Esztergom és Vidéke, 1886
1886-07-18 / 57.szám
arman í Batthyányi József, Rudnay Sándor, és Kopácsy József prímások meghaladták a hetven évet; de a mar közel álló arany-misei kort nem érhetek el. A keveseknek jutott szerencsében Isten nagy-kéri Scitovszky János bibornokot, Magyarország herczegprimását. ós esztergomi érseket részesítette, ki 1859. évi nov. 6-án mulatta be félszázados papságának hála-áldozatát. primás, igen valószínű megérek fel százados papságuk örömnapját ; de ünnepélyes áldozatukról mit sem tudunk. Szelepcsényi György (1666—1685) primás a kilenczven évet, Szécsényi György primás (1685—1605) a százat, Kollonics Lipót bibornok és primás, (1695—1707.) a 75 évet meghaladták, tehát mind tul voltak az arany mise rendes idején, s csak Szécsényi Györgyről tudjuk, hogy mint kalocsai érsek 1681-ben végzé arany-miséjét Bécsben a Jézus-társaság templomában. I. Lipót császár és magyar király is jelen volt e hála-áldozaton. Ez öröm ünnep után négy évre, vagyis 1685-ben lett primás és 1695-ben halt meg 10.3 éves korában. *) A tizennyolczadik század papságának egyik legnemesebb gyöngye, gróf Eszterházy Imre (1725 —1745) primás és esztergomi érsek 1738-ban végzé arany miséjót Pozsonyban jul. 27-én. Jó cselekedetekben gazdag papságának félszázadát már néhány hónappal előbb betölté : de a téli hideg alkalmatlansága miatt a rákövetkező nyárra halászta az ünnepélyes hála-áldozatot, A pozsonyi káptalau-templomot melynek főoltárát sz. Márton püspök lovagszobrával s más remek diszitményekkel fölékesité, választá Fráter Imre hálaáldozatának helyéül. III. Károly császár s magyar apostoli király szerencsekivánatait gróf Pálffy János tolmácsolá ; a kézvezetői tisztet zajezdai gróf Patachich Gábriel kalocsai érsek teljesité sok egyházi és világi méltóság jelenlétében. Emlékpénzt is veretett ez ünnepély örökítésére ily körirattal: »Emericus e Com. Eszterházy A. E. S. S. R. I. P. P. P. R. H. — Sacerdos iterum. MDCCXXXVIII.« azaz »gr. Eszterházy Imre, esztergomi érsek, a szent római birodalom herczege, Magyarország herczegprimása, •— Ismét áldozó pap 1738.« !) Eszterházy még nyolczadfél évig élt e hála áldozat után. Ezen idő közben 1741-ben jun. 25-én dicső emlékezetű Mária Teréziát Magyarország királyának megkoronázta. 1745-ben végzé máriaczoli utolsó bucsujáratát, s még az évben; decz. 6-án meghalt. Istenben boldogult utódjai közül 1 ) A kétséget, vájjon három hiján száz, vagy vagy százhárom éves volt-e eloszlatja 1859. sept. 12-én megvizsgált koporsójának fölirata, mely szerint világos, hogy 103 éves korában halt el. *) Quinquagennalia Saeerrlotii P. P. Emerici Eszterházy. V. ö Katona Hist. Cr. T. 38. 791. lap. MEGYEI KÖZGYŰLÉS. (júl. 21-én.) I. Felsőbb rendeletek. 1. A m. kir. belügyministeriumnak 1886. júl. 8-áu 3762ÍIIII. a, sz. a, törv. hatóságokról szóló 1886. XXI. t. cz. végrehajtására felhívó rendelete, 2. Ugyanannak a betegápolási alap 1885. é. zárszámadása tárgyában f. é. jun 4-én 28823|VIII. b. sz. a, kelt intézvénye. 3. Ugyanannak a megyei gyámpénztár 1885. é. állásáról szóló mérleg megvizsgálása tárgyában f. é. jun. 11-én 31400|IX. sz. a, kelt intézvénye. 4. Ugyanannak a megye bizottság f. é, 164. sz. a. kelt és Búcs községében a jegyző mellé évenként 3 hóra egy kisegítő munkaerő részére a költségvetésbe évenként 90 frt felvételét elrendelő határozata ellen Búcs község részéről beadott felebbezés tárgyában f. é. jun. 21-én 34489JIV.6. sz. a. kelt intézvénye. 5. Ugyanannak hazánk határszéli iparosainak készítményei elsőbbségben részesítésére a legerélyesebb intézkedések megtételére felhívó intézvénye. II. 6. A megyei pénztárban kezelt Petheő Bormasztini Éva féle alapítvány kamataiból a Paulai szt, Vinczéről i czimzett vízivárosi apácza zárdában ! fenntartott 3 neveltetési helynek és ! pedig 2 nemesi és 1 akár nemesi, |,akár nem nemesi megyei helyeknek választás utján betöltése. Ezzel kapcsolatban Reviczky Győző esztergomi járási szolgabiró és esztergomi lakos kórvénye a jelzett alapítványi j helyek közül egyik nemesi helyre Irma i leányának be válasz tatása iránt. I Özv. Hoffmann Vilmosnó szenttamási lakosnak kérvénye a jelzett alapítványi helyek közül a nem nemesi helyre unokája Vas Martba beválasztatása iránt. egazzi Nándorné szül. Gerzse Alojzia ebedi lakos kévénye a jelzett alapítványi helyek egyikére Margit leánya beválasztatása iránt. III. 7. A megye alispánjának jelentése az esztergomi járási szolgabiró 1885. é. napló számadásának felülvizsgálata tárgyában. 8. A megyei kpti. árvaszéknek az árvaszéki letéteményekről 1885. évre szerkesztett számadás tárgyában a számadók felmentését tárgyazó végzést beterjesztő f. é, 3360 sz. a. kelt jelentése. 9. Ugyanannak ör. Zsákovics Mihály és Nógrády Veron kicsindi lakosok 266 ft 64 kr. behajtatlan árvatári tartozatuk és ezen összeg után 1886. jan. l-től számítandó kamatoknak az árvái pénztár részére a párkányi járási tartalék alapból való megtérítését elrendeltetni kérő f. é. 3808. sz. a. kelt jelentése. 10. Ugyannak a megyei vagyontalan árvák segélyezésére szolgáló alapítványok kezeléséről 1885. é. szóló számadás tárgyában kelt felmentő végzést és számadást beterjesztő f. ó. 3659. sz. a. kelt jelentése. 11. Szenttamás község elöljáróságának a tulajdonát képező és szttamáson fekvő Fehér ló-féle ház nyilvános árverésen eladását elrendelő határozatát jóváhagyás végett beterjesztő f. é. 100. sz. a. kelt jelentése. 12. A megyei számvevőségnek a sztgyörgymezei jegyző fizetésének felemelését elhatározó községi határozat tárgyában f. ó. 505. sz. a, kelt véleményes jelentése. 13. Ugyanannak X. Ölved község esküdtei napidija, a biró és számadó fizetésének megállapítása tárgyában kelt községi határozat érdemében beadott f. é, 323. sz. a. kelt véleményes jelentése. 14. Ugyanannak X. Bény község vágóhidjáu levágandó marhák dijait megállapítandó községi határozat érdemében f. é. 414. sz. a. kelt hivatalos jelentése. 15. Ugyanannak D. Mocs község 1879—-1882 april végéig terjedő számadása tárgyában a számadás felmentése iránt a marasztalási összegnek lefizetése folytán beadott véleményes jelentése. 16. Ugyanannak Esztergom vármeigye 1885. é. letéti szám adására, Pillismaróth község 1886-iki költségvetésere, Jvémend, Bajót, Bátorkesz, Baj na és Süttő községet 1886. évi pótköltségvetésére Nagysáp község 1885. évi 9 rendbeli különböző számadásaira, Magyar-Szölgyén község 1884. évi és 18*5. évi 7. rendbeli különböző számadásaira, Kis-Bény, 1885. évi 2 reudbeli számadására; Nagy Bény község 1885. évi két rendbeli; Víziváros 1885. évi 2 rendbeli, Kicsind 1885. évi szegény alap számadására, Gyiva 1884. évi magtári, N. Ölved 1885 évi közpénztári, Kis Bény 1885. évi közpénztári, Két Kicsind 1885. évi közpénztári és Magyar Sző Igy én 1883 évi közpénztári számadására vonatkozó véleményes jelentései. IV. Kérvények. 17. Víziváros községének a m. kir. belügyministerium m. é. 65634|V. a sz. a. leküldött és a mbizottság f. é. 106. számú határozatával függőben tartott kérvénye a Boecker árvák után felmerült tartási dijak elengedése iránt. Egyéb időközben beérkező és netalán sürgős elintézést igénylő ügyek. Esztergom, 1886. jul. hó 11-én, KRUPLANICZ K. kir. tan. alispán. FŐVÁROSI LEVEL. Budapest, jul. 16. Nem ilyen szokott a nyár lenni, mint amilyen ez a mostani ! Ugy látszik, az idő nem barátja a conservativ politikának. Régi időkben mi a nyarat hűvös, árnyas helyre menekülve éltük keresztül, ma — bizony csaknem — übercziherben. A nyári korány édes zamatú levegője ma rágja a tüdőt s alig tűnik el a nap a budai hegyek között, a Duna, mint a nehezen aludni akaró makranczos gyerek úgy rugdalózik. Attól fél, hogy a nyári légtakaró alatt meghűti magát. A vén Gellérthegy parkírozott oldalán sétálgat ős Buda lakossága. Az esti szellő kíméletlen modora kergeti őket haza. Az Andrássy-út rendes esti sétáló vendége is a családias házfödél alá vonul és a Hangli kávéházban is alig lát az ember egy-két vendéget, akik a szemben levő Dunafürdőből jövőket nem győzik eléggé bámulni. Szegény Dunafürdők ! bizony ti reátok is rosz idő jár. Valahányszor a külvárosi vendégFelkeltem s hozzájok léptem. — Bocsánat asszonyom, önök magyarul beszélnek, ez keltette fel kíváncsiságomat. Magyar vagyok én is. A meglepetés és az öröm czikázott át a kövér hölgy arczán. Hirtelen végig futott pillantása öltözékemen, s úgy látszik, meg volt elégedve. A párizsi szabás jó ajánlólevél mindenütt s affektált de nyájas hangon kérdé: — Szabad tudnom, kicsoda ön uram ? Bemutattam magam. Melléjok ültem s öt perez múlva tudtam történetöket, már t. i. annyit, amennyit a különös hölgy jónak látott elmondani. Hogy ő egy emigráns gróf özvegye, kit magyar gentry családja elhagyott, hogy leánya, a kis Desirée nagy művésznő, ki már bejárta vele az egész világot s mindenütt hírt, dicsőséget aratott. Végig néztem toilettejüköm Hol maradt a hir, és dicsőség mellett a vagyon? mely rendesen karöltve jár amazokkal. — Éppen Trouvilleből jövünk, — hadarta a grófnő, egész zagyvalékát keverve beszédébe a német, franczia és olasz szavaknak. Megyünk innen Magyarországba. Viszem a kis Desiréet falura. Pihenni kell szegénykének, mert a körút megviselte egy kissé. Azért olyan sáppadt. Ne gondolja ön, hogy mindig ilyen. Hogy miért j használ festéket és rizsport? kérdi ön. j Csupán szeszélyből. Nem tudok parancsolni neki, annyira szeretem, annyira rabja vagyok az én imádott kicsikémnek, pergette gyorsan az irigylésre méltó mama, magához ölelve a fonnyadt, beteges gyermeket, ki szó nélkül és komoran bámulta melltümet. — Hol lakik ön? A Hotel Banérben? Oh mi privát lakást fogadtunk fel, csak étkezni járunk hotelekbe. Hol lesz ön holnap délután ? Bizonyára meg akar látogatni bennünket? Szivesen fogadnám, de tudja, igy átutazóban, rendetlenül vagyunk. Inkább csak a vendéglőben találkozzunk. Nos, hol szokott ön ebédelni? Mondtam egy helyet nekik, ahová soha nem jártam és siettem eltűnni. Kalandornő volt meggyőződésem, aki reám akarja magát kötni. Köszönöm, nem kérek belőle. Tanácsos lesz eltűnni előlök, mert elég könnyelmű valék, szállásom czimét tudatni az özvegy grófnövel. A másnap déli vonat több másokkal, együtt engem is röpített Tireuze bájos halmai felé. Csak nem akart tejemből kimenni a különös pár képe. Az anya még hagyján. Elvénült chansonette énekesnőt láttam eleget, mind szakasztott mása neki. De az a leány, az a tizenegy éves gyermek, igazi tünemény. Önkéntelen is az éretlen gyümölcs jutott eszembe, melyet idő előtt megaszaltak. Megaszalta a kóbor, kalandor j élet, ót hosszú éves viszontagság, a nél! külözések és fáradalmak lánczolata s taI Ián — ki tudja — kicsapongások is ? Vájjon kicsodák? Igazat mondott-e az asszony, mikor grófnőnek, magát zongora és leányát énekművésznőnek mondotta? Igazat mondott. Pár hó múlva tudtam meg, mikor a vigadó falán egy nagy plakát jelent meg és hirdette — x grófnő és leánya konczertjét. Annyi gyöngédség volt bennem, hogy nem mentem el megnézni kudarezukat. De hallottam róla újságíró barátaimtól, kik unatkoztak a fűtetlen, üres teremben és szánó mosolylyal hallgatták a termetes hölgy erőművi gyakorlatait az ártatlan Bősendorferen és a kis leánya nyafogó, fejletlen hangját. Végül fütty is volt s a grófnő dühösen vonult vissza a pódiumról leányával. Ugyanakkor elmondták nekem, hogy az asszony előkelő család sarja s tényleg neje volt egy külföldi ágról szakadt grófnak. A leány — az már nem dicsekedhetik keresztlevelével. Egy rovat, az apa nevének rovata, üresen maradt, s nem feledékenységből. A konczert grófnő akkor eltűnt a főváI rosból, ki tudja, hová, melyik külföldi hotelier siratja látogatását? Két év óta azonban neve ismét szerepel. Vidéki lapok hozzák a hirt: A konczert grófnőt és leányát a rendőrség kitolonczolta városunkból. Kitolonczolták! L T gyan miért ? kérdik önök. A felelet nagyon prózai, ő méltósága egy konczertórt végig zsarolja a tehetős családokat, befonja a kereskedőket, becsapja a szállodásokat és mind ezeken felül kihívóan szembe száll az udvariatlan kritikusokkal, kik nem akarják elismerni, hogy leánya igazi csalogány, Nilson és Patti egy személyben, nem is szólva a saját művészetéről. Ma Szeged, holnap Győr, azután Arad, Komárom, Esztergom és Isten tudja, melyik város pletyka köreinek van alkalma beszélni a konczert grófnő és leán kitolonczoltatásáról. Oh Debreczen! Oh Pozsony! Már csak kevés város esik 'körútba. Mi lesz aztán ? A gróf kisasszony női, fejlődik. Szegény Desirée! BREMZI. Mai tárczaczikkünket a Pesti Hírlap egyik geniális belső munkatársa, Barabás Albert irta, akit is ezennel szivesen üd vözlünk a mi munkatársaink között.
