Esztergom és Vidéke, 1886

1886-08-22 / 67.szám

tönk a közművelődési egyesületek czélját és tendentiáját kárhoztató szavakkal illetni meri, azon tanitó ki a »Narodnie Noviny« czimíí pánszláv hirlapot dugva olvassa, szerintünk kevés garantiát nyújt a magyar nyelv ápolása körül s el lehetünk készülve arra, hogy az ily fajta tanítók inkább ártanak a magyarság eszméjének, hogy sem használni birnának azzal midőn a helyzet kényszerítő hatása alatt — a lelkesedés teljes kizárásával — tesznek valamit kenyérkeresetből a magyarosodás ügyének. Megírtuk már nem régiben, hogy azon község, melynek papja, jegyzőjo és tanítója harmonikus összhangban nem működnek közre, illetve érzelmileg nem a magyarság eszméjének egymástól elválhatván faktorai, ott czigány szólásként megütötte a devla a magyarság eszméjét. Szt. Benedek kiváló hazafiasságu lelkészszel és jegyzővel dicsekedik, kiknek házánál más mint magyar szé nem hangzik s e mellett egyik számos magyar tankönyvek osztogatásával, másik pedig szellemi és erkölcsi fegyvek súlyával egyengeti az utat, mely útban a tövist és bojtorjánt a harmadik meg nem emiitett tényező hintegeti. (Vége köv.) még emlékezetesebben ünnepelhetnek meg a nagy napot, mint a fővárosban. SZENT ISTVÁN NAPJA. Esztergom, aug. 14. Magyarország keresztény lakossága lagy ünnepet ült Szent István király lapján. Ünnepelte első királyának emókét, melyhez a magyar állameszme, magyar nemzeti kultúra és önálló Uamiságunk évezredes alkotmánya fűödik. A magyar nép hálás érzelmekkel oudol vissza nagy királyára, aki ugy olitikai mint vallási tekintetben Mayarszág regenerátora volt. Az ünnepélyre a legtávolabb vidé3kről össze sereglettek az emberek, )gy a nemzeti érzettel párosuló kegyelnek megfelelhessenek. S az ország ivében, Magyarország fővárosában rültek össze a kereszténység hivei, k Szt. István királyunkhoz fűződő tracziókból lelkesedést merítenek a nagy izdelemre, mely nehéz időkben minnkire vár, ki honpolgári kötelességeik mint jó hazafi megfelui akar. Sajnos, hogy a főváros, melynek erlcsi hivatása volna a vidék lakossága zé vinni a haladás vívmányának zászát, nem tesz semmit, hogy a vidéki tidégek Budapesten való tartózkodása u csak kellemessé, de hasznossá is jók. A közlekedés nehézkessége, a lakások jgasága, főleg pediir a városi közön• nagy részének az a szokása, hogy idéki embert igen gyakran csak önző r szellemének kísérleti tárgyául teti, a fővárost a vidéki ember előtt í teszi vonzóvá, sőt elriaszt a földulástól mindenkit, kinek tárczáját yobb pénzösszegek nem dagasztják, lyen körülmények között maga a István ünnepe is elveszti valódi sióját. Ezen az ünnepen, mely hais érzelmek ébresztése és a hazafias odaírnak helyébe a remény és bizaszellemét ülteti, ismételjük, hogy sent ünnepen, mely egész nemzeti nket fölkarolja, ez ünnepen a nemek csak ama fiai vehetnek részt, t a gondviselés földi javakkal bőven áldott. kevésbé vagyonos nóposztálynak ell mondani az ünneplésről, nélküiök kell a szellemet és lelket egyt emelő uagy ünnepet, midőn első yunknak drága ereklyeként őrzött ; kezét viszik körül annak jeléül, a szellem, mely e kéznek életet t, hogy a hatalom, melyet e kéz in összpontosított, hogy e szellem tatom hagyományaképen él és urali és őrködni fog e nemzet jövőjén egy magyar lesz, aki szt. István v emlékét tiszteletben tartja. Az magyar király emlékét szülővároi, Esztergomban is lelkes hangul ülték meg, habár épen nálunk HÍREK. — 0 Felsége a király születésnapját a primás székvárosa hagyományos kegyelettel ünnepelte meg. Már kora reggel mozsár lövések jelezték a nap jelen!őségét. A középületeken nemzeti zászlók s a város és megye szinei lobogtak. Minthogy a hasi likai építkezések miatt a főszékesegyházi ájtatosság elmaradt, a díszes egyházi szertartást az idén a királyvárosi plébánia templomban lariották meg, a hol Palásthy Pál püspök pontifikált. A díszes segédletet Krotky József kanonok vezette. A misén ugy a törvényhatóság, mint az állam s a város főbb tisztviselői s a társadalom előkelősége nagy számban jelent meg. — A herczegprimás legközelebb körlevelet fog kibocsátani egyházmegyéje papjaihoz, hogy szept. 2-án, Budavár visszavételének ünnepén egyházi ünnepet tartsanak, s emeljék ki szónoklataikban, hogy Magyarország a kereszténység, a czivilizáczió, sőt egész Európa érdekében vivott élet-halálharczot a törökkel s igy megérdemelte, bogy a fölszabadítás nagy munkájában a szomszéd nemzetek is testtél-lélekkel részt vettek. — A jubileumhoz. Az Olvasó-kör választmánya ma d. e. 11 órakor a herczegprimási jubileumhoz való csatlakozás ügyében választmányi ülést fog tartani. — Szt. István ünnepét a főszékesegyház szent István kápolnájában ültük meg. Az ünnepen a tvhatósági, a városi s az állami tisztviselők is talál, koztak. A herczegprimás a fővárosba utazott s Budán a fényes körmenetet vezette s Tedeuinot mondott. — Te Deum. Budavár visszavételének kétszázados jubileumán, szept. 2-án a herczegprimás Budán fog pontifikálni. A templomba csak jegygyei lehet belépni, melyet a díszülés jegyeivel adnak ki. Az isteni tisztelet kilencz órakor kezdődik. A rendet a templomban is az egyetemi ifjúság" fogja föntartani. — Meghívás. Tisztelt választóimnak — folyó hó 29-én vasárnap délelőtt 10 órakor a Szent Háromság terén — a törvényhozás eddigi működéséről számot adni, és a fontosabb kérdésekről nyilatkozni óhajtván, szives megjelenésüket kérem. Horánszky Nándor az esztergomi kerület országgyűlési képviselője. — Kossuth LajOS névnapjának előestéjét, aug. 24-én esti nyolcz órakor a Szerecsen-vendéglő kerti helyiségében társas vacsorával fogja megülni Esztergom város polgársága. A társasvacsorára már eddigelé igen szép számmal jelentkeztek s igy az ünnepély sikere biztosítva van. — Halálozás. Lapunk szerkesztőjét ismét gyász érte, amit a következő gyászjeleutés hirdet: Alulírottak ugy a magunk, mint a távollevő rokonság mély fájdalmával jelentjük, hogy szeretett bátyánk, illetve öcsénk K ucsera Venczel élete 26-ik évében hosszas szenvedés után, a halotti szentségek felvételével aug. 20-án éjfélkor jobb létre szenderült. A boldogultat öreg-utczai lakásáról (155. sz. a.), aug. 21-én d. u. öt órakor fogjuk róni. kath. szertartás szerint a kir. városi sirkert családi sírjába örök nyugalmára elkísérni. Az engesztelő szentmise-áldozatot a megboldogult lelki üdvéért aug. 23-án reggel 8 órakor fogják a szent-Ferenczrendiek templomában az élet és halál Urának bemutatni. Áldás és béke korai sírjára! Esztergom, 1886. aug. 20. Kacséra József tanító, mint öcscse. Dr. Kőrösy László tanár és szerkesztő, mint bítyja. Fogadják ezúton hálás köszönetünket mindazok, kik a temetés alkalmából részvétükkel enyhítették bánatunka\ — Naptárunk már sajtó alatt van. Kéziratokat és hirdetéseket még csak nyolcz napon belül fogadhatunk el. A hirdetések az Esztergom és Vidéke kiadóhivatalába küldendők. — A primás jövedelme. A Times bécsi tudósítója azt irta, hogy a prímásnak öt millió forintnyi évi jövedelme van. Egy corrector a primás évi jövedelmét a kiadások levonása után kétszáz ötvenezer forintra becsülj. — Nagy Maroson, mint tudósítónk hja, a fiatalság a nagyszámú fővárosi nyaraló családok tiszteletére vasárnap nagyszabású vigalmat rendezett, melyben körülbelül félezren vettek részt. A vigalom hangverseny részében különösen kitűnt a budapesti conservatorium egyik szép tehetségű liatal tagja, Cohn Ida k. a. Chopin nocturnejét briliáns technikával és szellemesen interpretálta. Keményfi Gizella k. a. Gumberttől és Brahmstől dalokat énekelt kedvesen csengő hangon s oly mély érzéssel, hogy az egész hallgatóságot elragadta. Mauhert baritonista valamint Neszpor és Svendner úrhölgyek szintén nagy tetszést arattak jeles zongorajátékukkal. Bardolf komikus részleteket szavalt. Rudnyánszky Gyula szavalatát nagy lelkesedéssel fogadták. A rendezőség élén Csombor és Bruckner Ferencz nagymarosi jegyző mindent elkövettek a kitűnő siker érdekében. Tetézte a mulatságot az erdővé átvarázsolt nagy vendéglő nyári tánczhelyisége, a hol tiz órától reggel ötig Banda Marczi jeles váczi czigány játéka mellett közel ötven pár járta. — Pongrácz LajOS Hont megye országos tiszteletű alispánját megdöbbentő csapás érte. Egyik széptehetségű fia ugyanis gyógyíthatatlan betegsége miatt saját kezével oltotta ki fiatal életét. A mélyen sújtott család a következő gyászjelentést adta ki : Pongrácz Lajos Hont megye alispánja saját, valamint gyermekei Jenő veszprémi kir. ügyész, Sarolta férj, Balezár Rázmáuné, Emma és Jolán neveikben is szomorodott szívvel jelenti szeretett fia, illetve testvérek Pongrácz Bélának magyar orsz. földm. miniszteri szám-tisztnek f. hó 15-én Bécsben, élte 30-ik évében történt váratlan halálát. Béke hamvainak. Kelt Ipolysághon, 1886. aug. 6-án. — Őszinte bánattal csatlakozunk mi is a mélyen sújtott család fájdalmának enyhítéséül az általános részvéthez. — Vidéki szülök figyelmébe. Egy családos fiatal reáltanár néhány jobb házból való kosztos tanulót óhajt felfogadni. Bővebbet szívességből lapunk szerkesztőségében. — Válaszul t. Haan Rezső urnák, a ki a Közlöny mult számában sok rosszakarattal újra felkavar egy olyan ügyet, melyben mind fölöttes hatóságom, mind pedig a közönség előtt teljesen tisztáztam és igazoltam magamat. Haan ur elnagyitó közleményének azon tételére, hogy az én bátorságom csak Esztergom határáig terjed, alig lehetne egyéb észrevételem, mint hogy hála Istennek, hogy csak addig is és nem tovább. De meddig terjed Haan ur bátorsága? Egész a járásbíróság küszöbéig, mert ott azután az én nyakamba vetette a felelősség köpönyegét, melyet azért hárítottam el magamtól, — mert nem akartam alatta meghűlni. — De korántsem azért, mint Haan ur olyan szépen elmásitja, hogy halálra megijedtem volna. Nem ijesztett még meg semmise halálra, pedig voltak már ijedelmesebb dolgaim is. Daczára annak, hogy a sajtópör tárgytalanná vált, Haan ur mig most is azt állitja, hogy ama bizonyos panaszt én irtam, én szolgáltattam, én hitelesítettem. Ez szintén valótlanság, mert Haan ur az én kontómra »nagy bátran«; ugy ferdítette el a dolgot, hogy arra ma; amnak is lehetetlenség volt ráismernem. Az ugyan nem virtus, mikor bajba kerül, akkor előránt egy magam forma szegény embert, akit felelőssé akar tenni olyan czikkért, melyet ha elvállalok, csakugyan elvállalom a sértő szándékot is. Hogy mért nem kap mindezek után Haan külön sajtópört, azt ne tulajdonítsa annak, mintha csakugyan félne tőle valaki, hanem annak, hogy nincsen már az ő sértegetéseinek éle. Ebben keresek magam is megnyugvást s az ügy fölött való Ítéletet a közönség igazságszeretetére bizom. Békásy Rezső rendőrbiztos. - Márianosztrai búcsú. Egy kirándult munkatársunk a nosztrai búcsúról a következő tudósítást küldte be: Oh te jobbléthez szokott esztergomi közönség mily alacsony fokára sülylyedtél már az elpuhultságnak, hogy ájtatos gyalog zarándoklás helyett az E. Cs. G. R. T. csavargőzösén teszed meg szent utadat ? Fogja menydörögni jövő szentbeszédében egy bazilikái hitszónok. Szó ami szó, a propeller-társulat kéjárleszálitásai nagyon praktikusnak bizonyulnak. Ha felteszem azt, hogy csak 250-en terhelték meg a »Kövesd« és »Esztergom« gyönge oldalbordáit, úgy a gyöngébbek kedvéért kiszámítottam, hogy ez ut 75 frtot hozott a konyhára. Pedig legkevesebben is ennyien voltunk. Képzelj kedves olvasóm magadnak a Duna parton, a propeller állomás előtt szorongani egy óriási ember tömeget, mely azon jámbor hiedelemben van, hogy gyűrötté szorongatott jegye, vagy forróvá melengetett három hatosa értelmében mind ráfér az »Esztergom«-ra. Mert csak ez szerénykedett az állomásnál. Már sokan beletörődnek a rückwärts coucentrierungsmarschba, midőn kisebb, ámbátor idősebb kiadású gőzösünknek fivére Kövesd büszkén pöfékelve megérkezik segélyére. No most talán ráférünk, nyilatkozik egy subás atyafi. S a bokorugró szoknyás, kék máudlis tábor erős tövekvéseket árul el a felszállni akarásra. Ez a kívánalom fél óra múlva teljesítve lőn. Egy nyikkauás, egy recsegés, egy szuszszanás, — s elindulunk. Te zwickeres á la Podmanicky felöltős dandy, ki gúny mosolylyal nézed a partról elinduló hajónkat, erős satiráját látva a visegrándulásnak, azt hiszed nem fogjuk magunkat úgy érezni mint ti? Járjam bár százszor be a vidéket Esztergomtól Visegrádig, soha sem tudok eléggé eltelni nézésével. Vájjon akad-e párja remek Vaskapunknak, melynek tetejében kimagasló fenyvesünk sötét lombjaival, mint büszke vár tornyosodik ki? Nem érezted-e fenségét annak, midőn a Hideglelős kereszt rémítő, s leszakadással fenyegető szikláihoz emelted tekintetedet? — Az aranyos nap hosszú féuykévéjét veti a Duna pajkos hullámaira, melyet gyönyörittason sziva azt magukba vidáman tánczolnak alatta. Egy lombos fákkal koronázott, életet lehelő tájék ölelte szőke Dunánkat keblére. E közben kis hájónak buzgón szeldeli a habokat s rövid az idő és — Szobon kötünk ki. Ha engem először vezetnének Szobra, anélkül, hogy bármit is tudnék felőle, igy kiáltauék föl: »Itt egy hatalmas kéz áldásthozó működése látszik!« A szépen rendezett utak, csinos házak, regényes, zöld lombbal befutott villák, jó karban tartott templom, mind ezt tanúsítják. De a viszontagságos utat Szobról Mária-Nostráig elengedtem volna. Poros napos ut — csak a végén iparkodik némileg kárpótolni egy jó akaratú erdő. Persze ezt kocsin szokás megtenni; jámbor bucsújárók, nektek csak az apos.'olok fogtak be ! Harsány haraugzúgás képezte a bovonulási zenét Mária-Nosztrára, e hires búcsújáró helyre, a mi még egyébről is nevezetes, ezt azonban nem igen jó emlegetni. Ekkor már az utczákat, tereket, földeket és kerteket betöltötte a sok ájtatos hivő. A templomba bejuini kin-