Esztergom és Vidéke, 1886
1886-07-29 / 60.szám
BSZTKUGOM VIII ISVFOLYAM 60 SZA CSÜTÖRTÖK. 1886. JUL 29. MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER : VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egész évre fél évre . negyedévre ELŐFIZETÉSI AH Egy s*ám ára 7 kr. 6 frt — kr. 3 frt - kr. 1 frt 50 kr. Városi s megyai érdekeink közlönye. SZERYESTTÖSÉG : SZENTANNA-UTCZA 317. SZÁM, liová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : I szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100-200-Jg . Ifrt50kr. 200-300-ig .2 frt 25 kr. Bólyegdij 30 kr. MAGÁN-HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosabban közöltetnek. NYILTTÉR sora 20 kr. ísztergom szétszaggatottsága és az ipartestület. Esztergom, jul. 28. Ha egy, a helyi viszonyokat nem smerő végig sétál Esztergom város itczáin, felkeresi azon magasabb ponokat a honnan mintegy madártávlatból ráláthatja a várost és annak vidékét, [ellemes meplepetóssel fogja szemlélhetli, mily méltósággal hömpölyögnek Szt. stváu királyunk bölcsője tövénél a zőke Duna csobogó habjai, vágyó telítettel fogja nézni a várost kelet elől köri tő szőlő és erdővel borított legyeit. Mindmegannyi üdülő s uj éléét adó belyek ezek balzsamos levegőével, hangversenyt rendező madárseegével. Vaskapu, Fárikut, Barátkát, lármaskut, Cserepes, egy egy oly oáz , melyeknek élvezeteért a nagy városi mber szívesen hozna áldozatot. Avagy La betér a vár tetején, az annyi magyar és idegen vérrel áztatott szikla etőre épült templom belsejébe, látja Prímások bőkezűségéből teremtett ész kupolát, a gyönyörű freskókat, agy hirű Pázmány Péter élet hű lakját s mindazt, a mi a szemre egyráut gyönyörködtető. Akarva nem akara azon gondolat támad lelkében, hogy z a város lakossága patriarchális egyetrtésben, nyugalmas jólétben tölti napút. Igen, az idegen előtt ilyen a külzin, hanem ha véletlenül megkérdezné ogy hát valóságban hogyan is állunk, íjnálattal kellene kinyilatkoztatnunk, ogy négy külön álló község áll egytással szemben, mindenik külön irány 3 érdekkel. Azon szerencsétlen körülmény, hogy egymáshoz teljesen összeépített Esztergom kir. város, Esztergom-Ersekviziváros, Esztergom-Szenttamás és Esztergom Szentgyörgymező közigazgatásilag külön külön községet képez, mindannyinak külön elöljárósággal megbénítja mindannyinak előrehaladó törekvését. A közgazdaság, az ipar, és kereskedelem városunknak természeti fekvése illetve a fővároshoz való közelsége miatt úgyis folyton hanyatlik, egy út volna még csupán mely a folytonos pangásnak, részben még elejét venné, és ez az együtt működés, a tömörülés. Fájdalom az ős Budán lakozó intéző körök nem méltatják figyelmükre Esztergom szétszaggatottsága ból származó roppant hátrányokat, hagyják, mint a közmondás tartja: »Majd jobban lesztek, szegények.« Az ipartörvény 122. §-a elrendeli, hogy oly városok avagy községekben, melyekben a képesítéshez kötött mesterséggel foglalkozó iparosok száma legalább százra megy, ezen iparosok kétharmadának kivanatára az iparhatóság által ipartestületek alakítandók. A törvény ezen intézkedése alapján megalakult Esztergom kir. város területén az ipartestület. Úgy hallatszik, hogy a szomszéd három város iparosai a hivatkozott tör vényszakasz második bekezdése alapján szintén elhatározták az ipartestület megalakítását s szabályzatukat a budapesti kereskedelmi és iparkamrához jóváhagyás végett felterjesztették. Már most mind a négy város területén mintegy 450 képesítéshez kötött iparos, két ipartestületet alakit csupán azért, hogy egymással versenyezhessen egyik a másiknak jóra törekvő lépéseit paralizálhassa. A helyett, hogy az erőket egyesítve a törvény által is kitűzött czél elérésére egyesült erővel munkálkodnának, mindegyik a másiknak rovására cselekszik. A ki ismeri a helyi viszonyokat, az nagyon jól tudja, hogy az iparosok uagyrészo majd az egyik majd a másik városrészbe megy lakni. Ez a folytonos vándorlás egymaga elégséges arra, hogy az ipartestület fennállását megingassa, kétségessé tegye, mert az elköltözés a tagsági kötelezettség megszűnését vonván maga után, alig egy két év után oly bonyolódott helyzetet szül, hogy maguk az iparosok lesznek azon, miszerint az ipartestület végleg feloszoljók. Mert kérdjük, ily szétforgácsolt és merőbeu ellenkező érdekek hajhászásával azon czél, t. i. az iparosok érdekeinek előmozdítása csak egy parányi részben is foganatosítható lesz-e ? Mi lesz tehát az elért eredmény mint az, hogy az iparosok fizetik a tagsági dijat eljárnak az előljárósági, békéltető bizottsági ülésekre,meg a közgyűlésekbe, hallani fogunk ott az ipar folytonos hanyatlásáról, az általános elszegényedésről ékes meg nem ékes feljajdulásokat, a felsőbbek elleni kifakadásokat, és marad a törvény holt betű, s az ahoz kötött remény egy ideális fogalom melynek meg valósítására törekszünk ugyan, hanem soha el nem érünk. Vájjon az az iparos ily elérhetlen czélokért szivesen fogja-e pénzét idejét elpocsékolni ? Ha össze hasonlítjuk a ezégek és ipartársulatok létezése alatt fennállott dijakat a mostaniakkal, elenyésző csekélység a jelenlegi a múltban szedett dijakhoz képest, és mégis elmondhatjuk e, hogy az iparosok legnagyobb része szives készséggel minden megterheltetés nélkül tesz Vleget kötelezettségének ? Bizony nagyon sok vau olyan, hogy a midőn a negyedévi 40 kros nyugtával mennek hozzá, kénytelen azt mondani, hogy most nincsen, majd máskor jöjjön. Avagy mint a már tett tapasztalás igazolja, akárhány szegényebb iparos nem ismerve a törvény amaz intézkedését, hogy az egyszer megalakult ipartestületnek tagjává kell lenni s a dijakat köteles fizetni, — egyszerűen visszautasítja a nyugtatványt azzal a kijelentéssel, hogy ő nem akar a testület tagja lenni, nem tudva ugyancsak azt sem, hogy tőle közadók módjára végreha^tásilag is beszedhetők. Meggyőződésünk szerint az ipartörvénynek két sarkalatos pontja az, melyre minden ipartestületnek leginkább kell törekednie. Az egyik a tanonezok oktatása, a másik az iparosok anyagi érdekei előmozdítása beleértve a békéltető bizottság működését. Esztergom város képviselő testülete lelkesedéssel karolta fel a tanonezoktatás ügyét, százakat áldoz évenként úgy a személyi mint a dologi szükségletekre, azonban azt még sem lehet követelni, hogy a tanonczokta L ás emelkedésével a fokozódó szükséglet fedezését folyton és egyedül a város vij „Esztergom ss W' tárcája. Á lélek halhatatlanságáról ii. Az alvilág istene Muth, a halál volt; rpnos ugyanis az ő fiát Muthot Rheával, mek halála után megszentelte és ez iuto az alvilág istene. Philo Byblius igy a phoeniciekről: »A phoeniciek külö>sen azokat istenitek, kik az életben nyira szükséges eszközök feltalálói volk, vagy a kik akármi más uton az emriségnek használtak; ezeket istenekként ztelték, szobrokat emeltek nekik és emcöket megünnepelték!« Tudjuk, hogy a rusi királyleány alapitá Karthágót. A mda szerint Dido vagy Elissa nevezetű, maga magát elégeté, a miért a Kartgóiak istennő gyanánt tisztelték és emreket áldoztak neki fenyő- és taxus ;tól körülvett szentélyében. Ugyanezt mdja Herodot is Hamilkarról, ki szinte magát égette el és aztán mint Isten ítéltetett. — Altalán az egész ó-világ tt ismeretes volt a karthágóiak hite a ík halhatatlanságában. Messze keleten a chinaiak hatalmas bilalmában is feltaláljuk a halhatatlanság ét. A hitküldérek és a tudósok egyhangú véleménye szerint China történeti korszaka ugy 2000 évvel kr. előtt kezdődik. Első nevezetesebb törvényhozója Kong-fu-tse Confucius született 551. Kr. e. Sesu 4-dik könyvében mely Meng-tse Confucius legtekintélyesebb tanítványainak iratait tartalmazza, olvassuk: »Jao megparancsolá Sim-nek, hogy az áldozatokat vezesse, s a »száz szellem« azokat szivesen fogada.« E »száz szellem« az égnek, a földnek, a hegyeknek és folyóknak szellemei. Mondják, hogy Hoang- Ti chinai császárt egy hosszú szakállú sárkány összes udvarával vitte az égbe. E monda folytán, ha valamely császár Chinában meghal, azt mondja máig is a nép, hogy a császár a sárkányra ült mint valami kocsira és ugy ment fel az égbe. — Ami a chinai szokásokat illeti, náluk is megvolt és megvan most is az ősök tisztelete. Házi tűzhelyük ugyszólva oltárja az elhalt ősöknek, hol lámpák és füstölők égnek tiszteletökre. Nevezetes különösen az úgynevezett »ösök táblája,« kisebb nagyobb czifra fatábla, melyre reá irják pl. hogy: »Tao-kwang 10-ik évében a hatodik hold 5-ik napján (halt meg) Wang-Kong-lin harmadrendű mandarin Lelke itt lakik.« A nép hite szerint tehát a táblákban székel a lélek, mig az előkelőbb chinaiak azokat egyszerűen mint az ősök emlékeinek jeleit tisztelik. Divatos továbbá még Lao-Tse tana is, mely azonban nincs annyira elterjedve mint Confúciusé. Előbbi »Tao-Te-Kind« czimü könyvében a háromegységű teremtőről beszél, ugy hogy sokan azt hiszik, miszerint e tanát a zsidóktól vette át. Különösen a halhatatlanságról világosabban beszél mint Confucius. Rémusat azt mondja a »Tao-Te-Kingről« » Melanges asiatiques« czimű munkája 91-ik lapján: »Legvilágosabb az ő könyvében az, hogy egy hármas lény alkotta a mindenséget.« India népei olyanok, mint az őket környező buja tropikus növényvilág; .képzelniük határtalan, semmi korlátot nem ismerő. Általában nem hallottak semmit a finom érzésű hellenvilág eme mondásáról: Medin ayar (nequid minis.) — A lélek halhatatlanságára vonatkozólag röviden csak azon bizonyítékokra szorítkozunk, mik a »Rigvedaban« fordulnak elő, Rigveda 10-ik könyvének első és második fejezetében számos ének fordul elő' melyekben a halhatatlanság hite egyszerű nyelvezeten és naiv meggyőződéssel adatik elő. Jama az ősember az istenek társaságában az égben lakozik, a hol velők egy gyönyörű lombos fa árnyékában mulat, ő az ég közepén van, az istenek legszentebb helyiségeiben, a hol csak öröm és vígság lakozik; ott ád Jama az elhaltaknak nyugvóhelyet. — Miként áll azonban a dolog a bűnösökkel? Ki van ugyan mondva, hogy a bűnös a rövid élet után az örök halál, vagyis személyes élete megsemmisülésének van alávetve; de ez bizonyára nem lehetett az általános nézet; ez ellen szól az egész ind litteratura és hozzá magában a Rigvedában is ki van mondva a túlvilági kinzatás. Igy le van irva egy helyütt, hogy Jama kutyái: »nagy száj uak,« emberre vágyók, vérszínű szőrrel fedve kerülgetik az embert. Továbbá egy mocsárról is tétetik említés, melybe beleszóratnak az istentelenek, és melybe Indra azokat taszítja, kik nem hoznak áldozatot. Jellemző ama felelet mit Strabo elbeszélés szerint egy ind philosophus nagy Sándor mondott; »Nem szorultam ajándékidra, mik nem elégíthetnek ki, nem félem fenyegetödzeseidet» mert amig élek elengedőképen táplál a honi föld, a halál utján pedig megszabadulok az öregkor által összesorvasztott testtől, átvándorolva egy jobb, egy tisztább életbe.« Budha vallását követők egy Ceylon szigetéről származott könyv szerint következő hitet vallanak: A ki gyilkol vagy f parancsot ád a gyilkolásra, az ezen életben is kemény sorsnak néz eléje és a pokolban újra születik; ha átélte már ott bűnhődése idejét ugy ezen világon újra megszülethetik és valamely előkelő családba kerülhet, de sekat kell szenvednie. A ki lop, már
