedig a város fölötti hegylejtőkön nagyobb részt el van mosva. A pectunculus homokkő nagy kiterje- d shen előfordul ugyan a kiskuriai és kő- alijai tágas medenczébeii, de több helyen meg van szakadozva, s igy kiadó for­rást nem ígér, a doroghi és sárisápi völgyek nagy kiterjedésű pectunculus homokkő telepei pedig, a kenyérme­zei- és a tokodi patakoknál megsza­kadnak és vizeiket azokba öntik. A futó hóm ok ellenben a kir. város ala.lt 6—8 méter vastag rétegben vau ki ej lód ve, ez azonban fertőzött vizet hord magában és laza. alkatánál fogva, felszálló vizet nem ad. Hátra vau tehát a hárshegyi ho­mokkő, mely egy felszálló forrás nyi­tásánál egyedül, vagy esetleg az alatta elterülő stria!a homokkővel kapcsolat­ban vehető figyelembe. A hárshegyi homokkő a kir. város és a szomszédos községek alatt, nem nagy mélységben terül el. Mint len­tebb mondva volt, a Szent-Tamás hegy alján és a Várhegy északi oldalá­ban szálban fekszik és a kukliinderi téglagyártelepen, a kisczeli tályag alól a felszínre bukkan, ezenkívül a most említett téglagyár kútjában és Szt-györgymezőn, számos kútbafi annak A JTegén y. Az Esztergom és Vidéke számára irta: Krirösy László. (Huszonötödik folyt.) XVIII. Egy apa az ismeretlenek leikül. _[GY apa az ismeretlenek közül, a ki A dy a gyermekét keresi! Milyen pompás théma egy illuszt­rált szénzácziós regényhez, a mely napja­inkban, még a divat Ízetlenségeinél is ka­pósai) b ! Végy hozzá mindössze egy milliomos férjet, a ki nem akar megfagyni fiatal fe­lesége mellett. Léptess föl egy szép elbu­kott leányt, a ki nem akarja bűnét a vi­lág szemébe vallani. Pazaroltasd el a mil­liomos vagyonát, halasd meg a szédítő gazdagságú ipát, fesd le az ellökött ked­ves gyötrelmeit, szólaltasd meg az angyal­csináló asszonyhoz kiadott magzatot, utaz­tasd körül a nagy világban a milliomos koldust, a kit kisértetként követ a felesége, végre se ne késsél se ne siess eltemetni a szerencsétlen asszonyt valamelyik gletscher megmászása után. Azután fesd le a mar- ezangoló lelkiösmeretet a nagyrészt kipusz­tult ember lelkében, a ki boldogsága rom­jai fölött gondolkodni kezd életczeljárók melyet elűzött magatói s a boldogságról, mely elűzte őt is magától. Vázolj egy megbasonlott embert, a ki fényes névve s összezúzott életkedvvel tépelödik nagy bűnén s nem talál seholse vigasztalást. Kerestesd vele boldogsága bűnét s bűne gyümölcsét : gyermekét, kinek édes anyja meghasadt szívvel bűnhődött első szerelme miatt. És megírod egy ismeretlen apa re­gényét, a ki a gyermekét keresi. Illusztrál- tasd azután valamelyik »zseniális« karezoló művészünkkel, a ki izgató magyarázatokat csatol a homályosabb helyekhez, írass uj könyvedhez valamelyik ünnepelteti) írónktól utilevelet s tárt karokkal üdvözölnek hazánk öszszes kávésnénéi és regényes hajlamú hon­leányai, a kik napjainkban jóformán ilyen receptű regényt vágnak fel s kölcsönöznek ötvenedik kézre. Mert, hogy nálunk a könyvvásárlás még mindig luxus, azt a könyvkölcsönzés átalános járványa s a tönkre koptatott utazó regények eléggé igazolják. De hát mi nem akarunk ilyen divatos regényt Írni. Azon kezdjük, hogy még csak nem is illusztráltatjuk a kiröpült galamb történetét, melyben különben egyetlen egy idegfeszitő gyilkosságra vagy mérgezésre sem adunk alkalmat. Egy szép leány boldogsága történetét akartuk megírni mindössze s megírtuk a boldogság ellen támadt szövetségek és ha­talmak történetét is. És azért a boldogságnak mégis győznie kell a kapzsiság léha küzdelmei ellen. Nem csinálunk tehát külön kötetet Bo­ros Kálmán történetéből. () azok közé az apók közé tartozik* a kik (ismeretlenek a I társadalom előtt s különösen gyermekük ’ előtt. Ezek az apák építik a humanismns jószívű kőműveseivel az úgynevezett le- lenczházakat és árvamenedékeket és szapo­rítják a társadalom névtelen tagjait, a kik nem gyakorlatból, hanem csak elméletből ismerkednek meg a szülői szeretet fogal­mával és szentségével. Boros Kálmán viharos múltjával magába szállott s mikor volt barátjai fagyos rész­vététől me menekült, keresni kezdte azt, a kit elvesztett. Az ő boldogsága csillag- hullásának egy megmaradt töredékében : ismeretlen gyérmekében. Kereste és rátalált, hanem azért nem találta meg. Magányosan éldegélt Nagyvárad mellett fekvő szép kastélyában betegen és boldog­talanul. A lélek legjobb orvosai: az örö­mek és szórakozások régesrég cserben hagy­ták. A testi orvosok azonban állandó ven­dégei voltak s a hipokondria titokzatos tüneteit akarták gyógyitgatni a meghason- lott ember lelkében. Uj fejezet kezdődik a kiélt nábob életé­ben, mikor esztergomi barátja arról tudó­sította, hogy : meg van a gyermek, de ki- röpült galamb lett belőle. Alig várta már, hogy mikor jön el az az ember az ő fényes sírboltjába. Nemesházy Gyula végre megérkezett. A kastélyban mindössze egy becsületes vén komornyik fogadta, a kinek az arcza földerült, mikor megtudta, hogy honnan érkezett. A vén bútor mindenbe- be volt avatva. — Hála Istennek! csakhogy nur meg­érkezett —- kezdte az öreg cseléd — az én szegény uram már betek óta nem em­leget mást, csak önt, uram. Siessen kérem hozzá rögtön, ott fogja találni a termében egy nagy karosszékben, a hol már eszten­dők óta haldoklik. Nemesházy Gyula végig sietett a kihalt folyosón, a hol az összes termek be voltak zárva A vén cseléd egy kis előszobába vezette. — Nem is jelenteni kérem. Csak en­gedje meg, hogy maga után én is beme­hessek. Hadd sírjam ki már egyszer a fáj­dalmamat szerencsétlen gazdámmal. Nemesházy kopogtatás nélkül a kis te­rembe lépett. A veröfényes ablak előtt egy nagy karosszékben egy fiatal aggas­tyán ült, a ki élettelen szemeivel az elva­dult parkba nézett. Olyan lemondással és türelemmel, mint a rab és olyan élettele­nül és hidegen, mint egy örökre elitéit ember. Száraz kezeiben egy kis gyógysze­res palaczkot tartott s úgy tekintett a kies természetbe, mintha annak verőfényes és meleg mosolyától több gyógyulást remélne mint az orvosok cscdacsöppjeitöl. Az elha­nyagolt terem minden bútordarabján meg­látszott, hogy a beteg már hónapok óta nem mozdul ki s hogy nem tűr váltoga­tást és tisztogatást. Az eleven halott meg se mozdult. Ne­mesházy Gyula megdöbbenve állott meg a romok előtt. — Hozz nekem János egy pohár vizet, de a forrásból — I ezdt.i a beteg száraz hangon s szemét le sem vette a széllel enyelgő fákról —hanem vigyázz, bele ím essék ám valami mérges b vél vagy bonór.

Next

/
Oldalképek
Tartalom