Esztergom és Vidéke, 1886

1886-04-29 / 34.szám

irodalom. Ids ott sem fog elveszni: merta partokról magával ragadott virágok-, azon égbolt ragyogása, mely a csermely hullámait megvilágítja, valamint medrének sajátos színezete a nagy folyamban is fölismerhetövé fogja tenni az eredeti for- j rást, melyből származott.

E könyv Írónője — halhatatlan érdemű Toldy Ferencz.fink unokája, — ahoz még j igen fiatal leány, hogy szélesebb és mélyebb lábtókört nyisson magának az élet, a társadalom végtelen világába; de a hova tekint: ott élesen lát, gondosan megfigyel s van tehetsége ahoz, hogy amit látott, azt nemcsak rajzolni tudja, hanem élénk szellemével oly vonásokat emel ki alakjaiban, melyek azokat megelevenítik, s irályának közvetlensége képes érdeket gerjeszteni az »Apró-cseprŐ történetek« emberei iránt.

Lehet, hogy a követelő kritika más véleményben lesz, kivált ama kritika, mely a nőben az írót előre is el szokta Ítélni; de hogy a biztató jóakaratéi ítéletet valóban megérdemli e könyv írónője: — eltekintve minden udvariaskodástól, — ebben igazat fog e sorok írójának adni azon olvasó közönség, mely méltányolni tudja egy nemes érzelmű s egészséges gondolkozáséi fiatal írónő magasra törő igyekezetét és tehetségeit.

ESZTERGOMI LEVÉL.

(Yezérozikk tárcza nyelven.)

Hogy ne akarjon senkise több lenni, mint a mi.

Mindössze ennyi maradt meg a fejemben egy tapasztalt ur elbeszéléséből.Az elbeszélést a szigeti fiatal haj- ' fáséi fák alatt hallgattam s annyira el voltam mélyed ve néhány saját külön gondolatomba, hogy csak egyes elszórt szóból érezhettem ki az elbeszélés rengeteg terjedelmét. Tegyük föl, hogy a jó öreg űr a forradalomból mondott el valami ezerszer megénekelt históriát. He a mit legutoljára mondott, ( azt már világosan tudom, mert akkorra ] már hazakerültem. 1

Ne akarjon senkise több lenni, mint 1 a mi. ^

No lám, hiszen ez teljesen vezér- 1 czikkre született théma, melyet azon- 1 ban, hogy el is olvassanak, majd ki í fogok dolgozni egy Esztergomi Levél- < ben.

Hát van nekünk nagyon sok kitűnő A tekintélyünk, a ki minden egyéb csak t az nem, a mi. I

Egy szellemes franczia publicista j( állítja, hogy minden embert három 1 .szempontból kell felfognunk, ha meg ' ; akarjuk érteni. Mert minden emberelő- 1

ü . , j *

íször is olyan a milyennek latszik, másodszor olyan, a milyennek látszani akar; harmadszor olyan, milyen valóban .

Már most házasítsuk össze ezt a modern elvet azzal a régi jó nézettel, hogy ne akarjon senki több lenni,

mint ami. Mi lesz a házasság gyümölcse ?

Hogy ne avatkozzék például a laikus szereplő a tanult ember dolgába; hogy ne ártsa magát a kevésbé művelt eszű ember olyan mesterségbe, amihez csak érteni akar; hogy maradjon a kereskedő jó kereskedőnek; az iparos derék iparosnak; a földműves szorgalmas földművesnek; a közkatona jó közkatonának; a hivatalnok buzgó hivatalnoknak; a szellemi téren mozgó ember a szellem világában ; az anyagiakkal dolgozó ember a prózai valóság napszámában ; a hazafi önzetlen hazafinak, a családapa kiváló családapának.

Hát akkor ki törődjék a közügvek- kel?

Ah, a közügyek! Hát, a közügyeket ne rontsák el azok, akik azt hiszik, hogy hívatlan; szereplésükkel alkotni képesek. A közszellemet az intelligen- cziának kell csinálnia, különben nincsen benne művelt irány és hóditó. erő. A köztié vek egyébiránt nem tábornokokat, hanem közkatonákat kívánnak. Az ilyen szerény és munkás közkatonák tanítanak meg minket azután legszebben arm a szép elvre, hogy ne akarjon senki több lenni, mint ami. . ’

S HASION.

~ " f ifi . .*

HÍREK.

— Herczegprimásunk a feltámadás szertartását az idén a budai helyőrségi templomban végezte nagy fénnyel és pompával. A herezogprimást f feltámadás ünnepén még néni üdvözölhette körében a fővárosi közönség. A helyőrségi templom belseje katonai fogy-; vérekkel s vörös drapériával volt díszítve ; az összes lámpák égtek s az oltáron ragyogó fényű gyertyák sorai voltak elhelyezve. A kis templomot zsúfolásig megtöltötte a nagvobbára előkelő hölgyekből és magasrangú ka- ■ tonatisztekből álló közönség. A her- ezegprimást megérkeztekor báró Hornig Károly czimzetes püspök, Pellet József kanonok és Bogisich Mihály prépost fogadták. A templomi szertartás után eldördültek a katonaság sorlövései s a nagy körmenet megindult. Elől templomi zászlókat és lámpákat vittek, ezeket a növendékpapok követték s úgy következett a baldachin, mely alatt a bíboros főpap a szentségtartót vitte. Fényes kísérete a kordonon belül haladt. A megismételt körmenet után a feltámadás szertar-J fásai véget értek. A herczegpriinás másnap misét mondott s egyházi beszédet tartott. A bíboros főpap székvárosában is hajón utazott vissza.

— Feltámadás ünnepét a kir. városi plébánia templomában az idén szokatlan fénnyel s óriási részvéttel ülték meg. A basilikában elmaradt szertartások közönsége nagyrészt a városi plébánia hiveihez csatlakozott. A körmeneiben több ezer ember vett részt. Az egyesületek zászlók alatt vonultak ki, a baldachin előtt egy század katonaság képezett disz sort; a bal dachint városi tisztviselők s képviselők vitték s a szentségtartót Fehér plébános vitte körűi nagy számú növendék paptól kísérve. A katonai zenekar ünnepi darabokat játszott s a fényesen kivilágított Széchenyi-téren s j a fő utezákon átvonuló hatalmas nép ! tömeg vallásos dalokat énekelt. A ritka! pompájú ünnepnek egyébiránt gyönyörű enyhe és tiszta idő is kedvezett.

— Buzaszentelő. A buzaszentelés 'szertartásait az esztergomi nép mindig tömeges részvéttellel szokta kisérni.' Ilyen impozáns volt a keddi körmenet j is, melyet a kora reggeli órákban Fe- j hér plébános vezetett ki a buzaföl-! dekre, hogy a nép munkájára áldást kérjen az egektől.

— Térzene. Ma d. u. öt és fél órakor a chioszk-sétáuyon térzene lesz a következő műsorral: 1. Induló a Czigánybáróból. 2. Nyitány az Ördög Róbertból;' 3; Kincsem, walzer a fizi-l gáViybáróbóL 4. Finale Cagnoni Hon Bucefalo operájából. 5. Tempi passati, Fali polykája. 6. II über Magyar Király indulója.

— Köszénbánya társaságunk májüs 2-án Burány János elnöklete alatt közgyűlést fog tartani.

— Párbaj miatt. A komáromi törvényszék Verseghy Róbert joggyakornokot — hivatalból följelentett - • párbajvétség miatt a tegnap délelőtt megtartott végső tárgyalás alkalmából egy hónapi fogságra Ítélte. A vádlott fellebbezett.

— A sorozások alatt a Kerekes

. ! Andrások (s ezek közül különösen uzokv ;ia kik be nem válnak) olyan botrányos ■ viselkedést tanúsítanak, hogy a rendőrkapitányság, épen a városi közön- • ség érdekében azon iparkodik, hogy ;i sorozások ezentúl a kaszárnyán történjenek, a hová a szájhősök mégis na j gyobb respectussal lépnek.

— A húsvéti ünnepeknek az id*

ritka szép tavaszi napok kedvezek. Városunk telve volt idegen vendégekkel, a kik az ünnepeket esztergomi rokonoknál és ismerősöknél ülték meg.

—- A propeller húsvéthétfőn nagyszabású kirándulást rendezett a Kovácsi patakhoz. A kirándulásban igen szép közönség vett részt, mely a kitűnő sikerrel teljesen meg volt elégedve.

— Uj hadnagyok. A tavaszi előléptetések szerint, Wadiasch és llosz- koschnyll tiszthelyetteseket hadnagyokká nevezték ki.

A lövészegyesület közgyűlése I)r. Kubina József visszalépő jegyző helyébe Hr. Nagy Sándort választotta Imeg jegyzőül. A tisztikar és választ- hnány egyebekben, a régi maradt. Délután a katonai zenekar közreműködésével nyitották meg az egyesület vonzó nyári helyiségeit.

A Zenei Körben húsvéthétfőn este rögtönzött jellegű vigalmat rendezlek 'zenei részletekkel és vidám tánczczal, imelv jóformán éjfél utánig tartott.

— A katonaállitás városunk részéről is véget ért és pedig összehasonlítva a múltakkal, elég kielégítő eredménynyel .

— Ebtartás. A közönség köréből vettük a következő felszólalkozást : Tapasztalhatja mindenki, hogy mióta el- 1 törülte városi- képviselő testületünk az

ebadót, mely a cassát 350 filial megapasztotta, azóta a kutyák rendkívül felszaporodtak e'annyira, hogy az utczára bot nélkül alig lehet kilépni. Más városokban a jövedelemnek ezen forrását főn tartják, sőt az ebadót inkább emelik, hogy sem azt apasztani vagy épen törölni szándékoznának. És igen helyesen , —- mert a kutyatartás mindaddig luxus, míg a kutyákat az utezán sétáltatni, kóborolni engedik és nem tartják hűségesen a háznál, éjjelre pedig az udvarban szabadon eresztve. Fz utóbbi értelemben nem leszen luxus, ha az utezán járó ebeket szájkosárral látjuk el, mi által meg lesz óva a közönség sok bajtól. Tessék az ebadót ismét visszaállítani, s kimondani, hogy ha az ebtartó gazda kutyáját adótárgyul felvétetni elmulasztja, birsággal büntetetik, akkor hisszük, hogy nem fog boldog boldogtalan ember kutyát tartani, s azt adó alul eltagadni, hanem hagyja ezt azoknak, kik a házi kutyát eredeti feladatának, a házőrzésnek szánva szépen otthon tartják.

— Régiségeket, régi pénzeket, érmeket és könyveket szívesen megvásárol lapunk szerkesztője.

— A budapesti kőszénbánya- és téglagyár társulat f. hó 19-én tartotta évi rendes közgyűlését Zsigmondy Vilmos elnöklete alatt. A jegyzőkönyv vezetésével dr. Weiman Fülöp közjegyzőt bízták meg. Miután elnök ezután konstatálta, hogy jelen van 23 részvényes 2377 részvény képviseletében 474 szavazattal. Lőwy Samu igazgató felolvasta az évi jelentést melyből • kitűnik, hogy a téglagyártás az előző évihez képest körülbelül 11 százaléknyi emelkedést mutat, az eladási forgalom azonban 2 százalékkal csökkent, daczára a folytonos árcsökkenésnek, ügy, hogy a készlet G millió téglával gyarapodott a lefolyt évben. A kőszénba- nyák üzeme'csak kevéssel különbözik

hallja a harangok zúgását, melyek feltámadást jslentenek.

Legyen a por könnyű hamvai felett !

MUNKÁCSI KÁLMÁN.

(»

A NŐKRŐL S A NŐKNEK.

A menyasszony és az asszony között egy menny a különbség.

Tárezakérdést nemcsak a miniszterek vetnek föl, hanem a nők is.

A szerelem azért vak, hogy ne lássa elkövetett ostobaságait.

Csodálatos paradoxon. A férfiak ostromolják a nőket udvarlásaikkal s mégis a nők hódítanak.

A szerelem olyan, mint a kés: csak az'ügyetlent sebzi meg.

*

A vén lány lány elveszett tőke. A vén asszony forgalomból kiment-.pénz. • :

*

A szépség olyan papírpénz, melynek érez alapja az ifjúság.

A kaczer nő az időt és az éválet olyasminek tekinti, a mi a többi nőket elrútítja.

*

A szellemes embereknél az ostobák önhittsége ki ■van mentve, de nincsen igazolva.

: azután annál jobban erezzem létem sivárságát.

Ah, de már nem tart ez sokáig... Közeledik a végső perez!

*

Ezek az utolsó lapok barátom naplójában. Még sok érdekeset olvashatnék fel belőle, de a diserétio nem engedi, hogy részletesebben feltárjam Mungóm szívviszonyait a könönség előtt. De még különben is, egy szomorú kötelesség teljesítése előtt állok.

Éppen ezért felvettem kezeimbe boldogult Mungó barátom hamvait s kimentem a kertbe velők. Ott egy szomorú-rózsa tövében, melyen csalogányom fészkel, parányi sirt készítettem számára s behelyeztem abba a hamvakat. Előbb azomban egy kis emlékérmet s egy szál ibolyát (ö tudja miért!) helyeztem porai fölé. Azután beliantoltam a sirt s pár szál gyöngy- ; virágot, — közös kedves virágunkat — ültettem reája. Majd fejfát állítottam neki | melyre egykori hivatala jelzéséül fügeko- J szőrűt akasztottam s legtalálóbb sirira- : túl Spartakus király végszavait . véltem ! felirandónak.

| »A szerelem volt, a mi megbuktatott.

Nem hittem, megtanultam s meghalok.<<

Most már ott pihen a kiszenvenvedett, i talán most is »ö« róla álmodik s nem

legkisebb rózsabimbóval veteked hetik. Kis kezeiben egy szál rózsát tartott. Ismerősöm azonnal rajta felejtette szemeit.

Erre az ö arczán is ugyanaz a szelíd ábrándos mosoly, téveteg, átszellemült kifejezés jelent meg, ép oly végtelen szerelem sugárzott róla, mint a képről. De én is azonnal megértettem ismerősöm előbbi sajátságos viseletét. Hirtelen fordítottam a beszéd tárgyon s menyaszonyáról kezdettem beszélni.

, Eleinte tartózkodva, vontatottan szállott róla, de mind jobban belemelegedett a csevegésbe. Egészen eltűnt előbbi szórakozottsága és zavara. Csak úgy áradt a szó ajkairól. A szerelem ékesszóló, szin- gazdag hangján beszélt, hévvel melegséggel, szemei ragyogtak s én önfeledten bámultam azt a boldogságot, mely egész Ínyét elárasztotta.

Valóban új, majdnem hihetetlen volt a jelenség előttem.

i -— íme egy boldog ember! — susogjam magamban.

Mialatt beszélt, beültetett hinta-karszé- iébe. En odaültem s mialatt fejemet an- ,:ak puha fej vánkosára hajtottam, melyen .izok a parányi kezek annyi szorgalommal dolgoztak, én is boldog ábrándozásba merültem. 0 Reá gondoltam s pár pillanatig n is boldog voltam, de csak azért, hogy