Esztergom és Vidéke, 1886

1886-09-08 / 72.szám

hóval s azután ott felejtettük őket a főváros ulczáin. Ezek a hús ivadékok pedig el mentek haza, hogy ki korrigálják a família történetét. Nem voltak ők Budán sohase, se ők, se az őseik. Eltagadják a multai, mert röstelik a jelent. Maradt pedig a sok hűhóhói egy szerény kis emléktábla a budavári helyőrségi templomon, egy drága felvágatlan könyv, a mit a főváros csináltatott, egy emlékérem, mely csak kéziratnak tekintendő, mert nem lehet hozzá jutni s megmaradt még az a leczko, a mit a vén Európa tart nekünk, hogy tanuljuk meg valamivel jobban a magunk saját históriáját, mert bizony nem értünk hozzá. GASTON. HÍREK. — Lapunk mai száma az ünnepre való tekintetből egy nappal előbb jelent meg. — Herczegprimásunk szombaton délután szemlélte meg a bazilikái kupola díszítési munkálatokat Dankó praelatus, Lipper tud vari műépitő és Detoma diszitő imivész társaságában. A diszités munkálatai felett a herczegprimás örömét és megelégedését fejezte ki. Az óriási erdő szótszedését, az állványok eltávolítását már megkezdték. Meg kell említenünk, hogy a kupola diszités munkálatainak folytatása is lesz, a mennyiben hasonló stílben fogják az egész főszékesegyház mennyezetét díszíteni. — Megyei közgyűlés lesz szept. 28-án, melyen grófMajláth György főispán ur fog elnökölni. — Szobon is megülték a budai örömuap emlékét. A. templom szentélyében igen szép jelenet volt az, mikor hat fehér ruhás magyar leány a nemzeti lobogóval tableaut csinált. — Uj orgona BajCSOn. A herczegprimás a régi bajcsi orgona helyébe egy igen szép uj orgonát építtetett nyolcz száz forintért. Az uj orgonát szept. ötödikéu szentelték meg s adták át a használatnak. — Bátori emléke. Bátori Schulcz Bódog síremlékére ötszáz forintnyi adakozás gyűlt össze Majer István püspök urnái, ki az enilékobeliszket Gurgulits nyergesuj falvai kőfaragónál rendelte meg. A mauthauseni gránitból készült diszes síremléket megfelelő ünnepélyességgel szeptember 28-án fogja Majer István püspök ur, mint az emlékbizottság elnöke, a tvhatóságnak átadni. Ez ünnepélyes alkalomból jelen lesz a honvédtemetőben gróf Majláth György főispán s a megyei tisztikar. Az emlék obeliszk épen ötszáz forintba került s igy a feutartás költségeihez külön alapot kell teremteni. Esztergom hazafias közönsége meg fogja teremteni ezt az alapot is. — Vízivárosi mozgalom. Hazafias mozgalom indult meg Vízivárosban egy általában ismert és becsült férfiú ünneplése végett. Az ünnepelt férfin nem más, mint Tóth József Víziváros husz éven keresztül tevékenykedő birája. A lelkes pomolog és poéta, aki minden szépért és jóért most is örök ifjú szívvel lelkesedik, megérdemelt ovácziókban fog; részesülni. A jubileumot a primási arany-mise után fogjuk megülni. A rendező bizottság ólén olyan elnök és jegyző áll, akik az ünnepélyt nemcsak Víziváros falai közt fogják rendezni. A derék biró egész Esztergomra díszt hozott, ünnepelje tehát őt minden városrész. Az első ülésre huszonnégy lelkes hazafi gyülekezett össze. Tervben van a joles férfiú leföstetése, lesz díszközgyűlés és népünnepély. Szóba került egy emlékérem veretése is s mihelyt a nagybizottság megalakul, az ünnepély minden részletét teljesen el fogja intézni a közlelkesedés, mely a derék férfiú busz éves közszolgá'ati érdemeit nagy féuynyel ünnepli meg s a legfelső kitüntetés iránt is lépéseket tesz. — A Takarékpénztár ünnepe. A Takarékpénztár szept. 19-én kegyeletes ünnepet tart. Negyven esztendős fennállása évfordulóján u. i. Nitter Ferencz ós Frey Vilmos arczképét fogja ünnepélyesen leleplezni. Az ünnepséget Majer István püspök miséjével kezdik. Az alkalmi üdvözletet Dr. Feichtinger Sándor kir. tan. mondja s az intézet tisztikara részéről Reusz József titkár köszönti áz érdemes férfiak rokonságát s a Takarékpénztár igazgatóját, Frey Vilmost. Az ünnepségre az összes részvényesek hivatalosak. — A képeket Löschinger első rangú arczképfestőnk festette. — Walter Károly fővárosi tanító egy hatvanöt kros népiskolai jegyzőkönyvet állított össze, mely Sziklai J. és fia papirkereskedőnél fog megjelenni. — Ipolyságról kaptuk a következő meghívót: A Báró Majthónyi László főispán ur ő nagyméltóságáuak, az ipolysági vasút létrehozataláért, s ezen vasút megnyitása alkalmából rendezendő ünnepélyességére, melyek az előzetes intézkedésem folytáu egybegyűltek által kiküldött rendező bizottság megállapodása szerint, f. é. szept. 22. és 23. napjára tűzettek ki, vau szerencsém a rendező bizottság nevében tisztelettel meghívni. — Az ü n n ep é 1 y e k sorozata. I. 1886. szept. 22-én. 1. Ünnepélyes fogadtatás. Hont községben szept. hó 22-ón d. e. 11 órakor. Gyülekezés Ipolyságon a megyeház előtt d. e. 9 órakor, iunen kivonulás Hontra d. e. 10 órakor, hol a fogadtatás a fentjelzett órában törtóuni fog. 2. Díszebéd d. u. 3 órakor, a hontmegyei Casino helyiségeiben. Egy teríték ára 2 frt. 3. Fáklyás-zene. Gyülekezés esti fél 7 órakor, a szolgabírói hivatal mögött lévő sóház telken, hol a fáklyák szétoszlatni, a menet felállani s a megyeház elé indulni fog. 4. Tánczmulatság a megyeház nagytermében, esti 10 órakor. II. 1886. szept. 23. 1. Kivonulás a vasút megnyitásához, az Ipolysági állomásra déli 12 órakor. 2. Díszebéd d. u. 2 órakor a megyeház nagytermében. — Vau szerencsém felkérni, miként Lestyánszky Sándor alelnök urat szept. 15-ig értesíteni szíveskedjék : vájjon a szept. 22-iki diszebédeu becses részvételére számithatunk-e ? Ipolyságh, 1886. aug. 30. A rendező bizottság nevében Pongrácz Lajos elnök. — Eltótosodott Magyarország. Legközelebb megírtuk, hogy a magyarosodás eszméje csak parlagon tenyészett növény az oly helyeken, hol a közvetlen felügyelet hiánya a tanító működésének szabad tért nyit arra, hogy az állam érdekét — a magyarosodás tekintetében — szemei elől tévesztve : erre vonatkozó felsőbb rendeletekkel szemben daczolhasson és tetszése szerint tehes§e azt, a mi az ő privát érzelmeivel, nézeteivel teljesen összhangzik. Ilyen egyénnek ismerjük a szentbenedeki főtanitót: Jusztot, ki habár elég jól beszéli nyelvünket nejével együtt, még is kizárta családi köréből a magyar szót és saját gyermekei is tótul üdvözlik a hozzájuk érkezőt, mert igy diktálja az apa akarata. De mind ez nem tenne semmit, ha az illető magányzó lenne és nem tanitó, ki hajlamainál fogva letéteményese a tót generáczio megizmosodásának, biztos záloga annak, hogy egy emberöltőre ismét tovább tolja a tótság szekerét, s hogy ebbeli munkája és igyekezete annál nagyobb sikert arasson, kezébe kaparintja a segédtauiíó választásának jogát, mihöz az iskolaszék csak megerősítéssel járul. Ez törént meg a mult hónapban, a midőn a meglehetős javadalmazású állásra több tanitó jelentkezett,•— többi között Horváth nevű geletneki tanitó, ki szép bizonyítványai mellett ki tudta mutatni, hogy tanítósága székhelyén, mint tótajkú község iskolájában, a magyar nyelv tanítása körül már az első osztályban kiváló érdemeket aratott; — elannyira, hogy ott a felsőbb osztályokban már csupán magyar tannyelvű előadás van s ezen jó igyekvésű tanitó képezdejét Léván végezve, a magyarosodás terjesztésére nézve, Benedek benne biztos garantiát nyert volna. De hát az omnipotens iskola mester nem azért gyűlöli mindazt, a mi magyar, hogy az ilyen fiatal erőt támogasson. 0 neki Szmatana Szaniszló nevű 39 éves znióváraljai iskolákat járt s ugyan itten képezdét végzett tanitó kellett, — kivel barátságos együttélésben folytathatja azou aknaharczot, melynek a»Nariduie Noviui« bizonyára tapsolni fog. Az Árpádok templomábau tótul éneklő ily fajta kántor tanítót, ki társával együtt tendeucziózuson arra törekszik, hogy az egykori magyar nevű és jórészt magyarnyelvű községben a magyar állam eszméje tért hódítani ne birjon, mert hát helyzete erre nézve számára kiváló előnyt biztosit, másként nem lenne megtorolható, — mint ha őket tősgyökeres magyar községbe helyeznék azonképen mint egy csallóközi postamestert, ki veszélyes tanival - a magyarság közepette — egyszerre kár'alanná tett. Benedek csak úgy magyarosodhatik, ha első sorban évó intézetet nyer s utána magyar érzületű tanitói és káplánai lesznek. Námesztóu, Árvamegyében a közművelődési egyesület felállított egy ovóintézetet, melybe tisztán magyarul tudó tanítónőt helyezett. Az első évzáró üunepély alkalmával a legnagyobb bámulattal győződtek meg a hallgatók, hogy egy jószellemű óvóintézet mily óriási fontossággal bir a nemzotiségi vidékeken ós a magyarosodás ügyében mily csodákat művelhet, ha hozzá kapcsolatosan magyar tannyelvű iskolák is fűződnek. — Egy uj zongorajavitó telepedett meg Bécsből Esztergomba. Piller Ferencznek hívják. Alaposain érti a mesterségét s már is több ajánló levelet kapott. Lapunk kiadóhivatalában meg lehet tudni a lakását. — Petneházy induló jelent meg Pettényi Ottótól Rózsavölgyi és Társa kiadásában. A színezett »czim lappal ékeskedő alkalmi zenemű ára 80 kr. — Kis Lexicon. Dr. Weckerle László ügyes vállalatának már mind a tizenkét füzete megjelent s egészbon három forintjával megrendelhető. Különösen a tanulóifjúságnak ajánlhatjuk. FELELŐS SZERKESZTŐ: D r. K Ö R Ö S Y LÁSZLÓ. N YILTTER. E rovat alatt közlöttelfért nem vállal felelösséa szerk.) Farbige seidene Faille Francaise, Surah, Satin merveilleux. Atlasse, Damaste, Ripse und Taffete fl. 1.35 per Meter bis fl. 7.45 vers, in einzelnen Roben und Stücken zollfrei in's Haus das SeidenfabrikDepót G. Henneberg (k. und k. Hoflieferant), Zürich. Muster umgehend. Briefe kosten 10 kr. Porto. kori művésznő után; de hogy lelkében felmerült a multak képe egy perezre, mutatja az a rendelet, melyben a törvényszék elnökének meghagyja, hogy a Ritter Dorottyára vonatkozó bünperiratokat .terjesszék fel hozzá. Az elnök felküldte a kívánt iratokat, a király olvasatlanul lepecsételtette azokat s sajátkezűleg ráírta a csomagra: »A titkos levéltárba teendők«. Oda is tették, s most is ott porosodnak az ügy iratok, melyeknek kűlczimén ez olvasható Ritter Dorottyánakerkölcsiség elleni bünpöre. Abban az órában, melyben a nevezetes bűn periratok a titkos levéltárba kerültek, az egykori testőrhadnagy, rég kiáltotta büntetését, királyi kegyelem bői visszanyerte válbojtját s viselt tisztirangját a testőrcsapatoknál. Doris fia tisztességes polgári családot, alapított, melynek most élő tagjai már Németországban tekintélyes lovagok, kik többször felkeresik a potsdami temetőben azt a jól ápolt sirt, meiy nek márvány oszlopáu ez egyetlen egy szó áll bevésve: »Doris«. PALOTAY ÁKOS. A NÖKRÖL S A NŐKNEK. Sajátszerű! a szerelem kettő közt megosztva egy egészet alkot; mig a meg nem osztott szerelem mindig csak fel marad. Stelzhammer. * A szerelmet a kételkedés megsebzi; a hűtlenség megöli; s a feledés eltemeti. Lawrence. Ha fiatal vagy higyj a nőknek, mindig boldog lész; ha öreg vagy kételkedjél bennük mindig s sohasem lész boldogtalan. Moser. * Mindnyájan keressük a boldogságot, a nélkül, hogy eleve tudnók merre; — olyanok vagyunk mint a részeg, ki házát keresi azon homályos tudatban, hogy valahol a közelben van. Voltaire. Szolgálatkészség által tetszünk a nőknek, s elhanyagolás által tartjuk meg szerelmüket. Desnoyer. I, k<' * Könnyebb oly nőnek tetszeni, a ki szeret, mint olyannak, kinek szive még érintetlen. Áz utóbbi ideáljával hasonlít össze bennünket; — az első csak kedveltjével. Hammerling. BUDAI VISSZHANG. Budapest, aug. 6. Hát bizony csak nem tudunk mi még a kritikához. Szalmatűz a mi lelkesedésünk, Hübele Balázs a természetünk, megcsináljuk a dolgainkat papiroson, azután elvesztjük az érdeklődést az iránt, a mi csak az imént buzdított. Kár volt Budát bevenni épen kétszáz esztendő előtt. Mert bizony azt mi már alaposan elfelejtettük. Nincs bennünk valóságos kegyelet. Az ősök ünneplése csak ürügy néhány czifra dikezióra s díszruhánk szellőztetésére. Történeti nimbuszra hivatkozunk, ősöket keresünk és fedezünk fel a leghomályosabb századokban, szeretjük a régi czimert, a régi nevet, az ősi fényt, de a történethez nincs sok fidúczánk. Nem vagyunk történeti érzékű nemzet. Szeretjük csinálni a históriát ; de nem szeretjük tanulmányozni. Legtöbb tudományos könyvünk ugyan történeti ; de a legtöbb felvágatlan is az. Szóval ez az oka annak, hogy Buda fölszabadulása ünnepével nem arattuuk dicsőséget a világ előtt. Díszruhás parádé s hazafias tószt volt elég templom előtt, redoutban s egyebütt ; de a történet múzsája igen sokat koplalt. Bizonyos szégyenkezéssel vesszük tudomásul, hogy mit irnak rólunk azok az idegen náczióbeli emberek, akiknek az őseik Buda bástyáit festették be vérükkel. Ide czitáltuk őket nagy hű-