Esztergom és Vidéke, 1886

1886-03-14 / 21.szám

talmával élt vissza s a tanítványok engedelmessége feltétlenül rendelkezésére állott. Nem kellett akkoron önkifejtő elemeire bontó tanmódok alkalmazásához nyúlni, nem volt beszéd és értelemgyakorlat, hanem csak iskola kevés tanitványnyal, kik főkép irni és olvasni tanultak, Ma minden máskép van,'Ma a tanitó zsúfolt iskolákban dolgozik. Mikor ifjú erővel lép e pályára, azt hiszi, hogy működése tartós leend, pedig csalódik, mert mielőtt élt volna, mielőtt gyermekeit fölnevelte volna^kidől a < boldog emberek sorából.^Tessék csak Esztergomra gondolni. 'Itt az 1868-iki népoktatási törvények életbeléptetés óta óta hat tanitó mult ki, mindannyian életük delén, egyik sem szorult a gyarló nyugdíjra, melyet egy harmincz évi szolgálatot túl élt adóhivatali szolga is kap. Ez az igazi szatírája a tanítói hivatás magasztosságának ! Az, a ki 40 évig a leggyötrőbb szellemi munkában Össze nem törött, nem, 250 frtot, hanem annak 4-szeresét érdemelné. De adnak azután még melléje koronás ezüst érdemkeresztet is. ! A nehéz tanítói hivatás kellő méltánylása azonban a jobb érzésű és művelt lelkű szülők részéről, s a lelkes tanügy barátok részéről nem szokott elmaradni, miért is akkor midőn a tanítókért 'tehetnek, nem húzódnak a sutba, hanem jelenük és jövőjük érdekében síkra szállnak ott, hol befolyásukat érvényesíthetik. Többeket megnevezhetnénk derék polgáraink közül, kik a tanítót érdemei arányában tisztelik, becsülik. Ezek kezébe van letéve a közel jövő, melyben módját ejthetik annek, hogy a tauügy emberei óriási fáradozásaikhoz mérten nyerjenek méltó elismerést. MÁRCZIUS 15-IKE. Esztergom, márcz. 13. A dicső emlékezetű szabadságharcz születésnapját minden esztendőben kegyeletesen meg szokta ünnepelni Esztergom . Van nekünk egy temetőnk, melyben néhány száz névtelen hős és összetiport ellenség pihen szép csöndesen egymás mellett, A sírhalmok fölött egy alvó oroszlán szendereg s az emlékkőre rá vau irva Bajzának az a verse, hogy ^csatájuk a népjog csatája volt*. A hőiök hamvai által megszentölt temetőben van egy másik szendergő oroszlán is, csakhogy mélyen a föld alatt. Ez Bátori Schulcz Bódog. A hazaszere

f

et mily magasztos érzelmei és gondolatai árasztják el szivünket és lelkünket, mikor ezek előtt a sirok előtt állunk ! Márczius tizenötödikén megint ki fogunk zarándokolni a hősök temetőjébe, hogy koszorút s megemlékezést vigyünk ki a lombtalan sírokra, Legyen a nagy nap emlékezete ünnep a mi szivünkben, ünnep a mi bonvédtemetőnkben s ünnep a mi városunkban ! SZÍNHÁZI SZEMLE. Bizonyos aggodalommal nyitjuk meg ezt a rovatot, mert aligha constatálhatunk benne annyi örvendetesét, mint egy másikban, a hol az idei kimerítő farsang harmincz vigalma történetét irtuk össze. Magyar színészet és magyar sajtó bizonyos solidaritásban áll egj'mással. Nemzeti szolgálatot, hazafiúi napszámot teljesít mindakettő s igy nem élhetnek egymástól elválva. De nehéz föladata van a sajtónak, mikor az akadályokat, melyek a színészet támogatását olykor lehetetlenséggé teszik, minden jóakarata daczára sem győzheti le. Pesti Ihász Lajos színtársulata először jár városunkban. Szokatlan időben jött, a bojt első hetében kezdte meg az előadásokat. A mulató Esztergom még nagyon ki van fáradva s megelégelte egyelőre a nyilvános szórakozásokat, De reméljük, hogy azért még nem unta meg a színészet által nyújtandó gyönyöröket. Különösen, ha olyan társulattal áll szemben, mely megérdemli a figyelmet. Az igazgató mindenekelőtt ajkalmas helyet occupált a Fürdő nagy termében, azután szerencsés acquisitiót csinált a katonai zenekar közreműködése által. Már most csak azon fordul meg az esztergomi saison sikere, hogy az esztergomi közönség Ízlését eltalálja-e Pesti Ihász Lajos társulata ? Az első előadás, tegnap este már alkalmat adott arra, hogy a közönség részleges Ítéletét kifejezhessük. Megvárjuk még a népszínmű- s operetté bemutató előadást s azután teljesen tájékozva leszünk Pesti Ihászék esztergomi szereplésének jövőjéről. A NÖKRÖL S A NŐKNEK. A leány tavasza a férfi nyarával s a nő nyara a férfi-kor őszével találkozik legszebben. * A nő olyan matéria, amiből sokat csinálhat a férfi, — csak jót keveset. * Vannak nők, akik a hűséget nem tekintik egyébnek, mint a személyes szabadság megszorításának. A plátói szerelem napjainkban ol

/an, mint egy őskori állat, melynek csak a leírása maradt fen. Sohasem szabad elvesztened a becsületes asszonyokban való hitedet. Két nőnek tartozol ezzel: annak, aki an vád volt és annak, aki nőddé lesz. * A női derék köré Isten teremtette a legtermészetesebb övet: a férfi-kart. FARSANGI LEVELEK, i. (Álarczos bál febr. 28-án.) Második álarczos bál. Pedig eddigelé egy is elég volt Esztergomban, a hol az álarczos bálok rendesen meg szoktak bukni. A hétfői álarczos bálnak a Fürdő nagytermében nagy néző közönsége volt. A rendezőség buzgóan végezte gondos munkáját, de a szép tombola nem jövedelmezett sokat. Volt néhány ügyes álarczos is, (különösen a puttonyos) de a többi kétségbeejtően szellemtelen. A közönség bizonyos része a táncz örömeiben is részt vett, A második álarczos bálnak egyébiránt még nagyobb közönsége volt, mint az elsőnek. A jelen volt hölgy közönség névsorát a következőkben adhatjuk : Csuporné, Burány Jánosné és Mariska, Meszéna Kálmánné, Niedermann nővérek, Pisuth Istvánné és nővérek, Feichtinger nővérek, Brutsy Gyuláné, Bleszl Ferenczné, Ékesi Edéné és Amanda, Rónay Gyuláné ós Ginczike, Platz Mátyásné és Irma, Klement Ferenczné, Borovits Mórné és Ilka, Prokop Jánosné és Josephine, Pethes Ilonka, Spiszár Jánosné és Jancsika, Hertelendy Gyuláné, Gyurányi nővérek, Fiedler Mariska, Kováts Albertné és Ilonka, Szvoboda Románné és Irma, Gábris Lujza, Burián Lajosné, Fekete Györgyné Paulovits Gézáné, Kovácsy Ilka, Paulovits nővérek, Sarlay Edéné, Környeiné Braunsteiner Sándorné, Csernó Szerén, Bleiberger Józsa, Schvarz Janka, Haan Riza, Weisz Róza, Misztera Josephine, Hörl nővérek, Hegyvári nővérek, Stern nővérek, Plichta nővérek, Viola Margit Reuter Mária, Globutsnigné, Hirschfeldné, Draxlerné, Sagáth Ilka, Had viger Mórné, Zwornik Mariska stb. II. (A Zenei Kör farsangzáró vigalma.) Az idei széleskedvű farsang fináléját a Zenei Körben tartotta meg a búcsúzkodó Carneval herczeg a ki azonban még mindig fáradatlan mosollyal üdvözölte a következő szépeket: Andrássy Jánosné, Balogh Vilma, Barta Arminné Bartal Rezsőné és Sarolta, Boronkay Lajosné, Borsiczky Ottóné, Budáné és nővérek, Ellinger Ödönné és nővérek, Haan Rezsőné és Ilonka, özv. Hangay Lajosné (Tata), Hromoda Jánosné, Hermann Katinka Hoffmann Ferenczné, Kamenszky Elekné, Klinda Rezsőné és nővérek, Langerné és Miczi, Mattyasóvszky Vilmosné, Dr. Mátray Ferenczné, Mezei Dénesné és Ilonka, Munkácsy Károlyné és Mariska, Palkovich Alajosné és Lujza, , Pfalcz Józsefné, Reviczky Gáborné, Rónay Gyuláné, és Ginczike, Rogrün Edéné és nővérek, Schaller Antalnó és nővérek, Szecskay Cornélné és nővérek, Szalkay Józsefné, Szepesi Hedvig, Szvoboda Románné és nővérek, Widmanné stb. A négyeseket negyvennégy pár tán czolta. A kitűnő kedvű vigalom — mint tudósítónk irja — éjfélig tartott; de a családok még azontúl is sokáig együtt maradtak. Alig bírtak megválni Carneval ő fenségétől a ki a legközelebbi villámvonaton (több papa állítása szerint) elutazott egyenesen — a pokolba. EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL Esztergom vármegye helységei száz óv eiőtt. V. Kesztölcz Korabinszky szerint tótfalu egy mértföld Dorogtól, egy óra Csévtől. Lakosai föld- és szőlőmivelők. Vályi többet mond róla : magyar és tót falu, földesura az esztergomi káptalanbéli uraság, lakosai kath.; fekszik Szántóhoz, Sz.-Lélekhez és Esztergomhoz is egy órányira, határa középtermékenységü, földje hegyes, völgyes és homokos, legelője, rétje, fája tűzre és épületre elég van, szőleje jó, földjének nagyobb része homokos és a széltől a sürü fűzfák oltalmazzák, juhokat is tartanak, meszet is égetnek lakosai. Korunkbeli lakosai tótok és katholikusok. a néni, aztán meg ő ugy sem gyógyítaná meg. — Ugyan ne mondd lelkem, lehetetlen, ezt meg a szőke mondja, kinek papájánál éppan tegnap foglaltak holmit bizonyos törvényes egyének bizonyos törvényes követelés tárgyában. — Hidd meg édesem, hogy ugy van. Ismered X-et? — Nem én soha sem láttam. — Kiállhatatlan ember, mondhatom neked, hogy kiállhatatlan, oly szellemtelen, mint egy tyúk. — Hát azt tndod-e,hogy Misi vissza küldte B-nek a gyűrűt'? — Azaz, hogy nem adják B-t a szülei. Ne hidd édesem, nem igaz, azt csak ugy találták ki. Tudtam én, hogy igy lesz, megmondtam már régen, ugy bizony szalma menyasszonynak marad B. Csak hirtelen munka soha sem volt jó. Mindig mondtam én, hogy nem kell a férfiaknak hinni, én részemről soha sem hallgatnék rájuk. — Hiszen ha nem beszélnek hozzád. — Ohó, azt kikérem magamnak, beszéltek is beszélnek is, többen mint akárkihez, de nem hiszek nekik, soha sem hiszek nekik. — No csak a hitetlenség ed aztán egyszerre vak hitté ne változzék. — Oh attól ne félts édesem, mert én megfogadtam, hogy soha sem megyek férjhez. (Savanyu a szőllö.) — Ugyan édesem, hogy beszélhetsz ilyent, — folytatja a szőke — azt csak el fogod ösmerni, hogy a házas élet körén belől van az igazi boldogság ? — Ejnye lelkem, ugy beszélsz, mintha már benne volnál, tudod, mikor előttem a házas élet boldogságáról beszélnek, mindig az alchimisták jutnak eszembe, kik rézből akartak aranyat előállítani. — Mióta lettél ily világ gyülólő ? — Én csak férfi gyűlölő vagyok. — Vigyázz a gyűlölet legközelebb áll a szeretethez! — Oh ez csak frázis ! — Édesem, te pálya tévesztett vagy, olyan derék német doktor lett volna belőled, avagy missionárius Indiában ha ha ha. — Soha se gúnyolódjál lelkem, ha neked olyan lágy szived van s még lágyabb az eszed, azt cseppet sem irigylem. S ezzel egy tekintetet vet barátnőjére, mely érthetőn kifejezi, hogy ennek a véleménykülönbségnek két évig tartó faché a vége. Ha Saphir ezt a Iconverzatiot hallotta j volna, aligha elmondta volna arra a fent tisztelt barnára, mit átalában a nőkre mond, hogy t. i. a nő az élet szinméze, czukorborsó az itt lét hüvelyében, zsírszem az élet híg levesén, csuka máj a földi nagy böjtben, karácsonfa az emberiség gyermeki nagy sokadalmában, és csodateljes csavarrugó a nagy világ-gépben. De majd el is feledem leírni őket. Az a barna erős megtermett alak, okos kinézése van mint egy Minervának, de arcza hideg mint egy grönlandi táj kép ; affectálja azt hogy ő minden gyöngébb érzést kiküszöbölt magából. A másik szőke organikus tekintetben is egész ellentéte, nincsenek is az élet viszonyait illetőleg oly vaskos elvei, de nem is férnének meg benne, mert olyan sylfid vékony, mint o czérna. A harmadik szerény ábrándos képű leányka, nem is szól bele a fentebbi fontos tárgyalásba. Látszik hogy ő még a természet hamisítatlan virága, a kin nem hagyott nyomot se Török János se más kontár, ki a természet munkájába vág. Azaz olyan mint mikor a tejbe vért cseppentenek, ajka mint a júniusi friss reggelen pompázó szamócza, merengő szemeit szanaszét hordozza, talán nem is tudja még, hogy abba torpedók is vannak lerakva s e közel evezgető »önkentes« monitorokat felrobbantással fenyegetik. Mátrahegy ormán a fehér fagyott hó, mit a szél tisztára sepre holló-kezeihez képest, melyek simasága mellett elszégyelheti magát az alabástrom. Lába picziny, mint egy piskóta, Az a hatása van ránk mint a színnek, mely az éj sötét kékjének, a hajnal sugarának össze olvadásából támad, melynek nevet adni nem tudunk, de érezzük az elragadó felséges jelenséget; olyan tiszta mint egy menyországból elszabadult angyal; olyan szép mint egy hajnali szellőtől körül csókolt ingó-bingó rózsa bimbó, olyan kedves takaros mint egy debreczeni mézes kalács. 0 is sétálni jö$t. Mereng, barnul a járókelőkre, mintha arczán volna a mit nem mer magának megvallani; mit a nóta igy fejez ki: Tejtől hizik tej kell a báránynak. Szerető kell a fiatal lánynak. Azt ne kívánja a t. publicum, hogy öltözetükei le irjam. Ahhoz szak ember kell. Csak szép biz az ha ugy tiszta időben sé tára kél a tarka-barka nőnem. Mi szépei ők, mi szépek... a többit tessék Petőfiné megolvasni. Tetszik tudni, azon nem kel megütődni, hogy ezt Petőfi a pesti nőkr irta, mert az szabadalmazodt sajátsága hölgyvilágnak, hogy mindenütt lehet hó dító, mért ne Esztergomban is. SÁRBOGÁRDI. (Vége köv.) — KÉTÉRTELMŰ. — Ott volt ön a második ál arezosbálon? — Ott. — Nos, hát ön is úgy véli kedik-e,- hogy nem volt • hódító kinózésem ? — C