Esztergom és Vidéke, 1886

1886-01-06 / 2.szám

Az említett kis városkának több wtftí lakosa húz a meggy szar termelésből tgeu szép jöved»'met s adnak anyagot egy különálló ftiparuak s munkát tobb száz kéjnek; mert egy hold meggy­vevszős kert évi tiszta jövedelme kö­rülbelül 300 —600 irtig mehet a termés meinyisége ós a szárak hosszúsági vi­szonyai szerint, a mi bizony igen 3zép mellékes jövedelem lenne nálunk is, hol már két hazánkfia foglalkozik tükörrel ezen meggyszár termelésével és pedig Wunmer Ferencz Esztergomban ós 01­tósy L'ijo* P. Fegyvernéken. A ineggyszár termelésre eleintén a saj meggy et (Prunus Ma bal eb) szokták alkalmazni ; mert ennek sziue s illata kiválóan alkalmas a pinaszál készítésre; később avouhan B.'t lenben a folytonos művelés folytán állott elő a sötétebb színű ajmeggy-változváuy, mely bad*ui meggy név alatt ismeretes s uv'iyből a bádeniek nem igen szeretnek töveken eladni. £ fa Alsó-Ausztriában a bádeni vi­(leken vadon fordul elő s régebben csakis ennek félig meddig haszná'ható ágait gyűjtötték össze ős használták fel. Mi­ntán azonban az ilyen vad ág vagy hajtás sem a kellő vastagsággal, de még kevésbé azzal a hoss/.úsággal és simasággal bír, melyet a pipaszártól megvárni szoktak ; ezen igény kielégít­hetese vezetett arra, hegy a meggy fiit magról neveljék s lassan lassan e mi­velés azon magas fokra jutott, melyen ma szemléljük. A tu'ajdonképeni meggyszár-mivelés Badenben csak a harminczas években vette kezdetét és pedig nagyon szerény mérv IMII ; ma azonban szá'aos holdat foglalnak el a meggyszár-kertek, melyek folyton szaporodnak. Még a kisebb kert­tulajdonos is, ha arra való helyet ta­lálhat kertjében, ott meggys/árt nevel és azt vagy a nagyobb t u nnelőnek, vagy az esztergályosnak adja el ; az ár ter­mészetesen a minőség szerint változik. A meggyszár legyou egyenletes növésű sima minden seb nélkül, bója sötét és illatos, ha mint szép áruczikk kíván szerepelni Mint minden növény, a kü­lönös áoolas-nl, míveléssel nemesebbé lesz, úgy a ineggyszár termelés is Bá­denbeu a kiváló gondozás folytán oly tökélyt ért el, mely jatnmi kívánni va­lót sem hagy fenn. Magától értetődik, hogy az ilyen kert­nek területét be kell keríteni, hogy az minden károsodástól, főleg a nynl-k rá­A zottsági jelentés felett hozott kö/srvű­lési és 247|885 hzámu megy előzőt tsági határozatok rendelkezései értelmében r. tau&csos és számvevő urak altul az é\ végivel a város gazda könyvei álrizs gátasának id«*j« bekövetkezett; m-\] alkalommal helyen lenne, hogy a UH vezett urak együílesen és karöltve i vánsi major §z idei leltárát is elké sziteuók. A városgnzda könnyebb kezelés vé gett a bizottság utján azon kérelme terjeszti a közgyűléshez, hogy a váró; majori)» Utalt erdei szálfákról részén egy jegyzék késaittettessék el, a mely ben az illető fa megjelölésén kívül « fa köbtnr'alma és ára is benn foglal tassék, mivel csak ily jegyzék hasz nálata inul lett lesz, képes jövőhei számadását [oly kép el készíteni, feögy abból a város által, jelesül az ntakm fel használt szilfák érteke is kitűnjék, IX. A fő- ós al ügyész urakra nézvt a bizottság csak is annyit jelenthet, minr tavai, — mely szerint azon ok­ból, hogy nem állván a bizottság ren­delkezésére oly jegyzék, melyből ki­tűnnék az, hogy melyik ügyész, mely követelés behajtásával van meghízva, — az ügyészek eljárását ke'lőkép wieg világítani nem áll módjában és p^dijj annyival kevésbé, mivel az ügyész urak­egyike sem adott he a közgyűléshez perkimutatást. Az igazság érdekében a bizottság felemüti, hogy az alügyész ur peres és peren kívül: megbízatásai­ról, valamint a perelölegről könyvet vezet, míg ellenben a főügyész ur a mult évben ugy az alólirt bizottság, mint a tettes képviselő testület előtt kifejezett Ígérete daczára ily nemű könyveket nem vezet. Minthogy azonban a perkimufatások késiilését, illetve az egyes perek ál­lásáról a jelentés tétel "kötelezettségét az ügyész urakkal szemben a szerve­zési szabályrendelet 30 és 31. §§ ai állapítják meg ; minthogy — a foil gyész ur 9 évi, az alügyész ur 3 évi hivataloskodása daczára ezen szabály­rendeletnek még egy ízben sem felel­tek meg: mi. .t hogy végül a tettes képviselő testület tekintélyével item egyeztethető Össze, hogy a nevezeit tisztviselők megjelelt mulasztásait évről évre elnézze, és ezen mulasztás tudo­másul vétele után kezeit összedugja ; indítványozza az alólirt bizottság, hogy az ügyész urak kötelességük teljesíté­sére szükség esetén ellenük a fegyelmi ijedtében, — nmei azt hitte, hogy az újságírók örömére úgy hal meg, mint At­tila — leugrott az ágyról és az álló tükör­rel szemben foglalt állást. Ám az első te­kiiifetre csaknem megbokrosodott attól a képtől, melylyrl öt a tflkör lepte meg. Ez a kép nem nemes, nemzetes és vi'ézlő Gosárváii és Pip;ifiihi János uré de eadem — nem ! Iiyeu képe csak egy körözött rablónak leh^t. Hogy miképp kerßlt ez a kép a tükörbe, sehogy sem tudja kimagyarázni. Tehát ke­reszt til-kasnl kutatja a szobát — talán va« laki más is vsin szobájában — de mit sem talál. Bele-iéz még eyjszer a tükörbe. A kép agyaitaz ! Fájdalmában és dünében hát akkorát talált lúg.n, hogy a tükör csöröm­pölve pottyant a padlóra. De most mar odább kellett ám vinni az irhát — mert még utóbb, azaz nogy bizo­nyosan, makába sóztak volna a tükör árát. — Kapta tehát az ágylepedőt, oda erő­sítette az ablakfához, "-agához vette min­den értékesebl czók-niókját és leereszkedett a kertbe. A fogadó cselédsége, meg a szomszédos szobák bértői a tükör csűrömpölésére ész nélkül rohantak a nemzetes ur ajtaja elé. Eiemte sz* pen, udvariasan (már a meny­nyire telik ! odaszólt a főpiuezér, bogy — parancsolni méltóztatik-e valamit? Mikor választ nem kapott. Reményebben kéidte: Talán beleg az ur? Hogy erre sem kapott feleletet elordította magát, hogy : Nyissa ki az ajtót. Persze az öreg ezt sem hallotta már: — lenn kujtorgott a kertben. A cselédség pedig elvesztvén ismert bi­pljárás folyamaiba tétele által is sző­rit (ássanak. ! Tekintve pedig, hogy a város te­kintetes polgármesterének 1884 évről 1 heterjesxt.Ht elnöki jelentése szerint 1884. év végével a kamathátralék ne­vezetesen. 1. h.íii pénztári alapítvá­nyok után . . . . 3771 72 2. iskolai pénztári alapítvá­nyok után .... 43*22 3. iz alapítványi pénztár tőkéje után . . . 11454 51 4. ánatári tőkék u'án . 6960*1 Q összesen: 22229-64­ra terjedett és ezen hátralék a folyfl évben nem apadt ; tekintve továbbá, bogy a város hasz.mbéri szerződéseken alapú'ó hátralékos követelései igen j« lentekeny összeget képeznek ; tekintve, hogy az ügyeszi hivatal, nevezetesen u főfl^yó^z ur eljárásával szemben a tettes képviselő testület leljes bizalmat nem fejezhet ki, indíttatva érzi magát, alól irt. bizottság irra, hogy a tettes kép­viselő testületet arra kérje, miszerint a városi pénztár által az összes városi s illetve házi pénztári, alapítványi és árvalári hát alékokröl a kimutatás el­készítése ós annak az alolirott bizott­ság részére való kiadatása a végből elrendeltessék, hogy az ügyészi hivatal eljárása minden eayea hátralékra nézve m eg v i zsgá I ta t hassé k. Az alolirott bizottság nem hagyhatja emiilés nélkül mis/e 1 int a város ha szonbéri szerződései a főügyész ur ál­lal a pénztárba eddigelé be nem szol­gáltatlak, — s a mennyiben az e rész­ben tapu-ztalt mulasztás miatt a várost nem csekély kár érheti, s/ükségesnek találtatik, íiogy » tekintetes képviselő testület ezen mulasztást beható tárgya lás alá vegye ós e tekintetben a czól­nak megfelelő komoly intézkedéseket tegyen. X. A városi kórház ügyére nézve az alolirott bizottság mult évi jelentésé ben jelzett kívánalmakat nem talál­tán teljesítve, miután e részben a nagyméltóságú in. kir. belügyininiste­riumhoz intézett fellebbez vény Ksz­tergoinmeirye tekintetes törvényhalósá {iához In adató't, — ezen felebbezvény elintézéséig ujabb előterjesztés nem té­tetik. Egyébként a bizottság 0 helyen ismételve utal arra, hogy Polyák Vil­mos kórházi biztos hivatalos köteles­ségét hanyagul teljesíti és hogy 1885. évi decz^mber 4 tk napjától fogva hi­degvéríísógét, betérte az ajtót. A benyomás*, meKet rájnk a szoba gya­korolhatott, kftimifi elképzelni Az üres. vérps ágy, a véres lábszőnyeg, a szobában el hull ott. vércseppek a rendetlenség, az összetett tükör természetesen a gyilkosság gondolatát é»»reazte<ték fel. De hát hol a g'ilkos ? Hol a meggyil­kolt ? A nyitott ablak a kert felé irányozta a knt'tást. A nemzetes ur amint meghallotta a kertben közeledők hangját: nsde neki, átvetette magát a kerítésen s be a szom­szédos erdocskehe. E'iből az öiikén'e- fogdmegok ugy magya­ráztuk Ki a dnlgr.t, hagy az az ember ki a k'ritésen avval a sok mindenfélével — neuligéhen — átugrott, nem l«*liet más mi .t nemeg, namzetes és vitézlő Qosárvári és PipafiiI vi János urnák, de eadem — gyilk osa. Mir, kérem, az ellen fegyver is kell. No bát hát összeszedtek a mi csak kezök ügyébe esett: partvist, seprőt, konyh kést, sodro­fát és deszkát, porolópálc/iát meg klaider­stokkot — és megindultuk a hadjáratra. Jó negyed mnlva — egészen elfüüedten, kézre kerítették a nemzetes urat. És az igazságnak ezek a dilettáns karjai alig csípték nyakon a mi öregünket, már is a legszigorúbb kihallgatást inscenirox­ták. — Gazember — raondá a Hausknecht, a ki az ember szeme közé legbiróiasabban tudott nézni — hova tetted Qosárvári és Pípatalvi János ur hulláját ? ! — Hisz magam vagyok az — elevenen! A számtalan nyak — pofleves, éppen tálából törvénytelenül távol van. 1 XI. A rendőrkapitány úr eljárására nézve megjegyzést a bizottság csupán a bírság pénzek behajtása tekintetében tesz, amennyiben : a) a mu't évi hátralék, képező 221*99 b) a folyó évbeu kirótt . . 167-44 összeseü 3ö9'43 ból a f. év folyam-Vo esrpín 2 10-69 hajtatott be s illetve intuii le, míg ellenben . . . . .158*74 hátralékban maradt. Tekintve azonban, hogy a mult évi eredményhez képest a folyó évi ered­mény kevesebb hátralékát tüntet elő tekintve hogy a kapitány ur a hozzá beérkezett s a fönehbi I pontban rész létezett 3837 ügy di rabot hét úgy ki­vételével mind elintézte, a kapitány ur tapasztalt munkássága illetve szor­galma biztos «ja rant iát nyújt arra nézve, miszerint a bátraiékos bírság mielőbbi behajtási a tettes képviselő testület intézkedése nélkül is megtörténik. XII A mi már most a polgármes­teri iktatóba bevezetett ügjek «Iintésé sót. illeti, minthogy azok elintézése a polgármesteri iktató könyvbe pontosan bevezetve nincsen, — a hatralék meny­nyiisógót az alolirott bizottság pnnto sau nein állapíthatta meg; ettől elte­kintve azonban a bizottság előterjeszti, ho«ry a polgármester ur szabadságolása j ideje alatt daczára annak, hogy a pol ­sgármesteri hivatal a helyettes által a I szokott módon szabályszerűié? át nem vétetett, az elnöki ügyek kevés kivé­tellel a helyet: es polgármester ur ál tal elintéztettek. (Folyt, köv.) Gazdasági levél. 1. (A s zagos meggy&sár termeléiéről.) A Magyar Kertész legújabb számá­ból vesszük át a következőket : Ki Bécsből a simmeringi pálya men­tében utazott, az bizonyára észrevehette miszerint a Bécsen alul fekvő Báden nevű városka körül a kertekben rop­pant sok meggy műveltetik bokuralak ban meggyszárak nyerése végett. A szagos megufszárak indus!riája mai nap nagy virágzásnak örvend, mi­ntán a szagos meggy szárainak feldol­gozása ugy pipaszárnak, sziv»rszipka­m-k, mint sétapilczának és kés- és papirvágő nyeleknek igen ol van ter­jedve. nem vendégfogadói adagokban — bizonyí­totta, hogy me uiyire hitték *l az ex tem­pore vizsgálóbírók ez állit isit. — És ki, vagy mi vagy te kötni való ? zengte a díszes kar. Én nemes, nemzetes és vitézlő Gosárvári és Pip;ifalvi János de eidem vagyok. Fren«»tikut* sodrófára energikus boxolás. — Hát az a sok mindenféle — ruha, pénz — kié ? ! — Enyém, igaz birtokosáé ! Barbár pof — és nyak levesek repetálód­nak, — fokozott sodrófázás és partviso.;ás mog az angoloknak is tiszteletet szerző boxolás zárja be e kihallgatást; mivel már megjöttek a zsandárok is, hogy pártfogá­suk alá vegyék, ha mindjárt mskatussal is a nemzetes urat. Nftnes, nemzetes és vitézlő Gosárvári és Pipafalvi János urat, de ead«m, a mérges végy anyagú tinktúra, meg hajzatának szo­katlan feketesége és a hát egyenesítő any­nyiri kiugrattak eredeti formájából, hogy még az édes anyja sem ismerte volna meg. Ehhez hozzájárulván még a cselédség kín­vallatása, annyira felismernetlenné lett a nemzetes ur, hogy a leendő após, kit a mi örtgünk vallomása folytán megczitáltak, egész őszintén kimondta, hogy ilyen szörny­nyel ő életében sem váltott szót, és ő ki­kéri magának, hogy apósául tiszteltessék. Síit mi több — nemes, nemzeteB és vi­tézlő Qosárvári és Pipafalvi János nrat, de eadem a saját hajdúja is, midőn tanúképp megidéztette, olyan egypár oldalbadöféssel Üdvözölte, hogy testvérek közt is túlzott számba ment volna. Többi cselédjével ugyancsak igy járt. . Ne.nZ'tes urunk egészen od.dg volt. Mint az első kihallgatás, ugy végződött a többi is. És ámbár a nemzetes ur egy hajsza ig elmesélte metamorphósHának ere­detét — és ámbár megesküdött Pontius ás Pilátusra, meg valamenuyi szentre — mé­gis kötél által való halálra ítélték. Erre aztán szegény öregünk totaliter kétségbe esett. B'inegő szívvel várta siralomházba ju­tását. Az is elérkezett, ü olsó 24 óráját könnyek közt töltötte. Torzonborz, rende­retlen szakálán ott csillogott egy-egy elté­vedt köny, mint a remény egy-egy eltévedt subára . .. Mielőtt az utolsó úton ment volna, meg­nyírták hajjít, szakálát. — ez már igy szo­kás — 8 levették róla a hátegyene-sitőt. Börtönben léte alatt, természetesen a ven­dé fogadéi, vallatói, torzitók nyomai is el­töátek. Előttünk állt hát ismét nemes, némtet es és vitézlő Gosárvári és Pipa fal vi János ur, de eadem a maga valóságában. Igy vezették a bitó elé. Ám az akasz­tásra összegyfllt néptömeg közt képviselve volt a nemzetes úr cselédsége és kö/.tfik bajdnja is. E/.ek felismerték őt, 8 vallomá­sukkal visszaadták az életnek. Nemes, nemzetes és vitézlő Gusárvári és Pipifalvi János urnák, de eadem azon­ban örökre elment ám a kedve az asszony néptől. Soha sem is házasodott meg. Birtokait pedig néhány ogyvéd legna­gyobb örömére — rokonaira hagyta. HÁBER SAMU.

Next

/
Oldalképek
Tartalom