Esztergom és Vidéke, 1886

1886-10-17 / 83.szám

iába protestáltak az édes anyjukok. »Semmi közöd, hozzá« — felelte egyik is másik is — »mi a falu javát akar­juk, abban pedig ne gátoljon semmi féle asszony.» — De kendtek naponta részegen jönnek haza, — vetéoda az urával ver­sengő asszony. — Az nem áll, mert az legfölebb bajnál felé történik, nem pedig nappal. Végre megérkeztek a Szaklicsek által rendelt trombiták. Nemes önbizalommal vették kezükbe a trombitákat a leendő trombitások és már előre képzelődve a lövő dicsőségéről szorították öklüket szájukhoz, s különféle nóták hangjaiba nerüive trátráztak a falun végig. De ez hagyján, mert az a tizenhét iköl semmi sem volt egy trombitához, nelybe az ihlett művész növendék első ninek mondjam ? hang volt, de milyen? )irka, tehén, vagy tán rinocerus hang­ához hasonlított, nem tudom. Csak azt udom, hogy a nyaralók mind elmentek supán egy, mondván őt nagyságos sszonynak, nem tudott a postától meg­zökni. (Nem akarom mondani, hogy ostamester volt az illető nagysága, íert külöuben leszállítja az igazgatóság nagyságos czim fejében afizetést.) Ez a nagyságos asszony a szolga­irónál keresett menedéket. A szolga­iró azzal bocsátotta el, hogy ő neki Lég sokkal többet trombitálnak a fü­ibe, még se mehet senkihez sem anaszra. A nagyságos asszony erre szörnyen ifakadt s azt mondta, hogy mint régi igos el megy még a királyhoz is, de fejét nem hagyja tele trombitálni. Hja, a »régi jog« olyan ócska kö­3uyeg, melybe sokan bújnak, mert ás nincs, és jobbra nem szereztek még •demet! Szegény gazdagság ! A jó trombitásokkal úgy gyűlt meg baja, hol egyiknek hol másiknak, lőször az iskolában tanultak, onuau pap kiverte, a községház pajtájából jegyző kergette ki, a biró kocsi­injében nem tűrte a szomszédos nagy­gos asszony. A Náczi korcsmáros leg­osabb volt, az adott nekik helyet, rtolta a művészetet, és szedte a sznot. Most tessék már valakinek li kivánui, hogy a mi trombitásaink lamikor antiszemiták legyenek mikor egyetlen zsidó pártolja őket. És lám nagyon tisztelt esztergomiak zsidón kivül mi voltunk a legjobb berek ; mi sem bántottuk, pedig ne­nk bajt okoztak. Valahányszor azt ndotta a mérnök hogy : »tovább« a mi zászlósunk iutett zászlajával, ikrán két trombita is szólt egy he­tt, mi által a bakáiuk nem tudták, ?y mely ponton alkalmazzák a jelző­zlót. Nem boszankodtunk, (mert bi­yára többet bosszantottak volna.) [me láthatják a nagyon tisz­i esztergomiak, hogy mi mily pen megférünk a politikával, mű­zettel és az egész világgal! )e még a szép hölgyekkel is ám, em azokat már külön köszöntön közelebb. lemóljük tehát a szives látást. A NÖKRÖL S A NŐKNEK. z üres hordó kong s az üres ember ,t szokott locsogni. Sohasem szabad te­áz ember jellemét szavak után meg­IÍ. Nagy jellem nem jelentkezik locso­ián. nő hivatását e három édes érzelmű fejezi ki: háziasszony, nő és anya. ereszt az élet, jó feleség a gyémánt, r rajta tündöklik. gy szép asszony szivünknek angyal s ördög egyaránt lehet. Szász K. HÍREK. — A jubileumhoz. A Simor János Hgprimás jubileumra érkezendő kül­döttségek elszállásolásáról gondoskodó, és a jubileumot illető egyéb kérdések­ben felvilágosításra kész bizot.ság azon tiszteletteljes kéréssel fordul a jubile­umra érkezendő igen tisztelt küldött­ségekhez : miszerint nála eljövetelük idejét, a tagok számát, név és állás szerint bejelenteni szíveskedjenek, hogy az elszállásolásról tekintettel a város­ban, a bizottság rendelkezésére bocsáj­tott lakások számára ideje korán gon­doskodhassék. — A bizottság csakis azon küldöttségek tagjainak elszálláso­lásáról fog gondoskodhatni, a melyek eljövetelüket a fentebbiek szerint be­jelentik, a vendégeknek pedig megér­kezésük alkalmával ugy lakásukról, Jmint egyebekről nyomtatott értesítővel fog szolgálni. A bejelentéseket legké­sőbb e hó 23-ig kéri. A jubileumi bizottság irodája. — A jubileumhoz. A Budapest-ke­rületi papság pénteken tartott őszi gyű­lésen a jubileum tárgyában következőket határozott: okt. 27-én mint a jubileum előnapján esti 6—7 óráig minden tem­plomban a nagy harangok fognak meg­húzatni. Bá következő nap, 28-ikán a körülményekhez képest ünnnepélyes mise tartatik ; vasárnap, e hó 31-ikén pedig minden plébánia-templomban ün­nepi szt. beszéddel egybekötött nagy hálaadó istentisztelet lesz, melyre külön a hatóságok, kath. egyletek és a tanuló ifjúság meghivatnak. Az nap az esti órákban a kath. egyletekben zárdákban és iskolákban ének és szavalattal egybe kötött akadémiák fognak tartatni. A kerületi papság a f. hó 28-án Eszter­gomban tartandó nagy ünnepélyre — tekintetbe véve azt, hogy az ország minden részéből nagy küldöttségek fog­nak ugyanott megjelenni — saját ke­beléből ő Eminencziája üdvözletére csak négy tagot küld ki, u. m- Cselka Nándor prépost ker. esperest, Bogisich Mihály prépostot, ker. jegyzőt, a pia­rista-rend tartományi főnökét, és a szervita-rend perjelét. E küldöttséghez azonban még többen is kívánnak csatlakozni. — A jubileumhoz. Egy diszes meg­hívó érkezett hozzánk Vág-Sellyéről, mely szerint ott az érsekuj várvidéki rom. kath, népnevelők-egyesülete f, hó 20-án a herczegprimás aranymiséje al­kalmából ünnepséget rendez. — Az ünnepség részletei I. D. e. 10-kor Te Deum. II. Diszgyülés a vendéglő nagy­termében hangverseny részletekkel. III. Este zeneestély, bankett és táncz. — Esztergom város hódolati fel­iratát a herczegprimási jubileumra vá­rosunk kiváló tehetségű főügyésze Dr. Helcz Antal ur irta. — Ki lesz a polgármester ? Ez most a kérdések kérdések kérdése. A válaszok válasza nagyon ismeretes. Nem más, mint Malma Lajos. Uj ember, friss tehetség, a ki egy kis üde vért fog hozni tespedt városi életünkbe. — A herczegprimás jubileuma a fővá­rosban. A főváros törvényhatóságának üd­vözlő felirata a herczegprimáshoz (Márkus József fősegyző tollából) a következőleg hangzik: Főmagat>ságú bibornok herczeg­primás, esztergomi Érsek! Főtisztelendő és kegyelmes főpásztorunk! Magyarország ezeréves történetében a kath, egyháznak kimagasló szerep jutott osztályrészül. Ott látjuk az egyházat első szent királyunk oldalán éles előrelátással és mély bölcse­séggel közreműködni az újonnan alapított hon megszilárdításának nehéz munkájában. Ott látjuk az egyházat mindenkor a trón oldalán, a nemzet tanácsában, jó és bal­szerencse közt egyaránt, a mint meleg ha zafiságtól áthatott szivvel és lélekkel mun­kálkodott az ország szellemi és anyagi jól­létének emelésén. Ott látjuk az egyházat különösen a súlyos megpróbáltatások any­nyiszor ismétlődött napjaiban, a mint nem­csak a hit erejével, a vallás vigaszával és egy szebb jövő reményének hirdetésével, hanem a haza oltárára hozott bőséges ál­dozataival is nem egyszer öntött uj bizal­mat, bátorságot és kitartást a nemzetnek már-már csüggedő lelkébe. Ez a magyar kath. egyház a nemes, hazafias munkában buzgó és lelkes vezetőkre talált az ország prímásaiban, az esztergomi érsekekben, a kikről büszkén elmondhatjuk, hogy a ma­gasztos, de nehéz hivatást, a mely reájuk nemcsak egyházi, hanem kiváló közjogi állásuknál fogva is hárult, a legválságo­sabb időkben is méltóképen betöltötték. S a dicső elődöknek, a kik az esztergomi ér­seki székben az egyház és a haza körül az utókor által is mindenkor hálás szivvel elismert hervadhatatlan érdemeket szerez­tek, méltó utódját bírjuk Erninencziádban, a ki a magas méltóságot, a melyre az Ég kifogyhatlan kegyelme s ő felsége, legke­gyelmesebb urnnk királyunk bizalma emelte, fensőbb hivatással tölti be. Emi­nencziádnak hosszú élete szakadatlan lán­czolata az egyházi és hazafias erények ön­zetlen gyakorlásának. Eminencziád az egy­ház s vallás szolgálatában buzgóságra, ben­sőségre legelső, gondos főpásztora a nyáj­nak, a melynek őrzése az isteni gondvise­lés bölcseségbőlosztályrészéül jutott; pél­dányképe a király s a haza iránti hűség, ragaszkodás és szeretet erényeinek; bőkezű pártfogója minden jónak, szépnek és ne­mesnek s a vallás, a nevelés és a jóté­konyság a tudomány és a művészet oltá­rára hozott, nagylelkű áldozataival évszá­zadokra szóló emlékeket emelt önmagának. S ha ez ünnepélyes alkalommal, a midőn nemcsak hivei, hanem az egész nemzet tiszteletének és szeretetének oly fényes és lelkes nyilvánulásaival találkozik, eminen­cziád a mult emlékeinek is szentel egy máló perczet, — bizonyára csak önérzet­tel s magasztos hivatása hü betöltésének megnyugtató és boldogító érzetével te­kinthet vissza hosszú, áldásos működésére s annak fényes eredményeire. Engedje meg eminencziád, hogy áldozárrá avatásáuak 50-ik évfordulója alkalmával a főváros kö­zönsége is, a melyet eminencziádhoz a tisztelet, a szeretet és a ragaszkodás ben­sőbb kötelékei fűznek, szintén helyt fog­laljon az üdvözlők megszámlálhatatlan so­réban; szive mélyéből kívánva, hogy a mindenható áldja meg eminencziádat to­vábbra is tartós egészséggel és szellemi erejének teljével, hogy ekként magasztos hivatása terhes feladatainak azzal az ön­zetlen buzgalommal, fáradhatlan tevékeny­séggel és csüggedést nem ismerő kitartás­sal, a melyet erninencziádban mindnyájan örvendve bámulunk, az egyház, a trón és a haza javára még évek hosszú során át megfelelhessen. Egyúttal kérjük eminen­eziádat, hogy a fővárosi közönséget any­nyiszor tapasztalt nagyrabecsült jó hajla­maiban továbbra is megtartani kegyesked­jék. Kelt Budapesten, a fővárosi törvény­hatósági bizottságnak 1886. június 23-án és folytatva 25-én tartott közgyűléséből. — Alakuló városi közgyűlés. »Biztosit­hatom Esztergom sz. kir. város tek. kö­zönségét, miszerint minden szépre, jóra és nemesre törekvő munkásságát teljes erőm­ből támogatni fogom.« Ily és ezekhez ha­sonló szavakkal köszöntött be Kruplanicz Kálmán kir. tanácsos Esztergom megye alispánja a városház tanácstermében csü­törtökön tartott alakuló közgyűlésben. Ily férfias és komoly hangon valóságos szó­noki hévvel elmondott beköszöntő bizo­nyára meg fogja tenni hatását és jövőben a megye hatóságát nem ellenségének ha­nem a szellemi és anyagi gyarapodás elő­mozdítójának fogja tekinteni e város kö­zönsége. Az a dörgő éljen, mely az alis­pán meleg szavai után feleletként elhang­zott, nemcsak a megye első tisztviselőját illette, hanem illette őt, mint olyant ki társadalmi életünknek méltán elismerést érdemlő alakja, ki a szépnek, nemesnek és jónak maga is fáradhatlan bajnoka. Tudó­sítói tisztünket úgy véljük helyesen telje­síteni, ha elsőben is városunk iránt nyil­vánított meleg rokonszenvért azt kívánjuk, hogy éljen Kruplanicz Kálmán! A vélet­len úgy akarta, hogy 10 óra helyett 9 órára legyen az alakuló közgyűlés egybe­hiva és igy, egy kis szemlét tarthattunk addig, mig Sarlay Ede rkapitány, ki ma­gyar díszben menvén, kardosán ment meg­hívni az alispánt, — küldetésében eljárt. Hozzá képzeltük magunknak, hogy az a daliás magyar ember, már mint a rkapi­tány, bele is illenék annyi hosszú szolgá­lat után a polgármesteri székbe. Teli let a tanácskozó terem képviselőkkel meg tisz­telgő küldöttséggel, az iparbank meg a reál iskola Kaán igazgató iránt rótta le tiszteletét. A valósággal új képviselők kö­zül is eljött Szilva Ignáez, a nép bizalma azt találta, hogy még kár volna nyuga­lomba tenni. Kruplanicz Kálmán alispán, dörgő éljenek közt foglalta el helyét % 10 órakor az elnöki székben, s ezek az éljenek mindannyiszor ismétlődtek vala­hányszor szónoklatában a város iránti ro­konszenvének adott kifejezést. A polgár­mesteri választást folyó hó 19-ére, a je­lentkezők beadásának, végső határidejéül hétfőt déli 12 órát állapította meg, s a mennyiben a polgármesteri állás az 1883. évi I. t. czik értelmében qualificatióhoz van kötve a candidationális bizottsága maga részéről Dr. Feichtinger Sándor és Niedermann Pált nevezte ki. Ezután rö­vid de hatásos beszédben Kaán János igaz­gatót üdvözölte s feltűzte mellére a »Fe­rencz József rend« lovagkeresztjét. Kaán meghatva fejezte ki köszönetét Ő Felsége a király, királyné Rezső trónörökös s az egész uralkodó ház, valamint Tisza Kál­mán ministerelnök, Majláth György főis­pán, Kruplanicz Kálmán alispán, Pap Já­nos polgármester stb. iránt, mire az alis­pán eltávozott s helyét az elnöki székben Keményfy János h. polgármester foglalta el. A közgyűlés magarészéről Brenner Jó­zsef és Frey Ferenczet választotta a pol­gármester kandidáló bizottságba. Kihir­dettetett még a törvényhatósági bizottság határozata, mely szerint a megyei képvi­selő választás október 31-én eszközöltetik. Ezzel az ünnepies hangulatú közgyűlés véget ért. — Bankett. Kaan János tiszteletére a Ferencz József-lovagrend keresztjével történt kitüntetése alkalmából ma este a Wargha-féle vendéglőben társas-va­csora lesz, melyre két forintjával még mindenki jelentkezhetik a vendéglősnél. — Az Ügynökséghez a Dnna­gőzhajózási-társulat Neumann Lajos helyébe Dömötör Sándor ismert váczi hivatalnokot helyezte át városuukba. — Esküvő. Megyénk egyik szép jelenségét, Héya Grábriella úrhölgyet, Héya Tivadar primási ügyvéd leányát tegnap vezette oltárhoz Muzslán Lósy Lajos primási gazdasági tisztviselő. — Emlékszobrok. A Strobl-féle terrakotta büsztök árusítója a primási aranymisére kizárólag Brutsy Gyula diszműkereskedése lesz. Ékesi nem a Stróbl által mintázott herczegprimási büsztöket, hanem mástól készült terra­kotta mell-szobrokat bocsát forgalomba. — Az első praenumeráns. Lapunk szerkesztőjének uj művére, az eszter­gomi emlékkönyvre az első praenume­ráns Majer István püspök érseki helynök ur volt, a ki tiz példányra fizetett elő. — A propeller társaság is kibo­csátotta a jubileum alkalmára diszes nagy hirdetményeit, melyek hivatva vannak az Esztergomba igyekvő uta­zókat tájékozni a felől, hogy a döczö­gős esztergóm-nánai kocsi-út mily ké­nyelmesen elkerülhető. Felhivjuk a közönség figyelmét e hasznos vállalatra, mely épen ilyen őszi időben, midőn már a gőzhajózási járatok meggyérül­nek, valóban égető szükséget tölt be. A vasút-társaság igen csinos kis állo­mást rendezett össze, mely közvetle­nül a propeller mellett van felállítva, külön hivatalnokkal s így ennyi áldo­zat és jó törekvéssel szemben most már a közönségen van a sor, nehogy azt is elveszítsük már a mi van, pártolás hiánya miatt. — Katonazene. Tizenkettedfélkor a Széchenyi-téren katonazene fog ját­szani. A műsor ez: 1. Ambróz indu­lója. 2. Titl nyitánya a Királyhadnagy­ból. 3) Strauss Kincsem-walzere. 4) Wagner Tannháuserjéből zarándokok kórusa. 5) Faust »Leicht urn's Herz« polkamazur. 6) Zenészeti tárcza Hall­moyer potpourrija. 7) Teleki Csárdás. — Esztergom múltját és jelenét tárgyazó s harmiuez eredeti illusztrá­czióval díszített tizenöt ivre terjedő uj

Next

/
Oldalképek
Tartalom