Esztergom és Vidéke, 1886

1886-06-10 / 46.szám

A késő unokáknak szóló emlék gyanánt. Fogadd el ez emléket annak kijelenté-' sével, hogy a mit kiérdemeltél, a mit adóznunk kell vala, azt már régen birod, mert sziveinket már régen meghóditád. — Vedd át e pásztorbotot tőlünk, Budapest fővárosának római katolikus polgáraitól, kik akkor midőn buzgó esdekléssel kérjük az egek urát, hogy áldásdús életedet a hazának, az anyaszentegyháznak és polgártársaidnak javára az emberi kor legvégső határáig megtartani kegyeskedjék, — egyúttal ünnepieseu Ígérjük és fogadjuk, hogy neked szeretett főpásztorunk a sírig tisztelő és hálás hiveid maradunk.« PRIMÁSI JUBILEUM. Esztergom, jun. 9. Azon egyhangú lelkesedés, a mellyel Esztergom város képviselő testülete határozatilag kimondotta, hogy Magyarország Biboros főpász torának jubileuma alkalmából méltó kifejezést kivan adni törhetlen ragaszkodásának és szeretetének, ugyanezen érzelem, ugyanezen lelkesedéstől áthatva ült egybe folyó hó 7-én az ünnepély rendezéséro kiküldött bizottság. Maga azon tény, hogy a bizottsági tagok mind egy szálig megjelentek, eléggé igazolja azt, miszerint a bekövetkező ünnepélyes actus Esztergom város életére maradandó momentumnak ismertetik el. Keményfi János h. polgármester d. u. 4 órakor Forster János kir. tan. dr. Feichtiuger Sándor kir. tan. főorvos, Villányi Szaniszló főgymnasiumi igazgató, Sarlay Ede r. kapitány, Takács Géza főjegyző, Niedermann József aljegyző, dr. Helcz Antal főügyész, dr. Földváry István alügyész, Burány János Pongrácz Zsigmond, Frey Ferencz, Marosi József, Brenner József, Dóczi Ferencz, Major János, Kaan Jánes, Brucsi János, Maiina Lajos, Stern Márk, Király Sándor, Valch Mátyás, dr. Fehér Gyula plébános, Nagy Forencz, Bayer Ágoston Kollár Antal ny. polgármester, Platz Mátyás, Muratti József, stb. jelenlétébeu a bizottsági ülést megnyitván, emelkedett szavakban emlékezik megO Emi neu fiájáról, ismerteti az egy behívás ezé íját és felhívja a megjelenteket miszerint az ünnepély programjának mikénti megállapitására nézve nézeteiket nyilvánítsák. Maga részéről helyesnek tartaná a nélkül, hogy a tanácskozást megakasztaui kívánná — hogy egy szűkebb körű bizottság küldetnék ki, mely aztán ezen nagy bizottsághoz terjesztené javaslatát. Kaan János bizottsági tag, hogy még a késő utódoknak is emlékezetébe maradjon a Biboros Főpásztor jubileuma azt véleményezi, hogy a város 10 ezer forintos alapítványt tegyen árvaház avagy hasonló jótékony intézet alapjául. Dr. Helcz hozzájárul egy szűkebb körű bizottság kiküldéséhez, valamint az ajánlatba hozott alapítványt is pártolja. Vázolja továbbá az ünnepély további sorrendjét a kivilágítás, felirat, fáklyásmenetet, melyeknek bővobbi megvitatását azonban a két bizottsághoz kívánja utalni. Hasonló nézetet nyilvánít Dr. Feicbtinger Sándor. Dóczi Ferencz a jubileum alkalmával idejövő vendégek elszállásolására nézve kér előleges intézkedést. Takács Géza a programúi könnyebb megállapithatása czéljából 3 szűkebb körű bizottság kiküldését javasolja. Burány János a 3 elkülönített bizottság megalakítását nem látja ez idő szerint czélszerűnek, igenis, ha majd a programúi megállapítva annak kivételére kerül a sor. Ezzel a vita kimerittetvén, megválasztatott a szűkebb körű bizottságba Dr. Feichtinger Sándor elnöklete alatt Dr. Helcz, Takács Géza, Dr. Földváry, Brenner József, Burány János, Villanja Szaniszló, Dr. Fehér Gyula, Marosi József, Frey Ferencz, Kaán János, Sarlay Ede, Major János, Dóczy Ferencz, mely folytatólag azonnal ülést is tartott. Mint halljuk, az árvaház eszméje a szűkebb körű bizottságban elejtetett s helyébe a gymnasium i szegény tanulók részére felállítandó tápintézet fogadtatott el. Haszonvételek megváltása. (Válasz az „Esztergom és Vidéke" 44. számában a haszonvételek megváltásáról szóló czikkre.) Dömös, jun. 8. A fentebbi czikk megczátolásába bocsájtkozni nem szándékozom, hanem annak teljes világlatba helyezésére ide melléklem Dömös község képviselő testületének a regálé megváltása tárgyában f. évi május 28-án megtartott közgyűléséből felvett jegyzőkönyvet, mely ogész terjedelmében következőkép hangzik : Jegyzőkönyv. »Felvéve Dömösön, 1886. évi május 28-án a képviselőtestületnek a kisebb kir. haszonvételek megváltása tárgyában tartott üléséről. Jelen voltak az alulírottak. Az elnök felszólítja a képviselő testületet tegyenek ajánlatot arra nézve, vájjon hajlandók-e a község nevében ajánlatot föl terjeszteni a méltóságos esztergomi főkáptalanhoz, a rogálé megváltása iránt s egyszersmind meghatározni kéri az összeget, mely megváltási dij kép felajánlható lészen. Főtisztelendő Nedeczky Gáspár plébános iir kéri a képviselő testületet a tárgyat mindaddig elejtettnek tekinteni mig a törvény ez ügyben intézkedik, ennek a közel jövőben megtörténte ugy is már kilátásba lévén helyezve. A megváltásra nézve jelenleg beleegyezését nem adja. Az elnök 1200 frtot indítványoz felajánlani s évi 600 frt tőketörlesztést megfelelőnek tartana arra nézve, hogy a regálé jog 20 év alatt teljesen megváltatnék anélkül, hogy a község legkevésbé is megterheltessék. Főtisztelendő ur határozottan tiltakozik s ismételten kifejezi azt, hogy az elöljáróság nem jogos saját bajszára 1200 frtos egyezségeket kötni. A képviselő teslületi elnök ajánlatára a regálé-jognak 1200 frton leendő megváltását határozatba hozza, de kiköti, hogy a felterjesztendő ajánlat a képviselő testület összes tagjaival, kik a megváltásba beleegyezésüket adják, aláirassék. Ezzel a jegyzőkönyv fölolvasva aláíratott. Kelt mint fent. — Zöld János s. k. biró. Lőrincz Bálint s. k, tb. Kun István s. k. Zöld Pál s. k. Cseh István sk. Végh János s. k. Vígh János s. k. Vitéz Mátyás s. k. Szabó Károly s. k. Nagy Ferencz s. k. Urban András s. k. Urban József s. k. Zöld József s. k. Weiner Ignácz s. k. Simrák János s. k. Kása Gábor s. k. Hajóssy István s. k. Zsarnóczay István sk. h. jegyző. Mindezekből kitűnik, hogy a közgyűlés egybehívására kitűzött törvényes időtartam megtartatott s mint az összes képviselőtestület beigazolja, nem is 24, de 48 órával előbb lett a meghívó mindegyiknek megküldve, s határozottan jelezve: hogy a regálé megváltása lesz napi renden, mely ügy már hetek óta húzódott, miután éu mint jelenlegi regálé bérlő a méltóságos esztergomi főkáptalan sége által a regálé megváltásai hivattam, — de én ezen meg^ I tényét, illetve a regálé tulajdo nem magamnak, hanem kizáróh a községnek kívánván megszi azért hivattam össze a közgyűl terjesztettem az ügyet a képvis tület elé, — mert régóta isme községben a hangulatot, hogy n úrbéri megmaradt romokat és i ványokat, melyek a régi hűbe emlékeztetnek gyűlöli s rosszalja, eme régi czikornyák mai napis lévén a törvényhozás utján besz ve, sőt komoly beszéd tárgyát 1 gyakorta a regálé megváltása üg j —• az országgyűlésen oly sokszor j interpellált regálé váltságra ado: jniszteri válasz, s a legutóbbi i azon határozata a kormánynak, a jelenlegi pénz epochában U által megváltatni a regálét nem miért is minden oldalról ajánlt hogy a regálé megváltás iránt községek ós uradalmak kössenek ( séget, —• miért is mint az ujab vívmánya és a régi schlendrian eltörlése általunk melegen felka tott s tárgyalás alá vétetett s a béli plébános úr kivételével az < jelenvolt képviselők által, miké ide iktatott jkönyvből látható, elí tátott s az ajánlatot megtétetni roztátott. Melyek folytán csak a rossz a mondhatná, hogy én a magam sz; szándékozom a regálét megváltai s eljárásomat e tekintetben gám nem egyéb, mint a régi czoi; az ujabb kor rovására dédelgetni. ZÖLD JÁÍ dömösi l)ii HÍREK. — Herczegprimásunk a pün ünnepek megtartására a fővárosba zott. — Kitüntetés. Sujánszky Anta post és esztergomi főszékeseg.yházi nonok urat ő Szentsége XIII. Leo praelátussá nevezte ki. A jeles eg költő 1815. aug. 4-én született 1 pesten. Atyja kiváló ügyvéd, anyj leghazafiasabb magyar asszonyok e: I volt. A tehetséges tanulót Rudnay j dor hgprimás vette föl az észter I főszékesegyházi növendékpapok tonák s a szabadban járó-kelő ői észrevétettek volna. Clamart még mindig a fa alatt kozott. — Jer — sugdosá Duval, — h( egy véres háborút fogunk látni s as meg lesz a jutalmunk! A mi a tábornagy árulását illeti, a tatéren majd meg találhatjuk; arról doskodtam, bogy mind a két félnek mása legyen egymásról s igy a csat véresebbnek kell lennie; azonban többen esnek el annál nagyobbak k saink a kincsekre nézve. Lassan, s minden beszélgetés n haladának tova, s még a meghatár idő előtt érkeztek a porosz táborba. Meyer pontosan határozván meg a czia hadsereg fekvését, az utóhadban lalt helyet. Reggeli négy órakor történt. A trombiták jelt adtak a felkelés a katonák fel pattanván a puszta föl nesztelenül állottak rendbe, készen indulásra. Némelyeknek ruhái teljesen mereve tek valának, mivel elázottan feküvén nyughelyük a föld, s takarójufc pei sötét ég vala. Elhangzott a parancs-szó s a begy láson indulának fölfelé a Nosel és folyók között, melyek a lotharingiai ket, mivel a tűz mellett fekve, mélyen alvának. Vigyázva ment el mellettök s a már nagyobb fényűzéssel feldíszített Mac Mahon sátorához indult, hol az őrök az előbbiekhez hasonlóan karddal kezökben szendergének. — Gyalázat ez reájok nézve — mondogatá Meyer — azonban ez nem árt, legalább személyesen fogom a tábornokot értesíteni arról, hogy az egész táborban én magam őrködöm. Az őröket átlépve, s a sátor függönyeit félretolva, fegyverekkel megtelt s egy a csatához készülő vezér szpbájába lépett, melyben a tábornagy egy puha divánon elterülve feküdt, az asztalon egy ezüst gyertya tartó s rajta egy félig elégett gyertya vala látható. Az ágyhoz lépett s megfogván az alvó kezét, monda: — Tábornagy ur keljen föl! Mac Mahon rögtön körülnézett s mint megjelent szellemet nézé az érkezőt. — Mi az? — kérdé — Hogyan jött ön ide? — Tábornagy — feleié a kém — azalatt mig őrei aludtak a táborba jöttem, hogy önt az ellenség közellétéről értesítsem. — Az lehetetlen — veté ellen a tábornagy — hisz oly távolságra vevém magam, hogy könnyen Parist is elérhetemJlogy jut ön ezen gondolatra? — Ez nem kigondolt dolog, hanem merő igazság — feleié Duval. Emlékezhetik még arra, mily közönyösen fogadott ön engem, s mily könyörtelenül űzött el házától megtagadva kérelmemet, Mindennek daczára, mondja meg ön maga, hogy egy ember, kiben kevesebb hazafiúi érzelem van mint bennem, nem-e fordította volna kezét hazája ellen az ily kegyetlen eljárások következtében? Azonban ón azt nem tettem, hanem adott alkalommal az ellenség táborához közeledve, pontosan figyelem meg álláspontját, hogy azt megtudva, önnek, ki engem mint egy kutyát elűzött, értésére adjam. A tábornagy szánalomteljesen nézte őt és kérdé: — Ki kezeskedik az ön igazmondásáról ? — Mit? — válaszolt a kém — ha ellenséges indulattal viseltetném ön irányában, úgy ki akadályozott volna meg abban, hogy testébe kést ne mártsak, és seregét meg ne zavarjam? Ez csak szolgálat lett volna, melyet a poroszok aranyokkal fizetnek meg nekem. Nézze csak — folytatá, mialatt a sátor függönyeit félre tolá — azok, kik bemenetelemet akadályozhatták volna, alusznak. Rettenetes méreg futa át a tábornagy egész valóját és monda: — Hagyja csak őket aludni! Mindjárt felkeltem őket! Hol állanak a poroszok ? — Fél mértföldnyire, innen azonban ők még naplenyugta előtt el fognak indulni, hogy utjokat Paris felé vegyék. — Sokan vannak? — Az összes csapatnak csak harmad* része, önök szét fogják őket zúzni, ha időben foglalják el a főállást. — Legyen úgy, de te itt fogsz maradni, hogy nekem személyes jelenléteddel szolgálatomra légy. — Amint tetszik tábornagy uram, de nekem jobbnak látszik, ha visszatérek már azon oknál fogva is, hogy önt az ellenség jelen fekvéséről értesítve, biztosabban intézkedhessek hadseregével. — Jól van — feleié a tábornagy — intézd el dolgodat, s a jutalom nem fog elmaradni. — En ez alól kiveszem magam — veté ellen Duval — mivel az Ígéretek — tapasztalatom után ítélve — nem mindig teljesíttettek. A tábornagy az ágy mellett fekvő szekrényből egy marok aranyat vőn elő, s azt Duvalnak adva, monda: — Vedd ezt foglalóul! Duval elvette a pénzt s magát ajánlva, vissza húzódott. Amint jött, úgy el is ment anélkül, hogy a sátorban fekvő ka-