Esztergom és Vidéke, 1886
1886-01-24 / 7.szám
Városi s megyei érdekeink közlönye. yVlBGJRl.BNIK HRTBNKINT K ETSZBR '. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. F'.I.ŐFIZKTt'.SI ÁR: tyfinr évrw ö frt - krfél évre '3 t — a iif>t»V w désr« .;' 1. , f>0 w Egy szám ára 7 kr SZERKESZTŐSÉG: jSzENT- ^NNA-TJTCA 317. hov4 A Inp HZHIIHIHÍ rÁfyét illető közlemények kiililandSk. KIADÓ HTV AT A L: |SzBCHENI-TBR hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyiltfeérne szánt közlemények, elölizett'si pénzek és reulaniúhpok iiitézemiők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS imiDUTtóSRIC : 1 szótól 100 nvMg — frt 7ő kr. 100—200-ig . 1 íi 50 „ 200_<]()()-i^ . 2 „ as „ R«ly«K'lM 2*0 kr met;álla|_i0(lá8 szerint leheld l»|rjiltánroRabl>aii közöltetnek. NVII/mÜIt i«»r» ao ur Szereplési viszketeg. Esztergom, jan. 22. A lethargia pólusa. Mig a tétlenség, a lomhaság nyugodtan vesztegel, addig a szereplési viszketeg idegesen keresgél pozieziót s fel akar tűnni minden áron. Nem a munka eredménye itt a végső czél, hanem az imádott első személy elő térbe hozása ós istenitése. Kevés vidéki városban van annyi paralellismus, mint Esztergomban. A mint valaki valamely téren néhány szálat kapott az elismerés virágaiból, azonnal akad egy titáni erővel feltűnő gigász, aki szintén virágot keres. Csakhogy nem tisztán a munka jutalmazásául. Ambiczió ós versengés nélkül nincsen élet. A hol a jobbat nem ismerik, ott a jó majdnem egy niveaun áll a selejtessel. A társadalom tehát határozottan rá van utalva olyan elemekre, melyek előre mernek törni s nagy akadályok leküzdése után némi haladás felé tartanak. De azokra a férfiakra, a kik csak azért szerepeinek, hogy tündököljenek és ragyogjanak, nincs szüksége a haladásnak. A szereplési viszketeg mindenütt nagyon káros s épen azért mindenütt üldözendő. Az igazi képesség nem igyekszik feltűnni piaczi lármával, rombadöntendő intézmények becsmérlésével, hanem szép csöndes munkával, szerény visszavonulással. A szereplés viszketegétől. eltelt férfin ellenben erőszakosait tör fel valamely po/iczióra, csökönyösen belekapaszkodik kteatürái üstökébe s nem engedi magát a képzelt magasból lesodortatni, ha az események mindjárt kérlelhetetlen logikával is bizonyítják, hogy sem reá sem törekvéseire a közéletnek semmi szüksége nincs is. A bzereplós viszketege nagyon rohamosan terjed s egész kis tábor hamis 'páthosszal küzdő talmióriásokat teremt a kik magukon kivül nem ismernek j nagyobbakat s törekvéseiken kivül nem 'akarnak elfogadni jogosabb tórekvóI seket. i A szereplési viszketeg nem ambiczió J hanem betegség. Ezen betegség kópviseJői nem teremthetnek egészséges viszonyokat. Nem követbetünk el tehát nemesebb munkát, mintha a társadalmi rangfokozatok bitorlóit, ezeket a hangos szájú de kevés szellemű férfiakat ép akkor leplezzük le s tesszük lehetetlenekké, mikor koszorút kövelelnek alacsony homlokukra. Segíts magadon és az Isten is megsegít VI. A közvetítő hivatalok alkalmazottjai a betevőknek a postatakarókpénztárról minden felvilágosítást és útbaigazítást meg tartoznak adni. Ugyanott a takarókpénztárra vonatkozó törvény és miniszteri rendeletek bármikor megtekinthetők, továbbá február 1-től a betét & járadékkönyvecskék, úgyszintén mindazon uyomtatvá nyok, borítékok, melyek a betevők, ós postatakarékpénztár közli közlésekre szolgáinak a betevőknek a közvetítő hivatalok által ingyen szolgáltatnak ki. A magyar kir. postatakarékpénztár azon tölül, hogy az ország legtávolabb vidékén lakó vagy utazó egyénnek is lekető^ó teszi könnyű módon, még a délátáni órákban is csekély betéteket eszközölni, a sors csapásainak vagy egyéb viszontagságoknak alávetett szemólyeknak azon előnyt is nyújtja, hogy betegsógök, vagy öregsógök napjaira filléreikből egy kis biztos tőkét gyűjthetnek magoknak, mely tőkéjök a törvény értelmében nem foglalható le sem zár alá nem vehető. A takarókos egyénnek alkalmat nyújt lassacskán oly kis tőkét gyűjteni, melyért a postatakarékpénztár utján, a nélkül, hogy a vételnél megkárosításnak tenné ki magát, biztos értékpapírokat vásároltathat magának jutalékmentesen, ós ha a kellő biztos helyiséggel vagy a kezelésre, felügyeletre való idővel uem rendelkezik, a vásárolt értékpapírokat a takarékpénztárnál hagyhatja letétben, mely azt nemcsak minden dij nélkül megőrzi, hanem a sorsolás alá eső papírok húzására felügyel, — az esetleges nyereményeket — az esedékos kamatszelvényeket lejáratkor behajtja, a betevő javára irja, s azt erről külön értesiti, úgy, begy a betevő letétemónyezett értékpapírjainak jövedelméről minden fáradság ós költség nélkül reudelkezhetik, holott a gyakorlati életben gyakran tapasztalják, hogy hiányos megőrzés feledékenyság vagy késő intézkedés által a tulajdonosra lo pás, elvesztés valamint a szelvények ós nyeremények elévülése által sok kár háramlik. Ezenfelül ha a betevő könyvecskéjét elveszti vagy aa tőle ellopatott volna, minden kártól könnyen meg lesz óva, mert ha a takarékpénztárt ezen körülményről értesíti, ez azonnal intézkedik hegy a könyvecskére egy hivatalnál se történjek visszafizetés s 30 nap alatt a betevőnek uj könyvecskét állit ki. A szülők, munkaadók, gyárosok a betéti könyvecskéket és postatakaréklapokat kedvező ajándék tárgyául használhatják fel gyermekeik, cselédjeik ós munkásaik számára, mert ezáltal nemcsak kellemes meglepetést szerezhetnek az illetőknek hanem azok takarókosság iránt való hajlamát is kiváló módon fejleszthetik. Az üzleti ügyekben, mulatságból, vagy más czélból utazó a lakó helyén e czólra betett, vagy lassacskán összegyűjtött tőkéjét az ország bármely részében is utazzék, csekély fáradsággal a legközelebbi közvetítő postahivatalnál könnyű szerrel veheti ismét ki. A gazda vagy kereskedő a lakásától távol eső helyen, gabona, áru eladásából vagy más követeléseiből befolyt összegeket könnyen fizetheti be, a veszély nélkül magával hordott betéti könyvecskére ; avagy fizettetheti be más megbízottja által, mert a 2-ik ós további betétnél személyazonosság nem kívántatik s az bárki által eszközölhető mig ellenben a visszafizetés csak a tulajdonos aláírása alapján történ bét. Ugyanazok könnyen teljesíthetnek fizetéseket lábasoktól távol eső helyen 3, személy irányában egyszeri esetre vagy bizonytalan időre szóló meghatalmazásokkal. Azou váratlanul meglepő fényes eredmények, melyeket a postatakarékpénztáAi „BalirnBósviJíkfl" tínája Mit is mondott Aukrien! Vásár az élet .. . (Régi nóta ! De mi van uj a nap alatt ?) Járok-kelek a nagy tömegben, Nézegetem a sátrakat. Ez ember itt árulja lelkét, A lélek olcsó most nagyon — Fiúk, fiúk, ej vigye patvar ! Mit is mondott Anakreon? Sátrak alól leány, menyecske Jobbra tekiut, balra kacsint; Arcza piros, fehér virágát S ajka mézét árulja mind. Hej szerelem, magasztos érzés ! Mivé lettél a piaczon ? Fiúk, fiúk, ej vigye patvar ! Mit is mondott Anakreon ?..• Amott egy ur keresztet árul, Szép csillogó érdemjelet; Ni ! a vevő mellére tűzi S mindjárt nagyobb a tisztelet, Mily peczkeseu sétál alá s fői, Nézzétek-, a-gőgös majom! Fiúk, fiuk, ej vigye patvar ! Mit iá mondott Anakreon? Poéta is lanttal kezében, Lármát üt a sátor alól, Szegény ördög ! bús énekében Egész világ fájdalma szól ! Érzéketlen a nagy közöuség Nem hatja meg a fájdalom — Fiúk, fiúk, ej vigye patvar ! Mit is mondott Anakreon? Emitt ez a szép lenge sátor A jog, szabadság sátora Körülte milyen czifra népség ! Csillog-ragyog a korona. Árulnak itt népet, bilincset S hazát kis és nagy árokon — Fiúk, fiúk, czudar az élet! Mit is mondott Anakreon ? Nyomorékok egész csapatja Imádkozik meg énekel, Munkás honvéd, vak, sánta koldus Egymás között versenyre kel. Kezét, lábát, sebét mutatja, — Végig az ntcza sarkok n — Fiúk, fiúk, de rongy az élet! Mii is mondott Anakreon ? PÓSA LAJOS. Mindinkább erősebb gyökeret ver azon meggyőződésünk, hogy az ipar művészies fejlesztése nélkül hazánk az elszegényedés zátonyáu előbb-utóbb bizonyosan megíeneklenók. Ezen általánossá vált meggyőződésünk teremtette meg a budapesti országos kiállításunk iparcsaruokát. Hazafias örömmel tapasztaltuk, hogy a kiállított tárgyak a müveit nemzetek fejlett iparának szembetüuő bélyegét viselték magukon. Ezen körülmény százados mulasztásainkért szolgálhat vigasztalásul, mert igy bizton remélhetjük, hogy a nyugati népek közös törekvésében kiáltjuk a versenyt, fölhasználván mindazon eszközöket és tapasztalatokat, melyek náluk az ipar művészies fejlesztésében czélszerüeknek bizonyultak. Midőn tehát belátjuk, hogy czéluuk elérésében más idck és népek tapasztalataira szükségünk van, nem lehet időszerűtlen megemlékeznünk az ókori görögök és rómaiak iparáról, melynek a múzeumokban megmentett műtárgyai Ízlésüket tekintve méltán lekötik figyelműnket. Midőn a rómaiak finom ízlésű irója, Horatius azt kívánja a költőtől, hogy, ha mindéi tekintetben elismerést akar aratni, alkotása a hasznosat egyesítse a kellemessel, nem tesz egyebet, mint utal az embernek veleszületett érzékére, mely nehezen tűri a hasznosnak és szépnek egymástól való elválasztását. Nem is ismerüuk népet, melyuek még a mindennapi életben használt tárgyain is a művészet legkezdetlegesebb nyoma mint csinosítás észrevehető nem volna. A kutató történe t bú vár' sem tud oly kort vagy népet felfödözui,? melyei tevékenységében kizárólag csak a hasznossági szempont vezérelt volna minden tekintet nélkül a kellemesre vagy tetszetős külsőre. Az értelmi telietsé get egyoldalúiig művelő korszakokban a puszta materialistikus gondolkodás folytán meglazult ugyan a hasznosságot és szépséget összekötő természetes kötelék, de ha visszatekintünk az emberiség korábbi történetébe, a melyben mythikus költészet hajtotta szép virágéit, a melyben a nyelv változatos szépségű formákban pompázott, midőu még a naiv szemlélet és képzelem uralgott : azt tapasztaljuk, hogy akkor nem volt elkülönítve a czélszerüsóg a szépségtől, mert a természetben is együtt találhatók. Azon embernek, kinek összes tehetségei harmonikusan fejlődtek, olyan a belső élete, hogy szükségét érzi annak, hogy minden tettét a kellem kisérje, minden tárgya diszes legyen, a mi a kedély és képzelem bélyege, mi által a tárgy a szükséglet rideg köréből kiemeltetik. Olyan szükségesuek tartja ezt, mint a szónoki beszédben a képeket és alakzatokat, mint a költészetet és képzelmet az értelem mellett. Egész emberi természetűnk kívánja tehát, hogy anyagi szükségletünk kielégítése rae'lett belső életünk szabadságát megóvjuk és a külsővel természetes egyensúlyban tartsuk. Ámbár minden uépben megvolt a használt tárgyaik csinosítására való hajlam, de természetesen nem mindegyiknél fejlett ki a tökély egyenlő fokában, mert például azon nép, mely túlságosan a beletetnek hódol, köuuyen vészit a külső élet szépsége iránti fogékonyságából és viszont. Az ókori népek között leginkább a görög volt képes a művészetre való rátermettségénél fogva belátni, hogy a külső a belsőnek kifejezése. Ez volt az oka annak, hagy miért fordítottak oly nagy gondot a nyilvános
