Esztergom és Vidéke, 1886

1886-08-15 / 65.szám

mányok figyelmét, s ma már nemcsak eredeti hazájában Kínában és Japánban — melyeknek sokáig féltve őrzött kincsét képezték, — hanem Amerikában, sőt ujabban Franczia- Olasz- és Spanyol országban is nagybani termelik. A ramie (urtica) egy csalán faj, melynek rostái mint a kenderé vagy a lené, alkalmasak fonásra és szövésre, csakhogy tekint ve szaporaságát és könnyű művelését, sokkal jövedelmezőbb. Termelésére a kormány kezdeményezésére nálunk is tettek kísérletet, s ami a nyers anyagot illeti, a legjobb eredménnyel, csupán a feldolgozott anyag minőségéről nem lehetett eddig véleményt mondani, mert a feldolgozáshoz szükséges eszközök hiányosak. E hiány pótlására a franczia ramie művelő társaság volt igazgatója Schiefver F. Jenő szövészeti mérnök, aki e nagy fontosságú kultúrnövényt hazánkban meghonosítani szándékozik — legújabban egészen uj szerkezetű tildógépet talált fel. E gépet a feltaláló terve szerint elkészítette a Schlickféle gépgyár, mely már nagyszámú, különösen a mezőgazdaság körébe vágó s gyakorla i szempontból felette nagy fontosságú géppel gazdagította a hazai gépipart s nemrég lefolyt orsz. kiállítás alkalmával fényes tanújelét adia nagy versenyképességének. Az uj géppel a nevezett gyártelepen f. hó 2-án íártották meg a hivatalos próbát váloga ott szakértő közönség előtt.. Ott voltak: Máday Izidor min. osztálytanácsos, gr. Teleky Ede min. titkár, Barcza Károly min. főmérnök, Nagy Dezső és Lázár L. Pál műegyetemi tanárok, Csonka János a műegyetemi műholyek vezetője, Jukey báró, Gombos polgármester Zentárol, Kesselbaer a gr. Chotek-féle uradalmak felügyelője, Bálintffy Károly gr. Károlyi uradalmainak intézője, Birnbaum Imre és Haas Ferencz kendertermelők és előkelő szakértők, végül a gyár részéről Schlick Béla és Lüngerfeld Frigyes igazgatók s Winter Adolf gyári főmérnök. A vendégeknek Schigner Jenő mérnök és magyarországi képviselője Diner Ede mutatták be előbb a ramie növényt, majd az uj tiloló gépet, mely utóbbi a technika terén is igen nagy haladást tűntettél. A magyarországi termelési kísérletekkel megbízott Maczik Gyula nyug. műegyetemi tanár jelentése szerint nem létezik növény, mely könnyebben alkalmazkodnék minden talajhoz, mint a ramie, de legalkalmasabb termelésére a porhanyós föld, mindazáltal a homokos talajban is szépen díszlik, ha az elég termékeny és nedves kedvező talajban a szárak évenkint kétszer sőt háromszor is lekaszálhatok. Az elültetett gyökér télen nem vész ki, hanem 12—15 évig eltart s minthogy gyökérről folyton több és több szálat hajt, termelőképessége évről-évre növekedik. Magyarországon e növény a legjobb sikerrel termelhető s a tett számitások szerint egy hektáron (10,000 négyszögméter), melyre 50,000 gyökeret lehet elültetni, már az első teljes termés dúsan, lehet mondani kétszeresen behozza a befektetett költségeket. A gép megtekiutése előtt bemutatták a jelen voltaknak magát a ramie növény zöld és száraz álla po'

bau valamint a belőle készült fonalakat és szöveteket, melyeknek külöufólesége és kitűnősége valóban bámulatra méltó. Tisztán, ugy mint vegyítve a legpompásabb készítményekéi szolgál'atja. Készítenek belőle fehérnemüeket a legdurvábbtól a legfinomabbig selyem és bársonyfinomságu női ruhakeiméket bútorszöveteket, asztal- és ágyteritőket, sima és díszített mousselinokat, paszományokat s művészi kivitelű és finomságú csipkéket, szóval mindent amit eddig kenderből, lenből selyemből vagy pamutból állítottak elő, melyek felett még azaz előnye is vau, hogy sokkal kevesebbe kerül mint a len, ugyan annyiba mint a pamut és 15-ször kevesebbe mint a selyem. A szövetek bemutatása után, melyek méltán keltették fel a szakértők csodálkozását, megkezdték a kísérletet az uj ti lol ó-géppel. Hogy a szép munkaképességét és azt kimutassák, hogy a ramie mily gazdagon fizet, lomértek 10 kilo ramieszárat, mely a gépbe téve 5 perez alatt 3 kilo és 40 deka tehát 33 % kidolgozott rauiiet adott, e szerint egy nap alatt 1440 kilo ramie dolgozható fel, melyből 480kilo tisz'a rostot nyerünk. Ez után kenderrel tettek próbát, mert az uj gépnek kiváló előnye, hogy keudertilolásra különösen alkalmas s igy addig is mig a ramie müvelése hazánkban jobban elterjed, kiváló előnyt van hivatva biztosítani az eddigi kender és len tilolási eljárás felett. A gépen átbocsátott 20 kilo áztatott kender 10 perez alatt 6 kilo kidolgozott kendert adott, tehát egy nap alatt ugyancsak 1440 kilo kenderből 432 kilo tiszta kenderrostot nyerünk. A gép a jelen volt szakértők számítása szerint a kendertilolásban 20 felnőtt erősembernek a munkáját képes végezni, holott a géphez mindössze is csak két- három gyermek vagy leány szükséges, a kik a kórókat a géphez viszik és a kijövő kendert eltávolítják. Temészetes, hogy e kiváló eredmény már is hírt szerzett az uj gépnek, ugy bogy a gyár több helyről kapott megrendelést sőt egy Toussaint nevű algíri nagy termelő, aki a gépet működésben látta, 12 darabot rendelt meg belőle, mert a már létező legjobb franczia tiloló gép körülbelül négyszer annyiba kerül mint ez, holott munkaképessége csak harmada annak. Schiefner késznek nyilatkozik a Magyarországban termelt s közvetlenül vagy közvetve általa szálitott gyökerekből származó száraz ramie szárat, bármily mennyiségben métermázsánkint 5 frtjával megvenni megjegyezvén, hogy aki e növény termelésével akar foglalkozni, tőle már meghonosított gyökereket kaphat. Meg van tehát adva a magyar gazdaközönségnek a mód és alkalom, hogy minden koczkáztatás nélkül kísérletet tegyen ez uj kultúrrnövénynyel, mely az eddigi eredmények szerint leginkább vau hivatva az egyoldalú őstermelés hátrányait megszüntetni s a magyar gazdaközönség óhajtott anyagi boldogulását elősegíteni. Ugye növényről mint minden vele kapcsolatos közlésről ugy a Schlickgyár Budapesten, miiit Schiefner F. Jenő (Bécs Währing, Cottage, Stefanicaotrasse) vagy podig (Budapest V. ker. vadász-uteza 15. sz.) bárkinek szives készséggel nyújt felvilágosítást. DALOS VILÁG. Pécs, aug. 13. (B. Dúr.) Tizenkét vendéglője van Pécsnek, de a lelkes rendezőség azért mégis a tizenharmadikba szállásolt, mely ez időszerint teljesen rögtönzött volt. A fogadóst vendégszeretetnek s a pinczéreket figyelemnek és szeretetreméltóságnak hivták. Minthogy az esztergomi dalárda, valami vasúti szerencsétlenség következtében meg nem érkezett, elmentem a »fes'verek« közé s körülnéztem, hogy hová szegődjem. Mert magam is óhajtottam a dalnokok ünnepelt rendjébe lépni. A fővárosiak kék fehér tollat és zölc levelet viseltek. A debreczeniek pirof pántlikát átalában, de a működő tagol a mellükön lantot is. Az egriek egy szerű fehér tollat. A báttaszékiek vöröí tollal jelezték tagjaikat. A szegediéi nemzeti pántlikát hordtak szegedi szi nekkel átkötve. A zomboriak kócsag tollat, a nagy-kikindaiak három ezüs kalászt, a kassaiak fenyő ágacskát é havasi gyopárt, a kecskemétiek magya ruhát és kecskeméti pörge kalapot, miskolcziak kalpagot árvalánynyal, rimaszombatiak kék pántlikát fehé tollal, s az ungváriak égszin szalago kék strucczal viseltek. A tarkabark csorpotok igen festői látványt nyír tottak. Beszegődtem hát a debreczeniek köz Ötven mozsárlövéssel fogadott egyébkén a hires dalos város. Dictiózások, zászl bontások, és alkalmi dalok uton-utféle egymást érték. II A Bedő kávéház előtt egy koszor esett a nyakamba, melyet egy szé asszony a debreczeni dalárdának szán Rögtön meg is szolgáltam a testvérié fölvételt, s a koszorút ékes zászlón kr kötöttem viharos éljenzések között. A polgármester imposans beszédd< üdvözölte az összes vendégeket a vári egyik legtágasabb terén. A vendége részéről Ábrányi Kornél felelt. Vég otthonunkba vezettek s azután előért* kezletre hívtak. Este nyolcz órakor i merkedő estélyt hirdettek. Az első i merkedő estély még elég szerényen CSÍ reggel négyig tartott. Az első próbák csütörtökön kezdődti a dalcsarnokban. Egy debreczeni ten second el volt ragadtatva muzikális t kétségeim fölött. Mindig ott fordította a kottán, a hol kifogyott a szusszbe Egyébiránt született kotta tartó le belőlem, s nemes büszkeséggel végezte a fontos hivatást. Este hétkor már concert volt. Tize nyolcz dalárda énekelte Hubay Je Magyarok Istene czimű hatalmas v< senydalát. Concert után megint ism< kedés, s ez eltartott reggelig. Debi czennek ki kellett tennie magáért s i nekem se volt szabad Debreczenre sí gyent hoznom. Ismerkedtem hát másn délig. Kétszáztizenhét bruderschaft< ezerkilenczszáziiegyvenhat toasztot, sem. Lankadtan csüngtek alá a megperzselt lombok ágaikról. Az útszéli árok mentén tenyésző növényzet szürke volt a reája rakodott porrétegtől. Lankadt, lehangoló volt az egész természet képe legkevésbé sem alkalmas uz ember felvidámitására. S az utazó fiatal leány külömben is szomorú gondolatokkal látszott foglalkozni. Elmélázva magába mélyedten játszadozott egyszerő barnakék koezkázatú ruhája fodraival, miközben olykor-olykor egy könynyet törült le arczáról. Órákig szótalanul, egyhangú némaságban haladtak, melyet csupán a kerekek nyikorgása zavart meg, mig végre, a leány midőn egy alkalommal megint kitekintett a tájra, mégis megszóllalt. — Messze van még Őstelek, Miska bá#si? kérdezte tompa, reszkető hangon a kocsistól. A kocsis összerezzent a kérdésre, hirtelen felegyenesedett görnyedt testtartásából s széttekintett a tájon. — Nincsen már messze, kisasszonykám — válaszolt azután. Az az apró fekete pont, amelyik ott a jegenyék mögött látszik, már az ősteleki kálvinista templom gombja. A Ráró is erezi már, hogy haza felé közeledünk, szinte könnyebben rakja pókos lábait. Nem telik bele félóra és odahaza leszünk. Elhallgatott nagyot sóhajtott s megcsapdosta ostorával a lovakat. A leány a kocsi bensejében viszhangozta sóhajtását. »Otthon« suttogták csendesen ajkai s kezeibe rejtette könyázott arczát. Oh, hogy felüdült máskor egész valója e szóra! Mily kellemes pezsgésbe jött vére s mily végetlen boldogság dagasztotta a viszontlátás örömétől ujjongva repeső keblét e szó hallatára! Hogy megdobbant keble, mikor feltűnt szemei előtt a hullámzó gabnaföldek közé ékelt kisded falu s még a köny is szemébe szökött, mikor először megpillantotta szülőföldje templomának tornyát. Oh, most is ott csillogott szemeiben a könny, hanem ez nem az öröm könnye volt! Arra gondolt, hogy mily végetlenül bosszúnak unalmasnak tetszett máskor neki a vasúti állomástól a faluig vezető út, bár ugyancsak igyekezett a kedves otthoniak felöl a kocsissal folytatott folytonos csevegéssel azt megröv diteni, ...szinte toporzékolt lábaival türelmetlenségében a kocsiban... s most hogy szeretett volna minden perczet, amely otthonához közelebb hozta, minnél hosszabbra kinyújtani. Máskor és most! mily szörnyű külömbséget fejezett !<i részére e két szó. Újra hátravetette magát a párnák közé s kis kezeit önkénytelenül is szivére nyomta, melyet kinos aggodalmak szorítottak: össze. Szép halvány arczát egészen feldúlta a bú és aggodalom. Gépiesen hátrasimította homlokára boruló selymes fürtjeit, majd egy fehér papírlapot vett ki zsebéből sokáig tágra nyilt szemekkel, merően bámulta azt. A tegnap délután kapott sürgöny volt az. — »Anyja nagyon rosszul van. Jöjjön azonnal! Papolczi, plébános.« Csak ennyi állt benne. Pár rövid szó, de mily sokat kifejező! Mint a bűnöst a fölötte kimondott halálos Ítélet, úgy lesújtotta őt is a rövid értesítés, midőn tegnap a hid vári nevelőintézet .főnöknője kezébe adta. Mihelyt megpillantotta a jó tisztelendő nénét komoly megilletődött arczczal, a papírlappal kezében feléje közeledni, azonnal tudta, hogy valami rossz hirt fog hallani. Hisz volt róla tudomása, hogy édes anyja már hosszabb idő óta betegeskedik; nem volt nehéz sejtenie a valót. Odarohant a főnöknőhöz, kiragadta kezéből a sürgönyt és mohón elolvasta. Felsikoltott, szemei előtt elhomályosult a napvilág, aléltan roskadt az apácza karjai közé. Ah, még folyton erezi azt az éles, metsző fájdalmat, mely a sürgöny tartalmának megismerése után bensőjén átvonult! örökre emlékezetes marad előtte e szörnyű pillanat! Azóta folyton tépi, marczangolja szivét s az aggasztó kétség nyomasztó érzése egy perezre sem szűnik meg szivében. Még a Miska kocsistól sem mert tudakozódni anyja, állapota felől miko

1 vonattal ma megérkezett az állomás Csupán annyit kérdezett tőle kinos féle! között : I — Nos, hogy vannak odahaza? A hű cseléd lecsügggesztette fejé halkan suttogta: — Rosszul, édes kisasszonykám. A csüggedt, bus arczkifejezés megm dotta a többit. A fiatal leány hőségtől kiszáradt a gépiesen mormolták: Rosszul, nagyon r< szul. .. Ah, hisz ő tudja, erezi, hogy ( anyja nem is lesz többé jobban. Megh itt hagyja őt.. árván, egyedül a nagy lágban. Felsóhajtott s kendőjébe tematte arczát. Újra zsebébe gyűrte a végz sürgönyt s megint elmerült szorongó lázasába. Majd egy erős zökkenésre 1 kintett a kocsi ernyője alól. Éppen r haladtak át a falu mellett elfutó pata fahidján. A kinos, vészt jósló sejtc most még erősebben feltámadt bensejé Könyektől elhomályosult szemekkel n hogyan haladnak el a faluvégi kőke: mellett., most a nagy korcsma előtti nek.. már a templomnál vannak.. s ott az a cserépfedelíí, fehér falú ház az ő szülőháza! (Folytatása köv.)