Esztergom és Vidéke, 1886
1886-02-07 / 11.szám
ESZTEMIM es VIDÉKE MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉSJSSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR : egész évre 6 frt — kr. fél évre 3 frt — kr. negyedévre 1 frt 50 kr. Egy S7ám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, hová a lap szellemi rész ét jj lető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-TÉR 35-SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : 1 MAGÁN-HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. íij megállapodás szerint legju100—200-ig . 1 frt 50 kr. : tányosabban közöltetnek. 200-300-ig . 2 frt 25 kr. : ! — Bélyegdij 30 kr. i NY1LTTÉB sora 3;-0 kr. KERESK. TÁRSULATUNK. (A titkár jelentése a mult esztendőről.) II. (Dr.F. J.) A Párkány és vidékén lábra kapott gabona vásárlási visszaélések meggátolása végett a társulat erélyesen támogatta Bérczy Pál és társainak a muzslai szolgabírósághoz intézett kérelmét s mig a saját városunkban a vásár rendezéssel oly nehezen birunk előbbre haladni, ott már a csendőrség erélyes közbenjárása áll a visszaélések útjában. A kereskedelem egyik legelső faktora lévén a posta, az ezen téren felmerült panaszokra a társulat szintén eljárt és úgy a helybeli postafőnöknél, mint a szakminisztériumnál megtette panaszát; hogy még mindig merülnek fel oly szabálytalanságok, milyeneknek egy cultur és jogállamban, mely posta intézményére oly tetemes összeget áldoz — előfordulni szabad nem volna, — annak oka nem annyira a helyi viszo* nyokban, mint inkább az általános rendszerben keresendő — mert egyébként nem hallottunk volna hasábokra terjedő panaszokat az országgyűlésben, mindazon visszaélésekről, melyek az országban mindenfelé grasszálnak. Országos bajokat társulatunk nem orvosolhat, de a helyi postán éber figyelemmel őrködik és fölkér minden kereskedőt, hogy esetleges panaszát a választmánynyai közölni szives legyen. Az általános bajok között egyik legégetőbbnek ismerte föl a választmány a községi és kisebb polgári peres bíráskodásra vonatkozó törvények hiányait, — melyek mellett a kereskedő ma már kisebb követeléseit behajtani egyátalában nem tudja úgy annyira, hogy a 20 ós 50 frton alóli hitelt mindinkább saját vesztesége árán is mellőzni és elkerülni kénytelen. E részben a törvényhozáshoz intézendő emlékirat készítését határozta el a választmány, mellyel a társulati jegyzőt bizta meg, s a mint annak szövege megállapitatott egy országos mozgalom előidézése lesz a társulatnak legelső és legfőbb czélja. Két öröm ünnepet ült városunk a lefolyt évben Dr. Majer István a népszerű és nagy tudományú »István bácsi« 50 éves irói jubileumát ós szeretett főispánunknak Mailáth Györgynek grófi méltóságra történt legkegyelmesebb emeltetésének örömünnepét; mindkét helyen a társulat örömét és hódolatát tolmácsolta a választmány kérvén a nagynevű férfiakat kereskedelmünk hathatós gyámolitására. Végül egy régóta gondäal és áldozattal fenntartott intézményről, az ismétlő iskoláról kell megemlékeznünk. E tárgyban a helybeli kir. tanfelügyelő megkereste a társulatot, hogy az iskolát a ministeri szabályzatnak megfelelően alsó fokú kereskedelmi iskolává alakítsák át. Fájdalom, bár mennyire óhajtandó is, hogy ez megtörténnék, mégis a társulat csekély anyagi erő mellett, kénytelen volt ily változtatásról lemondani várván, hogy a város és megye hova elébb meg fognak az uj ipartörvény rendeletének felelni, és az alsó fokú kereskedelmi iskolát, hová elébb fölállitandják. E részben a megye köziga zgatási bizottsága hozott már határozatot, hogy a szomszéd városok együttesen kötelesek eljárni; sajnos azonban, hogy az irányban illetékes helyeken mi sem történt. A mig pedig a tanoncz iskoláztatás nem fog hatóságilag ellenőriztetni, és általában kötelezővé tétetni, — rendszeres állapothoz jutni nem fogunk, sőt áldozattal fenntartott ismétlő iskolánk hatása és eredménye is, a rendetlen látogatás mellett mindinkább veszélyeztetik — és az igazgató jelentése szerint fölöttébb kétséges. Az iparos tanoncz iskolát városunk fölállította, az virágzik is, mihez képest most már a kereskedői alsó fokú iskolán van a sor, és reméljük is hogy a kir. tanfelügyelő ur, a mint az előbbit ismert erélyével kiszorgalmazta, úgy ez utóbbi fölállításával sem hagyja az illetékes hatóságot késlekedni. Tagjaink sorából a fenntebb kegyelettel emiitett halottainkon kivül: Felsenburg Károly és Donath Salamon urak kiléptek, — s igy összesen 5, — belépett pedig Liudtner János ur, és igy a tagok száma 1886. évre 60, mi valóban csekély szám, ha figyelembe vesszük, hogy még mily számosan vannak azok, kik a kereskedő nevet viselik s mégis nem tartják illőnek, hogy egy a legkisebb iparágnál is fölkarolt közönségbe belépjenek. A tanonezbizonyitvány a mult évi közgyűlés által szabályzat szerint a választmány ülésében adatik ki, s ezen évben Bérczy Pál, Marosi József, Schőnbeck Imre, Dóczy Antal és Mihalik Bálint főnök urak kértére — Dudás József, Gebhardt Rezső, Kósa Gyula Szabó István és Klinda Iván részére adatott ki. ily bizonyítvány. Tartott a választmány a lefolyt év ben 10 illetve 8 ülést, melyekben 43 ügyet, intézett el. Ezek után megemlitve végül azt, hogy az osztr. magy. állam vasúttársaságnál a tagok szállítmányait illető fekbér kedvezmény iránt a kérvény ez év elején újból beadatott — a lefolyt évbeli működésünkről számot adtunk és kérjük a közgyűlést, hogy a választmányt további bizalmában megtartani méltóztassék. (Vége.) ELNÖKI BESZED (melylyel ft. Meiszermann Ignácz plébános ur, mint a bátorkeszi polgári olvasókör elnök-e f. é.jau. 17-én az évi közgyűlést "ünnepélyesen meguyitá.) (Folytatás és vége.) A ki végig futotta a kiállítás csarnokait, — lett legyen bármily állami vagy nemzetiségű, meggyőződhetett róla, hogy a nemzetek szolidáris munkájában, az emberiség feladatainak teljesítésében mi igen használható, sőt nélkülözhetlen elemet képezünk; meggyőződhetett, hogy hazánk az utóbbi évek alatt hogy emelkedett föl szellemi és művészi alkotások terein épen ugy, mint ipari és mezőgazdasági tekintetekben teljes mértékben a kultur államok sorába. A kiállítás becse tehát, t. közgyűlés ! e tekintetben nem vitázható el. A külföld irányában megjelöltük azzal helyünket a civilizatio nagy táborában. íi „EsilírjoiísTiiíkí" tárcája, FAJ A SXrVEM ,. =>ÁJ a szivem ! énnekem már Van is, nines is az élet! . . Pedig egykor hej, de nagyon Boldog voltam tevéled ! Mikor fejem reád hajtva, Két szemedbe tekintek ; S két szemedből mosolygott rám A csillagos, derűs ég ! Fütyül a szél^hull a virág, A kis erdő lombtalan . . . — Szerettelek, mint a szentet, De az most már oda van ! Szerelmemnek szép virágát Összetépte a szellő . . . — S hej! a szivem olyan, mint a Virágtalan temető ! PERÉNYI KÁLMÁN. AKIT A SZERELEM MEGSZELÍDÍTETT. (VACANO MABIO EMIL elbeszélése.) (Az „Esztergom és Vidéke" számára forditva.) (3. folytatás) Midőn körültekintettem, a főerdész csatdja körében találtam magamat. Ills most linden fölvilágosult előttem. Kitűzött szándékom volt, hogy még azon az estén bevégezem kutatásaimat és másnap elutazom. Igy aztán a levéltárba siettem. Innét a nagy ajtóhoz, mely kinyílt, azután becsapódott s lámpásom kialudt. Az erkélyszobában erős léghuzam áradt reám, fejem szédülni kezdett — fölkiáltottam... és aztán az erdész családja nyugalmát megháborítva — ezek ide hoztak. De Wyslonska kisasszony ? Hogy került ő oda, hogyan tűnt el onnét ? Most már mindent tudok. Én Wyslonska kisasszonynak tartottam azt a régi, nagy falifestményt, mely az erkély-szoba falán lógott, mely a hold fényében képzeletem által megelevénült. Az az olaj-festvény minden tekintetben hasonlított Wyslonska kisasszonyhoz, csakhogy még 200 év előtt festették és a szép Elenóra császárnőt jelképezte. Igy tehát minden földerült előttem és mi másnap jóízűt kaczagtunk azon a furcsa kalandon. Reggel bevégeztem tanulmányaimat, még egyszer tekéztünk, azutáii megtekintettem a lovagtermet és az erkélyszobát is legutoljára. A nagy ajtó könnyen megnyílt. Négy olaj-festvény lógott a kis szoba falain. Három nagy parókás császár és Eleonóra császárnő. De milyen különös hasonhatosság ! Mademoiselle Wyslonska bátran a császárnő helyébe ülhetett -válna a festő előtt abban a korban. Wyslonska kisasszony! azt hittem, hogy kegyedet már régesrég elfelejtettem, pedig hát minden vonása olyan élénkénél az emlékezetemben, mintha csak mindig magam előtt látnám kegyedet. Hol lehet most a kisasszony ? Tudja Isten, hogy merre jár a nagyon világon. De honnét eredhetett az a rendkívüli hasonlatosság? Oh titok, ha sötét fátyolod alá láthatnánk! Eleonóra császárnő és a piaczi művésznő között kell bizonyos kapocsnak léteznie, miről a világ semmitsem tud, Ezzel a gondolattal hagytam el a kastélyt és értem Bécsbe, hol bizonyos ideig, az okmánybeli adatok rendszeres összeállítása végett, tartózkodnom kell. Hűvös, esős őszi napon volt érkezésem. A bérkocsis megkérdezé, hogy melyik hotelba hajtson. Magam se tudtam, hogy miért válaszoltam igy : — A hotel dAngleterre udvarára. Néhány perez múlva az emiitett hotel udvarán szállottam ki. Midőn a hosszú folyosón végig haladtam, akkor gondoltam csak arra, hogy itt hajdan Wyslonska kisasszony lakott.. IV. FOGADÓBELI ÉLET. A hotel kitűnően be volt rendezve, még csak egy szóval sem panaszkodhattunk ellene. A szobák gondosan be voltak bútorozva, a pinczérék mindig borravalóra váró hangulatban forgolódtak. Már kora reggel, midőn kifényesített czipőmet hozták és nagy zörgéssel jelezte az illető szolga, hogy iszonyú szorgalmas, mondom már ekkor kérdezősködtem Wyslonska kisaszszony sorsa felöl. — Meddig maradt itt az a czirkusbeli kisasszony ? — Hiszen még mindig itt van, kérem — válaszolá az á l'anglaise borotvált barkós pinczér. — Mondhatom, hogy sok bajunk van vele, kérem. Iszonyú sokkal tartozik, kérem. De mindamellett nagyon nobilis, kérem. Midőn a czirkus elment, lefoglaltuk a kisasszony személyét, mert nagyon nagy az adóssága, kérem. — Tehát itt van, még mindig itt van ? — vágtam a dagályos beszédű pinczér szavaiba. Még aznap megtudtam, hogy az első emeleten lakik s midőn délután hazatértem a herczegi hivatalból, a kisasszonynyal a folyosón találkoztam. Szép volt, mint mindig. Szőke haja, nagy, szürke szempárja még mindig olyan bűvölő hatással voltak reám, mint első izben és szivemben megint föllángolt az a kimondhatatlan, félig félénk, félig boldog érzelem. Es a milyen különös és eredeti volt a föllépése akkor, olyan volt a megjelenése mostan is. • Szemszuró kék selyemruhát-viselt, kirivó
