Esztergom és Vidéke, 1886

1886-08-08 / 63.szám

Tudom biz én uram, szomorú törté net az. Kérem, mondja el. Elbeszélte. Arthur alig volt 22 éves. Telve ifjú korának hevével, arcza termete a hegy lakóinak minden szépségét birta. Kincs­tári erdész volt. Nem kenyékereset, szenvedély vitte e pályára. Már tizen­hat éves korában ismerte a havaso­kat, mint saját atyja telkét, A Verho­vina volt legkedvesebb kirándulási helye, valami megfejthetetlen érzés vonzotta őt oda, mintha előre tudta volna, hogy a Verhovina végzetszerű lesz reá nézve. A vidék legjobb vadásza volt, Ha lőfegyverét felvonta, irányzott, a vad nem menekülhetett golyója elől soha. Egyetlen egyszer sem ment ki a he­gyek közé, hogy zsákmány nélkül tért volna vissza. Az őzek fajdtyúkok, csá­szármadarak s nem ritkán vadkanok, sőt pár izben a maczkó volt diadalmi jelvénye fáradságos barangolásainak. Gyönyörű nyári éj volt. A nap arany sugarai megtörtek a Tisza habjain s az élénken ugráló pisztrángok piros pettyei szivárvány színben tűntek fel a hófehér vízben, mig a mezők virá­gai a tegnapi üdítő eső után illatárt terjesztettek a környéken. A távol lát­határban feltűnt Huszt omladéka a ka­nyargó Tisza partján s a szomszéd len­gyel hegyekről a leigázott nemzet egyik pásztorfiának bús dauája hangzott át, Valódi ünnepnapja volt a természet­nek. Artúr ott állott egy kiálló sziki a­3SÚCSOU elmerengve a láthatáron. Lő­fegyverére dőlve gondolkozott. Miről gondolkozott? Ki mondja meg egy 22 íves élet gondolatait! Zörej ébresztette fel éber álmából. /A szikla repkénye zörgött. Artúr jól smerte a hangokat. Vad törtetett elő i süni bozótban. Talán valami felri­isztott őzike, gondola az ifjú vadász s ? egyvéréhez kapott. E perczben tört ki a tisztásra a rad. Nem volt őz. Sötét szürke, eketébe menő szőre, a karcsú lábak, b szép főn hátrahajlott rövid két fe­cete szarv nem hagyott kétséget, zerge 'Olt. Artúr arcza kipiroslott az örömtől. I Verhovinán, hol eddig még senki em látott zergét, ez volt az első, aely megjelent s e vadat elejteni oly ágy kelt az ifjú vadászban, hogy iz­;atottság fogta el egész lényét. Nyil sebesen ugrott át a szép állat gyík szikláról a másikra, a nélkül, ogy legkevésbé észre látszott volna enui, hogy a vadász vágyó tekintete öveti, anélkül, hogy a szikla mélye­ései aggodévá tették volna a vak­íerű ugrások felett, melyekkel egyik dkláról a másikra átszökött. A vadászoknál annyira ösmert lel­esültséggel futott Arthur a mene­ülő vad után, hogy lőtávolba kap­assa azt, A sziklákat megkerülve ajd háta mégett volt a karcsú zer­§nek, mely most észrevéve üldözteté­st, kettőzött erővel iparkodott kisza­idnlni a sziklák tömkelegéből. Az ügyes vadász azonban előnyt nyert. nási sziklára zavarta a vadat, hon­it csak két út volt, vagy egy vak­erő ugrással leugrani a mélységbe, ely sirjává lesz a zergének, vagy jenesen belerohanni a lőfegyver gyil­>ló csövének ónjába. A már elfáradt, üldözött vad gon­dkodui látszott. Artúr néhány mé­sz ugrást tett előre S a lőtávolt 3gnyerve, villámgyorsan fogta föl *yvérét, egy durranás... s a sugar­ak ingott, a fürge lábak reszketni zdtek, a zerge összedőlt a sziklacsú­Du. A golyó talált, de nem halálo­n. A szegény állat vergődni kezdett vergődése közben a szikláról legu­_ rult. A szikla oldalán repkény fonó­dott fel a sziklára, a vergődő zerge a repkónyben fennakadt, s pár perez alatt kilehelte páráját. Öröm- sugárzó arczczal sietett Artúr a szikla csúcsra, hogy vállaira emelje a szép zsákmányt s midőn látta, hogy az a repkény fonadékban fekszik vé­rébeu, letette fegyverét, hogy akadály­talanul csúszhassék zergéje után. Jobb kezével nagy elővigyázattal ka­paszkodott a szikla egyik kiálló csú­csához, mig baljával a repkényben fekvő állatot iparkodott elérni. E perczben a túlsó szikla ormáról egy dal ütötte meg fülét, Mint a syré­nek dala a tenger habjain, mint a Loreley éneke a patak partján, mint a seráfok danája fent a magasban, bű­vös, bájos volt az ének, képes elkábí­tani a legjózanabb főt is. A vadász elfeledte egy perezre hely­zetét elfeledte a zergét, figyelme egé­szen a túloldali szikláról jött han­gokra lett irányozva. S alig fogta föl a dal értelmét, mely a szerelem pa­naszhangja volt, egy nő tünt fel a sziklán, nő, minőt Artúr soha sem lá­tott. Hosszú arany szin haja végig öm­lött a sylfidi alakon, mig a hófehér ruha a legtökéletesebb női termetet fakaria, kis kezeiben pár nefelejcs-szál volt s ajkán felhangzott a dal, még szomorúbban, még bajosabban, még bűyölőbben mint előbb. Artúr mindent feledett. Csak a szép jelenséget látta. Kinyújtotta jobbját a szép leány után... de elbocsájtotta a sziklát, mely egyensúlyát tartotta fel.. egy másod perez ... a repkény zörgött. a szikla morzsái töredeztek.. Artúr teste hömpölygött le a tátongó mély­ségbe, (hömpölygése közben magával vivén a zergét. A zerge leesett... s a vadász? ott feküdt szétroncsolt ta­gokkal élettelen a völgyben, hová száz­ölhyi magasról zuhant alá. Fent a szikla ormán most is zen­gett a mennyei dal, az égi leány aj­kain. Soha sem tudta azt meg uram senki, fejezte be elbeszélését pásztorom, — hogy ki volt az a leány, valószínűleg tündér volt, ki megölte a szép vadászt. Néhány nap múlva megtalálták a holt testet, itt temették el s egy fakeresz­tet állítottak a sirhoz, mely azóta el­korhadt de az urak aztán ezt a vaske­resztet csináltatták ide. CSORBA PALOTAY ÁKOS. VÁROSI KÖZGYŰLÉS. (augusztus 5 és 6.) A két napig tartó közgyűlés napirend­jébe felvett 26 tárgy elég anyagot nyúj­tott arra, hogy a kinek kedve volt az ma­gát a szónoklatban kitüntethesse. Az első nap a karmester meg a leány­tanitónők választása 67 szavazóképes ta­got hozott be a tanácsterembe, hanem a második napon csakúgy kongott az üres­ségtől. Egy tárgy az, mely nevezetessé teszi különösen az első közgyűlési napot s ez az, hogy a polgármesteri választás, mely­nek folytonos elhúzódása nem csak a kép­viselők hanem a nagyközönségnél is bot­ránykővé vált, közelebb jutott a megvaló­sításhoz. * * Keményfi János tanácsnok helyettes polgármester d. e. 9 órakor a közgyűlést megnyitván a napirendre térés előtt, kije­lenti miszerint tekintve azt, hogy a pol­gármesteri teendőket már 13 hónapja, hogy teljesiti és azon meggyőződésben van hogy még egy félév múlva sem fog a végleges betöltés eszközlésbe vétetni, tekintve azt, hogy a három hivatal t. i. a polgármes­teri, tanácsnoki és részben a mérnöki hi­vatalnak megfelelni képtelen, de meg érzi hogy ezen nagy felelősséggel járó köteles­ségek teljesítése egészségére nézve is ká­ros befolyással van, kéri magát a polgár­mesteri teendők alól felmentetni s a he­lyettesítés iránt intézkedni. Maiina Lajos képviselő azon indokolás­sal, miszerint a polgármesteri állás betöl­tése ugyis csak hetek kérdése, kéri az el­nököt miszerint a polgármesteri teendőket továbbra is végezze. Dr. Helcz, szemben a szabályrendelet 27. §-ának azon intézkedésével, a mely szerint a polgármestert a tanácsnok helyettesíti, azon nézetének ad kifejezést miszerint más mint a tanácsnok a polgármesteri teendő­ket nem is végezhetné. Általános derültséget okozott Murátti képviselő (fetter) felszólalása, a ki úgy nyilatkozott, hogy ha már 13 évig eltudta végezni a tanácsnok a polgármesteri teen­dőket ezután is végezheti. Ismételten Dr. Helcz szólalt fel s ak­ként nyilatkozott miszerint ezen nyo masztó állapotnak leghelyesebben úgy le­hetne végét szakítani, ha az a képviselő belátná a város érdekére nézve is már kínossá vá!t e helyzetet s fellebbezését egyszerűen viszavonná, mire Maiina Lajos ünnepélyesen kijelenté és jegyzőkönyvbe is vétetni kérte, hogy a fel­lebbezést visszaveszi, mire az elnök kérel­métől elállott, és a polgármesteri teendők végzésére a választásig vállalkozott. Ezután következett a napirend és pedig a karmesteri állás betöltése. Csupán Klinda Rezső volt a kérelmező, s nyomban egy­hangúlag meg is választatott, fizetése s állásával járó jövedelme semptember 1-től foly osittatott. Ezzel kapcsolatban Dr. Fehér Gyula in­dítványára a megüresedett tanítói állásra a pályázati határidő augusztus 20-ig, a választás aug. 23-ára tüzetett ki. Maiina Lajos kijelenté, miszerint Hübschl Sándor felhatalmazta annak előterjesztésére hogy a IV-ik osztályi tanítói s az ezzel kapcsolatos igazgatói állásra nem pretendál s jövőre is a III-ik osztály vezetését óhajtja megtartani. Ez a kijelentés Dr. Helczet késztette félszóllalásra, azon nézetének adván kifeje­zést, hogy a tanítói állásban különbség nincs, s azt hogy melyik osztályban melyik tanitó alkalmaztassák az iskolaszékre kívánja bízni. Nagy gyorsasággal történt meg a leány­tanítónők választása is. Neográdi Szidi egész lelkesedéssel szavazás nélkül egyhangúlag kiáltatott ki, illetve választatott meg tanító­nőnek. A másik állás már szavazattal tölte­tett be, legtöbb szavazatot nyert Zink Sa­rolta. Egyszerűen tudomásul vétetett Polyák Vilmos lemondása, a helyébe való választás azonban függőben hagyatott a tanácsi ja­vaslat beérkeztéig. Minden vita nélkül fogadtatott el az is­kolai és városi helyiségek beosztása; a reál iskola 6-ik tanári állásnak Csómosi Sándor által történendő betöltésére vonatkozó ta­nácsi javaslat ugyancsak helyeslő hozzájá­rulással ment határozatba Obermayer Györgynek állandó igazgatóvá való meg­választása. HÍREK. — A jubileumhoz. Esztergom szab. kir. városa nagy rendező-bizottsága már megkezdte a lakások összeírását, hová a rendkívül nagy számban érke­zendő vendégeket elszállásolhassa. Ha­zafias szolgálatot teljesít, a ki a jubi­leum vendégeiből néhányat lakásra vál­lal s ebbeli szándékát nyilvántartás végett a rendőrkapitányságnál beje­lenti. — Herczegprimásunk jubileumára a selmecziek egy diszes emlékalbumot küldenek, melyet egy bányászokból álló küldöttség fog átnyújtani. A sel­mecziek egyébként olyan lelkesen gyűj­töttek, hogy a fölöslegből külön ala­pítványt tehetnek félre, melyből a sze­gényebb sorsú bányász gyermekeket iskoláztathatják. — Népgyűlés. Esztergom ma fog nyilatkozni. A népgyűlés kiváló szó­noka, a fővárosi népgyűlés nagyérdemű elnöke, Polónyi Géza tegnap este már körünkbe érkezett. A hatóságilag be­jelentett népgyűlés ma d. e. tiz óra­kor lesz a Széchenyi-téren. A közön­ség miu den osztálya nagy lelkesedéssel várja Polónyit, — Elhervadt bimbó. Revisnyei Re­viczky Győző szolgabíró és neje szül. Pasteiner Fanny, mint szülők, vala­mint gyermekeik Arpadin, Irma, Mar­git és Elemér megtört szívvel jelentik hőn szeretett gyermekök, testvérkéjök, Revisnyei Reviczky Kornélkának f. hó 4-én hosszas szenvedés után két éves korában Lábatlanon történt gyászos elhunytát, A boldogultat pénteken dél­után temették el a lábatlani kath. sír­kertbe. Őszinte részvéttel osztozunk a család mély fájdalmában. f Palásti Jizsefné asszonyt szerdán délután te­mették. A halottas házban, a zenei közönség nagy számmal képviselve volt. Altalános részvét mellett temették el a jó anyát, kinek ravatalát több koszorú födte el. A család gyászjelentése a következő volt: Palásti József mélyen szomorodott szívvel jelenti úgy a maga, mint gyermekei u. m. Ida férj. Marton Józsefné, Vilma férj. Gryurkovics Mihályué, Erzsi, Ernesztin, István, Béla ós Jenő, valamint a többi rokonok nevében, szeretett neje született F i s c h e r Veronának élete 61-ik, házasságának 37-ik évé­ben, hosszas szenvedés után történt gyászos elhuny­tát. A mei boldogult hült tetemei aug. hó 4-én d. u. 5 órakor fognak a róm. kath. szertartás szerint az Esztergom sz. kir. városi sírkertben Örök nyu­galomra elhelyeztetni. Az engesztelő sz.-mise-áldozat pedig f. hó 5-én, d. e. 9 órakor fog a szent-Fe­renezrendiek templomában a Mindenhalónak bemu­tattatni. Esztergom, 1886. aug. 3. Az örök világos­ság fényeskedjék neki! — Köszönet-nyilványitás. Palásthy Erzsike, lapunk t. munkatársa, ez uton mond a család és rokonság nevében hálás köszönetet mindazoknak, a kik­édes anyja elhunyta alkalmából rész­vótnyilatkozatuk által a család fájdal­mát enyhítették. — Megnyitás. A propeller-társulat az uj állomást Kövesden alul ma d. ii. fogja ünnepélyesen megnyitni. A propeller háromnegyed háromkor indul vidám zeneszóval. — Atalanos gyűjtést indit meg a helybeli izr. hitközség temploma felé­pítésére, mely legalább is húszezer frtba fog kerülni. Á gyűjtői veket már a napokban kibocsátják. Eddigelé igen szépen adakoztak. A cultusminiszter kétszáz ötven frtot küldött az építke­zés czéljaira. — Kerti mulatság. A kath. ipa­rosítják egyesülete ma d. u. saját nyári kertjében ismét kerti mulatsá­got rendez a katonazenekar közremű­ködésével. — Néhány észrevétel. Stern Márk úr a következő sorok közlésére kért föl: Hozzátörődtem már az Eszt. Közi. ízetlen támadásainak föl sem ve vesé­hez. De utóbbi számában olyan képte­lenségeket és igaztalanságokat kohol ki, hogy azokat már még sem hagy­hatom helyben. Az első eset valami kendő­história. Egy parasztasszony ugyanis beállít az üzletbe s valamivel leszállí­tott áron egy olyan kendőt vesz, mely némileg hibás. Ezt az eladó segéd ki is jelenti neki, mert minden üzletben akadnak olyan czikkek, melyek sérül­tek vagy hibásak s azokat nem is szokták rendes áron eladni. Az asszony azonban visszahozza a holmit s kéri a pénzét, A kendő olyan elgyürődött állapotban került vissza, hogy az üz­let többi segédei alig birtak ráismerni. Minthogy az elárusító segéd Párkány­ban járt, az asszonyt várakozásra uta­sították. Az asszony azonban föl ment a kapitányhoz, hol az ügy olyan ki­egyezésben végződött, mely sem az üz­let hírnevének, sem az asszony érde­keinek nem árthatott. Ez az egyik dolog valódi tartalma. A másik még érdekesebb ferdítés. Haan ur szerint megretiráltam a sajtópörtől. De hát miben áll a dolog lényege ? Abban, hogy Békási Rezső, ama bizonyos sé­relmes közlemény összeállítója, s az Eszt. Közi. munkatársa, hivatkozva beteges állapotára, a vádlevél beadása előtt személyesen megkövet és bocsá­natkérő nyilatkozatot is állit ki. Mi nemesebb ? A megsanyargatás, vagy a megbocsátás? én azt hiszem, hogy az utóbbi s Békási Rezsőre való tekin­tettel az ügyet befezettnek tekintem, annál is inkább, mert kellő elégtételt találtam a sérelmek visszavonásában

Next

/
Oldalképek
Tartalom