Esztergom és Vidéke, 1886

1886-07-11 / 55.szám

zetsoge közé . .. minden eladott jószág térjen vissza előbbi urához és birto­kosához«. A rabszolgák visszanyerték szabad­ságukat, az elszegényedettek vissza­kapták eladott birtokaikat, nagy öröm volt tehát és hálaadás az ötvenedik esztendőben. Ez ünnep-év jobel nevű küivtel hirdettetett ki, azértis az ily nyűg-, öröm- és hála-év jobel-évuek, vagyis jubileumnak neveztetett. Az ó szövetség e rendelkezésének az új-törvényben is maradt némi nyoma, a mennyiben t, i. ötven év lefolyása utáu öröm- és hála-ünnepet szoktak tartani p. o. a házas felek, (ez az arany-menyegző), vagy tisztviselők, nagy katonatisztek (ez a katonai jubileum) sat. Azt említni sem szükséges, hogy valamint a házasfeleknek, tisztviselők­nek sat, nincsen megparancsolva, hogy j ötven év után ünnepélyes jubileumot! tartsanak: úgy az áldozó papnak sem [ parancsolt kötelessége az, hogy ötven éves papsága után ünnepélyt tartson. De valamint ez, úgy amazok is Isten iránti hálájokat sokkal nagyobb fokban s épületesebb módon nyilvánít­ják, ha neki a vett jókért nyilván és ünnepélyesen rebegnek köszönetet, mint­sem ha a vett nagy kegyért csak csen­desen mondanának hálát, vagy a neve­zetes uapot épen minden nyom nélkül elsurranni engednék. Nyilván éltek ez aggastyánok Isten nagy kegyelmével: mondjanak tehát neki nyilván köszönetet, Az arany-misés pap, félszázad után, ismét virágokkal ékesítve, kézvezető­nek vagyis manuductornak kísérete mellett lép az oltárhoz épen úgy, mint midőn fiatal korában első miséjét végzé. Odajárul Isten oltárához, ki megvidá­mította ifjúságát; inegvédé szent ma­lasztja által férfikorát; segité, gyámo­litá hivatalának teljesítésében; most pedig mintegy megújítja s visz­szaidézi ifjúságát, Elmondja az imént idézett imákat, és miként mindennapi miséjében, úgy mos: is kéri a mindenható Istent, hogy szent angyalának kezei által vi­tesse föl fönséges oltárára isteni föl­sége elé e hála-áldozatot. Ötven év előtt »Jöjj el Szentlélek Isteu«-nel kezdé új miséjét: most, fél-; század után » Téged, Isten, dicserünk«­kel. j szüléire, paptársaira, rokonaira s min­dazokra, kik áldásában részesülni kí­vántak: úgy most is. kitárja kezeit és leesedezi Istennek szent áldását. 1 VISEGRÁDON. (A dal- és zenekedv.-egyesület kirándulása jul. 8-án.) A két kis propeller meg egy komp össze voltak már kötözve s nagyokat lélekzettek a hosszú úthoz, mikor reg­gel hat órakor Esztergom sziue-java a vízi »nagy hatalmakra« gyülekezett. A zenészek meg a dalnokok a komp­ban helyezkedtek el. »Esztergom« és »Kövesd« pedig a kirándulók zömét foglalta be. Nincs szebb mosoly a fel-j ébresztett lányok mosolyánál, s nincs, kedvesebb pillantás a reggeli álomi édes karjaiból felocsúdott szép asszonyok pillantásánál. Ezekből a mosolyokból és hajnali és pillantásokból egy egész tüudérországot lehetettt volna ott hely­ben megrajzolni. Az esztergomi duna-tüudérek végre í mind együvé kerültek. Több száz kosár' becsempészése és elrejtése után a Duna hullámaira telepedett Esztergom végre indulásra készen állott. A rakéták és pattantyúk bombaszti­kus nagy mestere, Cziglényi Lajos tüzes szenvedéllyel sütötte el a nagy papir­mozsarat, a katonai zenekar rákezdte az indulót s az esztergomi duna-tündé­rek pontban három negyed hétkor a kevélyen köhögő propelleren és oldal­bordáin indulatba jöttek Visegrád felé. * * Útközben mindenütt lelkes ovacziók s rögtönzött tengeri hullámok. A Duna valóságos tündérei csupa irigységből incselkedni kezdtek az esztergomi du­natündérekkel s nagy csokrokat, sőt később óriási koszorúkat szórtak föl persze vízből fonva.!A katonai zene­kar s a dalnokok lenytelenek voltak EI haragos hullámok elől menekülni, ugy, hogy a komp összes benszülöttei i propellerekre származtak. Nyolczadfólkor érkeztünk Szobra, ihol a komp ellen válópört indítot­tunk, s azt sommáson el is intéztük. k komp szégyen szemre Szobon ma­radt, mert rosszul viselte magát, mint i szégyenokozó rossz fiu, akit a szü­ők kénytelenek a társaságból kiutasi­;ani. A társaságok kisebb körökre oszolva Csöndes Pista hangos szóbeszédbe bo­csátkozott az örökkedvü Abellinóval s telefon nélkül még a legtávolabbi ak is értesültek a dialógus részleteiről. Az egyesület szekretáriusa pedig teli volt goudokkal s a propeller a legke­délyesebb csevegőkkel. Végre nyolcz órakor kibontakozott a festői panorámából Visegrád orma, a beszédes romokkal. Tuss és éljen­zés vihara zúdult föl. (Mert azt tud­nunk kell, hogy minden kiránduló és tourista született Columbus.) Nagy lelkesedéssel készültünk tehát Visegrád bevételéhez. Kétszázharmincz­ketten szállottunk ki. Mátyás király daliás leventéi óta aligha látott Visegrád szebb csoportot. Az esztergomi tündérek hadserege negyed kilenczkor partra szállt. Visegrád vára pedig rögtön capi­tulált. Kilencz órakor már az egész társa­ság a visegrádi templomban volt. Vojnics Döme tanár misét mondott, a kóruson pedig a dal- és zenekedvelő­egyesület vegyes kara énekelte Seyler miséjét. A Róbert Károly idejéből való orgona tiszteletreméltó antik han­gokon kisérte a legszebb hangokat, melyek valaha a visegrádi templom­ban megzendültek. * * Ekkor már létrejött a nagy fúzió mindazok között, akik részint a hajó, részint a vasút, részint a kocsik al­kalmatosságán gyarapították a pro­pellerek touristáit, s Esztergom óriási kiránduló társaságban özönlött fel a Mátyás forráshoz. A Mátyás-forrás meg­döbbent és fenyegetett jövőjére gon­dolt. De a visegrádi kocsmáros megvi­gasztalta az aggódó forrást. Egész tüzér­telep emelkedett ott boros, szántói, szifónos és egyéb konkurreus italokból s nagy méltósággal tornyosultak egy­másra a sörös bordók. Tiz órakor érkéz ütik fel Visegrád legkedvesebb pontjára, a Mátyás-for­rásához. Az árnyas fák ekkor még csak szerényen szűrték át a nap afri­kai sugarait s a kipirosodott arczú asszonyok és lányok egész szabadon engedték meg a csókolózást. De fáj­dalom csak a csapodár és telhetetlen szellőnek. Innen kezdődik az occupatio mun­kája. rajevő be nem vétele előtt sem éi tek öldöklőbb vágyat egy pár fo tormás virsli iránt, mint Mátyás 1 rásánál. A nagy király emlékét sok túlszárnyalta a forrongó katlanok lata. Végre megérkeztek a tormás v lik is. Kellett hozzá azonbau egy protekezió vagy nagy adag élelmess hogy egy kis adag yjrslit halásszi el — mások elől. ÍA kirándulás e kínjainak elmultával megkezdődtél I visegrádi gyönyörök. A társaságok asztalok körött s a közeli fák ári j alatt a dalegyesület legszebb dalail ' gyönyörködtek. A vegyes karok (t derekkel és tündérkedvelőkkel) u jobban megkedveltették a dalkedv egyesület tagjaival a kedves egyest tetj Bellovits Imrétől kezdődött programúi. Persze mindent megismél tettünk. Még a sentimeutalis kari hiai népdalt is. Erre azután három negyed tiz kettőkor föl kellett rándulni a mokra. A diszes karaván a pálma vesztő s oroszlántenyésztő hőség czára hősiesen haladt föl az ormo] s nemsokára nagyobb ellenállás néll vette be a fellegvárat, A magyar < navidék legfölségesebb panorámája talmazta a szomjas szemeket s ing kedő szellő lopta le a legszebb hc lokok drága gyöngyeit. Ezalatt Pap József, a jeles vis* rági vendéglős hozzá fogott hároms: ember számára gulyííst és csuszát főz A fellegvár ormainak győztes beve már leérkeztek a Mátyás-forrás tisz sara, a hol a teritett asztalokon gulyás fél három órakor végre illaté kezdett. Lovagkori szokás szer előbb a hölgyek s utána az urak keztek. Az ételek és italok nagyon kerültek. Nagyon igazságtalanok volnánk, kihagynék valami kép, hogy a Viseg diak közül Andrássy Gyula ur volt J a ki az esztergomi kirándulók tiszte tére egyenesen gyivai birtokáról rí dult ki, hogy szeretetreméltóságany vén végig magyarázza Salamon, Zá Klára, Nagy Lajos ós Mátyás kirí visegrádi vonatkozású történetét, dalegyesület pénztárosa ezenközben h tóriai szi var táskájával s begomboll tatlan mellényével a közönség érdél ben összeszidott mindenkit, a ki n< elég serényen szolgált vagy nem el előzékenységgel és preczizitással d gozott, a néma romokra. A házak között nagy számmal feküdtek az elhullottak a mi bor­zasztó látványt nyújtott az égő romok fé­nyében. A bajor itt-ott megállt s ujjával mutatott egy-két halottra s bőven magya­rázta azoknak elestét. Duval csak fél fül­lel hallgatta barátját, s folyton alkalmat keresett, hogy a poroszoktól minél előbb távol legyen. Alig volt egyedül azonnal elillant és felkereste az országutat, s a mint lábai csak bírták, sietett a legköze­lebbi vasút állomáshoz. Mi most nem kutatjuk, hogyan jutott oda, mivel gonoszságának kísérői még a legveszedelmesebb helyeken is keresztül segítek öt még ott is, hol a becsületes emberek minden bizony nyal fennakadtak volna. Egy napon beállított anyjához St Dicier romjai közt. — Anyám — monda ő — amint a po­litikai viszonyok most állanak, Nancy, kiváltképpen pedig Franczia ország reám nézve nem biztos talaj többé. Elhatároz­tam magamban, hogy minden idő töltés nélkül Angolországba utazom. Te tőled függ vájjon velem jősz-e vagy pedig itt akarsz maradni. — És gondoskodnál rólam? kérdé Ju­liette. — Még jobban mint eddig. — Úgy veled megyek. — Jó anyám, itt a pénz, végy rajta egy kocsit és lovat, szerezz számunkra a városháznál szabadjegyet, s azután Clamart házához jöjj, hol meglehetős vagyonunkat felrakva, a lehető leggyorsabban hagyjuk el ezt a helyet. Anélkül, hogy anyját szóhoz juttatta volna, elhagyta a házat, s az imént nevezett lakóhely felé sietett. Óva­tosan jártatá körül szemeit, s mivel nem látott senkit, ki őt felfedezné, erős fejsze­ütésekkel a lakatot levágván, a bemene­telt lehetőssé tevé. Gyorsan elzárá belül­ről az ajtót s a kincset tartalmazó pin­czéhez közeledett. — Csak még kis idő — susogá — s roppant kincseknek leszek birtokában, melyeket a háború oly szépen kezemre ját­szott. * Miután lámpáját meggyújtotta volna, megtéve az előkészületeket, hogy a veszé­lyes fogót ártalmatlanná tegye. Csak a felső kampókat kellett szabadon bocsájta­nia s a fogó elveszte erejét. Zörögve hul­lottak a vasrudak a földre s veszélytele­nül hatolhatott lefelé. Elő vevé tehát lám­páját s lefelé haladt, alig lépett azonban a második lépcsőre, egy uj fogó pattant föl, mely egy pillanat alatt elkapá lábait s oly fájdalmakat idézett elő, hogy han­gosan felkiáltott. Teljes erővel igyekezett] megmenekülni, de minden mozdulata égető fájdalmakat okozott, s a vas mindig mé­lyebben hatolt a húsba egész a csontokig. Mit tehetett tehát? Anyjának ugyan meg­mondta, hogy őt kövesse, de inig ő eljön a fájdalom eszméletlenné teheti vagy meg is ölheti őt. Térjünk vissza most Juliette­hez. A Duvaltól kapott pénzzel gyorsan haladt a rue du marché és a vásártéren keresztül, hogy útját megrövidítse. — Hej! kiáltott után Rampois asszony­ság — hova oly sietve? Juliette a szalonna kirakathoz lépett s körülményesen beszélte el hirtelen bekö­vetkezett szerencséjét mivel fia mint dús­gazdag ember tért vissza Németországból s most Angolországba szándékozik áttenni lakását, s éppen útban vagyok, hogy lovat és kocsit vásárolva, Clamart házához men­jek el érte. Rampois és Panchelotte asszonyság nem csodálkozhattak eléggé ezen a váratlan szeren­csén s az első monda: — Mégis jól tudtam, hogy Duval a minap itt volt csak hogy nem akará ma­gát megismertetni. Az agyonlóvött Clamartnál egy levelet találtak, a hol a többi közt hozzácsatolta, miszerint ő és társa Duval jó üzletet csi­náltak a csatatér halottjai között. Ez, vala­mint más körülmények Bender hagyna­figyclme! 1 gyot Duval személyét illetve tevék. — Asszonyság! — szólalt meg egy t kos rendőrtiszt, ki Juliette mögött ha gatá a körülményes elbeszélést — én i kern ugyanazon tájon dolgom van s épp készülőben vagyok, hogy kocsimmal c utazzam, ön velem jöhet s a kiadásol megkímélheti. Juliette nem állott reá, mivel tud hogy az az ember egészen másczélból te ezt; de a porosz rendőrtiszt röviden vé zett; megfogván az asszony karjait koc jába emelé. Parancsára egy pár katona vele utazott. Rövid idő alatt elérték a I zat s már távolról haliák a kelepczébe k rült jajkiáltásait és nyögéseit. Minden i továzás nélkül az ajtó betöretett s beft indultak. A kiáltás megmutatá az utat, az embert is egyszersmind a fogóban. — Az Istenért szabadítsatok meg e gem! — monda Duval — én gazdag megjutalmazlak benneteket* —• Szívesen — feleié a rendőrtiszt ­de hogy kezdjük ? Duval utasítást adott nekik, s a vas 1 hullott. — Hogy jött ön ily helyzetbe ? a rendőrtiszt. — Ah,—jajgatott Duval — én kincst met e helyen biztosítottam, de vigyází

Next

/
Oldalképek
Tartalom