Esztergom és Vidéke, 1886

1886-03-28 / 25.szám

pjo-rn vármegyében három falut ismer : 1-ör Nagy-Sáp Va mföld Bajnához, egy óra Bajóthoz, 2-or Kis-Sáp 1 mföld Dorogtól délnyugatra, 3-or Sárisáp, itt 1790. egy török fürdőház romjaira és gyógyfürdői ásvány forrásra akadtak, melynek vize a Spaaival vetélkedik. Osolnoknak fiókja, mely ide í / 2 mföldre fekszik. Lakosai fold és szőlő mivelés­ből s marhatenyésztésből élnek. Föl­desura Sándor uraság, Vályi csak kis­Sápról tesz emlitést, t. i. Nagy Sáp, magyar falu, földesura gr. Sándor, la­kosai kath., többen reform. ; fekszik Bajnáház egy, Tokodhoz és Bajóthoz is egy órányira. Határa hegyes, völgyes, de szorgalmas mivelés után szép bú­zát és jó gabonát terem ; rétje, lege­lője jó, szőlőhegyei számosak s jó fe­hér és vörös borokat termők, melye­ket győri és pozsonyi kereskedők szok­tak elhordani, fája és erdeje bőven van. Ide tartozik az Őri-Sápi puszta is, melynek szép szőlőhegye Románnak neveztetik régi kőhidja pedig Tatáhid­já-nak ; egészséges jó forrás vizekkel is bővelkedik. Mostani lakosai is tiszta magyarok, kath. és nagyobb részben reformátusok, a kik templomuk fenál­lásának századik évét a mult évben ünnepelték. Hegyen épült régi kath. kis templomáról egyik szerző se tosz emlitést. NÉMETHJ VICTOR, GAZDASÁGI LlíVlíL. ("Néhány szó a gyümölcstenyésztés érdekében. A polg. Olvasókör számára irta : Perger Lajos.) I. (Áz emberi nem élettörténete gyü­mölcscsel bővelkedő kerubén vette kez­detét, Az emberek első tápláléka is a gyümölcs és egyéb növényi eledel volt, s hosszú idő folyt el addig, mig rájött hogy a sóskánál jobb a sonka. Görögország mesés történetéből tud­juk, hogy Herkules kit ők a hősi vi­tézség mintaképének tartottak, s kiről csodás dolgokat regéltek, vitézségének egyik jelét azzal adta, hogy legyőzte a rettenetes sárkányt, mely az arany al­mát termő fát őrizte. Egy másik görög pogány rege szerint pedig az istennők egy lakodalomban mulattak, s az egyik istennő, kit meg nem hivtak, boszuból a mulatók közé egy almát dobott, a melyre az volt irva, hogy a legszebbiké legyen. Erre nagy dulakodás támadt az al­máért, mindenik önmagát tartván leg­szebbnek, s e küzdelem utóbb egy nagy hadjáratnak lett forrása. Hasonló eset­ben ma is többen pályáznának, a szép­ség ^Imájáért, mint például a jó birs­almasajt készítésért kiadandó jutalom­ért, mert ki a szép nemhez tartozik, legelőször is szép akar lenni. Ezek a regék is azt tanúsítják, hogy a régi világban még a kincset és a kitünte­tést is kedvesebbnek tartották alma alakjában, szóval kedvelték a gyümöl­csöt. De nemcsak a görög nép beszélt igy, hanem í magyar is hasznos tanul­ságot ád elő egymás mulattatására, ily forma mesében szólva, a szóló szőllő, mosolygó alma s csengő baraczkról. Még gyakrabban énekel a magyar népdal a piros almáról. Jele az is annak, mily kedves a gyümölcs a mi népünknek, ha nem is éppen minden ember szája izének, de gyönyörűség legalább a sze­mének. A szépségnél a szemnek nyúj­tott gyönyörnél többet ér a gyümölcs­nek azon tulajdonsága, hogy mint táp­lálék nagyon egészséges, mert mint azt a tudományos vizsgálódás kimutatta, oly anyagokat tartalmaz, melyek az em­bert a sárgaság, bőrbetegségek, és ál­matlanság ellen megvédik. Habár annyiszor szól a népdal az almáról, -habár oly gyönyörűség is a szemnek, s egészséges az egész testnek mégis e gyönyörűségnek ez üdítő táp­láléknak megszerzésére, előállítására nálunk nagyon kevés történik. A magyar nép nagy része ugy gon­dolkodik, hogy az alma árulás csak ugy a tótnak való, mint a fazék-dró­tozás. (Folyt, köv.) SZÍNHÁZI SZEMLE. (7. Egy magyar hnszarkáplár Bécsben.) Szerdán es e nem volt ugyan nagy közönség, de annál nagyobb boszanko­dás a darab választás miatt, Sok rossz darabot kellett már vé­gig néznünk, de rosszabbat még nem láttunk ennél a kétségbeejtő bárgyú­ságnál, mely egyenesen a bécsi »leg­felsőbb körök« (értsd szakácsnők, ház­mesterek és jövedelem nélkül való ma­gánzók) számára gyártódott, Az előadás áldozatai közül ki kell emelnünk Nagy Lindát, a ki egy viszataszitóan káromkodó »fesch Wiene­rin «-t mutatott be. Andrássy mint rendé en, szépen énekelt és huszárosán forgolódott a színpad szentlelke (a sr« góljuk) körül. A többiek a |darab ni­veauján maradtak. (8. Vadgalamb.) (M.-i K.-n.) Csütörtökön Gero ro­mantikus népszínművét daczára az ün­nepnek meglehetősen üres karzat s még üresebb zártszékek előtt adták, pedig az előadás nagyobb közönséget érdemelt volna, Nagy Linda mind megjelenése, mind alakítása tekinteté­ben teljesen kielégítő volt, Andrássy hévvel és érzéssel adta Mihály gazda szerepét s Kautz, ki ma először vitt nagyobb szerepet, méltó társa volt neki. Borossné- némi indispositió­val küzdött, míg Dobocsányi ab­solute nem tudta szerepét. B o r o s s mulatságos Matyi gyerek volt s M a­k a y ii é és A r á n y i n é is többrzör megkaczagtatták a közönséget, amely a színmű szép dalait bő tapsokkal jutal­mazta. A NŐKRŐL S A NŐKNEK. (A szerelemről.) Rochefoucault szép aphorismája a szerelemről '• — Nehéz meghatározni, hogy mi a szerelem ! Csak annyit tudok róla, hogy ez a különös érzés a lélekben uralkodni vágyó szenvedély, az észben ro­konszenv, a szívben pedig valami édes titkos vágy birni azt, a kit legdrágábbnak, legszebbnek és leg­jobbnak tartunk. * Jean Paul azt tartja, hogy a szerelem mindig fájdalom: hol édes hol keserű. Mindig éjszaka, melyben nem tűnhetik fel egy uj csillag nélkül, hogv egv másik le ne áldozzék mögöttünk. * A rikató drámák nagy gyárosa, Kotzebue, pedig igy ir a szerelemről: Á szerelemmel ugy vagyunk, mint a himlővel. Mentől előbb tör ki, annál jobb. De vannak emberek, a kiknél örökre lappang. * Demokritos geniális karczolatai a szerelemről: A szerelem a bölcsből bolondot, a gazdagból kol­dust, a vén emberből gyereket, az oroszlánból bir­kát, a phlegmatikusból dühöngőt, a sanguinicusból méla ábrándozót, a merengőből ördögöt, a fösvény­ből tékozlót, a gyávából hőst s a hősből gyilkost képes csinálni. A vitézi jelvényeket konyhakötény­nyel párosítja, a hímzett fejedelmi ruhát inasöltöny­nyel i seréli föl, a műízlést gyakran a pásztor gusz­tusával beréli el s a költő lantját cserébe képes adni egy fonórokkáért. AÜCUN. OLVASÓ ASZTAL. — A trónörökös könyvé­ből megjelent a 8-ik füzet, mely Bécs városát tizenkét képben s három ismer­tetésben mutatja be. Ara, SO kr. — Handbuch für die Infanterie-, Jaeger- und Cavallerie- Pionniere. Von Oblt. Friedrich Schüler und Lt. Hier Fried!. Wien. Im Verlage des Oblt Schüler 1886. A takarosan kiállítót zsebkönyv czólja alkalmas kalauzul szol gálni mindazoknak, a kiket illet bécsi Miliiaer- Zeitung igen rokonszen vesén foglalkozik az uj katonai műve s dicséri világos beosztását s gazdasá gos velősségét. A zsebkönyvhöz eg; egész kis füzetre való illusztráczió já rul igen sikerült kivitelben. Önkénte­sek és tartalék tiszt jelöltek nagy si­kerrel használhatják az ügyes kézi könyvet, melynek egyik szeriője. Schü ler főhadnagy egyébiránt már jó is merősünk. — Uj zenemű. Menner Sándor szegedi zenemű kiadónál megjelent Menner János Léghajó czimü gyor polkája. Ara 60 kr. HÍREK. — Kinevezés. Takács Imre első rangú zenészünk a főszékesegyház ze nekarának karnagyává Seyler Káról helyébe kineveztetett. Fogadja leg­őszintébb gratulácziónkat. — A választói jog fentartása. jövő évi képviselők az uj törvény ér telmében öt évre fognak megválasztatni Az ország tehát egy fél évtizedre dön a felett, kik intézzék sorsát. Már mos figyelmeztetjük a választó polgárokat hogy az ez évben összeállítandó válasz tók névjegyzékére kiváló gondot for ditsanak, nehogy a választók 'névjegy zekéből kimaradjanak, és alkotmányo joguk gyakorlását, mely egyúttal komol hazafiúi kötelesség, fentartsák. Enne azonban első feltétele, hogy 1885. óv államadóját minden választó polgár évi április hó 15-ig lefizesse, — Az Iparbank ma d. e. tartja évi közgyűlését, mely alkalommal elnöke, Dr, Feichtinger Sándor arczképét lep­lezi le. Az igen sikerült festmény Mol­nár műterméből származik s méltó dísze lesz az Iparbank termének. Az ünnepi beszédet Pongrácz Zsigmond az Ipar­bank ügyésze fogja mondani. Az ová­czió bizonyára egyesíteni fogja a rész­vényesek közül Dr. Feichtinger Sándor összes tisztelőit. — A propeller az idei hosszú téli ut alatt körülbelül százezer darab je gyet adott el. A bekötött hid mos már némileg fölöslegessé teszi a pá kányi járatokat s igy a propeller meg kezdi kövesdi útját. Több tndakozódásr; minden gondolatát, ez férkőzik szivéhez, ha forrón szeretett családjához beszél, ha az elszenvedett sértések és méltatlanság érzete felsziszszen lelkében s elégiában vagy imádságban szakad fel kebléből. A tisztító tttz kibékítő lángja lobog ebben a szenve­désben, melyből az elporladt, semmivé vált salak közül a tiszta arany nemes fé­nye ragyog ki újra. Óh drága órája van annak a nemes költészetnek, mely a »Pas­sió «-ból oly bánatosan fakad ! Az utolsó versszak nagyon sokat elmond és nincs érző sziv, a mely meg nem értené, a me­lyet meg nem nyerne. A ki megátkoz : én megáldom, Ellenségemmel jót teszek; Ha gyűlölőmet bukni látom : Pillámon szánó köny rezeg. A kegyetlennek bűnbocsánat, A vétkezőnek irgalom; Üdv annak, a kit sújt a bánat: Szenvedve ez az én dalom! Mennyire kellett éreznie annak a sors kezét, a ki igy énekek Ne zúgolódjál .sorsod ellen • Viseld békén panasztalan! Isten jön hozzád a keservben, Áldott, kinek nagy búja van. Ha másnak mindjárt vére lázad, Mihelyt megszúrja egy tövis: Téged vezessen az alázat A legsötétebb úton is.. ..' A ki kötetét elolvassa, az a sorok közt megtalálja a költő élettörténetét. Mert olyan ez a könyv mint egy gondosan, pon­tosan vezetett napló. Tiz év naplója telve a szeretet életadó, reményt keltő, üdvözítő melegségével, a mely Rudnyánszkyt min­denért kárpótolni tudja, a miért a költő alázattal hajt fejet és odamenekül arra a két szivre, melyekre mindenkor bizton számithatott s melyekért él-hal ő maga is. A leleség és a gyermek keblében dobog ez a két sziv. Ezek tartják fent benne az erőt, ezek bátorítják a küzdésre, ezekhez szól legtöbb dala, legszebb, legértékesebb, legigazibb költészete. Egy örömem van a világon: Az én egyetlen Zsófikám ! Mig élek, én csak azt kívánom, Hogy ő szeressen igazán. — Üdvöm, — költészetem, szerencsém örök csodaforrása ő : Sivár küzdelmek végtelenjén Egy csöndes, áldott kikötő ! Annyi sziv, annyi bensőség nyilatkozik ezekben a versekben, hogy Írójukat én a kötet olvasása után a legnemesebben érezni tudó embernek tartom, mert csak a sziv­jóságjiak lehetnek ilyen hangjai és én az igazi szivjóságot, melyhez romlottság soha, legfölebb tévedés férkőzhet, legtöbbre be­csülöm valamennyi istenáldása közt. Ez a szivjóság pedig meg van Rudnyánszkyban a költőben és az emberben egyaránt, és bizony boldogtalan az, a kinek nem elég jó a szive arra, hogy megbocsátani, feledni, kibékülni, szeretni tudjon ! Tárczám szűk kerete befejezésre int. Mit szóljak még azokról, a mikről a többiek meg feledkeztek ? A leíró költeményekre hivom fel az olvasó figyelmét. Ezekben Rudnyánszky mester s versei egynémelyi­kének csodálatos zenéje, technikája egye­nesen kápráztató. Hangja igaz, rithmusa dallamos és remekül szabályos, a versso­rok a legnagyobb könyüséggel gördülnek egymásután, mikéntha csengő gyöngyöt kötne füzérre. Ime egy versszak a »Bal­lerina« czimü páratlanul szép költeményé­ből : Piczinyke lábak, karcsú, könnyű termet, Csókra hivó ajk, ajk, lesütött szemek, Erényes, sziv, mely csábnak gyorsan enged, Száz gyöngeségből alkotott remek, Sok csipke, mindig fris rózsák a vállon, Hamis gyémántok, kihívó ruha: Rád ismerek, virágot hintő Ámor Pajzán apródja, szép ballerina! Es a »Rongyszedő«-ből: Állj, öregem, megin' egy pihenő ! Hátadat a batyu nyomja nagyon. Rakd ki a holmit; elő, csak elő, Pántlika, ,tű, selyem, úri vagyon ! Jön seregestül az asszony, a ; lány... Jut vacsorára ma este talán.''. , Erre, csak erre, ti szépek ! Kincset szórok elétek. — Titili, tütülő, Itt a rongyszedő. Mindez halvány képet ad csak arról az impozáns ragyogó költészetről, melyet csu­pán az egész kötetből lehet kellőképen megösmerni s ez a könyv olyan jeles, meg­jelenése annyira esemény a magyar iro­dalomban, hogy szeretném azt látni min­den úri család szalonjában, jeléül annak hogy az igazi nagy tehetség iránt van meg elösmerés és buzditási hajlam a mi kö­zönségünkben s meg tudja különböztetn a kinem izzadást az igaz poétái csapon­gástól, a mit ma senkinél sem találna: olyan brilliáns könnyedségünek, mint Rud­nyánszkynál. Engem meghódított az a poé­zis, mely a Rudnyánszky kötetében tiz küzdelmes év munkájából aranyos szárnyú lepkeként támadt fel és tiszta szivembő gratulálok a sikerhez, mely jelent ad és jövőt ígér neki. BÁRSONY ISTVÁN. — Vas Gereben teljes kia sából Mehuer Vilmos derék vállalata ban megjelent a 11—14 füzet, melj igen sikerült illusztrácziókkal a Nagj Időket folytatja. Egy-egv füzet ára 2" kr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom