Esztergom és Vidéke, 1886

1886-07-04 / 53.szám

rondesen öntöztetni. Önként értetődvén, hogy az ugarul maradt teleprész, valamint eddig, úgy ezentúl is gondos mivelésben részesül. Gazdasági viszonyaink. A szives olvasó engedelmével ez évi megyei, úgy városi gazdászati viszonyainkat leszek bátor röviden érinteni. És ugyan, ami szőlőhegyeinket illeti: azon vélemény kezd mindinkább meggyőződéssé válni, miszerint a tavali termésnek a tavaszi fagyok, még inkább pedig a ködök pusztítása folytán, legalább a kir. városi határban csupán harmadára számithatunk. Gyümölcsfáink: a gazdagnak mondható dió és cseresznye-termést kivéve, a hegyeken szint úgy, mint a kertekben szintén gyér terméssel kecsegtetuek. Ha ezek mellett tekintetbe vesszük az őszi vetéseknek hozzávetőleg számbavehető aratási hozamát, a tavasziaknak pedig mind szem, mind pedig szalma tekintetben gyarlóságát, nemkülönb.eu a rétek, úgy legelők eddigi meddőségét — a marhatartó gazda az áldott herések és sikerült bükköuyvetések mellett egyedül a burgonya, répa és kukoricza termésre alapithatja jövő számítását. Ugyanis mind a három növény egyenletesen kikelve, és gyorsan fejlődve lévén, csak az illető gazda, a termékenyítő kapálást ne sajnálja, biztos eredményt ígér. A kukoricza egyébiránt, minthogy táplálékának nagy részét, köztudomás szeriut a levegőből meriti, jól mivelt talajba még ezentúl is bátran veteményezhető. Nemkülönben jó sikerrel veteményezhető még ezentúl is a mohar, valamint a leggyengébb talajjal is megelégedő, sőt a kopárabb hegyi vidékeken is megélő hajdinát is bátran elvetheti a szorult gazda. A mohar ugyanis szarvasmarhának szinúgy mint lónak fölötte hasznos takarmányul szolgál. A hajdina pedig főleg a szegényebb osztálynak — miként a terméketlen hegyi vidékekre szorult százezrekre számitható szegényebb lakosoknak élő példája mutatja, — kielégítő becses táplálékot szolgáltat. Hajdinát egyébiránt nemcsak a meredek vagy kizsarolt hegyvidékeken, de az idők és körülményekhez képest televényes talajban is jó sikerrel veteményezhet a gazda. Igy például az 1866-ik évben, midőn t. i. máj. 24-én beállott szokatlan nagy fagy, a buza, úgy rozs vetéseket országszerte elpusztította, a takarmányul lekaszált buzatarlóba pótczikk gyanánt bevetett hajdina táblák a gazdag alföldön saját tapasztalatom szerint dús termést, s ennek kapcsán az illető gazdák, úgy uradalmak részére száz ezrekre terjedő jövedelmet eredményeztek. Nem megvető, sőt megfelelő viszonyok közt nagy hasznot nyújthat a hajdina virágzása is. Az élelmes gazda ugyanis — miként a mértföldekre terjedő Marchegg vidéke mutatja, a hajdinának nemcsak mag-termését' és szalmáját hasznosítja, de a méhtenyésztés, valamint bérbe fogadott idegen méhkasok gondozása által is évrőlévre biztos és tekintélyes jövedelemre számit. Oly földeket egyébiránt, melyeket a gazda bármily okon netalán kiszántani kényszerül, még most jókor idején köles vetéssel is hasznosíthatja, mely czikk az újból felszántott porhanyó talajban remélhető nemcsak magdús, de egyszersmind bő szalmaterméssel is kétszeresen jutalmazandja az ismételt munka fáradalmait. Miért is a gazda türelmét, éberségét soha el ne veszítse, hanem a körülményekhez képest az ész és természet törvényeit követve, az ernyedetlen munkába keresse jobb létének eszközeit, kutforrását; meg lévén győződve, hogy súlyos megpróbáltatását, veritékes munkáját az ég vigasztaló áldása kisérendi. MESZÉNA JÁNOS. FŐVÁROSI LEVEL. Jul. 2. Az operának is, meg a nemzeti színháznak is a mult héten volt ebben a színházi évben a utolsó előadása. A főrendiháznak is, meg a képviselőháznak is a mult héten volt az utolsó ülése ebben az ülésszakban. Mehetnek mulatni a komédiások is, meg a képviselők is. Viszik magukkal a babérokat, a tapsokat, az ujrát, az abczúgot, az »úgy van«-t, a »helyest*, meg az »éljent.« A színháznak meg a képviselőháznak tehát egyszerre van szünete. A házak fürdőre utaznak. Általános mosakodás az utazások czélja. Viz vary is viz után áhítozik, Tisza is. A képviselőház Bornemiszái mind vízkúrát keresnek. A nemzeti színház mólja, meg a képviselőház Mórja egy fürdőben mosakodik. Akinek tehetségében áll, az most nem jár aszfalton. A nyári aszfalt nagyobb réme a tehetős fővárosi embernek, mint a szoczializmus. A pokol feneke sem lehet melegebb, mint 12 órakor a váczi-utcza aszfaltja Azért van aztán ilyenkor a fővárosban az általános népvándorlás. Az egyetemeket, a kópezdéket ós az iskolákat mind bezárták. Vége van az esztendőnek. A főváros látképe egészen kivárosiassá törpült. Akár merre megy az ember, csupa spieszburgerekkel találkozik és ezek is mindig azon panaszkodnak, hogy nagyon melegük van és hogy szalmaözvegyek. Olyan lehangolt az egész város ! Az újságok tele vannak ürességgel, meg angol politikával. Ha hirtelenében nem történik valami esemény, még megérjük, hogy a lapok ki merik majd irni, hogy a Csillag Annaféle pomádé csakugyan használ — bolond fejeknek. Szinte jól esik olvasni egy-egy kacsát. A szegény újságírók ugyancsak izzadnak, hogy kitölthessék lapjukat. A szerkesztőségekből az olló, meg a riporter most a legnólkülözhetetlenebb tényező. Szegény riporterek! Hogy megörültek, mert vasárnap éjjel legalább egy »egyszerű gyilkosság* is történt. Máskor mi volt nekik egy »egyszerű gyilkosság!« De most, most kell, most szükséges, a mort szezonnak ez sokat ér. Pedig az eset nem is érdekes. Egy katona belekötött egy czivilbe. A czivil nem hagyta magát, a katona erre a czivilt leszúrta. Ez az egész. Ilyen eset már többször is történt, Csak az Andrássy-ut ünnep délutáni képe az, ami fővárosi jelleget hord magén. A közönség ilyenkor csak úgy ömlik a városliget felé, ahol aztán úgy felkavarja a port, hogy a másik vasárnapig is alig tud tisztára mosakodni. A budapesti fürdők közül mint a legjobbat, leginkább a Császárfürdőt j használja a közönség. — Az urak a Margitszigeti fürdőben fürednek. A Lukács-fürdőt nem ártana megfüröszteni. Kár neki az a szép kert. Olyan ez a fürdő mint a dézsa; akármilyet szépen megsurolja külsejét a cseléd csak dézsa marad az, mosléknak val< dézsa. A budai aréna színház most él fénykorát. Nagy Vincze színigazgató nak nagy érdemei vannak. Legalábl van a közönségnek hová elmenni ahol kellemes társaságot, jó levegői és műélvezetet talál. A szintársula minden egyes tagja igazi művészettel játsza szerepét. Nagyon okosan teszi Nagy Vinczt úr, ha »Budavár bevétele 1849-ben« Í czimű színdarabját iniuól többször előadatja. Meggyőződhetett róla, hogy Í darab nemcsak, hogy mindig telt há zat csinált hanem szinrehozataiál nagyon is szívesen veszi a közöuség Hogyne! Milyen szép jelenet az, mi kor a derék honvédek ágyú és taraczk csattogások között megrohanják a vá rat és kitűzik a trikolort Ez a jelene még bajt csinál az aréna épületében Hisz olyan tapsot provokál, hogy i csattogástól majd szét nyílnak, a falak Ezen a héten pláne újdonsága is vol a krisztinavárosi arénának. Donel grófné »Ferfigyülölok« czimü operet teje került színre. Az utóbb nevezet premiere iránt nagy érdeklődéssel vi seltetett az egész főváros. Az operet teről szok szépet hallott már a kö zönség. Meséje élénken szövött, egyil meglepetésből a másikba vezet észre vétlenül s a megoldás oly észszen konzekvencziája az előzményeknek s i mellett oly mulattató, hogy a közön ség nem is sejti, hogy ezt egy arisz tokrata műkedvelőnő irta. Hát még \ zene ! Bég ismerik már a grófnőt mint jeles zeneszerzőt; de ebben i műben annyi invenczió, a hangszere lésnek annyi bravúrja jelentkezik, mel igazán legőszintébb elismerésre kész tet, Kellemes csengésű, fülbemászó melódiák, csattanós kuplék és nehé szerkezetű reczitivek egymással válta koznak. Egyébként nálunk első eset ben fordul elő, hogy zeneszerzőt é librettóirót egyszemélyben üdvözölhet nek s különöseu oly kedves arisztok rata nőben, mint D Oonuel grófnő Előre is állithatjuk, hogy a darabnál folytatása is lesz. Az arisztokraczia szónak a fogalma csaknem elfelejti ilyenkor a fővároí ember. A nemzeti kaszinóban forr nyáron nem divat kártyázni. A foglal kozás nélküli nagyurak a fürdőkbe keresik a partnert. A komolyabb rész ügyes kémet már régen ismerte. Távol attól, hogy megbízásait a poroszoknak fölfedezze, bő jutalmat igért, melyet Bazaine volt kifizetendő, ha a levelek pontosan átszolgáltattak vala. A levelek tehát kabátja gallérjába varrva, csakhamar útnak indultak. Hogy pedig gyorsabban eszközöljék a tudósítást, a tábornagy két levelet boosájtott rendelkezésökre, melyeket a legközelebbi űrállomásnál kellett hátra hagyniok. Amint ezt elérték leszálltak, s gyalog indultak útnak. Világosan láthatták — a záporeső daczára — a porosz őrtüzeket, is a helyett, hogy kikerülték volna, egyenesen oda tartottak, s oda érve azonnal meg is állíttattak. — Lassan barátom — susogá Duval a porosz őrnek — mi nem tartozunk a francziákhoz, hanem azért biztos tudósítást hozunk azoktól. Vezessetek azonnal parancsnoktokhoz. Két őr vevé őket közbe s hallgatva indultak egy távolabbi sátorhoz. B. főhadnagy épp nyugalomra akart térni. A jelentésre, hogy emberek vannak itt, kik biztos felfedezést jöttek értésére adni, azonnal felkelt ágyából s a jövevényeket bebocsájtatá. Duval mély hangon kezdé el beszédét. — Főhadnagy úr, mint űzet ön, ha níi Mac Mahon hadseregét a császárral együtt kezébe szolgáltatjuk? A főhadnagy hallgatott, mivel azt hitte hogy az egész eljárás nem egyéb rossz tréfánál; amint azonban Duval vagy Meyer, a hogy szokta volt magát nevezni, megmaradt a mellett, hogy képes szaváért állani: jó nagy összeget igért, mely azonnal ki is fizettetik, ha az átellenben levő tábornagynál megjelennek. Nem kevéssé volt ez a hir által meglepetve. — A tábornagy bővebb tudósításokat fog önnek arról adni, hogy a porosz táborban nem a legelőször tettem szerencsés kém szolgálatokat. Egy ügyes ficzkó mindenütt keresztül vágja magát; igy tettem ezt én is, midőn Mac Mahon utasításait elfogadva azokat a porosz táborba hoztam. Persze ő azt nem is gyanítja, hogy romlását idézem elő az által, hogy leveleit minekelőtte a francziák átolvasták volna, porosz kezekbe juthattam; hogy pedig igazmondásomról meggyőződjék, önt a titokba beavatom. Leveté kabátját, s felfejtvén a varrást átszolgáltatá az irást; ez a világossághoz ment s figyelemmel olvasgatá azt, mely alatt arcza mindig vidámabb és vidámabb lett. — Barátom — monda a fővezér — én e papírtekercset a főhadi szállásra viszem. — Pardon — veté ellen Duval — én azt gondolom elég az, ha ön tudja, hogy hol kell most tapogatóznis hogy hol áll a francziák hadserege. A papírtekercset Metzben okvetlenül a francziák kezébe kell szolgáltatnom, mert akkor tulajdonképpen nem leszek képes a poroszoknak segélyére lenni. Különben önre semmi kár se háramlik az által, ha Bazaine ez irást átolvassa, mivel ön tábornagyával egyetemben könnyen tájékozhatja magát, tudva az előzményeket. Ha nem jöttem volna el ide, úgy észre vétlenül lépettek volna meg, s ki tudja egy két nap múlva, nem jelent volna-e meg a tábornagy a kijelelt helyen, hogy tervét keresztül vigye. A fővezér föl és alá járkált; végre megszólalt: — Nekünk mindenesetre nem árthat, ha ez iratot álolvassa, mert mi azonnal elkezdjük működésünket. Különben biztosítékra van szükségünk, nenogy minket is eláruljon. Duval félre fordulva nevetett mondván : — Ha én ezt akartam volna, ugy régen megteszem azonban ön ne feledkezzék meg arról, hogy porosz vagyok. — Jól van — monda a fővezér — Bazaine tudósíttatni fog, de társa itt marad, és ha árulás fedeztetik föl, halállal lakol. Clamart a hallottak után nem épen a legjobban érzé magát, de társa egy pilis natra azonnal megnyugtatá Őt. Az irato újra bevarrattak s Duval az éj sötétébe elballagott. Duval más utat választott, mint a me lyen jött, csakhamar elérte a franczi őröket; itt hasonlóképpen a parancsnok sághoz vezetteté magát, hová Mac Ma hon fontos megbízását hozza. De a őrtálló hadnagyok nem akartak hinn mert azt vélték, hogy Mac Mahon, Pári falainál áll harczképesen s egyedül trónörökösre várakozik. De hogy ne késedelmezzenek, két ka tonától körülvéve Metz felé indultak. BÍ zaine éppen hadi szemléről tért vissz midőn a tudósítást megkapta. A táboi nagy éles tekintetet vetett az érkezőn de felismervén őt, azonnal a várba v< zetteté. Itt Duval felfejtvén kabátja gal lérját, szótalanul nyujtá át az irato melyet a tábornok kimondhatatlan örön mel olvasott. Az irat reá nézve nagyon fontos leh< tett, mert több izben olvasá át s arcz mindig jobban és jobban felelevenü Most Duvalhoz fordult és monda.* (Folytatása köv.)