Esztergom és Vidéke, 1886

1886-06-24 / 50.szám

intézete a városnak eddigelé nincs. Ez • okból, miután a törvény is kötelezi a várost szegényeiről való gondoskodásra soha sem kinálkozott kedvezőbb alkalom annak megvalósítására, midőn a kir. városi szegények számára szervezendő tápintézet felállítását ismételten ajánljuk és kimondjuk a jelszót: »győzzön a jobb !« Egy kir. városi. VÁROSI KÖZGYŰLÉS. (Jun. 17.) A kis tanácskozó terem kongott az ürességtől, a napi rendre kitűzött 30 tárgy megvitatásához 28 képviselő és 7 tisztviselő, összesen 35-en jelentek meg, távol volt 63. Keményfi János h. polgármester az ülést megnyitván, a napirendre tűzött tárgyak felvétele előtt előterjeszté, miszerint az igazságügyministerium a bíróság részére átengedett iskolahelyiségre vonatkozó szerződési pontozatokat jóváhagyta, amennyiben pedig ezen szerződés 12 évre köttetett, kéri hogy eme szerződés a közgyűlés hozzájárulásával megerősítés czéljából a belügyministeriumhoz felterjesztessék. Elfogadtatott. Hosszabb vitára adott alkalmat kint a kenderföldek átellenében a vágóhíd czéljára megvett gahér-utczai ház. Kollár Antal ny. polgármester ós képviselő kártérítési igényt kivan támasztani azok ellen, akik a jelenlegi vágóhíd eltávolítását kívánják. Dr. Helcz a kártérítési igényre nézve a jogügyi bizottság véleményét kívánja meghallgatni, egyébként pedig a vételt jóváhagyni, a vételárnak honnan leendő előteremtésére nézve pedig a pénzügyi bizottsághoz inditváuyozza az ügyet kiadni. Dóczy Antal hozzájárul a vételhez azon esetben, ha a megvett ház nem vágóhíd, hanem katonai kórházzá alakittatik át. Brenner József hozzájárul úgy a vételhez, valamint hogy ott vágóhíd építtessék. Horváth Mihály ellenzi a megvett háznak vágóhiddá történendő átalakítását. Mig végül névszerinti szavazással a vétel jóváhagyatott. A választói kerületek megállapítása, Prokop János mérnök lemondása, a katasteri felmérések által felmerülő 8 ezer forintnak az alapítványi pénztár! ból való kölcsönvétele, a letétpztár, • járdaalap, és a pörsölypénzre vonat- j kozó számodás jóváhagyólag tudomásul vétetett. Jóváhagyatott ugyancsak a visnyei-féle szőlő bérbeadását tárgyazó árverési jegyzőkönyv. Folytatólag június 18-án tartott közgyűlés nevezetesebb tárgyai voltak az országos kereskedelmi és iparkamra levele, melyben értesít, hogy Major János ipariskolai igazgató kérelme folytán az iparostanonczok jutalmazására 200 frtot szavazott meg. A szt-Ferenczrendi templom tornyára 100 frt segély adományoztatott. Az iparbank által szegény tanulók ruházatára adományozott 20 frt köszönettel vétetett. Elrendeltetett, hogy a kísdunahid karfája befestessék. Hosszabb eszmecserére adott alkalmat a karmesteri állás mikénti betöltésére vonatkozólag az iskolaszók részéről tett javaslat. Az iskolaszék javaslata akkép szólt, hogy a karmesteri állás az elemi leányiskolái igazgatói állástól elkülönít tessék, a leányiskola első és második osztályához tanítónők alkalmaztassanak, a karmester mellé pedig 400 frttal díjazott segédtanító alkalmaztassék, aki esetleg a tanításban is segédkezzék. Dóczi Antal fölöslegesnek tartja a segédtanítói állás rendszeresítését s a 400 frtot megtakarittatni kívánja. Major János az iskolaszék véleményét pártolja. Niederniann József paedagógiai szempontból helyesnek tartja a tanítónők alkalmazását, elfogadja az iskolaszék jelentését a segédtanitóra vonatkozólag is, azonban a segédtanító választását magára a karmesterre kívánja bízni s e végből a 400 frtot a karmester kezéhez kívánja kiutaltatni. Hasonló értelemben nyilatkozik Dr. Helcz Antal. Takács Gréza hozzájárul ahhoz, hogy a segédtanító alkalmazása a karmesterre bizassók, azonban ez esetben annak fizetését 300 frtban kéri megállapittatni. Végül az iskolaszék javaslata Niedermann József módosításával elfogadtatott, a karmesteri állás betöltésére vonatkozó pályázat kiírása elrendeltetett. Borz Ferencz kérelme a halászati bérszerződés meghosszabbítása tárgyában pártoló]ag a ministeriumhoz felterjesztetik. Végül az 1887. évi kórházi költségvetés a kórházi bizottság javaslata értelmében elfogadtatott. VASÁRNAPI MUNKASZÜNET. I. (A magyar kereskedő ifjak első országos értekezlete által kiküldött végrehajtó bizottság a kötelező vasárnapi munkaszünet érdekében a következő memorandumot terjesztette a képviselőházhoz:) Az állami és társadalmi élet fokozatos fejlődése, melynek folytonos hullámzását közéletünk jelenlegi mozgalmai között lelki örömmel tapasztalhatjuk, kellő öntudatra ébresztette a társadalom valamennyi osztályát, megérlelve azon meggyőződést, hogy csak akkor szilárdíthatják meg helyzetüket a társadalomban s tehetik magukat ennek produktiv tényezőivé, ha együtt haladnak a többi társadalmi osztályokkal, ha méltóvá igyekeznek tenni magokat azon rendeltetéshez, mely részökre a társadalmi életben kijelöltetett. A kor ezen intő szózata nem hagyhatta érintetlenül hazánk egyik serényen munkálkodó osztályát: a kereskedő osztályt sem s különösen annak ifjabb munkásait: a magyar kereskedő ifjúságot, mely teljes tudatával bir hivatásának s a folyton növekedő kereskedelmi forgalom és politikai emelkedésünk jelen korszakában reá várakozó nagy horderejű missiónak. S a haza és a társadalom, de azokon kivül önmaga iránti kötelesség-érzetében, a jogosult önsegély alapján minden alkalmas eszközt megragadott helyzete javítására, előhaladásának előmozdítására. Elég legyen e részben hivatkoznunk a hazánk különböző vidékein alakult önművelődésiéssegélyző egyesületekre, hol a uehéz munka gyümölcseiből hozott áldozatok árán önmaga állított az ifjúság ezrekre menő kötetekből álló könyvtárt, szaktanfolyamot, segélypénztárt. Mindezeket azonban maga az ifjúság is .még mindig elégtelen eszközöknek találta arra nézve, hogy oda emelkedhessek, hova emelkednie kell; s az j 1885. év aug. havának 15. és 16. napján Budapesten tartott kereskedő ifjúsági első országos értekezlet alkalmával leszámolván a haladásának útjában álló akadályokkal, támogatva a főnöki kar és a jelen volt kereskedeli kamarák és testületek képviselői, álta azon egyértelmű meggyőződésre jutót hogy ha magát eredményes munka alkalmassá, működését czéltudatos akarja tenni ha a kellő elméleti sz kismereteket és állásának megfele társadalmi műveltséget elsajátítani 1 vánja: akkor mindezekhez első sorb; időre van szüksége s mindezek me valósítása csak pium desiderium m rad mindaddig, mig a magyar parii ment bölcs belátása, előrelátó gondc sága meg nem adja a kötelező vas* napi munkaszünetet. Mélyen tisztelt képviselőház! Mielőtt a magyar kereskedő ifjus első országos értekezlete nevében vasárnapi muukaszünetre vonatko tiszteletteljes kérelmünket előterjeszt nénk, bátrak vagyunk a legmélye tisztelettel indokaink kegyes mégha gátasáért esedezni. Évek óta foglalkoztatja már a 1 reskedő-osztályt ama kérdés: miké lehetne a »vasárnapi muukaszünete hazánkban is meghonosítani? E kérdés megoldására első sorb társadalmi úton tétettek lépések, sin mindeu siker nélkül, amennyiben tö város fölvilágosodott gondolkozású 1 reskedői egyesültek már oly czélb hogy a vasárnapot megünnepeljék. I létesült, .8 vau ma is hazánkban tö városban érvényben a korlátolt vas napi munkaszünet. Ily megállapodások, megegyezés azonban természetesen csak is he jelentőséggel birnak, s épen azért zel eme fontos és aktuális jellegük dós megoldva még távolról sincsen. A kereskedő főnökök maguk is legkiváltkép a vidéki kereskedők élénken erezik hiányát a vásárin munkaszünetnek, mert rabjai levén év miuden szakában nyílt üzletükm nem vehetnek részt társadalmi mozg mákban, üzleti működésük körén ki) nem érintkezhetnek a társadalom töl rétegeivel, családjukat kénytelenek hanyagolni, sőt még arra sem mai idejük, hogy vallásuk parancsolta telmeiknek eleget tegyenek. Ha már maguk a kereskedő főn öl ily mérvben rabjai a kötelező vas napi muukaszünet hiányában üzlete nek, mit szóljuuk akkor segédszemt zetükről: a segédekről, mit a tan czokról ? Ezeknek sorsa valóban szánal méltó! s »z eletekek egyenruháit megvilágitá. Mint az arató által lekaszált gabona fekvének a hősök égő sebeikkel, várakozva szabaditóikra. Némelyik arczából nyilt szemrehányás és vádolás tükröződik a csata szerzője, Napoleon személye iránt. A porosz király, Moltke, Bismark s több fővezére kíséretében a csatatérre lovagolt. Látszólagos szomorúság fogta el szivét, látva a véres testeket, sőt saját ellensége holttetemeit nézve, könyeket hullatott, — de mit használt a sajnálkozás! Reggel 10 óra felé az elhullottak temetése kezdődött, melyre ujolag a környék munkásai vétettek igénybe a sirok megásása végett. Ez időtájban Duval és Clamart megjelentek az országúton, mely Gravolette falutól Metzig vezet. Ők a rablást már éjjel intézték el, s zsákmányaikat is körülbelül már eltevék, de mint már súlyos munkától elfáradt emberek jöttek elő, hogy fáradalmaikat kipihenjék. Egy magaslaton, hol pompás kilátás volt a csatatérre, feküdtek le éber szemekkel nézvén hogy mi történik alattuk. A zöld, pázsitos völgyben, szorosan egymásmellett 3 vadász hadnagy feküdt. Tegnap szivök még a hazáért dobogott, de ma már megvalának törve; éppen most tétettek előkészületek eltakarittatásukra. 3 katona ásta meg a sirt a zöldfííben egy halom közelében. Lassan ment az asas s nehezen folytak az ásószerek a kemény összetiprott földön, de amint látszott örömmel s szívesen tevék ezt, hisz úgy ís ez volt utolsó szolgálatuk, melyet szeretett vezetőiknek még utoljára tehettek. Amint a sirok készen voltak, a testeket köpenyekbe takarva a kijelelt helyre vivék, hogy őket az örök nyugalomnak átadják. Egy század vadász, kik a tegnapi i véres ütközetből még fön maradtak, las- | san közeledtek a gödrök felé s azokat körülvevék. A gödrök ^Özeiében 3 fenyűfa lombjai érintek egymást, melyekből a vadászok kis gályákat tördelve, össze halmozták a megholtak testei közül. Koporsót nem adhattak. A zenekar elővévén hangszereit meghatóan játszá el a gyász halotti dalt: »Mily édesen nyugszanak ők«, melynek végeztével összetevén kezeiket ajkaik rövid imát rebegtek. Itt feküdtek ők az ellenséges földön, kegyelet halmozta fenyü gályákkal körülvéve. Minekutánna földdel behányattak volna, a zenekar egy vig dallamot játszva egy másik sirgödörhöz indult. A fővadász, ki kevesed magával hátramaradt, irónnal jegyzé be az elesett 3 hadnagy nevét s az ütközet napját; egy keresztet teve a sirra, mely a kőzzellévő faluból hozott létra darabokból lett összetákolva. Az órák, gyürük, levél-zacskók, valamint a pénz tárczák még a földön feküvének. A fővezér gondolataiba merülve ez értékes tárgyakról teljesen meg is feledkezett. Duval és Clamart éles tekintetet vétenek a tárgyakra, s amint látszott reményt tápláltak arra nézve, hogy

r a fővadász ezekről megfeledkezik. Azonban ez elővévén zsebkendőjét a tárgyakat bele göngyölgeté s oly meghagyással adá át társának, miszerint azt a főhadnagynak kézbesítse. Ezen legutolsó tett is befejeztetett, s a vadászok a csatatéren keresztül társaik után mentek. Amint a katonák eltávoztak, a két szalagos ember is felkelt. — Barátom — monda Duval — ha nem csalatkozom a poroszok nagyon is kimerültek, s igy Mac Mahon hadi tervéről teljesen meg is feledkeznek. Ők talán még ma nyugalomra térnek s ennél fogva a metzi elfoglalással nem is törődnek. — Ne igen sokat adj reá — felelt Clamart — mert erősen hiszem s tudom, hogy az elszakított hadicsoport, ha a győzők történetesen megtámadtatnának, egy két rohanás után teljesen megsemmisitettetnék. — Igen is sokat — veté ellen Di — különben nekünk jobb lesz, ha ir ideiglenesen eltávozunk, mert a dolog gyon sok, s a poroszok még ut munkára is kényszerithetnének. — Ne használjuk fel szabad idői kincseink elrejtésére ? — Hol lehetne jobban biztosítani, n a hol most van? — feleié Clamart az ország a németektől csak úgy h zseg, hol egy ház, egy pincze, egy ka se biztos; ott azonban senki se reá. Még lesz elég időnk, hogy kincsek elhozzuk. Én azt gondolom, jobb üzl teszünk, ha mi az elzárt Bazaine tál nagynak megmutatjuk a rést, melyen resztül a várba élelmet hozhat. In junk el! Fölkeltek tehát s azon útra cs mely Gravolette falutól az erdőn keres vezet. Mindenütt halottakra és sebe tekre akadtak s nem egyszer kisérle meg ki rablásukat. TJtjok majd le majd föl vezete, hosszabb járás-kelés után egy mer( hegy szélén állának, melytől jó távols terült el Gorze falu. (Folytatása köv )