Esztergom és Vidéke, 1886
1886-07-15 / 56.szám
dig felebarátodat, mint tennen magadat. Árnyékozzon meg téged szent malasztja, hogy igaz egyházának, a katholika egyháznak, élő és éber tagja, és állhatatos bajnoka légy a küzdelmek terén. Szálljon le azért rád a bölcseségnek és értelemnek, a tanácsnak és erősségnek, az ájtatosságuak, az Ur félelmének és szeretetének lelke. A jámborság legyen mellvasad, az igaz hit sisakod; Isten igéje legyen kardod és ékesitsen téged az alázatosság és szemérni etesség. A boldogságos szent Szűz legyen közbenjáród, őrző angyalod legyen melletted, védszented és Istennek minden megdicsőült szentjei esedezzenek éretted, hogy valaha társaságukban dicsérhessed és magasztalhassad a teljes Szentháromságot. Minden égi és földi áldással áldjon meg téged az Atya, Fiu és Szentlélek Isten. Békeség veled.« Az áldást vevő rámondja : Amen. Ki legyen városi képviselő? Esztergom, jul. 14. A városok legszebb jogát képezi az, midőn a polgárok a szavazási urnához léphetnek azok érdekében, kik az ő ügyüket a községi adminisztrációban képviselni lesznek hivatva. Ilyen napra fognak az esztergom kir. városi választók is folyó hó 18-án virradni, midőn három kerületben öszszesen 21 képviselőt választanak. Ugy hiszszük, hogy többen lesznek az aspiránsok, mint a mennyit a számarány megenged. No de találkoznak ezek közt olyanok is, kiket inkább a személyi ambiczió hatása indít a megtisztelő állás elnyerésére, mint azon tudat és kötelesség, mely ezen állás hátterét szükségkép képezi. Mert hát városi képviselőnek lenni szerintünk az elmúlt idők tapasztalatai után indulva --- nem nagy mesterség, nem pedig azért, mivel nálunk a vagyoni tekintetek sokaknál érdemszámba vél étnek, s ezen minőségben vagy való arra az állásra, vagy nem képviselőségre az illető inkább számíthat azon egyén mellett, kit a közéletben mások javáért és érdekeiért tevékenykedő szelleme, munkássága s egyéb áldozatai arra érdemesnek és alkalmasnak Ítélnek. Ánide az emberi gyengeség a választás pillanatában sokakat elvon azon számító körülménytől, mely szerint városi képviselővé lenni nem elég, ha valaki jelentékeny vagyonnal rendelkezik, vagy bir saját körében pattogós, csípős szólás modorban a már meg levő intézkedések ellen ágálni, hanem a fő dolog és főtekintet az legyen, hogy a képviselőjelölt önérdeke a város közérdeke elé soha se kerüljön; legyen továbbá a képviselőnek annyi szellemi és erkölcsi önállósága, melynél fogva ott a zöld asztalnál képesnek mutatkozik arra, hogy tárgyilagosan és helyes felfogással, lelkének tiszta meggyőződése szerint itél és cselekszik, a mintazt a város közhaszna, közerkölcsisége, tanügye, közjóléte okvetlen megkövetelik. Ha ilyen garantiát igérő múltja és jelene van valamelyik volt képviselőnek, azt emeljük ismét vissza helyére; de a kik ne talán a hivatkozott kívánalmak és feltételeknek eleget tenni nem tudtak, azok helyébe ujakat váválaszszunk! SZAVAZÓ POLGÁR, CSillil, názó közönséggel, a kedves pintyek nagy bátorsággal az emberek között sétálgatnak, mint akár a galambok és felszedik a lehulló zsemle- és kiflimaradékokat. A mi másodszor a karlsbadi leányok rangfokozatát illeti, úgy az sem »egészen« helyesen van leirva. Mert az első rangfokozathoz tartoznak mindenese L re és pedig »kiválóan« a »forras! leanyok« (Brunnen-Maedchen), akik a I forrás vendégeinek a vizet meritik; a második rangfokozat alá esnek a kávésleányok, azután jöhetnek a fürdőfelügyelőnők; de ezek korántsem a »11011 plus ultra« hölgyei, hanem a »iion plus ultra« légiójába sorozhatok a Karlsbadból főkötő alá került asszoin T ok, akik közül igen sokan igen szép »parthie«-ket csinálnak. Legnevezetesebb ezek közül pedig a köztiszteletben élő, és még most is szép Balassáné, a hires orvos, és udvari tanácsos özvegye, ki a »Posthof«ban mindössze kávés leány volt, és kit a hires Balassa onnan vett el feleségül. Azóta is minden Posthofbeli kávésleány azt képzeli magában, hogy ő már legalább is »kezdő« udvari tanácsosuó, s valami eddig még meg nem érkezett hires ember menyasszonya. (Z.) UTON ÚTFÉLEN. (Reflexiók Bolygó czikkére.) Az »Uton-útfélen« czim alatt közölt élénk czikkeket mindig a legnagyobb érdeklődéssel olvasom, minthogy magam is már 1840-ben mint deák Karlsbadban voKam (az volt az első nagyobbszerü gyalog utazásom Prágából Karlsbadba) és azóta már mint »Kurgast« ugyanott hatszor megfordultam. Még az is örökre nevezetes rám nézve, hogy az első szere;őm karlsbadi leány volt, meg az uto!s'> is az. Tehát legjobban Ítélhetem meg, hogy »Bolygo« ur milyen élethiven irja le Karlsbadot és életét, csak két irányban bátorkodom az ő előadását egy kicsit helyreigazi ani, és pedig: Először is ami a madarakat illeti, igaz, hogy ott ugyau nincs oly sokféle énekes madár fajta, mint pl. nálunk, és főkép nincsenek csalogányok; de van azután annál több pinty (Finke)fajta, és az a jellemzetes a karlsbadi kávéskertekre, s főkép a »Pos;hof«-ra, hogy ott a pintyek ha még oly zsúfoltak is a kertek reggeliző és uzsonEgy nönevelö intézet. Pozsony, jul. 13. Most, midőn a nőnevelés érdekében nagyobb mérvű mozgalomra van kilátásunk, nem tartjuk érdektelennek a Roszulegh Etelka féle pozsonyi nyolczosztályú felső leánynevelő és tanintézet működéséről, lapunk egyik barátja által hozzánk beküldött alábbi tudósítást. Roszulegh Etelka felső leánynevelő intézetében, mely Pozsonyban általános jó hintek örvend, mult hó 19-től 23-ig tar. attak meg az évi záró vizsgálatok, a szülők és nagyszámú érdeklődő közönség jelenlétében. A növendékek helyes feleletei meggyőztek minket arról, hogy ez intézetben, a szellemi ismerői szerzés mellett, a tiszta értelem, nemes ízlés és erőteljes erkölcsi érzet kifejtésére fektettetik a fősúly, s e czél elérésére a legalkalmasabb stúdiumok : magyar irodalom, hazai történelem, háztar.ástan, egészségtan, mathezis, természettan a két felső osztályban pedig, különösen a morál és lélektan alapelvei, mint az érlelmi és erkölcsi neveiéi nagy munkájára előkészítő tanulmá nyok, lesznek kiválasztva. A rajz, zene és franczia nyelv melyek által az érzelem finomodik, a: ízlés nemesedik, szintén kiváló gond bau részesülnek; de a mi a jelentől takat leginkább meglepte az a kiálli tott kézi munkák szépsége volt, uit lyek miudegyike az alakérzékuek é az iskolázott látásnak kiváló jelei hordta magán. E tudósítással kapcsolatban közölj ü a Pozsonyban megjelenő ^Pozsonyvidék Lapok«-nak ez intézetről irt követkéz sorait : Figyelemmel kisértük az intézet mű ködését, különösen mióta jelenlegi tu lajdonosának birtokába került s bizvás mondhatjuk, hogy a növendékek mind azon oktatásban részesülnek, mit tő lük a női hivatás és honleányi neme sebb kötelesség megkíván. Az igazgatónő nemcsak művelt nó ket képez növendékeiből, hanem iga magyar nőket is, kik a hazai nyelvet szokást ós életet ismerjék s azok iráu igaz vonzódással viseltessenek. Roszulegh Etelka kisasszony szüle tett leánya megyéuknek; örökségül bírja a haza és hazai viszonyok isme rése mellett ezeknek előszeretetét, hivatása egész hevével önti azokat nö vendekéinek fogékony kebleibe. Az intézetben működő okleveles ta nitónők egyike a külföld nevezetesei) uőképző-intézetét látogatta; a többié is a pozsonyi tauitékópző intézetbe került első rendű erők, kik mellett felsőbb osztályokban gymnasiumun jeles tanárai működnek. S míg ig egy részt a uövendékeknek mind testi mind szellemi nevelésére, az értelem jellem, kedély és erkölcsiség kikópzé sére különös gond fordittatik; má részt a női tudáshoz szükséges tudó mányok minden ága is felkaroltati oly terjedelem és irányban, minőt női rendeltetés megkíván. — Mi szél jövőt jósolunk az intézetnek. Haladjon az igazgatónő a megkez dett nyomon bátran előre, s iparkot jék megfeszített erővel oda hatni, hog intézete, mely tagadhatatlanul közked veltségnek örvend, a virágzás totőfo kát elérhesse. Az iutézetbeu a magyarajku leányo] játszva sajátítják el a német nyelvet igy a pozsonyi tudósításnak van ér telnie az esztergomi nők számára. a fejőket, ha a rokon örökössel találkoztak. Végre elérkezett a szomorú nap, midőn Száraz uramrezi dencziáját a mennyekbe volt átteendő. Szomorúan gyülekeztek ágya mellé az ismerősök. Az öreg nyugodt. Elbúcsúzott tőlük. Kis női arczképet nyomott száraz ajkaihoz ... »Mosolygott.. 0 mosolygott.. « Midőn a végrendeletet felbontatták, általános volt a csodálkozás (kivéve a két tanút). »Minden vagyonom Fodor Berta úrnő s rokona, Fodor Géza diurnista közt egyenlően osztassék meg. Rokonomat sem akarván kizárni, részére hagyományozok 50 forintot, mely összegből vegyen egy sirkövet nekem«. A végrendelet utolsó passzusa igy szólt: » Azért az egy mosolyért!« EGY KÉZSZORÍTÁS EMLÉKE. (Visegrádi töredék.) Vidáman daloifeak, nevetgéltek, tréfálóztak, tánczoltak és bohóskodtak az emberek. A zene velük tartott s még a faágak is velük pajkoskodtak. Szóval mulatott az egész világ. A mint az már kirándulásokon szokásban van, mikor mindenki otthon felejti azt, a mi épen kellemetlen. Például Gyula a feleségét, Kálmán az anyósát, Pista a váltóit, Feri a gondját; az egyik szép asszony csúnyán rivó apróságait, a másik az ügyetlen cselédeket, a harmadik a zsémbes háziasszonyt s a negyedik ostoba imádóit. A jó kedv folyton emelkedett fölfelé a nyolczvanadik fokhoz. Csak egy fiatal embert találtam, a kire nem ragadt semmise a vidámságból. Ugy ült ott a Mátyás forrása alatt, mint valami szellem, komoran és szótalanul. Melléje telepedem. Kedves barátom volt, a kinek az öröme is, bánata is érdekelt. — Hát téged mi lelt pajtás? — Nézz csak föl. Látod azt az istennőt? — Melyiket a száz közül? — Azt a legszebbiket. — Milyen óriási elfogultsággal dolgoztak ti szerelmesek! — Láttál már szebb mosolyt, nemesebb homlokot, igézőbb termetet, fölségesebb megjelenést? Nézd csak. Ő az én Gudrunom! — Lári-fári, hát mért nem mondod el ezeket az exotikus frázisokat neki? Csak nem üzensz neki általam szerelmet? ! Mert pajtás, ez Amor hadjárataiban egész uj korszakot nyitna. — Ugyan hadd abba! — Térj már az eszedre, menj hozzá s vallj neki szerelmet. Más orvosságot nem I praeseribálhatok. A ki szeret, az nyilat! kőzzék! — Epen ebben a vakmerőségben nincs I semmi költészet. — Hát az ilyen titkos epedésben van-e ? I Érzi is az a szép Gudrun, hogy te rajongsz utána. I — Rajongok. Ilyen feleséget veszek. I Megértesz-e ? Ilyen feleséget. — Ismeretség nélkül ? Ez is uj. — De szerelemmel, a mi már régi. — Hát kérd meg! — Ne gúnyolódjál tovább kegyetlen! És ott hagyott. Most én merengtem el tovább a szép leányon. Barátom határtalan fellobbanása érdekessé tette előttem a szép vidéki lányt, a ki édes atyja társaságában kereste fel az ismerős társaságokat. Nem tartozott a leheletszerű jelenségek közé. Hasonlított a germán mythologia Freyájához, a kit Münchenben hasonmásában láttam. Épen az a daliás s mind a mellett bájos alak. Előkelő szépség volt a szó legnemesebb értelmében. Egyszerre csak látom, hogy a szép leány és édes atyja búcsúzkodni kezd az ismerősöktől. Már öreg este kezdett lenni. Ábrándos barátom a Mátyás forrás fels párkányán ült exotikus társaságban (vada szok és touristák között, a kik fölülmúlta egymást óriási mondásokban. De a fiú od se hallgatott rájuk. Mindig a szép lány nézte. A szép leány épen mellette haladt e Barátom lángra lobbant, fölemelkedett olyan szemekkel nézett a szép Gudrum mintha azt esengené : — Ne menj el édes, mondani valamit ... A jelenet igen érdekes volt. Gudru kezét nyújtotta neki. Ah, sohase látta: bensőbb kézszorítást. Az én barátom be' akarta foglalni abba minden vallomása minden boldogságát. Es a szép Gudrn alán meg is értett belőle valamit, me bájosan mosolygott hozzá. Azon percztöl fogva kicserélték halig; tag barátomat. Sietve keresett föl enger boldogságról szavalt s azt mondta, ho£ nincs senkinek sem drágább emléke, mii neki Visegrádról. Egy kéz szorítás.. Vájjon tudja-e Gudrun, hogy ezzel kézszorítással milyen boldoggá tett valí kit ? Különös igényei vannak a boldogságna Gyakran óriási áldozatokat is kevesel, má kor meg a legártatlanabb csekélységg is nagyra van ,. L.
